Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1909-11-28 / 48. szám

|52-ik szám. N Y I R V I D É K 1909. december 25. 4 Mindennapi életünknek az egyfolytában való iskolai tanitás behozatalával együtt járó helyzeteire mi itt csak rámutattunk, silentiumot kérve ennek a kérdésnek nálunk való eldöntésére. Mert — ismételjük — ennek a kérdésnek az eldöntése Nyíregyháza város közönségére nézve egyáltalában nem sürgős. Annyira nem sürgős, mint ahogy s«inte hihetetlennek látjuk hogy úgynevezett tanférfiak és — bocsánatot kérünk — tanhölgyek lökjék be ezt a kérdés itt Nyíregyházán, sürgős elintézést igénylő kőz> kérdés gyanánt, csak úgy, a maguk ízlése szerint. Mint tanitó, mint nevelő, ennek e kérdésnek ebben a vonatkozásaiban való súlyát és értékét magyarázza meg Z mmermann R°zső tanárnak a tanulmánya. Érdeklődéssel elolvashatja mindenki; de — hogy figyelemmel elolvassák — nagy érdeke az érdekelt szülőknek. hangú lelkesedéssel magáévá téve, kimondotta a 48-as függetlenségi pártban való megmaradását, vagyis a Justh Gyula elnöklete alatt levő párthoz való csatlakozását. Hasonló egyhangú lelkesedéssel határozta e a közgyűlés, hogy Justh Gyula és dr. Meskó László távirati uton üdvözöltessenek. Hrabovszky Guidó indítványára dr. Meskó Lás/lót és Bory B?lát a párt tiszteletbeli elnökeiül választotta meg a közgyűlés, elhatározván azt is, hogy Vay G.ibor gróf. a főispáni állásró való távozása alkalmából e hó 27 dikén a párt részéről küldöttség által üdvözöltessék berkeszi kastélyában. A 27 diki vármegyei közgyűlésen a párt részéről való üdvözlés tolmácsolására Bory Bélát kér e föl a pirigyűlés. Ezután óriási lelkesedéssel, percekig tartó éljenzes közben a párt elnökévé Vay Gábor grófot választottak meg, eli>meréséi; és köszöneté fejezvén ki a közgyűlés Hrabovszky Guidónak, a párt ügyeinek idáig való buzgó s eredményes vezetéséért. Vay Gábor gróf, a párt uj elnöke, megjelenvén az értté menesztett küldöttség kíséretében a teremben, zajos éljenzések között az elnöki széket a következő beszéddel foglalta el: Tisztelt közgyűlés! Mély hálával és köszönettel tölti el lényemet azon körülmény, hogy éppen a mai politikai viszonyok között méltóztatnak engemet Szabolcs vármegye 48-as íüggetlensegi pártjának elnökévé megválasztani, mert ezen tényben megnyilvánulását látom azon felőlem táplált meggyőződésüknek, hogy en Kossuth Lajos halhatatlan, magasztos és meghamisitatlan elvei mellett mindenkor tántorithatatlanul ki fogok tartani Es hogy ezen feltevésükben csalatkozn sohasem fognak, azt itt e heiyen igérem. Hiszen én a jelenben is szivem mélyéből sajnálom az országos függetlenségi 48 as párt kettészakadását, mert megvagyok győződve, hogy ha ezen part képviselői, a választó közön ség bizalmához híven, egységben kitartanak, semmi egyébb sem kelletett volna ahoz, hogy Kossuth Lajos elveinek megvalósítására az első alapkő lerakassék, mint az, hogy ne szavazzák meg a bankszabadaiom meghosszabbítását, mert nem hiszem, hogy találkoznék Európa pénzpiacán a ^0-ik században oly tőkepénzes aki egy szuronyokra alapult intézménynek kölcsönt nyújtva veszélyeztesse tőkéjét, akkor a midőn mar az Oroszok, a Törökök, de sőt a Ghinaiak es Persák hitelképességet is „alkotmány" biztosiija. Erre a kölcsönre pedig, tekintettel a törököknek fizetendő kártérítés, a boszniai annexio, és a megrendelt hadihajók költségeinek 100 millióra valóban sürgős szükség van. Azonban éppen ezen körülménynél fogva nem követhettem én még Kossuth Lajos fiát sem arra a térre, melyre ő és hívei választóik bizalmával visszaélve léptek. Nem követhettem, mert nem tudom elhinni, hogy közöttük és mikoztünk „csak egy kis dátum különbség van." Vagy megvagyok győződve, hogy ha mégis igy van, akkor az a „kis dátum különbség" a Kossuth Lajos elvei melletti kitartást, vagy azoknak feladását jelenti. Mert. nézzük csak tisztelt pártgyülés, hogy mi különbség is van közöltünk 48-as függetlensegiek között és a G7-es partok között ? Csak egy kis dátum kérdés ! Ugyanis mig mi, kik Kossuth Lajos halratatlan elveit valljuk, jobb-időket nem remélünk, sőt az Ausztriával való közösségtől a magyar nemzet anyagi és erkölcsi pusztulását varjuk, a még rendelkezésünkre álló erőkkel, raladéktalatiul megakarjuk kezdeni azt a muniát, mely hívatva van hazánk függetlenségét, vagy ha jobnan tetszik hatvanhetes nyelvezeten önálló államiságunkat" kiküzdeni, addig a hai vanhetesek remélve a nemzet megerősödését és jobb időket várva, kitolják az önálló magyar nemzeti állam gyakorlati létesítését, időről-időre meghosszabbítva Ausztriával való kapcsolatokat, mindenkor hangoztatva és állítólag fenn is tartva, a nemzetnek elvben meglevő jogait. Ámde t. közgyűlés, ha Kossuth Ferenc és íözöttünk is ugyanezen dátum különbség van, kérdem hogy mi t'ülőnbség van hát Kossuth érenc és a hatvanhetes pártok között. Bizonyára semmi! Mert mig mi híven Cossuth Lajos magasztos elveihez, melyek a demokratikus népszabadság, a nemzet suverenitasa az alkotmányos magyar nenueti államiság alapját hirdetik a függetlenséget, megakarjuk kezdeni az Ausztriával való kapcsolatok fokozatos lazítását, addig ők hatvanhetes mintára megakarják újítani azon kötelékeket, melyek mind szorosabban fűznek bennünket Ausztriához és melyek nem az állami önállósághoz ve zetnek, hanem szálaikat mindinkább összebonyolítva hálót vonnak kőru tünk és megfojtják még az elvben függő államiságot is, hogy azon bokréta, melyet koszorús költőnk tűzött az isten kalapjára, elhervadva huiljon, mint tartomány a többi tartományok közzé «s annak büszke vistlője „Árpád népe" kezes „néptörzszsé" alacsonyodjék le. Tisztelt pártgyülés! Kossuth Lajos fiát ezen téren Szabolcs vármegye függetlenségi 48-as partja sem követheti. Azért kérem Önöket, hogy tartsanak ki továbbra is azon elvek mellett, a melyeket annyi kiomlott honfivér avatott előttük szentté és mert van igazság meglássák — hogy megvirad még valaha. Mezőssy Gusztáv üdvözölte még ezután az uj elnököt, kinek indítványára a part Ilt-ik alelnökévé Vas Mihály ref. esperest választották be. Vay Gábor gróf elnök bejelentvén még, hogy Vay Ábrahám gróf belépett a szabolcsvármegyei 48-as függetlenségi pártba, a közgyűlést berekesztette. Sziril^ái^. Három zsúfolt hááas este ismét élénk bizonyságát adta annak, hogy a nyíregyházi közönség megbírja már az allandó színházat es hugy a debreceni társulat öllet&zerü átruccanásaí csak hevenyészett jellegű sikereket tudnak elérni. Tulajdonképen nem is lehet korholni színészeinket. hogy három estén át javarészt untatták vagy bosszantották a szép számmal összegyülekezett publikumot. Bajos dolog a színtársulatot 72 órai időre ugy széjjelráncigálni, hogy a debreceni káposzta is épségben maradjon, a nyíregyházi kecske is jóllakjék. Fejetlenség, kapkodás az ilyesmi, aminek a szemlélése inkább kín, mint gyönyörűség. A főfő számadónak, Zilahy mesternek is nyilván őrizetlen hagyott debreceni nyaja körül legelészhettek a gondolatai, különben alig tudnók megérteni azt a sok hümmögést, amivel a sugó harsány szavalását és szereptudasának fogyatékosságát leplezgetni igyekezett. Száz szónak is egy a vége : ez az állapot igen nagyon gyatra és itt az ideje, hogy a hivatottak neki fogjanak a nyíregyházi állandó színház megteremtésének, amit e helyről nem szűnünk meg sürgetni. Uj színészeket is láttunk i színpadon. Mártonffi Róbertről még nem adhatunk megállapodott veleményt, de annyi kétségtelenül konstatálható, hogy szimpatikus, értelmesen játszó fiatalember és mindenesetre szívesebben látjuk, hallgatjuk, mint a modorosságai mÍ3tt agyonunt Ternyeit. Kardos G;záról pedig dicsérettel jegyezzük meg, hogy valószínűleg derekasan be fogja tölteni a B:rc<d helyét. Á/, ismerősök közül ki kell emelnünk Hahnel Arankát és Gtzdy Arankát, aki a Nők Harcában, mint D' Antraval grófnő itt-ott grrandiozusan játszott. ¥ay Gábor gróf főispán búcsúja. — A vármegye rendkívüli közgyűlése. — Régi szent hagyományok által megszabott formaságok keretében, de igazi aensősággtíl, a tiszteletnek, a nagyrabacsüésnek, a szeretetnek az érzés közvetlen forrásaiból fakadó őszinte megnyilvánulásaival búcsúzott el a vármegve törvényíatósága Vay Gábor gróftól, kit politikai elveihez való hűsége, egyenes, se jobbra, se balra nem tekintő karaktere főispáni állásától való megvállásra késztetett. Három és fél esztendővel ez előtt, amikor Vay Gábor grófot Szabolcsvármegye főispánjává beiktattuk, áradó lelkesedéssel üdvözöltük a hajnal rózsaszínében mutatkozó jövendőt. A vármegyei 40-as íüggetienségi párt közgyűlése. A vármegye minden részéből összesereglett függetlenségi választó polgárok élénk (észvétele mellett tartotta meg a vármegyei 48 as függetlenségi párt e hó 24 dikére összehívott közgyűlését, a Korona szálló nagytermében. A közgyűlést Hrabovssky Guidó orsz. -képviselő. ügyvezető alelnök nyitotta meg, hosszabb, mindvégig élénk figyelemmel kisért beszédben ismertetve a mai politikai helyzetet s annak előidéző okait, majd felolvasta Holló Lajosnak, az orsz. függetlenségi párt nevezetes ertekezletén előterjesztett és elfogadott határozati javaslatát, amelynek folytán Kossuth Ft.-renc és személyes párthívei kiléptek a 48-as függetlenségi pártból. A közgyűlés — Bory Béla zajos éljenzéssel kisért felszólalása után — ezt a határozatot egycigány — boldogult edes apam kedvenc cigánya — még egyszer eszembe jutott — mikor mar félig megdermedtem. Szegény, — mikor már majdnem egészen meg volt fagyva, mind csak ezt mondogatta olt a zsákban: „Héj — virádj mán — vitád j! Viradnál még — dé ném lés kinékl" A lassan múló éjszaka álmatlanságának szövétneke — mintha megszüntette volna tér és idő határait — sok átvirrasztott éjjelt világított be előttem; — mintha hallottam volna Őt, a mint nehezen várva szenvedései kőzött az enyhet adó hajnalt: mondogatja — virradj már — virradj 1 És végül megvirradt. Wikingi bátyám elrendelte, hogy mindnyájan az ágyban fogyasszuk el a reggelit . . . Nemsokára hozta is a nyájas fekete cameriera — azután vidám ropogás — és óriási füst adta tudtomra, hogy az igert tüzet is megrakták már a kan dallóbin odaát . . . Bár ne cselekedték volna — de a késői megbánás mit sem használt, pár pillanat múlva olyan füst-fellegek gomolyogtak az egesz appartementban, hogy amint ott jártunkkeltünk — kitűnő modellek lettünk volna dics felhők között lebegő szentképekhez — bár a lelkünkben ekkor lakozó indulatokat a legmerészebb fantáziával sem merem szenteknek nevezni A Wiking sietett, hogy mielőbb tudassa a hotelier-rel távozásunkat s kajádul örült — milyen képeket fog az hozzá vágni. Mi pedig siettünk, amennyire bírtunk s fuldokolva, köhögve — végre összeszedtük batyunkat s készen vártunk . . . Ilonka s Dóra is előkerültek — majd visszatért a Wiking — öles számlát lobogtatván, amit a jólelkű Royal bácsitól kapott emlékül . . . Bensőjében ü biztosan olyan jókat kivánt nekünk — mint mi neki — s megvető mosolylyal — átvonultunk a Quisisanába. A Royal mesés kényelmetlenségei után ez a szép nevü Hotel — a nyugati jólét paradicsomául tűnt fel előttünk .... A folyosókon pompás meleg volt. Szobám terrasseáról — melyre különösen büszkék voltunk — a tengert is látni lehetett s Capri legjellegzetesebb scoglióit: a Faraglioni sziklákat is —. amelyeket a monda szerint Polyphemos hajított dühében a csalárd Odysseüs után . . . „Der Himmel hing voller Geigen" .... Ruísonyi Pálné.