Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 1-24. szám)

1910-04-03 / 14. szám

15-ik szám. N Y I R V I D É K 1910. április 10

. 3 szörményi, kántorjanosii és most már a rohodi bográcsban is talált bronzeszközökkel, azoknak töredékeivel. A csaknem minden bronzleleteinkkel együtt talált bronzrögök pedig azt bizonyítják, hogy eztn tárgyak itt leltek öntve és nem másztaK azokért innen Hallstadlba Báró Podmaniczky Géza úr, aki a rohodi bronzleletet muzeumunknak örök letétként átengedte, tréfásan, de találóan azt mondotla, hogy a lohodi lelet, ine? a többi, valami ókori bronzkori cigány Kolompárnak volt elrejtett kincse, amint hogy igaz is. Az elmondottak után. azok előtt, akik gyűjteményünket megtekintésre érdemesnek tart ják, meggyőződhetnek arról, hogy dacára annak, hogy a hall=tadti különböző bronzedények, — bár a mieink különbek — egy kulturára vallanak, tehát e<jy forrásból származtak, de egymás' nem befolyásolták. Itt jön tehát az Y, amit a német nem ösmer. Épen azon joggal lehet hallstadli, mint nyíri kulturáról beszélni. Ennek a vitás kulturának a fészke valahol délen, vagy délkeleten Kisázsiában lehetett. Az Y-nak egyik ága Illyrián, vagy Etrurián át Hallstadtig. onnan tovább Skandináváig is jutott, ahol a vasnak az ösmeretére is reá jöttek. Az Y nak másik ága pedig ugyanazon forrásból a FekHetengernek kileli szélen felhatolva a N* írig hatolt. Hallstadt és a Nyír kőzött csak i?en szórványosan akadunk ezen kulluiának nyomaira. Ugyanegy kuliura délről elágazott Hallstadlba, más uton pedig a Nyírbe, ahol a bronzkulturának legtöbb emlékeit találjuk. Ennélfogva kedves német sógor épen olyan jogosultsággal beszélhetünk nyíri, mint hallsladti kulturáról. A rohodi leletnek egyes tárgyairól most nem beszélek, mert azok szaklapban leendő közlésnek céljából Budapesten vannak lerajzolás végett. A bográcsban mintegy 60 bronztárgy volt. Nyíregyháza, 1910. március 29-én. Dr. Jésa And rá*. Az iskolai nevelés befolyása a gyermek egyéniségére. Irta: Vargha Ferenc. VI. A nevelésben a jutalmazást és ezzel kapcsolatban a büntetést nélkülözni nem lehet. Igaz, hogy minél nagyobb mértékben birja a tanitó növendékei bizalmát, szeretelét, annál ritkábban van szükség jutalmazásra és büntetésre. Ha a növendékek szeretettel viseltetnek árnya, — de nom ilyen közel egymáshoz, — sehol sem olvad ilyen tragikusan egyik a másikba. . . . Amint tovább menttm, — mindig néptelenebb lett a vidék — magas kőfalak irigyen rejtették el a narancskerteket, — és egyszer csak észrevettem, hogy valaki követ Ez igen kellemetlen érzés volt, — csakhamar meg is szólított az illető: meglehetőstn kopott ruházatu fiatal ember, és természetesen vezetőül ajánlkozott Ismeri az utakat fel a hegyekre — és ő elvezet bármerre engem Szegény, — lehettek a legjobb szándékai, — de az én előbbi szorongó érzésem még intenzivebbé lett; a felhők is borongóbbak a hegyek fűlött; egy lelket s(m láttam a közelben, s a tapasztalat nagyon is rátanitott, hogy óvakodni kell az ismeretlenektől. . . . Igen határozottan jelentettem ki, hogy nincs szükségem vezetőre, — és egyedül akarok sétálni, — hagyjon el. . . . Mikor pedig ismételt kijelentésemre sem tágított mellőlem, — nrm volt mit tennem : sarkon fordultam s visszatértem a hotelbe a piazzán keresztül. . . . Este, egyedül ültem Dórával ebéd után a salonban, mig Ilonka a postát lestt . . . s egyszerre csak hátulról egy nagy pecsétes levél csomó esett az ölembe. . . . Reszkető kezekkel bontottam fel .... s elém mosolygott 8z én otthon hagyott, hüüenül elhagyott Háromságom. . . . Alig bírtam kibetűzni könyes szemeimmel a levelet; azért fényképéztették le magukat, hogy születésnapomon velem leg. enek .... hogy lássam őket legalább igy, képen Kimondhatatlanul boldog voltam; lelkemből elenyészett a délután álmatag bágyadtsága, — a sötét, borongó alkonyat; tér és idő tpnilójuk iráni, ha a tanitó visolkedese nem szeszélyes, kegyeit nem pazarJja, továbbá ha mm engedi azt hízelgéssel kicsikarni, akkor a tanitó barátságosabb és hidegebb magatartása, arcvo ásai és szavai jutalmazni és büntetni i» tudnak. Mindennek dacára azonban, ha a bűntett elszánt aka^albol történik, bünte ésh«z kell folyamodnunk. Éppen azért, mert a nevelésnél úgy a jutalmazást, mint a bűnte'ést nélkülözői nem tudjuk, vigyázni kell arra, hogy alkalmazása által n hogy több kárt, mint hasznot tegyünk. Mindkettőnek helytelen használata a növendékek bizalmatlanságát f rodményezheti; de viszont okosan való alkalmazása a tisztelet erősítésére szolgál. Mig más eszközök állanak rendelkezésünkre, addig jutalmazáshoz és bünteté-hez ne nyuljunk. Úgy a büntetésnél, mint a jutalmazásnál takarékosnak kell lenni, mert mindkettőnek gyakori alkalmazása káros hatással van a gyermekre, mert a jot csak a jutalomért fogja cselekedni, a rosszat pedig a félelem és büntetés elkerülése vépett kerülni. Minél ritkábban büntetünk es jutalmazunk, annál nagyobb lesz értékük és annál kevésbé tarthatunk attól, hogy ez által a gyermekek bizalmát veszítjük. Csak igazi jótett jutalmazandó. Mivel a/.onban a jutalmazás igen gyakran az irigység magvát hintheti el, nagy ritkán és csak neve zetes alkalmakkor történjék, az is buzdításként. Az iskolában elég jutalmazás a tanitonak megelégedést nyilvánító szava, továbbá ha a gyermekekre oly dolgok elvégzését bízzuk, melyek tekintélyüket emelik, például egyiket felügyelő nek. a másikat kiballgatónak tenni, oly alkalmas jutalmazások, melyek kizárják annak lehetőségét, hogy a jót a gyermekek tisztán ezen julalom elnyeréséért tegyék. Nehogy azonban ezen jutalmazás is gyűlöletre és irigységre adjon alkalmat, oly tanulók részére, kik rendetlenkedés miatt feliratnanak; leghelyesebb, ha a tanitó a legjobb visuletüeket irattatja fel. Ezen módot három éve használom és mondhatom, legszebb eredménynyel. — A növendékek kifogástalanul viselkednek távollétem alkalmával is. Lelkiismeretem pedig nyugodt, mert tudom, hogy a bizalom rovására, sem a szeretet csökkentésére alkalmat nem szolgáltatva, mégis jutalmaztam. A legjobb visele'ü és legszorgalmasabb tanulóval is megesik néha, hogy hibát követ e!, vagy kötelességéről megfeledkezik. Nagyon természetes, hogy a tanitó ezt nem nézheti el. Egy nem tetszés nyilvánítással, egy arckifejezéssel büntetjük a tanulót; a figyelmeztetés, helytelenítés, rosszalás és rendreutasitas fokozatos, helyes használata a gyermek javulását fogja ered ményezni és nem fog a bizalom rovására történni. Vannak azonban olyan hibák, bűnök, melyeknek ervakori ismétlődése szigorú büntetés hatara megszűnt: ők velem voltak, — és én velük — Hát ma van a születésnapod ? — kérdi meglepve Ilonka Nem, — feleltem, — holnapután, március 25 ikén, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján, — Amalfiban fogjuk megünnepelni. . . . Mert már előzőleg elhatároztuk, — hogy bármilyen szép is Sorrento, — bármily szelid és bájos itt a tengerpart, — tekintettel zsebbel viszonyainkra, — nem maradunk itt tovább, mint másnapig; szerdán, holnap — megyünk Amalftba. . . . Reggel ismét borongó volt az idő, úgy, hogy nagy szívbéli aggodalom között csomagoltuk be uti podgyászunkat; nem fogja-é az eső elrontani a napunkat, és egész utunk egyik fénypontját, a világhírű kocsiutat Sorrentotól Amalfiba Gyorsan eltelt a délelőtt az uti készülődéssel; lelifteltünk még egyszer, búcsút venni — a tengerpartra ; összevásároltam egy csomó faintarsiát és hazaküldettem nagy visxontagságoic közepette; lunch után pedig elérkezvén az indulás perce, — nyájas mosolygással jelent meg a láthatatlan szobaleányzó, — és számtalan más léhűtő, akikkel semmi dolgunk sem volt, — és a sok liftes boy, akikkel ugyancsak volt dolgunk, — úgy hogy meglehetősen megkoppasztva, — de vidám kedvvel üllűnk fel a Vittoria kényelmes, kétlovas hintójára, — és hajtattunk ki a piazzára a gyönyörű kert főútján át Dóra könyhullatva ült közöttünk: ott hagytuk a „Vezúrt" — és ott a kék, a lágyan ringó, ringató tengert — halk, hízelgő bölcsődalát dúdolva a mélyben Sorrento sziklafala előtt fiozBonyi Pálné. használatára kényszerit és bár ezekhez a legvégső esetben folyamodunk, mégis vigyáznunk kell arra, hogy alkalmazásánál „nehogy hátrafelé süljön el a puska." Különösen tekintetbe kell venni a gyermek egyéniségét, véralkatát, családi nevelesét, környezetét és ezek figyelembe vételj után kell a büntetést kimérni, mert csak ugy lesz foganatja. Itt is fő az, hogy a gyermekek a tanitó jóindulatát kiérezzék es belássák, miszerint a büntetessel is a tanitó az ő javukat akarja. A közönyösség kimutatása, az olkülönités, valamely tisztségtől valu megfosztás, 1—2 órára bezárás oly tokozatos büntetések, melyek ha adott alkalommal helyesen, zeretettel párosult okossággal alkalmaztatnak nevelői hatásnak s nem lesznek a bizalom lóvására különösen, ha a nevelő a javulás beáltával szigorából enged es a gyermeket a többivel egyenlő bánásmódban részesiti. A legvégső esetben midőn már minden eszközből kifogytunk, folyamodhatunk a testi büntetéshez. Igaz ugyan, hogy erre vonatkozólag különbözők a vélemények, vannak kis egyáltalán kárhoztatják a testi büntetést, misok pedig szükségesnek és nélkülözhetetlennek tartják egyes eseteknél. Én az utóbbi mellett foglalok állást. Igenis néha a testi büntetés elkerülhetetlen. Igaz, hogyha nem kellő tapintattal használjuk, növendékeink bizalmának esését vonja maga után, de viszont m'gfontolással való alkalmazása, nevelési eszköz-ek tekinthető. Ujabt időben kivették a tanítók kezéből e bünteiés nemet, de erre nem annyira paedagogiai okok, mint inkább egyik másik tanító durvasága szolgált inditó okul. Bizonyság erre a Guria határozatai, pl.: egyik határozatánál tekintetbe véve a tanitó durvaságát, megvonja a tanítóktól a testi büntetés alkalmazását, egy másik esetnél pedig kimondja, hogy adandó alkalommal élhet a tanitó testi fenyítéssel. Én eltekintek a magasabb hatóságok határozatától, hanem a nevelés céljának és fontosságának figyelembe vételével Isién szavára hivatkozom, ki azt mondja: „Aki a vesszőt kíméli, gyűlöli fiát!" Isten ki legjobban tudja miként kell a gyermekből embert nevelni megengedi, sőt mintegy ulal a testi büntetésre, miért vetnénk el tanácsát? Igenis a testi büntetés szükséges és lehet is alkalmazni, azonban vigyázni kell arra, miszerint kerüljük a kemény testi fenyítést, nehogy a gyermeknek baja essék és ebből a tanítóra is kellemetlenség származzék. A testi büntetés elkerülhetetlen alkalmazásától ne riadjunk vissza, mert okkal és móddal használva nem fog a szeretet és bizalom rovására történni. A tanitó tekintélyének csorbításával jár, ha ugy szavaiban, mint tetteiben következetlen. Mihelyt a tanítói tekintély esik, rögtön alabb száll a gyermekek szeretete és bizalma is. Éppen azért a tanitó legyen következetes önmagához, álljon mindig szavának, legyen ura szavainak. Olyant ne parancsoljon és ne kívánjon a növendékektől, amit meg nem tarthat velők. Soha olyant ne ígérjünk, amit nem adhatunk meg. Az olyan büntetéssel való fenyegetés, melyet nem alkalmazhatunk és a melyről a gyermek úgyis tudja, hogy végrehajtani nem fogjuk, csak nevetségessé tesz előttük és tekintélyünket veszítjük. A tekintély első kellék pedig ahhoz, hogy a gyermekek bizalmát és szeretetét ébren tarthassuk. Parancsok adásánál vigyázzon a tanitó azok észszerüségére és világosságára. Zárjon ki a parancs minden kétséget, homályt és kétértelműséget. Legyen a parancs továbbá rövid és csak annyit foglaljon magában amennyi megértéséhez szükséges. Fenyegetésekkel már előre rossznak jelentjük ki a gyermekeket, pedig előre minden ok nélkül bizalmatlankodni irántuk annyi, mint a gyermekek bizalmának esését elősegíteni. A parancsok adásánál legyünk határozottak és következetesek. A meggondolatlanság, hirtelenkedés, elhamarkodott parancsok osztogatása, továbbá a parancsok pazarlása a tanitó tekintélyének és tiszteletének rovására vannak. A parancsokbmi következetlenség oka, ha a gyermekek a parancsokat semmibe sem veszik. A parancsoknak nevelői szakértelemmel való adása a tanitó tekintélyét emeli, a gyermekek szeretetét, tiszteletét és bizalmát fokozza. Ha 8 parancsokat a gyermekek megtartják, akkor tapasztalni fogjuk a bizalom emelkedését is. ÍFolft. köv.)