Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 1-24. szám)

1910-04-03 / 14. szám

Nyíregyháza, 1910. XXXI. évfolyam, 14. szám. vasárnap, április 3, A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye, Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZ-TÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit

. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor. Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Suomi alkonya. Irta: Dr. Prőhle Vilmos. Körülbelől tíz éve annak, hogy Hikolaj Alexandrovics cár az első tamadást intézte az ellun a finn alkotmány ellen, melynek egyebek között az ö esküje volt fgyik biztositéka. Az egész müveit világ megdöbbenéssel fogadta a szomoruhirt, s a tudomány és művészet emberei Európaszerte megmozdultak h feliratokat intéztek a cárhoz a finnek érdekében. A magyar tudós világ feliratát Beöthy Zsolt fogalmazta. Akiben érző ss-ív volt, az csak könnyezve olvashatta az eszmei igazságnak, érzésbeli mélységnek, stílusbeli művészetnek azt a remekét, melyben Beöthy Zsolt a magyar tudósok, írók és művészek nevében kifejtette, mit jelent a kis finn népre a maga regényes hazájának szabadsága, alkotmányának épsége. Hogy ennek az alkotmánynak elvétele a fmn nemzetre nézve egyértelmű az éltető levegőnek, napsugárnak elkobzásával, bogy a finn nép az ilyen elbánásra nem is szolgált rá, mert amig minden anyagi és szellemi erejét szinte hihetetlen odaadással áldozta a finn nemzeti és általános emberi kultura fejlesztésére, megnyerve ezáltal az egész müveit világ becsülését és tiszteletét, ugyanakkor a finnek voltak az orosz cároknak, mint Finnország alkotmányos na^,y fejedelmeinek leghívebb, legloyáliMásodik utazásom a Nap országaiba. „Sorrentoi emlék." xx. . . . Napsugárban tündöklő sötétzöld narancserdők, — sűiű lombkoronáju gesztenyefák kőzött színes — piros és rózsaszínű házak a hegyoldalon, melyekből sajátságos vidám báj árad ki; — büszke márványpalotasor ötven méter magas, merec'ek sziklafalon, melyet lágyan simogat a mélyben a tenger: ez Sorrento la Gentile . . . Hajónk megállott a „Grand Hotel Vittoria" előtt — közel a parthoz, — itt minden nagyobb hotelnek külön kikötője van, és átszállottunk a pompás bárkába, mely a partra evezett velünk. Olt állottunk az antik Surrentum földjén, — beléptünk (gy, a sziklába vágott boltíves kapun, és beleültünk a liftbe, mely egyenesen innen, a ter.ger színétől visz föl a hotelbe ötven — s több méter magasta — a padlásszobákig . . . Hát itt nem ragy fáradtság a tengerig jutni, — mondtuk. A hotel földszintjére érve — fényes termeken át jutottunk az irodába. Nem rendeltünk előre lakást — s meglehetősen elképpedtür.k, mikor a számunkra kijelölt két szoba s terrasse árát, — a második emeleten — meg hallottuk Hát muszáj nekünk éppen a második emeleten lakni? — És menten felvitettük magunkat a lifttel a negyedik emeletre s ott foglaltunk el két szobát — terrasse nélkül. Ugy sem járunk mi itt lépcsőt, — itt fel és le sabb alattvalói. Hiszen az orosz cárok rengeteg birodalmukban sehol sem voltak biztosak a nihilisták bombáitól, de Finnországban fgy szabad, művelt, lelkes, becsületes nép őszinte szeretete és hűsége őrködött minden hajuk szálán ! De nem baszált semmi. A cár szíve hajthatatlan maradt s a finn népre gyászos napok virradtak: 1901-ben a cár odáig ment, hogy egy nkázával megsemmisítette a finn nemzeti hadsereget s az orosz hivatalos lapok a szemforgató hypokrizis legnagyobb szemérmetlenségével dicsőítették a cári ukázt, mert az szerintük az uralkodó atyai szívének legfényesebb megnyilatkozása volt. „Hiába kiabálnak a külföldön, hogy a cár elnyomja a finneket, — okoskodott a Novoje Vremja, — hát elnyomás az, mikor a cár annyira s-zereti őket, hogy n*m akar különbséget tenni és tudni köztük és orosz alattvalói között?" Azóta se vége, se hossza nem volt a finnek szenvedéseinek, zaklattatásának. Oroszország keletázsiai csúfos veresége, meg a véres forradalom uj reményeket keltettek a finnek barátaiban, de szomorú csalódás lett a reménykedés vége. Miklós cár szégyenletes vereségeinek és veszteségeinek kárpótlásául bekebelezi Oroszországba a kies Finnországot s ebéli intézkedéseinek betetőzéséül most kifogja terjeszteni az orosz birodalmi alkotmányt Suomira is. — egyaránt liften járnak. Kinyitottuk szobáinkban az ablakot, mielőtt elhelyezkedtünk volna és kitekintettünk ... A világ egyik legszebb kilátása volt előttünk .... „Nini Hanykó, — éppen szembe van velünk a Vezúr!" — Csakugyan ott volt jobbfelől az öreg Vezúr — a mint Dóra hivta, — mig balfelől a félsziget nyugati előfoka mögé éppen leáldozni készült a nap, s meggyujlotta az égen s a tengeren összes varázsfáklyáit, . . . tul az öblön Napoli szegte be a látóhatart, ... a mélyben, közvetlenül alattunk zúgott a tenger . . . És beáradt a szobákba a leírhatatlanul balzsamos levegő. . . . — „Hat barátom, — ez mese — én felőlem ellehet az egész Sorrento, — én innen mentől kevesebbet fogok mozdulni, — ennél szebbet alig láthatunk 1* ígyen szólott az én kenyeres pajtásom: — fáradt volt szegényke. Alig birtunk megválni a nyitott ablaktól, hogy átöltözzünk az ebédhez . . . Hát meg kell adni, rendkívül elegáns, előkelő és raffinált fényűzéssel berendezett Hotel a Vittoria ... De az is igaz, hogy csengethettünk akárhányat, — a cameriera csak nem jelent meg színünk előtt, — a mit annak tulajdoníthattunk, hogy csak afféle szerény, negyedik emeleti vendégek valánk. Sebaj, — biztattuk egymást, — majd megjelenik — csak üssön az elutazás órája . . . Ebéd után, amely sokkal kevésbé volt margarinos, mint Capriban, és mesés mandarinokat szolgáltak fel más szép gyümölcscsel, — óriási Ízléses kosarakban, — bejártuk a gyönyörű termeket és kimentünk a csodálatos terrasseTehát elvégeztetett. Finnország jajkiáltása siket fülekre, fásult szívekre talál mindenfelé, ahol a nemzetkőzi politikát csinálják: Franciaország szövetségesének, Anglia, Ausztria-Magyarország a „barátságos hatalomnak" csak nem fog alkalmatlankodni egy maroknyi nép miatt, mely nem is európai, hanem ázsiai fajból való. A finn iskolákból az orosz nyelv fogja kiszorítani azt a gyönyörű, a mienkkel oly közel rokon nyelvet, melyen Wáinámöinen halhatatlan dalai szólnak; s ha égszakadás, földindulás nem jön, Suomi a múlté lesz előbb-utóbb. De talán a durva erőszak diadala még sem l*sz végleges Talán! Az ezer tó országára rátehette otromba medvetalpát az orosz cárizmus, de túl Szibérián, túl messze tengeren, egy másik turáni nép napja van felkelőben, ragyogóan, diadalmasan, s az a nép nem két három milliónyi, nem is fegyvertelen. Ismeri is talán a cár: japáni népnek hívják, s az rettenetes mikor fegyverre kél. Ott van kina is; fegyverkezik szünet nélkül s már is keresztül hú ta a cárnak Tibetre vonatkozó kalkulusait. A jelszó, ami után Japán és Kina törekvései igazodnak, rövid, de nagyjelentőségű: „Ázsia az ázsiaiaké." Nem kell hozzá fékevesztett fantázia, csak egy kis tájékozottság Japán, Kina meg a törökség erőviszonyai körül s mind járt kitűnik, hogy Oroszország ázsia" okra is, — de csakhamar fellifteltünk ismét a szobáinkba .... Ott sötétlett a Vesuv . . . . és az est kékes sötétjén át, tengeren túlról tündöklött Napoli fénykoszoruja, — a mélységben mormolt a tenger — s ha kihajoltunk, — rezgő, phosphorescáló fényt láttunk a sötét vizfodrokon ... és távolabb csillagokat ringatózni .... Mintha bölcsődalt suttogna: halk tengerzúgás . . . ringó csillagsugár altatott el. És az ablakon koppanó esőcseppek ébresztettek fel. — „Hanykó ! — Nem látom a Vezúrt!" — Siránkozott Dóra — és bizony, felhő fátyolba burkolózott a vén gonosztevő ... A mig szitált az eső, — a fedett terrasseon ültünk s ismét megbámultuk a Vittoria pazar és gyönyörű berendezését — különösen ezeket a terrasse-okat, — azután kiderült egy kicsit — és vigan ültünk be a liftbe — ezt élveztük legjobban Sorrentoban . . . Hipp-hopp I — Boszorkányság, — már lent voltunk a tengerparton Dóra boldogan indult neki a part fövenyének, hogy csigakat, kagylókat keressen: ebben nem volt része Capri vad partjain, — én meg büszkén és boldogan indultam el, hogy végre sétálok hát egyet a tengerparton, és hosszú orral tértem vissza csakhamar . . . Igen rövid volt az ut: — addig tartott, amig a Vittoria terjedt . . . Minden hotel, minden magán villa egy-egy feudális várkastély itt . . . Külön kikötője, bárkája, tengeri fürdője, narancskertje, — utja van mindegyiknek a hová idegen emberfia nem tévedhet . . . Külön, saját partja ... így hát tűnődve álltam én is. mig Ilonka Dórával kagylóMai tiámnnk 12 oldal.