Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1909-09-12 / 37. szám

36-ik szám. N Y I R V I D É K 1909. szeptember 5. 1 1 Mint a hűbéres Európában általában: nálunk is a föld birtokához fűződött minden j~g, minden politikai és társadalmi kiváltság. A löid birtokáért folytak a küzdelmek a királyok és a bárók, a bárók és a nemesek, a nemesek és a várjobbágyok közt. A föld tárgya a legtöbb pernek, vegrendehtnek és osztozkodásnak. Igen ez az, mely éltet, ápol és eltakar. A főidre a kultura áldásait minél nagyobb arányokban kiterjeszteni, né/szerint a vizek romboló elemét korlátok közé szorítani, vad területeket mentesítés altal jo minőségű szántóföldekké, rétekké alakítani és igy a haza termő földjét szaporítani, ezzel pedig több megélhetési forrást nyitni és az embereket a haza földjéhez láncolni, első rendű nemzeti érdek. Különösen pedig: megmenteni a végpusztulástól a vidéket, melynek lakói a magyarság magvát kepezik, a magyar nemzet önfentartási kötelessége. A kik tehát a földet minél nagyobb területen müvelhelővé teszik és igy a nemzeti jólétnek, gazdagodásnak a főforrását minél több helyen megnyitják: a nemzeti civilizációnak hatalmas épületét erősitik, csak ugy, mint azok, akik a nemzeti oktatásnak, szellemi főlvilágositásnak a jótéteményét a magyar állam minden gyermekére kiterjesztik és sürgetik. Azért elismerés, tisztelet és hála azon jeles hazafiak dicső emlékének, akik a Tiszavölgy szabályozásának kezdeményezői voltak, e célra egyesültek, szövetkeztek. 1846. április 12-én írták alá Pesten a szövetséglevelet. A történelem sok ezer példányban megőrizte kegyeletesen ezt a remek művet, a komoly honfiúi elhatározásnak tömött irányban való megörökítését. A haza első fiai, a nemzet szine-java, összesen 53-an írták alá ezt a szővetséglevelet. Ezek élén fénylik gr. Károlyi György, gr. Andrássy Gyula, báró Wenkheim Béla, gr. Dessewffy Emil, gr. Széchéuyi István neve. „A Tiszavölgy — igy kezdődik szövetséglevelök — fajtánk bölcsője. Saját magukhoz hűtleneken nincs áldás. Minél több nehézség gördül elé, annál nagyobb szilárdságra fejlik a férfiúi erő.' „Mi alulírtak tehát — mint a Tiszavölgy szabályozás legközelebb ügyvivői — arassunk bár köszönetet vagy nem, s mutatkozzék siker még éltükben, vagy sem — mi legalább az egész kőzős hazára nézve oly annyira üdvös cél elérhetése végett fölvállalt ebbeli tisztünkben ernyedetlen buzgalommal és csüggedni nem tudó állhatatos közremunkálással akarunk és fogunk, bármily előfordulható akadályok dacára, hűn és becsületesen eljárni." Poharat emelek ezen dicső emlékű jeles hazafiak jeles utódaira, kik atyjuk szellemét örökölték és a magyar földet, a hazát megtartani, boldogítani és felvirágoztatni törekszenek. Névszerint poharat emelek Andrássy Gyula miniszter ur ő nagyméltóságára, kinek minden tette, intézkedése, törvényhozási tevékenysége és magas színvonalon álló tudományos publikációi, mind-mind a magyar alkotmány, a haza védelmére irányulnak, mert jól tudja ő Excellenciája, hogy az ugyanazon erők tartják fenn az intézményeket, melyek megalkottak, megteremtették azokat. Isten tartsa, éltesse Ő Nagyméltóságát jó erőben, egészségben igen sokáig a haza javára, éljen! Több pohárköszöntő hangzott még el, mire — úgy 3 óra tájban — zuhogni kezdett az eső s ezzel együtt oszladozni a társaság, mely a grófi uradalom által rendelkezésre bocsátott fogatokon hagyta el a szép ünnep színhelyét. Szelőink helyzete: Homoki szőlőink jövőjének előmozdításáért teendő intézkedések. (Folytatás.) Igy a szőlészeti felügyelőségek mai beosztásukkal semmi hasznot nem hozó intézmények a szőlőbirtokosokra nézve. Kérdem, hogy ha szőlészeti felügyelőség van, ugy miért nincs a gazdasági felügyelőségek munkaköréhez hasonlóan szervezve, de egyúttal fizetésben is. Pedig mind a kettő állami intézmény, a gazdasági felügyelők a gazdáknak minden terményeik értékesítésénél hasznos működést fejtenek ki, vagyis más joggal vannak felruházva. Tehát maga a kormány részesíti nem a szőlőmivelést kellő támogatásban, mint más egyéb gazdasági árut, szóval negligálja a szőlészetet. Innen származik az, hogy sok szőlőbirtokos szintén keveset gondol a szőlője igaz lelkű munkáltatásán és igy maga a szőlőbirtokos nem tartja eléggé nemes és szakszerű foglalkozásnak a szőlő apró részletéig a védekezést, a szőlő különböző betegségeinek leküzdésével szemben. Da amikor már a betegség teljesen inficiálta a szőlőt és termésről, vessző beérésről szó sem lehet, s csakis a tőkementés a főcél, ekkor ugy a gazdák, mint a kormány intézkedése megindul és kétségbeesésükben a szőlőbirtokosok mindenkit hibáztatnak, csak egyedül magukat nem, amikor is sajnalták a többszöri permetezéshez szükséges anyag beszerzését, a porozáshoz szükséges rézkénport. Ismét csak oda vezet mindsn oldalról a dolog, hogy szükséges a vármegyénkénti szőlészeti felügyelőség, aaei szigorú, teljes joggal ruháztassék fel szőlészeti, borászati dolgokban. Irgalom nélkül róhassa rá bárkire is a szigorúan megszabott büntetést, aki bármilyen betegség ellen a védekezést elmulasztaná. Szőlészeti felügyelői kar minden egyes tagja kiváló szakember igy, ha fenti soraimban kifejezett rendszer mellett a szolgálati szabályzatot és hivatalos működésüket olyan arányban sokasítja meg a kormány, ugy szaktudásukat tényleg a hazai szőlészetünk fejlesztésére értékesíthetik. Hogy ez ezideig elmaradt, egyedül a magas kormány az oka. Közleményemben elmondottak ha megvalósíttatnak, ugy nem áll elő ránk nézve a mai káros, de egyúttal külföld előtt is szégyenletes állapot, hogy a peronoszpora állítólagos széles körű állami szakintézményü felügyelet mellett több évre, esetleg egészen elpusztította szőlőinket. Ha számítjuk, igy teljesen negligált szőlőink nem is jöhetnek számításba és mi lesz a szegény elhanyagolt homoki szőlőkkel ? amikor is a hegyi szőlők oly kiváló állami felügyeletben, illetve támogatásban részesülnek. Bár lehet mondani, mint egészen biztos dologra, — hogy homoki szőlőkkel ezután is az lesz, ami eddig volt, — semmi! 80-as, 90-»s években, hogy visszaemlékezést fölelevenítsek, dédelgetett kedvencei voltak a homoki szőlők telepitői, de az akkori kormány belátta, hogy az ország bortermését a külföld előtt megtarthassa és kereskedelmét a boraink részére biztosithassa, elkövetett mindent, hogy a homoki szőlők minél szélesebb telepítése megtörténhessen. Ma már megváltozott a helyzet és ki van mondva, hogy a síkvidéki izőlők terjesztése és fejlesztése figyelmen kivül hagyandó. Ezen rendelet végrehajtását tapasztaljuk is, amikor a magyar kir. szőlészeti felügyelőség jelentéséből kimaradtunk a már a külföldi, de osztrákok előtt is beigazolt és elismert kilünő asztali bort termő szőlőinkkel. Mindezekből azt. az összefoglalást kell tennünk, hogy ma már teljesen megérett a régi kérésünk, a fóldmivelésügyi mini-;zter úr is jogosnak fogja találni, amikor is kérjük, hogy hasson oda, hogy minden egyes vármegye ugy, mint minden más bortermő országban, régesrégen meg van — nálunk is legyen szőlészeti felügyelőség. És változtassa meg a fóldmivelésügyi miniszter úr, hogy ne 3—4 vármegye tartozzék egy felügyelő keze alá, — amint azt a gazdasági felügyelők rendszeresítésénél be látta a miniszter úr, hogy a régi ósdi rendszerrel a gazdák semmi hasznát nem látták, úgy a szőlő gazdaság fejlesztésénél is be fogja látni, hogy nem lehet igy maradni és sürgősen segíteni fog a miniszter úr a szőlészeti felügyelők hivatalos működésén is. Az ország érdeke, közgazdasága, a nép jó léte megkívánja, hogy a szőlő fejlesztésére nagyobb és szélesebb körű intézkedést foganatosítson, — a szőlőgazdaság eddig is az állami bevételben tekintélyes összeget mutatott fel, igy jelentős gazdasági ágát képezvén, a földmivelésügyi miniszter úr ezek után számítva, reméljük, hogy tárcija terhére, jövő évi kőltségelőszámitásába fel fogja venni, amit már régen meg kellett volna valósítani. — Ha az állami költségelőirányzatban telik az uj ágyukra, hadi felszerelésekre stb.-re, ugy ami az állami bevételt nevelné és amitől a nép boldogulása függ, ugy a fentiek elmondását szőlészetünk fejlesztésére, feltétlenül szükség van, attól a kormány el nem fog zárkózhatni és meg fogja valósítani (legalább is ugy reméljük). Homoki szőlőgazdák tartsák kötelességüknek saját érdekükben, hogy kérjék a felügyelőség felállítását, amivel boraiknak piacot teremthetnek, értékesítés szempontjából szőlőiknek jövőt biztosithatnak. És szőlőiknek helyes kezelésére, amennyiben szigorú ellenőrzés alatt állanának, a szőlőgazdák is sokkal több gondot fordítanának. Dacára minden felszólalásnak, eredményt alig hiszem hogy elérjenek a szőlőgazdák, láthatjuk a kormány rendkívüli spórolását az uj bortörvénynél, amivel is ugy állunk, hogy meg van, de annak rendelkezése szerint a pincék ellenőrzésére, felülvizsgálására, pince biztosokat nem alkalmaznak, hanem ehelyett Wekerle miniszterelnök utasította a közegeit a borok ellenőrzésére. Talán elismerjük, hogy a finánc urak jó megfelelnek szakmájukban, de hogy szőlészeti, borászati szaktudásukat honnan szerezték, igazán megvallom, nem értem, azt hiszem, más sem. Nyírségi homoki szőlőink fejlesztéseért és jó hírnévre szert tett asztali boraink értékesítésének fellanditéseért feltétlenül kell kérni a Miniszter urat (esetleg az országgyűlési képviselő urakat is), hogy vármegyénkénli szőlészeti felügyelőségek — külön-külön szerveztessék. Sürgősen tömörüljenek a szőlőbirtokos urak, úgy a hegyvidéken, mint a sík vidékén a mai szőlők helyzetének és borértékesítésének szempontjából. Értekezletre gyűljenek össze és szerintem az alábbi pontokkal sürgős kérelmöket terjesszék a fóldmivelésügyi miniszter úrhoz: 1-ször. Vármegyei szőlőfelügyelők szabad rendelkezési joggal ruháztassanak fel. Utazások tetszés szerint és belátásuknak megfelelőleg teljesíthessék, tavasztól őszig a ssőlők szigorú ellenőrzését gyakorolhassák. 2-szor. Ott, ahol szükséges, szaktudásuk szerint a helyes szőlőkezelésbe a birtokosokat bevezessék, de különösen a szőlők betegsége elleni védekezést idejébe foganatosíttassák, az ellene vétők, illetve nem teljesítőket szigorúan büntethessék. 3-szor. Szőlőmivelő, permetező, porozó gépek és szüretelési eszközök, védekezési anyagok szőlőfelügyelő székhelyen raktáron tartassék. Hogy ha esetleg bármelyik szőlőbirtokosnak szüksége lenne, ugy kölcsön adhassa. Védekezési anyagokat pedig a felügyelő kisebb szőlőbirtokosnak szüretelés utánig kiadhassa, amikor is ha elemi csapás nem érné a birtokost, védekezési anyag árát gyári áron számítva köteles lenne befizetni. 4-szer. Elemi csapás esetén hatósági igazolás mellett a védekezési anyag árat törölhesse a felügyelő, sőt a szőlő adója is a felügyelő javaslatára elemi csapás esetén telje-en törölhető legyen, esetleg a kár nagyobb ienne, úgyszintén a felügyelő javaslatára szőlők munkáltatási költségét a kormány törlesztésre, kamat nélküli kölcsönre a szőlőbirtokosoknak adhatná. A vármegyei szőlőfelügyelőnek, a vármegyében termett borok értékesítése körül tevékeny részt lenne köteles kifejteni. Bor kezelésnél is kellő utasítással látná el a birtokosokat. A bor eladásnál birtokos és kereskedő közólt a közvetítő tisztségét képviselné. Ezzel a bortörvény értelmében és mint borellenőrző közeg kevés munkával eleget tenne a bortörvénybe előirt követelményeknek is. Homoki szőlőink érdekében is ezek lennének azoknak az intézkedéseknek rövid ismertetései, amelyeket sürgősen meg kell valósítani szőlőink jövőjeért: az állami szőlészeti felügyelőséget. Ha ezt nem valósítja meg a kormány, ugy rövid időn belől a francia szőlőgazdák válságos helyzetébe kerülünk, ugy a hegyi, mint homoki szőlőinkkel. Szőlőgazdák pedig ne késsenek a szőlőjük jövőjéért talpra állani. Ezek voltak azok, amiket már ezelőtt pár évvel úgy a .Borászati Lapok"-ban, mint a „Nyírvidék'-ben megírtam és ma ismét szükségesnek tartottam fölemlíteni. Szaniszló, 1909. augusztus hó. Murányi Ödön, intéző. A szabolcsTármegyei tanító-egyesület köréből. Tanítók gylllése Budapesten. A magyar tanítók országos bizottsága 1909. évi aug. hó 22-én d. d. 8 órakor Budapesten Városház útca 3. sz. alatt a vármegye székhá-