Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1909-07-25 / 30. szám

A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: lOSHÁZ-TÉR S. SZAM, Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: Egész évre 8 kor.. Fél évre 4 kor. Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Nyíregyháza, 1909. XXX, éYfolyani, 30. szám. vasárnap, julius 25. Vakációban. Hazamentek a diákok. Ki vígan, ki szomorúan. Otthon megkezdődött az ítélet, a védekezés, a vádaskodás. Mert hát alig hiszek diákot, aki mulasztásáért önmagát kárhoztatná, vagy csakis önmagát. A tanárok, a cimborák, a viszonyok és sok valódi és kitalált dolog kerül elő a mulasztás, a hiba palástolásához. Ha pálca is kerül elő, ha komor, mogorva is a ház. ha néma szemrehányás is kicsinek, nagynak az arca, mégis lassanlassan derülni kezd, visszatér a remény vigasztaló hatása. Bizony gyengék is vagyunk mi szülők, nagyon gyengék. Csak az a vígaszunk lehet, hogy őseink is ilyenek voltak, hogy utódaink sem lesznek különbek. Ez a mai élet, ez a hajszos élet, a mindennapi küzdés is hozzájárul a kiengesztelődéshez. Lassan-lassan belátjuk, hogy bennünk is rejlik a hiba, de igaz, hogy . nem tehetünk róla. A kenyér keresés küzdelmeiben úgyszólván csak az étkezésnél láthatjuk gyermekeinket, már pedig a nappal az, amikor lehetne foglalkozni gyermekeinkkel, amikor kiismerhetnők azok jellemét, azok gyengéjét, erejét. De ha más most a nagy társadalom, mint még csak a mi diák korunkban is volt, de más az iskolai társadalom is. t Nincs ma az osztályokban egység, összetartás; az osztály kitűnői mai nap már nem segítene

k a gyengéken. / Mizunoebéli Urasima fiának legendája *) Ojapáni nyelviül fordította: Dr. Pró'hle Vilmos. Amiltor tavaszszal felszállnak a ködök, Ki-kiballagok a tengernek partjára S elnézve ringását a halászbárkáknak Lelkem andalogva a multakba téved. Mizunoebéli Urasima fia Büszke volt mód nélkül jó halász voltára ; Hét nap és hét éjjel csak evezett egyre S túlment a tengernek égszin karimáján. Tenger istenének tündérszép leányát Ott találta s véle szóba bocsátkozott; Egymásé is lettek és karöltve ketten Tértek az istennek örök hajlékába, Sövénynyel kerített szép palotájába. Ott élhetett volna a fiu örökké: öregség, kór, halál elkerülte volna; De a mi földünknek balgatag szülötte Egy napon így szólott szép feleségéhez: „ Vágyik szívem vissza, szülőföldem felé, Apámmal-anyámmal egy-két szót váltanom; Holnap visszatérek s itt maradok véled.

1' *) E költemény a „Atanjósu" nevű nagyterjedelmü és nagyértékü ójapáni vers-gyüjteményből való, mely a K. utáni kilencedik század elején keletkezett. Az eredeti tizenkét szótagu rímtelen sorokban van írva. A fordítás az eredetitől csak abban különbözik, hogy a sormetszet nem az ötödik, hanem a hatodik szótag után van. A Manjósuban foglalt költemények közt igen sok magas művészi értékű darab van s az egész gyűjtemény terjedelméről fogalmat nyújthat az a körülmény, hogy legutóbbi magyarázatos kiadása 122 kötetre terjed. A nyugateurópai népek pedig abban az időben irodalmi élet tekintetében alig tartottak a kezdet kezdeténél! Emlékszem rá, hogy a mi időnkben az osztály jelesei valóságos segédtanárok voltak. Mindegyik előfogott egy kis csoportot s épen amiről szólani kellett, magyarázgatta. Az is lehet, hogy ma már olyan diák sincs, aki a saját osztálytársától fogadna el tanítást. Kész inkább az elégtelenekkel kirakott posványba vándorolni. Persze most járja az a mondás is, hogy ma már a tanárok is hivatalnokok, hogy ridegek, a tanítványok feje felett csak úgy felnéznek. Hogy ma már a tanári, tanítói pálya is csak kenyérkereset. Csak az és semmi egyéb. Hogy már egy cseppet sem atyáskodnak. Pedig nem ugy van. Én legalább azt hiszem, hogy ebben a mai modern világban sokkal nehezebb, terhesebb dolga van a tanítónak, a tanárnak, mint a régebbi időben, amikor a szülőnek még volt ideje a gyermekkel foglalkozni, megfigyelni, ellenőrizni annak tetteit. Ha fel is bukkan a tanári társadalomban egy kísérteties, egy-egy hazafiatlan alak, de ez az egy-két kivétel nem löki le a tanárságot arról a magaslatról, ahol még mi láttuk őket, akikre most is szeretettel gondolunk! * Nagyhangú frazisokkal kisért arra a panaszra, hogy ma már nagyon sokan tódulnak a tudományos pályára, magam részéről nem adok semmit. En ebben semmi rosszat sem tudok felfedezni. Dacára Es szólt a menyecske: „Ha komoly szándékod Újra visszatérni s itt maradni vélem, Ugy a világért e szelencét ki ne nyisd Ezt köté lelkére s nvujtá a szelencét. A fiu haza ért szép szülőföldjére: Keresi a házát, háza nincsen sehol; Keresi faluját, faluja nincs sehol. „Különös egy dolog, tűnődik magában, — A mig oda voltam, három esztendeig, Hogyan tűnhetett el házunk sövényestül ?! Hátha e szelencét mostan én kinyitnám, Hátha szülőházam akkor megláthatnám /" Szólt és kinyitotta a kicsiny szelencét; Szelencéből rögtön fehér ftlhő szállt el Az örök istenek hajlékai felé. Fut, rohan a fiu, kiáltoz, integet; Elterül, lábával a földet kaparja. Ereje hirtelen elhagyja tagjait, Szép fiatal arca redőkbe vonódik, Szép fekete haja galambőszre válik, Lélekzete szorul, s meghal nemsokára Mizunoebéli Urasima fia. Megölték a szemők juhot Kisdér István juhász, a jánosréti tanyán, kellemetlen hirt újságolt gazdijának, nemzetes Daróczi István mezőbiró urnák. A juhász kampósbotja végével kipiszkálta a porondot. Zsiros kalapja alól sunyin pislogott. — Nemzetes uram . . . — No, mid feslett? — Hát izé! Idekint baj történt

. Mai számunk 10 oldal. hogy ezt tanárok s más komoly emberek is hangoztatják. Komoly érvekkel ajánlják a Kereskedelmi és ipari pályát, ahol könnyebb is a boldogulás. Ez így is van; de hát ezt mind tudják is a szülők. Hisz előttük van a példa; a Sándor Pálok, Kornfeldek, Thékek példái. Nem baj az, hogy túlzsúfolva vannak az iskolák. Mert ha annyi orvos, ügyvéd stbbi kerül ki, amennyi meg tud élni, hát akkor nincs baj, — ha pedig több kerül ki, ugy, hogy egymás szája elől ragadják el a falatot, vagy egyáltalán falat se jut, mert élni muszáj, elmennek majd kereskedésekbe, beállanak iparvállalatokba stbbi. De hát mert iskolákat végeztek, annyit mégis elérnek, hogy műveltebbek, okosabbak lesznek, mint sok tanulatlan kereskedő, vagy iparos társaik, és így ha megfelelő szorgalom is lesz bennük vezetőik lehetnek társaiknak, s ha lelkiismeretesek, nem élnek vissza ezen vezérszerepükkel, előmozdítják a kereskedői és iparososztály jólétét, s így a haza jólétét is. Az igaz, hogy sok lesz a szellemi proletár. Nem baj. Majd egy-kettőt az élet terhe lever s kidőlnek a sorból. Az egyesek elpusztulhatnak, de az összesség előre megy. De különben vannak a kereskedelmi és ipari pályán is proletárok. Azért csak hadd menjenek a fiuk és leányok a középiskolákba. Legyen minéj A nemzetes ur gyönyörű szál hajduaggastyán volt és miközben hátiparipája kantárszárát Gábor kocsisnak dobta, szemközt fordult a kocsisnak. — Hogy értsem ezt, fiam, Pista ? — Hát izé . . . A vértályog megölte a szemők juhot. A mult héten nyúztam meg. Már szikkadt is a bőre. — Hát a vértályog ölte meg azt a szemők juhot? A vértályog? A nemzetes ur hiába fürkészte a juhászt, nem zavarodott bele. — Az ölte meg, a vértályog. Szegény birka megkergült. — Pedig szüretre szántam . . . Takaros darab jószág volt. Ez volt a búcsúztatója a ráncos nyakú szemők juhnak. Kisdér István juhászék mihamar felejtették a szemőköt. Más esetek torlódtak előtérbe. A Jánosrétről a pusztára hajtották a falkát. Fehér tanyák kéménye nem füstölgött ezen a pusztán. Az egyes kutak neve után emlegették a járásokat. Például: Bagazia-kut, Nyalakodó-kut, Samu-kut, Zajgató-kut járásai . . . Órák jártáig terjengettek ezek a járások, melyeknek termését a nemzetes biró ur nyolctiz lovasfelügyelővel és kint a pusztán vénhedt gyalogszeres csőszökkel oltalmazgatta. De némelykor az is megtörtént, hogy a szilaj legények porig verték az öreg gyalogszeres csőszt. Csupán a mezőbiró urat rettegték. Másodjára egyik sem kívánkozott elébe. Még a zálog hagyján. Hagyján a szigorú birság is. A tömlöcben sem poshasztják örök időkig a magyart. Hanem a nemzetes mezőbiró uram karikás ostora! Attól már