Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1909-08-22 / 34. szám

2 34-ik szám. N Y I R V I D É K 1909. augusztus 22. lőlet. Bölcsész és politikus volt egy személyben. Mint bölcsész mélységes eszméket hozott forgalomba, előre vetitve egy olyan társadalom kialakulását, amelyben megszűnik az anyagi nyomor, felszabadulnak emberhez méltó életre a vagyontalan osztályhoz tartozók milliói. Mint politikus ennek az eszménynek megvalósulását a mai társadalmat felforgató forradalomtól várta. Innen van, hogy akik irataival foglalkoznak, igen gyakran nem tudnak különbségei tenni a bölcsész és a forradalmár kőzött, elválasztani a tudományos tételeket a politikai izgatástól. Hozzájárult ehez, hogy politikai párthívei — m nt a hogyan az epigónokkal rendszerint történi szokott — még túlhajtják túlzásait és türelmetlen, támadó modorukkal kihívják maguk ellen a polgári osztály ellenséges érzését. Benne van az emberi természetben, hogy a támadás ellen erőszakot kivan szegezni. A politikai párthívek gyakorta diskreditálják Marxot és vele a szocializmust. A polgárságtól is félreértés, elmagyarázás, ferdítés jut osztályrészül. Legutóbb a magyar tudományosság képviselőjeként Palágyi Menyhért adott ki egy könyvet Marx és tanítása címen, amelyben sajnálatra méltó elfogultsággal foglalkozik Marx működésével. Semmi más, csak az igazság keresése ösztönöz arra, hogy e hasábokon a magam felfogásában és értelmezésében előadjam Marx tanításainak lényegét, utána a Palágyi Menyhért kritikáját, majd megjegyzéseimet erre a kritikára és végezetül a szocialismus lényegét kívánom összefoglalni. Röviden és szűkszavúan, hogy e cikksorozat hosszura ne nyúljék. I. Marx tanítása. Marx elveit a kommunista kiáltványban tette először közzé (1848.) és Das Kapital c. négy kötetes nagy munkájában fejtette ki (1859) Leghivatottabb magyarázója munkatársa és barátja Engels, aki különösen a kiáltvány 1883. évi kiadásában tett nevezetes nyilatkozatokat. Marx tanításának foglalata az a gondolat, hogy a társadalom mindenkori gazdasági szerkezete az az alap, amelyből a jogi ás politikai intézmények egész felépítménye megmagyarázható. Az állam a társadalom gazdasági viszonyainak külső formája, kifejezése. Vallás, erkölcs, jog, művészet, egyáltalán az eszmei (ideologikus) jelenségek csak másodlagosak, reflex hatásai a gazdasági viszonyoknak. A társadalmi élet materiája, anyaga a gazdasági élet. Az emberiség történelme tehát csak a gazdasági viszonyokból érthető és magyarázható meg. Ezt az elvet Marx a történelmi matérialismut névvel jelöli meg és a következőkép magyarázza. Minthogy a társadalmi rend alapjai a gazdasági viszonyok, azért a fejlődést a gazdasáeri alvást . . . hopp, már lent is van a földön, szétterülve, ha lehet még jobban bezúzott fejjel, mint azelőtt. Erre aztán elszéledtek az emberek — mondván — „mára elég." Talán meghal. És ilyenkor jobb, ha nincs ott az ember. Nagyon bölcsen! Akadt köztük egy könyörületes lélek, ki elszakadt Bárányékhoz. A fiatal asszony otthon volt és épp a Borcsát szoptatta. Fekete, sovány, kiaszott mellét olyan édesen szopta a gyerek. Az anyja meg olyan boldogan nézte. Nem volt csúnya. Az egyszerű mezei virágok parasztos bája volt minden vonásán és mozdulatán. De mintha valami titkos szomorúság bágyasztotta volna ezt a mezei virágot. Mikor meghallotta mi tőrtént, nagy veszéklő sirodalmat ütött, hogy az ő jóságos drága emberét megölték . . . Ámbátor csak ma egy hete, hogy véresre verte . . . Nem baj, annál jobban szereti őt az asszony . . . Nagy fekete haját leszorította keszkenőjével, a Borcsát meg bekötötte egy nagykendőbe s a hátára vette. Es a gyerekkel a hátán, elkezdte a csizmáját keresni. Nem volt sehol, pedig az egész házat fölhányta. Öreg édesanyja a kuckó mellől nézte ezt a készülődést, de nem szólt bele . . . Hadd menjen vissza az urához, hisz ugy sem tud már meglenni a verése nélkül; meg nekik is terhökre van már, hisz olyan öregek. Egy szóval se viszonyok megváltoztatásában, különösen a termelés módjának átaiakitásában kell keresni. Az ős főldközösség megszűnte-óta minden egyesnek társadalmi állása attól függ, hogy minő helye van a gazdasági termelésben. Az ugyanegy társadalmi állásnak együttvéve egy osztályt képeznek. Két főosztály van a társadalomban: a kizsákmányolók és a kizsákmányoltak. Hajdan a hódítók és a rabszolga sorsba jutott meghódítottak, majd a földes urak és a jobbágyok, ma a tőkések és a munkások állanak egymással szemben. S minthogy a társadalmi osztályok nem egyformán részesednek a termelés eredményében, ennélfogva harcra kelnek egymással kockáztatott érdekeikért. Az emberiség egész története az osztályharcok szakadatlan láncolata. Ez az elv az osztályharc elmélete. Az osztályharc a tőkések és munkások kőzött ma már olyan allapotba jutott, hogy a kizsákmányolt és elnyomott tőke nélküli osztály, a proletáriátus nem képes magát felszabadítani az elnyomó és kizsákmányoló osztályiyal, a bourgeoisval szemben, hacsak a társadalom egyszer3tnindenkorra meg nem szabadittatik minden kizsákmányolás tói, elnyomástól és osztályharctól Ez a változás a világ munkásainak a társadalmi forradalomban való egyesülése által fog bekövetkezni. Ez a társadalmi forradalom elve. Amit még itt közlök Marx tanításából, azok az eddigiek részletei. A társadalmi élet tényei között a gazdasági viszonyok az elhatározók az emberiség történetére, a gazdasági viszonyok között meg a termelés felszerelése a legfontosabb. — Az egész társadalmi élet feltétele az az anyag, amelylyel a társadalom termel: a töke és a társadalom egész berendezését az a viszony határozza meg, amelyben a tőkések és a proletárok állanak egymással szemben : a munkabér-viszony. A tőke pedig történelmi fejlődés eredménye; lényegében véve nem egyéb, mint a mások, a munkások összegyűjtött munkaereje. A munkás ugyanis a kapitálista társadalomban rá van kényszerítve arra, hogy munkaerejét a tőkésnek bérbeadja. A tőkések azonban a munkabér fejében nem adják ki a munkás által termelt egész értéket, hanem annak csak egy részét; pedig az érték egyedül csak a munkából származik és csupán a fizikai munka produktív, csakis az állit elő értéket. Az érték mérője az átlagos munkaidő, amely a termeivény előállítására szükséges volt. A munkás élete fentartására naponta 5 — 6 órai munka elegendő volna, de a tőkések a munkást hosszabb idei dolgozásra kényszeritik és az előállított érték egy részét maguknak visszatartják. Igy keletkezik és gyarapszik a tőke a munkások kizsákmányolásából. Ez az értéktöbblet elmélete. A mai társadalmi rend oltalma alatt a tőke korlátlanul halmozható. A kapitálista termelési rend épen ez által ássa meg sírját. Mert a versenyben a nagy tőkések elnyomják, elnyelik a kisebb tőkéket, micr végre a vasrvon egynehány mondta, hogy maradjon, igy volt az vele is, mikor fiatal volt, ő is hazaszökött az anyjához — meg vissza. Azok boldog idők voltak, kár, hogy elmultak! S így megy az nemzedékrőlnemzedéken át. Nem is szereti a feleségét, aki nem veri. Ha egyebet nem, de azt tudja a paraszt, hogy az asszony verve jó. Hát hadd menjen a Borcsa; megveri — de meg nem öli ... És a szülőanyja, ki husz esztendővel ezelőtt éppoly boldogan nézte a gyereke szopását, mint mo»t a lánya, hagyta, hogy ez minden búcsúzás nélkül menjen vissza fenevad urához. És ment az asszony az ő urához, aki neki mindennél drágább a világon. Otthon már nem sírt. Csendesen tett-vett a szobában. Az urának jo magasra megágyazott; puhára, hogy ne nyomja a derekát. Valaki behurcolta a pitvarajtóig az embert, ott azután ledobta, nem birta tovább. Csak éppen hogy fedél alatt legyen, ne haljon meg kutyamódjára az utcán ! Az asszony kiment érte. Es egyetlen panasz hang nélkül felemelte a nagy nehéz embert erősen magához szorította és látszólag minden fáradság nélkül, — mintha a kis Borcsáját vitte volna, — bevitte a szobába. Gondosan levetkőztette s az ágyra fektette. Tiszta, fehér gyolcs-inget keresett, de alig talált. Igaz, hogy egy hétig nem volt itthon, de meg is látszik az egész házon . . . Es az asszony szomorúan nézett végig kis hajlékán. kiváltságos kezébe jut, más részről a tömegnyomor folyton fokozódik. Ekkor aztán az öntudatra ébredt kizsákmányoltak forradalma megváltoztatja a társadalmi rendet, ,a kisajátítók kisajátittatnak.* Megszűnik a magántőke és a verseny, az uj társadalmi rendben a kollektivizmus fogja helyettesíteni, vagyis az a termelési mód, amely a termelő eszközöket a társadalom tulajdonává teszi. Ez a kollektív (vagy szociális) termelés elmélete. A cól elérése végett szükséges a világ munkásainak egyesülniök a gazdasági forradalomban a tőke uralmát fentartó társadalmi intézmények megszüntetésére ; mert a mai rend romjain képes csak olyan társadalom alakulni, amelyben megszűnik a munkások kizsákmányolása, minthogy lehetetlen lesz a tóke felhalmozódása. Mag kell tehát szűnnie a magán tulajdonnak a kötelmi joggal együtt, hogy ne lehessen tőkét gyűjteni, — a családnak, örökösödésnek, hogy ne legyen ösztön a tőke gyűjtésére, — az államnak, mely á mai társadalmi rend szervezője és fentartója, — az egyháznak, mely mint konzervatív történelmi fejlemény a mai társadalmi rend egyik támasza, — a nemzetiségnek, mely az állami alakulások alapja és a munkások nemzetközi egyesülésének akadályozója. A proletariátusnak uralkodó osztállyá kell válnia (szociális demokrácia), mert a politikai hatalom mindig a gazdasági hatalom kifolyása, a törvényhozás a gaz lasági rendben uralkodó osztály akaratának kifejezése. Ha a szociális demokrácia uralomra jut, az uj termelési renddel megszűnnek a társadalmi ellentétek, a proletáriátus a politikai hatalom birtokában eltörli a termelés mai tőkés és munkás szervezetét, megszünteti az osztályokat. Az uj rendnek nem lesz osztályuralom jellege. Ez a szociális demokrácia politikája. Marx rendszerének főbb pontjai ezek szerint: a történelmi materiálizmus, az osztályharc, a társadalmi forradalom, az értéktöbblet, a kollektív termelés elmélete és a szociális demokrácia politikája. Tanítása nehezen birt elterjedni. A kiáltvány teljesen észrevétlenül veszett el az 1848/49. évek forradalmi zajában, csak az Internationale, a munkások nemzetközi egyesülése idején válik az a munkás osztály evangéliumává (1862— 1872.) Az 1866. évi genfi és különösen az 18C8. évi bruxellesi kongresszus tette egészen magáévá Marx kollektivista elméletét. Az Internationale ugyan 1876-ban megszűnt, miután benne a kommunista és anarchista elemek jutottak túlsúlyra ; de Marx tanítását a német birodalmi szociális demokrata párt programmjává emelte és a müveit világ munkás köreiben elterjesztette. Talán még fontosabb eredmény az, hogy Marx tanítása nyomán egy uj tudás ág támadt, amely a társadalom struktúráját (szerkezetét), intézményeinek természetét, a fejlődés törvényeinek kutatását tűzte ki vizsgálata társrvául. Ez Talált végre valahol egy inget de az is olyan rongyos, mint a szegénység . . . Meg kell fódni egy kicsinyt ne mondják a szomszédok, hogy ő elhanyagolja az urát . . . Mig tűt, cérnát keresett a gyerek is fölebredt. Szótlanul odament hozzá, csitítgatta, meg is szoptatta, azután csöndes lelt minden. Az inget is megfoldozta, rá is adta az urára. Kiment a konyhára vizet melegített — Istenem, milyen most ez a konyha. Micsoda össze-vissza rend. Látsziklátszik. De csitt! mert az ő ura most beteg. A viz is kell, addig azonban kimegy a kertbe. Tudja ő mit kell a villával beszúrt fejre tenni. . . . Nem kell ahhoz se orvos, se patika. Az ember összeszed egy marék boldogasszony-fűvet, egy marék ezerjó füvet, beléfőz egy kaprot, sárgarépát kettőt, közzé kever egy kevés málélisztet, az egészet jó) összefőzi, vizbe önti: evvel aztán alaposan kimosogatja a sebet. Egy hétre már kutyabaja a betegnek. De amelyik asszony ugy szereti az urát mint ő, az még előveszi a siffonérból az évek óta elzárt selyem kendőt, — gyönyörű kék, az ura vette neki mikor asszonynak jött a házához, nem kell most sajnálni, pedig azóta még nem vette fel, — s ezzel is beköti a fejét és holnapután akár táncba is mehet a beteg. Ő tudja ezt jól, erre is az őreganyja tanította, hogy áldassék érte a neve . . . Jávor Bella.