Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 1-24. szám)

1910-04-17 / 16. szám

16 13-ik szám. N Y I R V I D É K 1910. március 27. nyitotta az adatok egész sorával, hogy habár oly éles meghatárolás szerint, mint Franciaországban, vagy más nyugati államban, nem is mut tkoztak a fendal hatalmasságok, mégis az egyes hatalmas családok saját felelősségükre külön kis királyságokként rendezkedtek be, többé-kevésbbé függetlenítették magukat a királyságoktól, sőt sokszor szembe helyezkedtek, de különösen sok harcot vívtak egymással. Ebben a társadalomban, amelyet a natural gazdaság jellemez, mindenki csak annyi katonát tartott, amennyit földbirtoka termeivényeivei elláthatott És ezért a teherért idegenek, kalandorok, hősök — nagy területek maivá tétettek, a kik főleg a perifériákon — a vajdák — horpadások — elkülönítették érdekeiket a központi érdekektől. Natural gazdaság és állandó hadsereg egymást kizáró fogalmak. Az érdekek, érzelmek, hajlamok ez a teljes elkülönzése lehetetlenné tette a nem zeti állam felépítését. És itt, fényes dialektikával, a magyar nemzeti állam izme iránti forró rajongással, de az objectiv ervek egész tárházával bizonyította, hogy a nemzeti állam kialakulása vette kezdetét, a hol a natural gazdaságot a csere gazdaság, a kereskedelem és ipar, a közlekedés ügy fejlődése váltotta fel, a jogok kiterjeszlése, a hírszolgálat — a sajtó szabadsága lépett életbe, a mikor a városi élet vett lendületet. A 18-ik század 23000 lakosú Pozsonya, 10000 lakosú Pestje, 16000 lakosú Debreczenje, a szomszéd varosokról, megyékről mit sem tudó községek, az eszmék erdekek kölcsönhatásának hiánya — nem voltak képesek érdekközösségbe vinni az ország lakóit. A nemzeti állam középpontját tehát a városi lakosság képezi, melynek társadalma boltok nélkül, kultura nélkül, sajtó nélkül nem tudna egymagában egybefonni — annál kevésbbé a városok egymással. És a nemzeti állam kiépítése még folytatásra vár, mely teljessé csak az összes intézmények demaratizálásával, az összes tényezőknek a nemzeti munkába való befoglalásával, az összes polgárság számára minden tér megnyitásával lesz lehetségek. Helyes nemzeti politika tehát csak az lehet, mely a jogok kiterjesztését, a sajtó teljes felszabadítását, a közlekedésügy ápolását, a kereskedelem felvirágzását, a mezőgazdasági tudomány fejlesztését tűzi ki célul. Természetesen nem lehet a másfél órás előadás érveit hallás után, szük térre szorítva reproducalni, de, mint érdekes, jegyezhető fel, hogy a hallgatóság elejétől végig osztatlan figye lemmel adózott, sőt az idő haladását egyedül dr. Jászi Oszkár vette észre. Befejezés elölt azonban egy közbeszólásra beszélt a nemzeti kérdésről. Megvilágította ezt az angol-ir, a belgaflamand, az amerikai, a porosz-lengyel viszonyok ismertetésével, beszélt arról, hogy Kossuth, Széchenyi, Deák, Eötvös báró hogyan fogták fel a kérdést, beszélt rajongó lelkesedéssel arról, hogy a jogok kiterjesztése mint fogja közös érdekcsoportba vonni a nemzetiségeket a magyar nemzettel, hogy a kultura kölcsönhatása mily beolvasztó hatással bir, amely azt a lehetetlen utópiát és tán kegyetlen gondolatot, hogy egynyelvű legyen az ország, teljesen feleslegessé teszi. Az előadás e részével érdemes lesz egyszer külön is foglalkozni, mert oly világításba lett ez helyezve, amelynél a kérdést még nem láttuk soha. A termet zsúfolásig megtöltő közönség soraiban ott láttuk dr. Wilt kir. tanfelügyelőt, dr. Hajós, dr. Prok, dr. Szitha, dr. Schőn, dr. Nagymáié, dr. Szokolay stb. ügyvédeket, dr. Popini, Porubszky, Beregi stb. tanárokat, dr. Virányi, Thorockay, Szunyogh kir. birákat, Szunyogh Ferencz vármegyei jegyzőt, Groák Ödön, Zoltán József, Klár Andor stb. stb. Lehetetlen volt nem látni, hogy a város igazi ér telmisége volt jelen. Hűség kedvéért megemlítjük, hogy számos nő is volt jelen, amit abból a szempontból, hogy a sociologia a nők köréből is hódit, megemlítésre méltó jelenségnek tekintünk. Az illusztris előadó kisebb társasággal az olvasóban vacsorázott, amelyet Lengyel Nándor a tőle megszokott ízlésességgel tálalt. Ref. tanítók gyűlése. A felső-szabolcsi ref. elemi népiskolai tanítótestület f. hó 14-én tartotta utolsó nagy gyűlését a helybeli ref. elemi iskolában. Már az őszi gyűlésén határozatilag kimondotta, hogy a felsőszabolcsi ref. egyházmegye két részre szakadása egyházi törvényeink értelmében szükségessé tette a tanítótestület két részre válását is. E határozat végrehajtása és ezzel kapcsolatosan a felső-szabolcsi és a közép-szabolcsi ref. egyházmegyék tanítótestületeinek m

jgalakitása ügyében gyűltek össze csaknem teljes számban a testület tagjai. A gyűlést d. e. 10 órakor László Gyula, a testület szeretelt elnöke nyitotta meg. Megható szavakkal buzdította a tagokat összetartásra, lankadatlan hivatásszeretetre és kitartásra a nevelés nehéz, de magasztos munkájában. Mint már annyiszor, most is a tanítóság szép jövőjének hitét hintette a tagok közzé. Szavaiban meggyőződése őszinteséget, ideális lelke melegségét mindannyian éreztük, s bizony rosszul esett a váiás, az elszakadás, de rosszabbul esett soknak az, hogy a válással együtt nemesik számban vészit az egyesület, hanem oly vezért i--, kiről elmondhatjuk „önzetlen" volt! A megnyitó után Lengyel József segédtanfelügyelő úr a vm. kir. tanfelügyelőség nevében üdvözölte a megjelenteket; Isten áldását kérve munkájokra. Ezután az elnök megemlékezvén az ököritói nagy szerencsétlenségről, a testü et elhatározta, hogy a sorssujtotta ökőritóiaknak őszinte részvétét fejezi ki s ennek tolmácsolására átiratban az ököritói ref. tanítót kéri fel. A jegyzőkönyv olvasása után áttért a testület annak tárgyalására, hogy az egyesület két részre válásával együtt a kebelében fennálló Gyámpénztár és Temetkezési egyesületet is elvaiaszszák-é? E kérdés megvitatására kiküldött bizottság nevében Gyüre Péter előadó ismerteti az ügyet és indítványozza, hogy az alapszabályok megfelelő módosítása mellett maradjon továbbra is fenn ez egyesület. — Az indítvány elfogadtatott. Ezzel kapcsolatosan a Gyámpénztár tagjai a nyugdijasok, özvegyek segélyezését 40 kor.-ról évi 50 kor.-ra, árvákét 20 kor. ról évi 25 kor.-ra emelték fel; pedig ez által az egyesület vagyona (40,000 kor.) 10—15 év múlva megsemmisül. Ugyanis a segélyezendők száma oly nagy, hogy a segélyösszeg a kamatból nem fedezhető s igy a tőkéből pótolandó, s azok a tagok, kik 10—15 év múlva nyugdíjaztatnak, már nem kapnak segélyt. Eriől önként lemondtak, annak a jövendő reménységnek fejében, hogy akkorra magasabb nyugdíj igénye, jobb anyagi helyzete lesz a tanítóságnak. Boldogok v gyünk mi tanítók! Még a reménységben is bízni tudünk! Másrészről pedig a felebaráti szeretet önzetlen megnyilatkozása! Utolsó tárgya a gyűlésnek a Felső-szabolcsi és Köz/ép-szabolcsi tanítótestület megalakulása és tisztviselőinek választása volt. A felső-szabolcsi tanítótestület tisztviselőiül megváiasztattak: elnök László Gy., alelnök Kollonay D., főjegyző Fekete L , aljegyző Kovács F., pénztáros Keresztessy S. — A közép-szabolcsi testület tisztviselői: elnök Délczeg S., alelnök Gáspár Gy., főjegyző Szabó A, I. alj. Király I., II. alj. Bandár M., pénztáros Kovács István. A gyűlés befejezése után a Nagykorona szállóban közebéd volt, hol sok szép, lelkesítő üdvözlés hangzott el. Néhány szó a baroá tenyésztésről. Kicsinyes dolog az egész, nem érdemes vele foglalkozni, mi az egy csirke, tojás stb, semminél valami csak, igazán lehet róla igy is gon dolkozni, mert mi is az a baromfi, van a piacon, árulnak ott sokat, ha drága is, lehet venni eleget (ha van hozzá sok pénzünk) nem érdemes vt-le bajlódni. Én más nézeten vagyok, sőt vannak is nagyon sokan, kik igen fontosnak tartják azt, hogy ugy bővelkedjünk mint hajdan ezen minden háznál nélkülözhetetlen élelmi szükségletűnkről. Gondoljunk arra a sok szenvedő betegre, kinek egyedüli tápszere a tojás, a csirkehús. Na meg aztán mi főlségesebb az egészséges embernek is, mint a jo csibe hús. Szóval sem palota, sem kunyhó, sem egészséges, sem be'eg ember nem nélkülözheti ezen apró állatokat. Hogy ismét a régi jó időket megérjük foglalkozzunk velők, szaporítsuk, gyarapitsuk. neveljük őket, hisz ma már azt sem kell bevárni, hogy a mi szeszélyes kotlójaink várakoztassanak a mikor nekiek tetszik kotlani, azon már segítettek nekünk az amerikaiak, fel találták a költő gépeket; már lehet jó sikerrel keltetni korán, amikor akarunk csirkét nevelni, van aztán jókori csirkéink, jut azoknak is, kik a piacról kénytelenek azt beszerezni. Szóval ugy a vevő, mint a tenyésztőknek érdeke az hogy minél nagyobb teret hódítsunk a baromfi tenyésztésnek, csak nézzük meg az allam is mennyit áldoz évente a baromfi nemesitégre, a legmesszebbmenő támogatást és segítséget nyújtja a tenyésztőknek, hány ilyen jó indulatát látjuk a főldmivelésügyi minisztériumnak és az állattenyésztési felügyelőknek munkáját is kell, hogy méltányoljuk, évente mennyit faradnak, buzdítanak minket és azt hiszem keserűséget is okozhat nekiek ha aztán csak kiáltó szó marad a pusztába, nem hallgatunk rájok, msrt a baromfi tenyésztés kicsinyes dolognak látszik. Na de, hogy szerény soraimmal tulajdonkeppen mit is akarok elérni, alakítsunk egyesületit, baromfi tenyésztők egyesületét, mely magába foglalja a baromfi, galamb és nyultenyésztést, a vevő a tenyésztőt, a tenyésztő a vevőt kell, hogy támogassa, igy sok szép és hasznos dolgot lehet egyesült erővel elérni, mely mindkét irányban áldásos lesz. Ha egyesület van, egy jól vezetett egyesület, mely magszerzi a keltető gépeket mit a tagok igénybe vesznek (nem vehet mindenki gépet mert drága) kelletesre, oktatást kapnak annak kezelésére, vérfelfrissitásre jutányosán kaphatnak tenyész állatokat, hogy a mi jó kis magyar tyukainkat keresztezés által oda vigyük, hogy ivadékaik nagyobbak legyenek. Az egyesület a szép állatokat jobban értékesiti, összeköttetéseket hoz létre, mely tetemes haszonnal jar a tenyésztőkre és ha tenyészők többen lesznek, hús állat több lesz, igy a fogyasztó közönségre is jó és hasznos lesz. Nem tudom soraimmal minő eredményt érhetek el, de bízom azon nemes hölgyek jó indulatába kik oly sok jótévő egyesületet vezetnek, hogy ettől sem fognak idegenkedni. Majd a megalakuló gyűlésnél e téren is kifejiik a haladás iránt tanúsított szeretelöket. Adja Isten, hogy szerény soraim meghalgatásra találjon. Görömbey Sdndorné. A zeneegylet jövöje. Hogyan fejlesszük ki zeneegyesllletünket? Mintegy négy hete, hogy a Zenekedvelők Egyesülete oly nagy sikerrel bemutatkozott közönségünknek, s azóta művelt köreinkben élénk eszmecsere tárgyát képezé ezen fenyesen bevált intézmény működési köre, jövő fejlődése és mikénti felvirágoztatásának kérdése. Tévesen hiszik sokan, hogy a zeneegyletnek a komoly becsű zene népszerűsítésére irányuló működése abban merülne ki, hogy évente több nyilvános zenekari hangversenyt rendez. Holott zeneegyesületünk tervszerűbb kidolgozott működési programmja e hangversenyeken kivül zenei életünket, közelebbről érintő tevékenységi irányokat is foglal magában, Mint sp.'ciatis zeneegyesületünk, működését három irányban óhajtja kiterjeszteni u. m. 1. klubszerű zenei összejövetelek tartására. 2., házi (zártkörű) estélyek és 3., nyilvános hangversenyek rendezésére, amint ez más zeneegyesületeknel is divik. A zeneegyletek hatáskörebe tartozik továbbá mindenütt elsőrendű művészek hangversenyeinek támogatása és rendezése. Tekintettel azonban arra, hogy a Bessenyei-Kör zeneegylet hiányában — bár mint irodalmu és közművelődési egyesületnek ez nem tartoznék szoros értelembe vett feladatai közé — már évek óta rendez városunkban nagy anyagi áldozatokkal fényes művészestéket, — a zenekedvelők egyesülete feloldotlnak érezheti magát a különben ily hangversenyek rendezésére is irányuló kötelezettségétől. Azonban a változatosság és az érdeklődés fokozása kedvéért a zenekedvelők egyesületeinek tagjai is igényelhetik néha néha egy-egy vendég művész felléptét, amennyiben azt az egylet anyagi helyzete meg fogja engedni, anélkül, hogy ezaltal a kizárólag hivatásos művészeket szerepeltető Bessenyei estéknek konkurentia okoztatnék. A most vázolt részletes működési programm azonban természetesen csak akkor lesz a maga teljességében végrehajtható, ha az egyesület saját e célra berendeiett he'yiséggel fog rendelkezni. Addig pedig lépésről-lepésre fokozatos előtia'adissal kell az egyes programíupontokat