Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 1-24. szám)

1910-04-24 / 17. szám

17-ik szám. terjeszkedem ki jobban rá, — ez a dráma legszebb része; a fácán — lelkében tudja bár, — hogy Chantecier t-ved, — elragadtatva, — szerelmesen simul hozzá . . . Ott hiven követve Chantecier parancsait, — szürkülni kezd a látóhatár, — az ég világosodik, — a hajnal szinei rrepjelermek ; — már arany fény ég a legmagasabb fák oimón, — diadalmas tündökléssel, ragyogva kel a nap — s ragyogva a szerelem .. . ,A nők mind g imádják a Világosság bajnokait" — szól a fácán — s ő is hiszi már amit szerelmese hisz . . . Megvirradt — s most már más kakasok is beleszólnak Chaníecler énekébe . . . A fácán megvan botránkozva . . . Hogy mernek ? Ntm baj, — szól Chantccler, — ők csak akkor hisznek a világoságban, mikor már látják; — akkor kell hinni benne, — mikor még söté t az éjszaka ! (0 est la mit, qu 'il est bean de erőire á la Ivmiére!) — A nsp tündöklik az égen, — s most Chanteclert tragikus kétely fegja el, — mint naponta: lesz-é ereje, inspirációja. a következő rapen is . . . Most ha nem, — mi lesz a világból ... ha győzedelmeskedik a sötétség . . . Most a fácánon van a sor, hogy szerelmese kételyeit e'űzze, — a bájos idyll közepette azonban gúnyosan dugja ki fejét egy bokorból a rigó . . . Chaníecler kétségbeesik, hogy n agasztcs tilka e gunymadar birtokába jutott, — de a ravasz madár lelkesedést tettet s pillanatra meggyőzi a szereimeselet arról, hogy Chantecier hi!e őt is magával ragadta ... Öt cra van: a fácán indul a joura — fölmentvén Chantecleit, hogy őt e kha társaságba kisérje . . . Mikor a kakas s a rigó egyedül maradnak, — utóbbi iímét a régi frivol hangon beszél — s gratulál Chanticlernek geniális ötletéhez a melylyel a fácán s; ereimét megnyernie sikerült . . . Chantecier magánkívül van — lehet-é, hogy valaki azt hihesse, az ő lelkesedése, mely te szive virét ömleszti bele — tettetett, — csalfa legyen, — s haragjában fényesen elmés satirával ostromolja a rigó frivolságát, -— erre ez boszuból í'ölhdi előtte a baglyok összeesküvését s a SÍ épen kifőzött cselt a viadoikakassal ... Jól számit: tudja, a bátor Chanttcler most már azért is el fog menni a jcurra . . . Harmadik lőhonás. A jruron. Ez a jour a zöldségeskertben a madárijesztő védelme alatt, — a tipegő, kényeskedő hóbortos gyöngytyúk — a világ egyik legkitünő satirája . . . Méhek és szúnyogok zenélnek, — a fekete s fehértollú csóka szertartásosan jelent be minden vendéget . . . Együtt van a „társaság" — mikor megje'enik a páva kit mir.dnyájsn „Mester*-nek ismernek, s kényesen, — absurd szójátékokkal mulattatja a társaságot, — a csóka ünnepélyesen jelenti: Le Cog de Braeehel ... A gyöngytyúk majd elájul örömében, — s most egyik a másik után, — bevonulnak az exotikus kakasok — Isten tudja hányan, egynek két taraja van — a másik hátul egészen lapos, — egyik bagdadi, — a másik Indiából való . . . Jön a viador is közöttük, — és mikor a hires Bralma s Cochinkakasok belépkednek, — a páva a ki mindegyiket bemutatja, — félhangon utal rá : a bűnös Kelet! — A tyúkok extázisban vannak . .. Ah! Mii} en szemérmetlen a nézése rebegi boldogan a gyöngytyúk ... A másiknak a szláv lelkét emlegetik, mesés konrédia. — — Végül, — legutoljára jön Chantecier, — s megvetően mondja az ajtónállónak: jelentse — A kakas! — Gúnyos vigyorgások; Chantecier mintegy mentegetődzve mutatkozik be a többieknek . . . ő csak a kakas, semmi más, az a ki kukorékol; — az, a kit a nagy művészek falusi csendéleteikben festenek; — a kit gyermekjáték utánoz . . . Egy hang kérdi irónikusan: a . . a Gall Kakas ugye? — Valóban; — felel Chantecier szerényen . . . Azt, ami itt következik, igazán nem lehet elmondani. A fényes szójátékok özöne, az elmésség tűzijátéka az . . . A hypermodernek — megkapják a magukét — az örök Igazság, és az örök Költészet nevében . . . Chantecier itt teljesen — Cyrano ! Végül megtörténik a kihívás. Paton : a házőrző is megjelent, — ő és az aranyfácán az egyedüliek •— kik Chantecier életéért remegnek — a többi — kéjes gyönyörrel állja körül a viaskodókat ... A kakas spadassin gőgösen számolja elő mindazokat, a kiket már megölt; — Chantecier nyugodtan feleli: ő nem ölt meg még senkit — de oltalma volt a gyöngéknek mindenkoron . . . Viaskodnak — kajánul ragyogó szemekkel látják mind N Y I R V I D É K a „baromfiak" — a mint a fácán nemes haraggal odaveti nekik, —hogy Chantecier veszte több mint bizonyos . . . Csapás éri csapas után — a mintegy örökül akarván hagyni magasztos hivatásának rejtélyét; a féltve őrzött titkot, — hogy ő a nap felkeltője — odakiáltja — hadd ujjongjanak még gúnyosabban . . . öld meg ! tépd ki tollait — süvölt a vérittas tömeg ... de mi ez ... mi történt . . . hogy egyszerre csend van . . . mind meglapulnak . . . még a spadassin is félve búvik el ? ... A nyomorult, hütelen, csalfa, — frivol tyúkok, miért menekülnek — a számtalan cifra kakas közül — ösztönszerűleg a szegény, megtépázott, tépett — félholt Chantecier szárnyai alá ? . . . Mert fenyegető, sötét árny jelent meg az égboltozaton: egy óriási karvaly kering a rémült szárnyas állatok fölött . . . Chantecier feledve haragot és bosszút — védőén terjeszti ki tépett szárnyait, a többi parador és exotikus kakas meglapult — de ő — a gall kakas, félelem nélkül hallatja riadóját s a fekete ellenség — elszáll ... A viadal újból kezdődik. A tyúkok ismét odahagyják urukat, védelmezőjüket s frivol kotyogással vegyülnek a tarka tömeg közé, — mely még dühösebb Chanteclerre — hogy bosszút álljon rajla saját gyávaságáért . . . De fordult a kocka! Megdöbbenve látja a viador — hogy Chantecier ereje mintha megtízszereződött volna — Igen, mond a ked ves. nagylelkű, bátor kakas, — a bika ereje, dühe nagyobb, ha vöröset lát, — az enyém óriásit növekedett, — mert láttam az Éjszakát egy ragadozó madár árnyában ! — Most elérkezettnek véli a viador azt a percet, hogy használja a sarkantyúira erősített borotvákat . . . A kutya halállal fenyegeti — ha meri tenni — de ő vak dühvel ront Chanteclerre — és — a saját lábát metszi el vele . . . Gyászosan — csúfos vereséggel biceg el a küzdtérről — a gyáva, képmutató tömeg pedig — látva Chantecier győzedelmét, álnok hízelgéssel veszi kőiül . . . De Chantecier megundorodott tőlük . . . átöleli a fácánt — s odahagyva hütelen tyúkjait — hátat fordit nekik — s elrejtőzik az erdő sűrűjébe szerelmesével . . . Negyedik felvonás. Alkony az erdőben; két pacsirta a kis madarak esti imádságát mondja el . . . Rendkívül poétikus ez az ima — a madarak miatyánkja — s utána Litánia Assisi St. Ferenchez — aki testvéreinek nevezte őket . . . Jön Chantecier s a fácán; már egy hónap óta élnek itt boldogan, [de ... de Cbantecler szive titokban visszavágyik az elhagyott majorba — mindennek dacára — a fácán pedig — féltékeny a napra ! Nincs a földön tökéletes boldogság. Korlátlan hatalommal akar uralkodni Chantecier szivén . . . Mikor eltávozik pillanatra — őrül állítja a tudós harkályt a kakas — s ő maga — a költő bájos invenciója szerint, — telefon értesítést hallgat otthonról — a rigótól ... A rigó most már őszinte barátja lett s egy virágkehelybe mondja bele az újdonságokat a majorból, — melynek gyökerei az erdőbe nyúlnak, ez a telefon ... A fácán rajtakapja — boszut esküszik . . . Chanteclernek el kell mulasztania egyellenegyszer a nap keltét — ha látja, hogy élete hazug illúziók áldozata,— akkor osztatlan lesz szerelme . . . Jönnek a varangyos békák — a fülemile esküdt ellenségei — üdvözölni a nagy Chanteclert s az énei királyává kiáltani ki őt Chantecier szerénykedik, — de alapjában boldog: — hiszen ő sohasem hallotta a fülemilét. . . . A békák tajtékozva gúnyolják — — — s egyszerre : lio, tio! megszólal a lombok sűrűjében a varázsszavu madár Chantecier magánkívül van a gyönyörtől, — s szégyenkezve űzi el hódolóit: a békákat, — s hallgatja önfeledten, — — egész éjjel, elfelejt aludni; — — és elfelejti felkölteni a napot, virradni kezd, — — •— ő csak hallgatja a fülemilét — — — egyszerre lövés dördül el: — a csalogány örökre némán hull lábai elé. . .. Chantecier kétségbeesik; a fácán vigasztalón födi be őt aranyos szárnyaival, — mindaddig, — mig kiragyognak a nap sugarai, — és akkor látja a szegény kakas, — hogy: a nap nélküle is fölkel Fájdalomkiáltás szakad fel a halálragyötört lélekből, — e percben Paton, — a komondor lép elő Jöjj haza Chantecier, — minden megváltozott; mind hisznek már te benned: te egyedül kelted föl a napot! — Most hisznek, — mikor már magam sem hiszek magamban! — De elmélyedve, » 1910. április 24. 5 — diadalmasan kukorikol, — s útra készül mégis a kutyával A fácán csodálkozva kérdi, — miért? — „Hited önmagadban éppen oly kevéssé születhetik újra, — mint ez a halott csalogány." . . . E pillanatban egy másik fülemile csattogása hallatszik: az erdő nem lehet el fülemile nélkül! — Az udvar nem, — kakas nélkül! — A megölt hitnek ujjá kell lelkemben születnie; hangom riados szavára eltűnnek az éji ragadozók; — az én harsány szavamat követik a többi kakasok; hinnem kell, hinni akarom, — hogy addig űzzük az éjjelt, — amig örök hajnal lesz a világon! — A fácán kétségbeesve s haraggal látja Chantecier távozását: — Vigyél magaddal! — Akarsz svívemben a második lenni ? — Mert első szerelmem a nap marad! — Nem, — soha! — Chantecier távozik, — de most rémület fogja el az erdő vadjait. — A vadorzó célba veszi a kakast. ... A szerelmes fácán haragját feledve, — kiterjesztett szárnyakkal repül elé, — hogy őt látva, — a vadorzó rá célozzon, — ne a kakasra. . . . Vigyázatlanul tőrbe esik, — melyet előbb kigúnyolt Chantecier megmenekült — hangzik a távolból harsány éneke . . . . a fácán lehajtott fejjel várja az ősellenséget, az embert, — ki megfogta tőrében, — s odaviszi, a majorba, — ho! Chantecier az úr. llazsonyi Pálné. Egy-két tanuló lapunk könyvnyomdájába fizetéssel azonnal felvétetik.. ÚJDONSÁGOK. Telefon szám 138. — Vay Gábor gróf, a nyirbogdányi választókerület 48-as és függetlenségi párti képviselőjelöltje, a héten folytatta a kerület községeiben programm-valló körútját. Vasárnap délelőtt Kótajban jelent meg Mezőssy Gusztáv és ifj. Szalánczy Ferenc kíséretében. Jármy Menyhért üdvözlő szavai után elmondta programmbeszédét, itt is, mint mindenütt, nagy lelkesedést keltve. Délután Buj következett, ahova Szikszay Pál ny. alispán is elkísérte a jelöltet s ahol a kisvasúti állomásnál Darvas István üdvözölte a jelöltet, a teljes számban összesereglett választópolgárok előtt. Vay Gábor gróf köszönő szavai után hosszú, fellobogózott kocsisor kisérte be a Kossuth-szobor előtti térre, hol előbb Andrássy Kálmán ref. lelkész mondott gyönyörű üdvözlő beszédet s utána Vay Gábor gróf elmondta hatalmas programm beszédét. Darvas István és Mezőssy Gusztáv szólottak még ezután az összesereglett választókhoz. Kedden délelőtt Gáván Pethő Antal üdvözlő beszéde után tartotta meg Vay Gábor gróf programm beszédét, délután pedig Berczelen, ahol kíséretéhez Darvas István és ifj. Okolicsányi Lajos csatlakoztak. Itt Korocz József ref. lelkész üdvözölte a grófot gyönyörű beszéddel. Szerdán délelőtt Paszabon mondott programm beszédet, üdvözöltetve előbb Marossy Bertalan közs. jegyző által, d. u. pedig Ibrányban, hol a választók élén ifj. Kállay András fogadta Vay Gábor grófot s Uray Béla közs. jegyző üdvözölte. Ma vasárnap Vasmegyeren és Rádon, a jövő vasárnap Nagyhalászban s utána Áldozó csütörtökön Nyirbogdányban tart Vay Gábor gróf programmbeszédet, befejezve ezzel körútját a kerületben, hol a községekben egész körútja alatt oly igaz lelkesedéssel és szeretettel fogadták és üdvözölték.