Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1909-10-31 / 44. szám

43-ik szám N Y I R V I D É K 1909. október 24. 205 és alma fája tovább él ugyan, de termésére is tovább kell ára várni. Ezek után kimondhatjuk: Termeljünk kajszinbarackot ! Ebből is csak a „Magyar Legjobb*-at, de termeljük azt nagyban. Egy­két száz darabbal célt még nem érünk. De kezdjük el legkevesebb iO ezer darabbal. A nagy birtokosok ültessék százával s a kisbirto­kos vagy kerttulajdonos is ültessen 20—50 darabot. Vegye a dolgot kezébe a „Szabolcsvárme­gyei Gazdasági Egyesület', vagy a .Nyíregyházi Gazdaszövetség*. Jegyezze elő a szükségletet, s ha a 20 ezer drb eladása biztosítva van, foghat a beszerzéshez. A löldmivelésügyi mi­nisztériumtól kérjen 10 ezer drb .Magyar Leg­jobb* kajszint kedvezményes áron. Megkapja darabonkint 20 fillérért. Árlejtés utján szerezzen be má>ik 10 ezer drbot. Kapható lesz darabon­kint 60-80 fillérért. A szétosztás úgy történnék, hogy mindenki a lekötött mennyiség felét kapná 20 fillérért, másik felét 60—80 fillérért. Tehát átlagban egy­egy oltvány 40—50 fillérbe kerülne. 20 drbnál kevesebb egy személynek nem adható. 10 koronát egy gazda sem sajnálna 20 drb. gyümölcsfáért, mert ezért másutt csakis 10 drbot kapna s 20 drb gyümölcsfának min­den gazda tud helyet szorítani, mert mindössze 125 Q-ölnyi területet foglalna el. Egy 1200 • öles holdra pedig 192 drb ültethető el. — Tehát ha csak ötvenen leszünk, akik legalább két holdat telepilünk, a 20 ezer drb el van helyezve. S miért ne telepítenénk ? A telepitesí költség kevesebbre rug, mint a szőlőé. A barack a szőlőnél kevesebb munkálást is igényel. Megtakarítjuk a fedés, nyitás, a kö­tözés es permetezés költségeit. A barack teimésre sem kell tovább vár­nunk, mint a szőlőre. A barack nálam a har­madik évben keveset, negyedik évben — erős­ségéhez merten bőven, az ötödik évben pfdig rendkívül bőven termett. E-y fa az ötödik év­ben átlagban megadott 20 kg-ot. — Egy hold termése eszerint 38 metermázsára rúgna. Én értékesítettem kg.-ját 60 filléren. A holdan­kénti hozam kitinné 2i;80 koronát. De ha ezen ősszegnek csak a negyedrészét számitom is, az ültetes utáni ötödik esztendőbe*) 570 korona a holdankénti nyers bevétel. Ezenkívül a fák alatt ültetett melléktermény is ér valamit. Hát még mennyi lesz a hozam a fáknak teljes kifejlő­désekor ? Látnivaló tehát, hogy a barack termelés jobban kifizeti magát, mint a szőlőtelepítés. A kfcskeméti gazda a kettőt különben egyesíti: Ültet szőlőt, s közéje almát, barackot. De meg is okolja, hogy miért teszi. Szerinte, ha egy kifejlett gyümölcsfa busz évben csak egyszer ad is bő termest, több has;not hoz, mint egy ugyanolyan területre ültetett szőlő busz év alatt összesen. S aligha igaza nincs! fel a Vesuvra, a Vesuv még a delolaszok közt is kiválóan hírhedt népessege közé ? A Badecker figyelmeztet, hogy csak nagyobb társaság men jen, ne egy ember egyedül — már pedig te egy ember vagy, két asszonynyal súlyosbítva. Én a magsm részéről semmiesetre sem megyek, nem is mermm ezt az utat lovon megtenni; én haza­megyek a villanyos vasúton magam is, de kérve­kérlek benneteket: ne menjetek ti sem !" — Az en Wikingi bátyám megpróbált még kapacitálni, de én szilárd n.aradiam s megingathatatlan, — ekkor hála az Istennek, ő is feladta ezt az esze­veszett tervet, — bar az olaszunk minden rá­beszélő képességét elpazaiolta, — de hiába. A „Funicoii-Funiculat a fogaskerekű vasutat a négy év előtti kitörések elpusztították s még nem epitettek fel ismét; lovon ez a kirándu'ás több imnt felnapot igényel és rettenetesen fá­rasztó lehet. Meg kellett elégedtünk azzal, hogy c.^ak alulról nézi ük meg a nagy gonosztevőt. Az olasz nagyon elégedetlen volt, de annál elé­gedettebb \oltam én, mikor ismét a villanyoson ülve, ismét elmerültem a most már alkony­ködbe boruló, bűbájos tájék ntzésebe. — „De* Murci — moi.déni — hát te nem féltél volna tlinou ni a Vesuvra igy, azzal a kis haszontalan olaszs2al ? — „Féltem volna én" — mondta ö, „rie azért mégis elmentem volna, mint ahogy elmentem a Gletscherekre. az Isten verje meg Őket !" Ígyen szólott a Wíkingné mely meg­győződéssel. Kazsouyi Pálné. Ezekre kívántam az érdeklődők figyelmét felhívni, s hogy szavaimnak nagyobb nyoma­tékot adjak, nem fcgok bort prédikálni s vizet inni, hanem magam járok elöl jó példával: a nagy nyilvánosság előtt kötelezőleg lekötök a tervezetemben emiitett 'i0 ezer darab .,Magyar Legjobb" kajszinbarack fából 380 drbot, mely­lyel az iskolámhoz tartozó két hold főidet 1910-ben saját költségemen beültetem. A cél érdekében én többet nem tehetek. Azaz mégis! A Tekintetes Szerkesztő ur b. engedelmével nyilvánosságra hozhatom ama kevesek által ismert titkot: mimódon érhetünk el minden évben többé-kevésbbé nagy terméseket? Ez is ér tan valamit! ? Nyíregyháza. Demeter Bé]». közs. isk. tanító. Szarvasmarha kiállítás és díjazás Mándokon. Szabolcsvármegye tiszai járása e hó 24-én rendezte a kisgazdák magyar szarvasmarhái kiállítását, mely a szó teljes értelmében minden tekintetken a lehetó legszebben sikerült, ami első sorban Virányi Sándor főszolgabíró érdeme, aki fáradtságot nem ismerve összejárta járásá­nak összes községét, mindenhol lelkesítve és buzdítva a kisgazdákat, hogy szép teheneiket, főként 1—3 éves üszőiket, valamint tinóik, illetve ökreiket állítsak elő. A tehenek és üszők dijjazására a földmivelésügyi m. kir. miniszter 1000 és gróf Vay Tibor külön 2 dijra 40 ko­ronát adományozott. A párosan bemutatandó tinók, illetve ökrök legszebbjei tenyésztőinek a vármegyei gazd. egyesület oklevelek kiadását igérte. A vendégeket a szépen diszitett diadalkapu előtt Virányi Sándor főszolgabíró fogadta. A kiállításon megjelent Szabolcsvármegye részéről Mikecz Dezső alispán, a vármegyei gazd. egyesület részéről gróf Vay Tibor elnök, Zoltán Sándor alelnök, Szikszay Sándor titkár, a löldmivelésügyi minisztérium kiküldöttje-ként Kauzsay Tibor nyíregyházi gazd. felügyelő, Szalánczy Bertalan vármegyei közgazdasági előadó, a kiállítás elnöke ugyis mint a Kisvárda­videki gazdakör alelnöke. Bcjtös Imre ugyan­ezen gazdakör titkára, ottan láttuk lovábba a környékbeli nagybirtokosok közül: gróf Forgách László, Jármy Miklós, Jenő, Jsnos és Istvánt, Reízmann Jenőt stb. stb. Tiz órakor Szalánczy Bertalan kiállítási elnök lendületes szavakkal üdvözölte az egybe­gyűlt szép közönséget, egyben felszólította a bíráló-bizottságot, hogy kezdje meg működését. A bíráló-bizottság tagjai a következők voltak: Szalánczy Bertalan elnök, Bálint Mihály. Böjtös Imre, Csuha István, Kauzsay Tibor, Makkay Ferenc, Reízmann Jenő és Szikszay Sándor. Kiállíttatott a kisgazdák részéről: 72 drb tehén 26 drb 3 éves üsző 28 drb 2 éves üsző 32 drb 1 éves üsző 56 drb tinó, illetve ökör összesen 214 darab Valamint versenyen kívül bemutatott Jármy Miklós eperjeskei nagybirtokos a törzsgulyája minden évjáratától 2—3 példányt, összesen 26 darabot. Kiosztatott a tehenek után 10, a 3 éves üszők kőzött 8, a 2 éves üszőknél 10 és az 1 éveseknél 10 drb. díj, összesen 1040 korona. A tinók, illetve ökrök után 6 drb. disz, 8 drb. dicserő és 5 drb. elismerő oklevél. Jármy Mik­lósnak bemutatott gulyája után a biráló bizott­ság első sorban köszönetet és örömét fejezte ki, hogy annak szemléltetésével a gazda közön­ségnek tanulságot szerzett, továbbá mint ver­senven kívül kiállított csoportot a vármegyei gazd. egyesüet díszoklevelével tüntette ki, A birálo bizottság működésenek befejezté­vel Kauzsay Tibor m. kir. gazd. felügyelő köszö­nttet mondva a szép számban megjelent ható­ságoknak és kőzönsegnek, a dijak kiosztását megkezdettek. Már 2 óra volt, midőn a vendégek a kaszinó helyiségéttn teritelt asztalokhoz jutottak. A tánas ebeden 60-an veitek res>t. aLol szebb­nel-szebb beszedek hangzottak tl. Elsínek Viiá­ryi Sárdcr Darányi Ignácot kösi öntötte fel, egjbm ajánlotta ez slka'cmbcl a minisztirl táviratilag üdvözölni. Az irditvárjt nagy lelke­sedéssel fogadták és az üdvözlő táviratot azon­nal elküWötték. Szalánczv Bertalan a tiszai járás gazdaközönségére, Csap András a járás főszolgabirájára, Reízmann Jenő Szalánczy Ber­talanra, ifj. Görömbey Péter Kauzsay Tiborra, vegre Szikszay Sándor a tenyésztőkre ürítették poharaikat. A társaság késő délután oszlott széjjel, nem győzve senki sem eleget beszélni a fényesen sikei ült kiállításról és mindenki egy kellemesen eltöltött nap hatása alatt távozott. Gondnoki székfoglaló beszéd. Elmondotta Kisvárdán, október 20-án a felsőszabolcsi e. megye «lső gyűlésén Jármy Miidót e. m. gondnok. Tisztelt Uraim! Midőn megköszönöm mindazon presbitériu­moknak, a lelkész uraknak és világiaknak a bizalmát, akik ezen terhes bár, de diszes állásba megválasztottak : kötelességemnek tartom kije­lenteni, hogy teljes erőmmel és tehetségemmel azon leszek, hogy ezen állásnak ugy bent az egyházmegyében, mint kinn annak képviseleté­ben megfeleljek. Tisztelt Uraim! Nehéz időben foglaljuk el az egyházmegye vezérlő állásait elnöktarsammal együtt; mert nem tekintve az egyházmegye újraszervezésének nehézségeit, — hisz azokon majd csak túlesünk — szegény egyházunknak annyi ellenséggel megküzdeni régen kellett — mint most. Itt van elsősorban a polgári házas­ság behozatala óta megujult, lábrakapott, óriási erejűvé növekedett klerikálizmus, mely oly erő­vel van ma már szervezve, hogy szinte meg­dönthetetlennek látszik. — Mindnyájunk előtt ismeretis. hogv alig sikerült a pápa által a „Ne tt me re" kezdetű bullát visszavonatni — már annak helyébe olyan pásztorlevelet adott ki a püspöki kar az a!só papságnak, mely jogainkat csaknem ugy sérti, mint az előbbi; annyiban pedig meg veszedelmesobb, hogy csaknem felhívja az alsó papságot a családi szentélyekbe való benyulásra, a vegyesházasok családi boldogságának, lelki békéjének, a leg­szentebb, legtiszteletreméltóbb jogoknak fel­dulására — ha az egyház érdeke ugy kívánja. Tisztelt Uraim ! Nem azért hozom én ezt itt fel, hogy a testvér keresztyén felekezet ellen támadásra hivjam fel Önöket, hiszen a mi vallásunk a türelem és szeretet vallása, hanem azért, hogy a mi autonomiánk védőbástyái mögött, azon rést ütni nem engedve, ugy szer­vezkedjünk, ugy forgassuk magunkat, hogy az ellenünk irányzott támadásokat .visszaverhessük. Lehetetlennek tartom, hogy ha látják, hogy rajtunk nem győsedelmeskedlietnek, vissza ne vonuljanak s míg ne kíméljék szegény pártos hazánkat egy meddő kultúrharctól — hisz ők is magyarok. Második és legnagyobb ellenrégünk saját egyházunkban ugy az intelligens elemeknél, mint a népnói lábrakapott közönyösség. S ezen Uraim senki és semmi r.em segíthet, hanem önőnmagunk. Azt hiszem, hogyha Önök tisztelt lelkész és tanitó urak összefognak, s egymást nem ellenségnek, hanem jóbarálnak tekintve községeikben a népet egyesült erővel, szere­tettel vezetni fogják : lehetetlen, hogy ennek jó hatása ne legyen, különösen kisebb községek­ben. Különösen Önökhöz fordulok tanitó urak, akik az egyháznak s országnak legelső mun­kásai ; önök sokat tehetnek, mert ha az apró gyeim<kek lelkébe belenevelik a vallásosságot, a hazaszeretetet, azt ornan végkép kitörölni semmi hatalom nem lesz képes. Tudom én azt, tisztelt tanitó urak. hogy az önök állssa nehéz, legkevésbbé dotált és méltányolt állás, de ha már önök ezen magasztos pályát válasz­tották, — mindentől eltekintve igyekezzenek hivatasuknak u^y megfelelni, hogy elmondhas­suk majd büszkén, miszerint egyházmegyénk­ben a reíoimátus népnevelés a tiszántúli egy­házkerület bármely egyházmegyéjével kiállja a versenyt. Én a magam részerői mindent el fogok követni az önök támogatására, mert a felekezeti néprevelest egyházunk s vallásunk legfőbb mentsvárának tartom s ezt minden külső befolyás és megfámadíatés ellen meg­védeni legfőbb kötelesse-gemnek ismerem. Igen kedvező hatásúnak tartanám az egy­hazíassag íme lesére, ha a nép. a gyülekezetek egyszerű gondnokai és presbjterei g)üléseinkre

Next

/
Oldalképek
Tartalom