Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 1-24. szám)

1910-01-16 / 3. szám

10 5-ik szám. N Y I R V I D É K 1910. január 30. példát Klár Andor cégről Debreczen. Ennek a cégnek más gondja nincs, mint dolgozni és ahol lehet hasznot és másnak is hasznosat produkálni. Nézzük, mit árul a Klár Andor cég: Ez a cég egy ideális értelemben vett ke­reskedelmi irodát tart fenn. Áruosztálya kike­resi a vevőknek a legjobban konveniáló be­szerzési forrásokat és a legolcsóbban tudja az árukat szállítani. Az áruosztály főcikkei: szén, mész, cement, műtrágya, gépolaj, nyersolaj. A bankosttály szolid és elsőrangú bankösszekötte­tései révén közvetít törlesztéses kölcsönöket 15—65 éni időtartamra Kieszközöl váltókölcsö nőket, szemelyi hitelt. Foglalkozik ingatlanok el­adásával, bcrbeadásávat és parcellázásával. El­vállalja kereskedelmi és ipari vállalatuk pénzügyi lebonyolításit és alkalmi vállalatok financirozását. Gépészmérnöki vezetés alatt álló műszaki osztálya már ez ideig is a legelőkelőbb bel- és külföidi gépgyárak képviseletét szerezte meg. A mi'nzaki osztály elad gépeket, nyersolajmotorokat, teljes malomberendezéseket Létesít vízvezetéki, gőzfűtési és világítási telepeket. Elvállalja gyári gépészeti berendezések és tervezések teljes keresztülvite­lét, ipartelepek állandó és szakszerű felügyeletet. Vevőinek ingyen műszaki tanácscsal szolgál. Ez a vállalat Debreczenben nagy hézagot van hi­vatva pótolni. Budapesttől Szatmárig hasonló műszaki vállalat nincs és a vevők műszaki tanácsadó hiányában károknak és kellemetlen­ségeknek voltak kitéve. Olvassa el mindenki figyelmesen ezeket a sorokat és adandó alka­lommal forduljon „áru, gép és pénz" szükség­letének beszerzése miatt Klár Andor kereske­delmi irodájához, Debreczen, Piac-utca 77. szám. Telefon 445. sz Jelszó: Ne politizáljunk, hanem dolgozzunk. 2—2 — Dr. Katona Mihály sárospataki homeopata orvos január 20-án egész nap és 21-én d. e. 11 óráig ismét megtartja rendelő óráit Deb­reczenben, Darabos-útca 55 szám alatt, ahol különösen a gyomor és tüdőbajosok szokták felkeresni a sikeres gyógyításáról széleskőrben hirneres orvost. — Báli és alkalmi ujeonságok legnagyobb választékban kapható Ungár Lipót divatáru­házában Nyíregyházán. — Legjobb a brassói czement. Vezérképyi­selő Klár Andor Debreczen. 624—10—10 — Szabó-féle pármai ibolya szappan a szappanok ideálja. Rendkívül kellemes, lágy habzása, finom ibolya illata s bőrpuhító hatása olyan, hogy egyetlen külföldi szappan sem ver­senyezhet vele. Készíti Szabó Béla pipere­szappangyáros Miskolcon. Egy drb 70 fillér, 3 drb 2 kor., úgy ez, valamint más kitűnő mosdószappanai e gyárnak 20 fillértől kezdve kaphatók Nyíregyházán Ruzsotiyi Pál kereske­désében és Korányi Imre gyógyszertárában. 357-50 22 A vasúti kapus. A délvidékről utaztam haza. Három-négy óra óta ültem már az egyik sarokban s egy­kedvűen bámultam ki a végnélküli, unalmas rónára. Az egyik állomáson át kellett szállnom. A menetrend szerint húsz perc múlva indul onnan tovább a nyíregyháza-szerencsi vonat. A gőzös megállt s én leszállottam. Két másodperc alatt a perronon voltam anélkül, hogy a lábam földet ért volna. A dolog végte­len egyszerű magyarázata az, hogy a leszálló népáradat magával ragadott, palacsintává lapí­tott, összegyúrt s végül, minekutána láttam volna, hogy sok jobb sorsra méltó hazámfia is hiába igyekszik kievickélni, megadtam magam a végzetnek. Így történt aztán, hogy a levegőbe emelkedtem . . . Nini, hisz ez nem is olyan megvetendő helyzet! Valami megfoghatatlan gyönyört éreztem a szívem körül. Képzeletem­ben föltűnt a rég letűnt hajdankor párducos hőseivel, kacagányos daliáival, az etelközi vér­szerződés s áldott emlékű honalapitónk . . . Öt emelhették csak pogány hősei ily egyetértő akarattal . . . ... A meghatottság könnyei rezegtek sze­memben. De mi ez? A tolongás elől hirtelen meg­szűnik s a sokaság nyugodt rendben halad a kijárat felé. Ekkor értem először földet s a perronra szorítottak. Ott állt előttem a rejtély oka ! Ez pedig volt egy rezes orrú, goromba va­sutas. Balhóna alatt újságokat szorongatott, jobbkezében egy óriási csengő rengett. A hangja az minden képzeletet meghaladó volt. Borízű és tiszteletet parancsoló s az em­ber hátán végigfutott tőle a hideg . . . Hanem a tekintete az egyenest hőskölte­ményekbe való. Ottan is pedig az orrának le­hetett vezérszerepe! Szúrós, vasvilla-szemei fölött messzire kiállt a szemöldök. Mi lehetett ehez képest a Zeüs szemhunyoritása, melyre uj világok támadnak elő s a régiek rombadől­nek, mig az övé egyszerre juhokká változtatta a tolongó, dulakodó áradatot! Ott állt előttem s vérbenforgó szemekkel ordított: — Hát ez már micsoda ? Hát nincs ma­gokba egy csepp tisztességérzet? — így du­lakodni a kincstári telepen s rongálni Őfensége jogos tulajdonát ! ? Lassabban menj ott te csu­paszképü, mert ezzel a csengővel ugy váglak gyomron, hogy három patikárus sem hoz helyre ! Hát maga meg hol mászik át a korláton ? Hopp, halló megállni! — odarohant a korlátlához s egy szerencsétlen kubikost ráncigált le róla. Tiszteletet kezdtem érezni a M. A. V. ez érdemes szolgája iránt s megborzongott a hátam . . . Csak most vett észre engem: — Hát maga mit áll itt ? Minek foglalja el a helyet mások elől ? . . . — De kérem . . . — Semmi kérem! Hová megy ? . . . kia­bált irtózatosan. — Hát . . . hát . . . — Micsoda ! Nem tudja hova ? van jegye, nincs ? Igen ? Jegy nélkül utazni, ugy-e, jó volna ?! Csakhogy így tönkremegy ám az ország ! Előkotorásztam a mellényzsebemből. A mutató s a középsőujja közé fogta ha­nyagul s fitymáló arccal végignézett rajta : — Várjon, még van ideje! Menjen vala­hova hátra! Örültem, hogy megszabadulhattam. A vá­róterem ajtajába húzódtam s onnan gyönyör­ködtem — bizonyos kárörömmel, — az utá­nam jövők meghurcoltatásában. Fiatal házas­pár igyekezett a perron felé. A szőke asszonyka ment elől s megfogta a korlát ajtaját, hogy felnyissa. De a kővetkező pillanatban ott ter­mett nála az utasok réme s karját megfogva, visszarántotta: — Tessék a kijárat felé menni, erre nem szabad a szent Istennek se! A fiatal asszony kimondhatatlan zavarba jött s a férj szigorú arccal tekintett a szemte­lon vasutasra. No, ez kellett csak annak! elő­ször lélekzetet vett, nagyot fujt s ordítani kezdett: — Hát nem tud az ur olvasni, vagy én tanítsam meg, mi ? Hát azt hiszi az ur, hogy velem játszani lehet? No, hisz azt szeretném én látni! Tessék a kijárat felé menni, mert erre még az öregapámat sem engedem! Egy vonat indult valameire. Az öreg hi­vatalos kifejezéssel körülnéz, hallhatja-e min­denki. Akkor aztán behunyta a szemét s ki­tátotta a száját: — Karczag, Kunhegyes, Füzesabony felé ! s minden egyes városnév után nagy lélekzetet vett, rettentő csengettyürázással töltve ki a közbeeső időt. A felszálló utasok megálltak a perronon kivül s bámulni kezdték. Az öreg felnyitja a szemét: a látottak iszonyatos dühbe hozták. A vonat felé mutatva, rákiáltott a bámészkodókra : — A harmadik vágány ! s teljes erővel rázni kezdte a csengőt. Ujabb vonat indult. — Kaba, Debreczen, Nyíregyháza . . . . hejh, a beborult egét! Ez utóbbi szavak már nem az útirányt jelezték, hanem a csengő ütőjére vonatkoztak, amely történetesen kiszakadt s végiggurult a töldön . . . Az utazók felhasználták a kedvező alkal­mat s egymás hátán igyekeztek kifelé. Az öreg, ezalatt a csengővel babrált. Fel se nézett, csak ugy ösztönszerűleg kiabált: — Te szürke gubás, tisztességesebben ka­paszkodj ott, mert fejbenyomlak. Hát maga néni hová száll ? Le onnan, mert ugy lerántom, hogy holta napjáig arról kódul . . . ! Mire elkészült a csengővel, a vonat elro­bogott. Az állomáson alig lézengett néhány utas . . . Közelebb léptem ekkor az öreghez s re­megve kértem tőle egy lap t. Aztán lekenye­rezni próbáltam s egy szivart nyújtottam fe­léje. Cézári gőggel harapta le a végét . . . Egy szerencsétlen alak közeledett most hozzá: — Szabad kérnem, mikor indul . . . — Várjon sorjára! Az illető elsompolygott. Tüzet gyújtottam neki. Barátságosabb lett: — Hja tudja, nehéz ebben a gyalázatos világban rendet csinálni. Pedig rendnek mu­száj lenni . . . ! Türelmetlen kezdtem lenni: a 20 perc veszedelmesen közeledett. A lehető legkedve­sebb mosollyal fordultam most az öreg felé: — Ugyan kérem, a nyíregyházi vonat ? Leírhatatlan lett erre az arca. Szederjes foltokban játszott, bajusza idegesen meg-meg­rándult; csengőjét földhöz vágta s ordított, döngette a korlátot: — Az ötödik vágány, szerencsétlen em­ber ! Kiég a szemem a gyalázattól! 27 év óta most először esik meg rajtam, hogy vonatle­késés történt. Oda a jó hírnevem, a jövőm! Takarodjon maga lelketlen ember, mert tönkre­teszem ! Az ötödik vágány volt ... az ötödik I Én már akkor perronon, várótermeken tul ügettem a város felé. S még örülnöm kellett, hogy csak lekéstem. Komíiromy János. Piaczi árak. Nyíregyháza, 1909. december hó 15-én. A nyíregyházi keresk. és gazdák körénél jegyzett termény árak Buza 50 klgramm 14 K — 011. Rozs 50 klgramm 9 K 90 fill. iirpa 50 klgramm 7 K — fill. Zab 50 klgramm 7 K 60 fill. Tengeri 50 klgramm 7 K 60 fill. Felelős szerkesztő: Inczédy Lajos. Kiadó-tulajdonos: Jóba Elek. Nyilt-tér*) Nyilatkozat, A „Szabolcsvármegye" napilap az elmúlt héten közzétett cikkeiben társasá­gunkat a legdurvább módon, mindenféle üzelmekkel vádolja. Habár a támadás tartalma, módja és formája a tárgyilagos olvasóban alig hagy kétséget a cikkek forrásának és célzatának tisztasága iránt, mindazonáltal hallgatásunk félremagyarázását elkerülendő: kijelentjük, hogy a cikkek tartalma rosszhiszemű valótlanság. Tisztelettel kérjük a közön­séget, hogy az üzletvitel ellen támaszt­ható jogos panaszaikat társaságunk igaz­gatóságával sziveskedjék közölni. Nyíregyházán, 1910. január hó 15. 46-1-1 Nyíregyházi Villamossági Résnénytársaság. M OLL-FELE i [ySEÍPUTZ-POR jt Enyhe, oldó háziszer mindazoknak, kik emésztési zavarok­ban és az ülő életmód egyéb következményeiben szen­vednek. Egy eredeti doboz ára 2 korona. Vidéki gyógyszertárakban kérjük MOLL készítményeit « M OLL-FELE I SOS - BORSZESZ ! rá3 dé\ l 0eS pi tiedörzsöl6S, elismert, régi jó hirnevü háziszer szag­gatás és hűlésből származó minden­nemű betegségek ellen. Eredeti üveg ára 2 korona. Kapható minden gyógyszertárban és drogériában Föszétküldési hely MOLL A. gyógyszerész, cs. és kir. udv. szállító, Bécs, I. Tuchlauben 9. 28—52—50 *) Az e rovat alatt közlöttekért nem vállal felelős­séget a szerkesztőség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom