Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1909-08-29 / 35. szám

35-ik szám N Y I R V I D É K 1909. augusztus 29. 3 A felső szebolcsi egyházmegyében az esperesi tisztségre bpadott 46 szavazat, közül 21-et kapott Vas Mhály, 16-ot Porzsolt Ádám, 7-ef Nagyváthy Ferenc, 2-őt Hidegh József. Általános többséget ilyenformán senki sem nyervén, a két legtöbb szavazatot nyert Vas Mihály és Porzsolt Ádám kőzött uj szavazás rendeltetvén el. Minthogy azonban Porzsolt Adám kijelentette, hogy egt szségi állapotára való tekintettel az esperesi allásra nem reflektál e azt megválasztatasa esetén sem fogadhatná el, a Vas Múály gégényi Hkész egyhangú megválasztása biztosítottnak tekintendő. A tanácsbirói állasok és jegyzői tisztségek betöltése legközelebb fog végbrmenni. A közép szabolcsi egyházmegyeben legnagyobb részt a régiek a jelöltek. A világi főjegyzői állásra Mikeee Istvánt es Mezössy Lászlót emlegetik. A felsőszabolcsi egyházmegyében a tanácsbirói állásra egyházi részről Porzsolt Ádám, Hidegh József, Ormós István, Somogyi József és Osváth Pál a jelöltek, a világiak közül pedig gróf Vay Gábor, id. Vay Péter, Mezőssy Gusztáv, Szalánczy Bertalan és Péchy Béla. Egyházi főjegyzői állásra Hidegh József a jelölt, a világi főjegyzői állásra Tóth József és Bedeő Lajos. A mezöliegyesi gőz- és motoros ekeversenyről. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület a földm. minisztérium anyagi támogatásával Mezőhegyesen megtartott nemzetközi gőz- és motoros szántógép-versenyét megyénkbeli gazdáink közül is számosan tekintették meg. Versenyben részt vevő gépek aug. 9 —18-áig Sporzon Pál gazd. akadémiai tanár és Karko ványi Ákos műegyetemi adjunktus ellenőrzése alatt végezték a rendező-bizottság által kitűzött feladatokat. Ezt követte a biráló-bizottság működése és 20—22-éig a nyilvános bemutatások. Gazdáink nagyobbrészt augusztus 20 án tekintették meg e gépeket munkában, több ezerre menő más vidékbeli gazdákkal együtt, nagy csoportokban, a kemény meleg dacára is, szorgalmasan nyomon követve a nagy földtúrókat, lesve és kutatva, melyik volna alakja, szer ke2ete, mozgása, munkaképessége és munka minősége alapján e tekintetben nem könnyű viszonyainknak legjobban megfelelő. Fáradságot nem kiméivé, izzadtak alaposan a remélt kedvező eredményért, de őszinte sajnálattal azt hiszem, általános nézetként jelezhetem, hogy határozottan kedvező véleményt egyikről sem alkothattak

. — Éljen a házigazda, éljen, éljen, eljen ! A házigazda pedig, a selyemkaftános, felállott és ezeket mondotta: — Jó magrebi, ne éltess te engemet! Én Ibni Rávendi vagyok; fogd a fütykösödet és üss agyon ! Magrebi, mintha csak őt magát ütötték volna kupán a saját fütykösével, támolyogva kelt fel székéről, odament Ibni Rávendihez és csak ennyit hebegett: — Bocsáss meg nekem, uram ! s ha kegyelmet tudsz gyakorolni a te szolgáddal, Itégy meg engem ebben a te tündérpalotádban ajtónállónak ! És Magrebi úgy halt meg, mint Ibni Rávendi hű portása. Eddig a sejk elbeszélése. Hogy az ösztövér múzsafiból, aki Első Szelim szultán dicsőségére verset irt, mi lett, mi nem, azt nem tudom: de a sejkről megtudtam hamarosan, hogy ő is a Magrebi pályáját futotta volt meg. Fiatat korában szabadságot hirdetett, koplalt és szomjazott dicsőségre és zsarnokvérre. Mikor azután legjobban korgott a gyomra, akkor kínálta meg Abdul-Hamid a boszporuszi villával meg a nyolcszáz török fontnyi havi apanázzsal. Ezzel aionban a sejk nem dicsekedett. Vagy három éve, hogy a másvilágra költözött. Ebben is szerencséje volt: nem látta a maga Ibni Rávendijének, Abdul-Hamidnak keserves alkonyát. Bizony sok viz folyt le a Dunán azóta, hogy a boszporuszparti villában a Magrebbi históriáját hallottam ; de azért nagyon sokszor eszembe jut, mert sok a Magrebi közöttünk, s talán a legtöbb a politikusok között. Munkában láttunk 4 különböző gyártmányú magánjáró (1 géprendszerü) gőzekét és pedig: J. J. C^.se Treshing Maschine Go. amerikai, az Első Magyar Gazdasági Gépgyár r. t., J. H. Mc: Laren angol és a Nicholson gépgyár r. 1. 1 —1 gőzgépet, további a Deutsche Gismotoren Fabrik készítményében a Deutz-féle motoros ekét, végül a Kőszeghy-féle motoros talajmivelő gépet. Az i gyes gépekről részletes és különösen technikailag szakszerű leírást vagy véleményt adni természetesen egyrészt szaktudás hiánya miatt, de másrészt azért sincs módunk, mert erre idő is kevés állt rendelkezésünkre. Ezért csakis általánosságban az ottani viszonyok figyelembe vételével és csakis mezőgazdasági szempontból szólhatunk azokról. A talaj, amelyen e gépek munkáikat végezték, a gazda szeme előtt a legideálisabb volt, fekvése, minősége és munkáihatóság tekintetében egyaránt. Tükör-sík, jó kötött, televénydús, jól átművelt s fizikai tulajdonságaiban is a legkitűnőbb állapotban lévő. Ezért érthető első sorban, hogy e gépek — még a magánjáró, roppant sulyu gőzgépek is — tekintélyes erőfejlesztesük dacára akadálytalanul haladtak és dolgoztak. Csakis a Deutzféle motoros eke és a Kőszegi-féle motoros gép dolgozott előttünk még mindig nagyon síknak nevezett s csak technikailag mérsékelten hullámosan mondható területen. Magánjáró gőzekék mind kétségtelenül igen nagy munkaképességűek, amelyek közül a Caseféle 25 lóereje dacára, — talán részben kerekeinek roppant szélességével indokoltan is — 10 eketestet, mig az általában legkeményebb, ha talmas s 40 lóerővel dolgozó Mc. Laren 14 ekéjével úgy szélesség, mint mélység tekintetében jóval felülmulta versenytársait. Ezen speciális előnyök mellett azonban éppen úgy meg vannak ezeknek más tekintetben és a többiek mellett hátrányaik, mint a többiekkel szemben előnyeik. A Mc. Laren munkája ugyanis mint szántás, szerintem messze háta megett áll úgy a Nicholson-féle, mint különösen az Első Magyar Gazdasági gépgyár gőzekéje munkája után. mely utóbbinak eketeste és kormánya legjobban fordítja és keveri a talajt; de viszont ennek 35 lóereje dacára, keskeny mozdonytalpa miatt is elég megerőltetésébe kerül a 7 eketestet vonni. Legkönnyedébben, egyben leggyorsabban s — hogy úgy mondjam — legszinpathikusabban a Deutz-féle, a többiekhez képest kicsiny motoros eke működött 40 lóerejével és 5 ekéjével. De másrészt vágott, keskeny ekekormányával; bár elég jól porhanyit, de elég hiányosan fordít; legfőbb hibája pedig a többi nagyobb munkaképességű gőzgépeknél is jóval magasabb beszerzési ára. Ára ugyanis 32000 korona, mig pl. a hatalmas angol 25000 korona. Végeredményként — mint előbb emiitettem — minden egyes gépnek van a többi, bármely versenytársa felett határozott előnye, szerkezeténél fogva — a vonógép szolid szerkezetéről nem is szólva — annak tengely- és keréktávolsága, keréktalpak szélessége szerint, — az eketestek együttes beakasztása, vezető és irányító kerekei, alkalmazott csoroszlyái és vágó korongjai, az egyes eketestek beillesztései, végül s főként az egyes ekeformák, vagyis eketest és kormányok szerint, melyek tulajdonképpen a munka minőségére nézve legfőbb tényezők; s mind e mellett még igen eltérő beszerzési áruk is természetesen tekintetbe veendő. Ezeket tekintve tehát, ha mindezen gépek egyes különleges jó tulajdonait egy gyártmányban egyesíteni lehetne, akkor meg volna az az ideális gép, amely a sík talajon kifogástalan volna; — ez azonban nézetem szerint legalább ma még lehetetlen, — mert a sok mélyen járó, jól forgató, kifogástalanul porhanyitó ekét könynyen a még ezeknél is jóval nagyobb gép bírná csak el és igy az egész együttvéve természetszerűleg még jóval drágább volna. Ez azonban — mint jeleztem — akkor is csak a síkterület gépe maradna, mert a mérsékelten hullámos területen is szerény véleményem szerint legfeljebb a kevés ekét vonó motoros vonóerő jöhetne számba és számithat jövőre, amennyiben azok súlyban könnyebb szerkezetűknél fogva aránylag nagyobb erőt kifejthetőleg készithetvék, talán képesek lesznek kevés eke munkája előtt a mérsékelt emelkedés nehézségeit is leküzdeni. Persze egyelőre, a mostaniak szerkezeténél fogva, figyelmen kívül nem lehet hagyni ezeknek a por és homok állal igen kőnynyen okozott bajokat" éí gyors romlásodat. A Kőszegi-féle u. n általános talajmivelő motoros gép a. többiektől egészen eltérő alapon felépített talajmivelő eszköz és pedig inkább kapák>, mint szántó. A gép szélességében fekvő tengelyen erre derékszögben, egymáshoz elég közel alkalmazott korongokon mindkét oldalt kiálló kapaszerü lemezek motorikus erővel, gyors forgás alait a talajt, — melybe tetszés szerint mélyíthető, — a szo teljes értelmében megőrli és a legelképzelheiőbb módon összekeveri. E munkája az idális kapálás, amit azonban miadezideig tud: ómmal meg c;ak ily kifogástalan constructioju területen mutatott be, s félek tőle, hogy legalább is mai szerkezetében ú„y a lazább, könnyű, mint a kissé nedvesebb kötött talajokon s főként a gazosabb tarlókon aligha fog számottevő eredményt felmutathatni; eszméje azonban mindenesetre igen szellemes es meggyőződésem szerint a mezőgazdasági géptechnikának további tevékenységre kitűnő alapot nyújt. Kisebb szerkezeti hibájának tudoai be magam részéről azon sokak által kardinálisnak tartott hibáját, hogy föltétlen, kifogástalanul, sőt ideálisan ík talajt igényel, mert csak a lényegesnek alig mondható és mindenütt föllelhető barázdaszerü mélyedéseket is részb"n egész műveletlenül hagyja. E hibáját ugyan ma kétségtelenül lépten-nyomon be lehet igazolni; ezt azonban az igazán korszakalkotó kaparendszer talalmánya mellett ha nem is lényegtelen, de bizonyára ujabb alakítással — talán az egyes korongok külön és ruganyos beillesztésével hamar megszüntethető is lesz. E gep előttünk nagyrészt sekély, 5—6"-nyí mélyen, részben valamivel mélyebben is dolgozott, igazi mély művelését nem láttuk s ezért úgy erre nézve, mint nedves, kötött, valamint laza és gazos talajbani munkaképességerői nem szólhatunk. Több oldalú és tartós kísérlet szükséges annak megállapítására, hogy beszerzési ara üzemben tartási költségei mellett munkaképessége, illetve munkájának minősége gazdaságos ellenértéket szolgáltat-e. Egyelőre és eléggé felületes szemlénk alapján sík területen ugarolás és tarlóhánlásra már is alkalmasnak tartom, de őszi mély szántásra beállítani mai constructiójában meg merészségnek tartanám. Az annyira hangoztatott és istenített Campbell-féle ujabb talajmivelési systémat (melyben különben mellesleg mondva én igen keveset bízom) a Kőszegi-féle motor munkájában, — miként azt róla írták — fellelni nem tudtam, hacsak az által nem, hogy a sekélyen megművelt feltalajréteg alatt lévő, érintetlen alsóbb réteget tömörítettnek nem tekintjük. Ehhez azonban e talajmivelőnek semmi köze nem volt; mert az egész réteg, amit megművelt, egyformán kevert és porhanyitott volt. Bizni tehát úgy a motoros ekékben, mint a Kőszegi-féle talajmivelő gép jövőjében tudok, de nem ezek jelen szerkezetében és főként helyi szabolcsi viszonyaink kőzött. Szikszay Sándor, g. egyl. titkár. Válasz a „Hivatalos negligálásra". A .Nyírvidék" egyik utóbbi számában a fenti cim alatt egy kis közlemény látott napvilágot, amelyről tudomást szerezvén, szükségesnek tartom — tisztán a közügy érdekéből —néhány felvilágosító szóval erre a választ megadni azon biztos reményben, hogy a lap mélyen tisztelt Szerkesztőségét is a tiszta igazság érzet és a közönség érdeke vezérli s igy ebből kifolyólag kegyes lesz szerény soraimnak helyt adni. Röviden összefoglalva az állítólagos hivatalos negligálás arra vonatkozott, hogy Szabolcsvármegye szőlészeti és borászati ügyei a hivatalos körök, különösen az állam részéről mostoha elbánásban, sőt teljes mellőzésben részesülnek. A szőlősgazdák körében elterjedt ezen balhiedelem a földmivelésügyi kormánynak épen a homoki szőlőmüvelés érdekeinek előnyére és javára irányuló azon nemes intenciójából származott, hogy a homoki és síkvidéki szőlők további terjedését hivatalos ténykedésekkel nem óhajtja elősegíteni, ami nagyon természetes egyrészről azoknak a gazdáknak eminens érdeke, akik már beültetett szőlőterületekkel rendelkeznek, másrészről pedig azoknak akik ebből kifolyólag \