Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1909-12-26 / 52. szám
52-ik szám N Y í R V I D É K 1909 december 25. 3 Elhiszem, hogy ebéd után nehezebben megy a tanulás a legtöbb gyermeknek. De mi a vallásés torna órával nem sok gondot adunk, egyébként is órarendünk teimészete megköveteli a tanulótól, hogy a következő egész napra elkészüljön. Aki nem teszi, arról mondjuk ki, hogy nem helyesen cselekszik. Ha pedig ebéd után készül a délutáni órára, az még mindig kisebb hiba, mintha óraközben készül, vagy egyáltalán a délelőtti órákra sem készül. Elvégre is a felnőtt emberek nagyobb része plenus ventenel is dolgozik, miért ne szoktassuk ehhez ez elkerülhetetlen szükséghez a tanulót. Mikor tudjuk róla, hogy éhgyomoral is kerüli a munkát. Csodálatos, hogy azok, akik, féltő gonddal akarják óvni a gyermeket az emésztés óráiban minden féle testi és szellemi munkától, ügyet sem veinek arra, mennyivel egészségesebb a gyermekre nézve egyórai munka ebéd u (án, mint a milyen egészséges egy kemény munkában, nagy izgalomban es 4 órai éhezésben kifáradt gyermekre. S az egyfolytában tanítás hivei ennek manapság akarnak bennünket megnyerni, mikor a testi munkát végző munkások szervezetei szemünk láttára vivják ki azt, hogy 4 óránál tovább egyhuzamban ne tartson munkájuk, holott nyil vánvaló, hogy az ő munkájuk távolról sem veszi igénybe úgy az idegrendszert, mint a diáké. Mert lehet az testi munka, lehet az szellemi munka, de semmi esetre sem izgató, ideg foglalkoztató munka. Ujabban a telt gyomor érdekét tudományosan ís kezdik védeni, s egész nagy irodalom támadt akörül, vájjon mi jobb a szervezetre: a délutáni pihenés-e, vagy a munka. Az emberi gyarlóság feltétlenül a pihenésre szavaz, s akadnak leleményes tudósok, akik a vérműködésével és az emésztés munkájával megnyugtatják azo kat, akik erre a hajlandóságukra megnyugtató valaszt keresnek. Azonban a szükség sohateni fogja megengedni az emberek többségének, hogy az efféle tudomány andalító szavaira hallgasson. Nem fogja meg engedni ami tanítványaink riagyobbrészének sem; ne szoktassuk tehát hozzá őket. Ez legyen a feleletünk a vérnyomásnak ama vizsgálataira, amelyeket azon célból eszközöltek, hogy az ifjúságnak a délétáni iskolába jövetelét előttünk embernyuzásnak tüntessék, fel, s higyjék el rólunk, hogy bennünket nem csak a tanulók kínzása nem vezet, hanem mikor nehezebb körülmenyek között is munkára hívjuk a tanulót, ezzel igazi rendeltetésére készítjük elő, s van bennünk is legalább annyi belátás és emberszeretet, mint bennök: * Az osztatlan tanítás pártolói, mint a »ér nyomást, ugy az idegességet és kézzel foghatóan megmérik, s kimutathatónak vélik ezt az által,|hogy az osztott tanitás kedvezőtlenebb eredményeket mutat, mint az osztatlan tanitás. A mérések tudatát annak, hogy Wikingék pár nap múlva hazautaznak és az az óriási távolság, mely közöttem s enyéim között volt s egy-két nap előtt még széjjelmorzsolással fenyegette energia készletemet — mintha nem aggasztott volna már oly nagyon . . . Mert olyan bűvösen — oly leírhatatlanul szép volt a tceneria körülöttem, az enyhe napsugár fenyében fürdő Capii — mintha nem sz a csodaszép sziklabörtön lett volna már . . . mintha lelkemröl a szorongás, az aggodalom — a félelem s a bizonytalanság ólomköpenye lehullott volna ... s ismét kezdené bontogatni szárnyait az Életőröm ... a Remény felé. A büvöletes tenger s a csodaszép vidék — báimilyen erővel is ejtette hatalmába énékeinket — délié járt — haza kellett térnünk a Quisisanába. Már servirozták is a lunche-ot, mire megérkeztünk — siettek — rengeteg sok kiránduló érkezett a csodaszép időben Napoliból ... A nemet és angol társalgás ideg;n hangzásába — az evőeszközök ildomos, nyugati zöreje közben egyszerre hegedűszó, gitár és mandolinpengés behízelgő melódiája hangzott s ezüstös énekhang csendült fel a folyosón . . . Nem hiába nevezi Musset egyik szép versében a zenét a ,Fájdalom leányának — aki Itáliából került el a többi népek közé — s oda — Itáliába — az egekből költözött* — ez a hirmonia semmiféle más nép zenéjében sem található fel. — Náluk az éneklés éppen oly természetes, mint a beszéd, — mint a fülemile vagy pacsirta számainak hitelt adhatunk, de azok nem bizonyítanak egyebet, mint azt, hogy egy bizonyos időpontban milyen érzékeny a bőr, s ezzel az idegek állapotára következtetést engednek vonni. Ezek közül két táblazatot közöl a mezőtü i 1907-8 iki értesítő. Mind a keltő olyan órarendet vesz alapul, a melynél délután is két, vagy bárom érai tanulás van. Ez tehát ami iskolám óiarendjrnek meg nem felel, s tekintve a mi tanrendünknek srkkal kedvezőbb megosztását, valószínű, hogy nálunk más eredményt mutatnának a mérések. De igy ís az első, Griesbach féle táblázat azt mutatja, hogy a déli szünet alatt kissé visszatér a bőr érzékenysége a délutáni első órára: mivel pedig nálunk a második délutáni óra hetenként egyszer van, s az is torna, a második és harmadik órára vonatkozó mére tek, ha a Griesbeck iskolájára terhelők lehetnek is, ránk nézve nem azok. A második Rajtsics féle táblázat emelkedést mutat ugyan az érzetkörök nagyságán, de ott is két óra volt délután, s nem tudni, bogy a megmért 5 tanuló nem a déli szünet alalt készült-e a két órára. Tehát ezek a mérések sem fordíthatok a nálunk alkalmazott megosztott tanitás ellen, mert nálunk csak egy óra van délután. (Folyt, köv.) Templomszentelés Eőtajban, Folyó hó 19-én szenteltetett fel Kótajban az a szép, tágas templom, melyet Samassa József egri bibornok érsek ajándékozott az ottani kath. híveknek. Ez már a harmadik templom, melyet a nagynevű s áldozatkész főpap Szabolcsban saját költségén emeltetett. Első volt a gávai, második a messze töldön párját rikitó nyíregyházi, harmadik a most megáldott kótaji. A megáldást Petrovits Gyula nyíregyházi apát, esperes-plébános végezte fényes segédlettel. Segédkeztek a helybeli latin és görög szertartású lelkészeken kivül Deér Gyula demecseri, Gergelyffy Béla orosi, Popovits József kemecsei, dr. Szentimrey Gábor napkori, Dömötör György tiszalöki, Szalay László gávai lelkészek és Csima Emil nyíregyházi hitoktató káplán. Az ezen alkalomra betanított énekkart Boer Rezső kótaji kántor-tanitó vezette, az orgonát Jakab József nyíregyházi kántor szakavatottan kezelte. Az itt emiitetteken kivül jelenvoltak Mezőssy László járási szolgabíró, a helybeli intelligencia s a hívek nagy sokasága közel s távolból, kifc a sűrűn hulló eső dacára is nagy kitartással szorongtak a nemzeti szinü lobogókkal diszlő templom körül, várva abba a bebocsáttatást. A megáldást követő ünnepélyes apáti szentmise közben, az evangélium után, Dömötör György tiszalöki lelkész mondott lelkes sz. beszédet. Délben ünnepi lakomára kétfelé oszlott az uri közönség, egyik felét Tóth István lelkész, másikat özv. Körmendy Endréné urnö fogadta dala — mint a hegyi forrás gyöngyöző trillája . . . Elbűvölve áll az emáer, ha egy kis kecske pásztor énekelni kezdi a sziklatetőn — sajátos nyújtott dallamaik egyikét soha egy hamis, vagy dissonáns hang s ez éppen oly természetes ott, mint a táj ezer szépsége — mint a vadon tenyészőjAnemonák és,Crocusok a myrthusbokrok árnyában . . . Behunytam a szemeimet s ugy hallgattam az egyszerű caprii leány énekét, amely hol megindító szomorúsággal zengett: .Fájdalom leánya* — hol meg szilsj vidámsággal hangoztatta egy népszerű tarantella ütemeit... Behunyt szemmel ... az ezüst hang után — vidám, bájos kis syréntl képzeltem el — egyikét Capri kékes fetelehaju, tündöklő szemű legnyainak, kiknek életvidor barna arcán átizzik a forró, heves vér lüktető pirossága Láttunk már sgynehányat. De mikor felállottunk as asztaltól s elhaladtunk előttük — csalódottan látfam magam előtt egy feltűnően szomorú, halvány arcot . . . Most egy víg dalt énekelt s mialatt végig húzta a vonót a hegedűn — mert ő kisérte saját magát — s két férfi játszott Gitáron s mandolinon — ajakának vonalai mégis mélázók voltak s valami sötét, vigasztalan bánat borongott szemeiben . . . Gyakran hallottam még aztán e bűbájos hangot fölcsendülni a £) u s' sa n*ban — — — de sohasem derült mosolyra ajka és alakja titokzatos — szinte tragikus árnyba borultan él emlékezetemben .... Ruzsonyi Pálné. szívesen látott vendégeiül. A papság az utóbbi helyre volt beosztva a világi urak egyrészével. Itt Petrovits Gyula apátplébános kezdte meg a felköszöntők sorát, éltetve az egri bibornok érseket, mint az uj templom bőkezű alkotóját. Dömötör György a ház> úrnőkért ürítette poharát szellemes dikció kíséretében. Popovics József a sokat fáradott és méltatlanul bántalmazott helybeli plébánost, Petrovits apát, Mezőssy László főszolgabírót, ez viszont az apát urat köszöntötte fel. A lelkészlakban is ünnepélyes volt a hangulat s egymást érték a lelkes felköszöntők, áldást kívánva mindazokra, kiknek csak legkisebb részök is volt e templom létesitesében. Azzal zárjuk rövid tudósításunkat, hogy szolgáljon e templom Isten dicsőségére s az emberek lelki üdvösségére, s hirdesse nagynevű alkotója emlékét századokon át! Péter fy. A megvalósulás utján, „Már megint?", kérdi a nyájas olvasó. Már újra a zenekar-ügy van felszínen? mondják némelyek. .Hiszen már megalakult a zeneegylet és a zenekar! Benne volt a Nyírvidék legutóbbi számában! . . .* Bocsánat, nyájas olvasó! Nem ugy van egészen ! A Nyírvidék szóban levő hirének cime téves volt, mert a zeneegylet még nem alakult meg, hanem csak a zenekar öltött határozott formát. A dec. 12-iki összejövetel ugyanis nem volt formaszerinti alakuló gyűlés, csupán előzetes megbeszélése az alakítandó zeneegylet ügyének. Meghányták-vetették a dolgot a jelenlevők s megállapították a fontosabb teendőket. A zeneegylet szervezésének keresztülvitelére s az alakítandó egyesület elnöki méltóságára leendő fölkérés céljából négytagú küldöttséget menesztettek Mikecz Dezső alispán úrhoz. Elhatározták továbbá, hogy az alapszabályok elkészülte után azonnal összehívják az alakuló gyűlést, mely aztán tisztikart is fog választani. A zeneegylet tehát még nem alakult meg, csupán a zenekar eszméje érlelődött valósággá. Ugy nagyjából vázlatosan már össze is állították a zenekar tagjainak névsorát, vagyis az eszme magja már fácskává fejlődött, de hogy a fiatal, gyönge hajtásból erős fa legyen, az sok, igen sok körülménytől függ . . . Vájjon alkalmas-e a talaj ? Kap-e esőt ? Nem támad-e rá orvul gyáva ellenség ? A vihar nem tépi-e ki ? Kap-e elég fényt ? stb. Ugye milyen sok körülménytől függ, hogy a zenekar életben maradjon ? Ugye mennyi oldalról érheti baj, veszedelem a zenét művelők fiatal egyesülését ? Ugye milyen könnyen kilobbanhat az eszme lángja, ha gondos szép lelkű emberek nem élénkítik tüzét? Ezt a nehéz és szép föladatot csakis egy zeneegylet vállalhatja. Egyedül csak ilyen társulás, városunk előkelő zenebarátainak ilyen hatalmas falanxa lehet az eszmének, a már valósággá kristályosodott ideának igazi pártfogója. De nemcsak: lehet, hanem lesz is! Lennie kell! A zenekar eddig, ismeretes pártfogói annyira kiváló, tekintélyes emberek, hogy a zeneegylet megalakulása és fönnmaradása egészen biztosnak tekintendő . . . Pedig e gondolatnak, a zenekar eszméjének napja alig tudta áttörni a közöny felhőkárpitját. Már-már nyugat felé hajolt s talán leáldozott volna anélkül, hogy éltető sugarának csak egy pici fénye is juthatott volna szemünkbe, csak egy kis melege lopózhatott volna szivünkbe, ha nemesen érző emberek kezükbe nem veszik az ügyet, meg nem tesznek mindent az eszme érdekében. A Füredi testvérek aztán hozzáláttak a hivek toborzásához. Fáradozásuk gyümölcse volt a 12-iki megbeszélés, melynek eredménye, hogy Mikecz Dezső alispán ur elvállalta az egyesület elnökségét, illetve a szervezés munkálatainak vezetését. A szervezés már meg is indult. Az alap- . szabály-tervezet már régen munkában van s ha majd elkészül, összeül az alakuló gyűlés, mely esetleg módosítja még az alapszabály-tervezet pontjait, megválasztja a tisztikart s . . . álmunk valóra válik, legfőbb óhajunk teljesülni fog .. . S ez igy lesz, ennek igy kell történnie! Mert nem lehet, hogy szent, magasztos eszmék a közöny fertőjébe merüljenek, hogy életrevaló
