Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1909-03-07 / 10. szám

10-ik szám. N Y I R V I D É K 1909. március 7. 7 igazi nagy művészettel szóri Harland is meséjét, amelynek szövedékein minduntalan átcsillog egy-egy fényes sza', egy-egy ragyogó fonál, amelyben pompás jelUm festésé vei azt a szines képet még jobban összefűzi.- Két szerelmes sziv története ez a könyv, két szerelmes szivé, amelynek boldogsága előtt a rang- és valláskülőmb ség is s?áiat emel és amelyben a „deus ex machina" szerepet az asszony í-iboros nagybátyjának burnotszelencéje tölti be. Ezt a burnótszelencét a biboro>, aki észreveszi a szerelmesek vergődését, minduntalan elveszíti, c?ak hogy a férfi találja meg és hozza vissza neki, aki az asszony közelében van. S az ezüstszelence közelebb hozza egymáshoz a két büszke szivet is es a bíboros keze nyomán kiegyenlíti az utat a boldogsághoz. Kellemes olvasmány ez a kis könyv es nem egy derűs órát fog szerezni mindazoknak, akik elolvassák. Megjelent Sin jer es Wolfner kiadásában és ára, tetszetős rászonkőtésben 1 korona 20 fillér. — Ügyvéd jelölt ajánlkozik azonnali belépésre. Cím a kiadóhivatalban. — Március 15. T.-polgáron A polgári 48-as független pártkörben nagy előkészületek folynak március 15-ének méltó megünneplésére. A hivatalos ünnepély d. u. 4 órakor tartatik meg a. pártkör helyiségében ; este közvacsora, melyre már körülbelül 100-an jegzezték elő magukat. Előjegyzéseket különben Kovács Lászlónál, a párt jegyzőjénél lehet eszközölni. Hír szerint Di'. Pap Zoltán a kerület orsz. képviselője is megígérte lejövetelét. — Polgár kő. »éa: képviselő testülete az 1909. évi március hó 17-én délelőtt 9 órakor a községháza tanácstermében rendes tavaszi közgyűlést tart. Tárgysorozat. 1. Az 1908 évi községi pénztári számadások megvizsgálása és megállapítása. 2. 482/1909. Nagy Mihály illetőségének megállapítása. 3. 565/1909. Vármegyei törvényhatósági bizottság 2595 K 125. Bgy. számu határozatának közlése a jegyzői fizetési alap létesítésére vonatkozólag. 4. 897/ 1909. Az újpesti vakok intézetének kérvénye segélyadás iránt. 5. Zöldi Mihály és 96 társa kérvénye a Hársfa utcán egv furott kut létesítése iránt. 6. 680/1909. Takács Kálmán balmazújvárosi lakos kérvénye megtelepedése esetén a dijaknak 20 korona havi részletekben fizethetése iránt. 7. Németh István város kocsisa kérvénye 1908. évi félévi szolgálatáért a földjáruléknak kiutalrányozása iránt. Előljárósági előterjesztések és indítványok tárgyalása. 8- A község kertje és faiskolájának körülkerittetésérőli intézkedés. — Permetezés helyett porozás. Egy alföldi nagy szőlősgazda néhány év óta kísérleteket folytat az iránt, hogy mily módon lehetne a permetezés költséges és fáradságos munkálatait megtakarítani. Oldattal való permetezés helyett porozással igyekezett a peronospora ellen védekezni és pedig kitűnő eredménynyel. — A porozás sokkal könnyebb és olcsóbb munkálat mint a permetezés; eredményében pedig ugyanazt éri el mint ez. Ajánl. juk a dolgot szőlősgazdáink figyelmébe. • — Érdekes könyv jelent meg, cime: Életünk és nemünk. Irta Aszlányi Dezső. A munka címlapján azt birdeti, hogy megoldotta az összes nemi problémákat és ezek között az oly fontos és érdekes kérdést: a fiu vagy leány kérdését. A szerző állítása szerint az tisztán számadatok alapján teljes bizonyossággal eíőre meghatározható, hogy mikor születik az anyának fiu- vagy leánygyermeke. A szerző óriási horderejűnek tartja felfedezését, mert ugy véli, hogy az egész társadalom a jövőben ezeknek az elveknek alapján helyesen fogja a férfiak és nők egymáshoz való számarányát meghatározni. Ezenkívül még több érdekes tételt magyaráz a szerző, s minden állításánál bizonyítékokra hivatkozik. A szerző munkáját nem száraz tudományos hangon, hanem élvezhető érdekes modorban adja elő. — A munka ára 5 korona, kapható minden könyvkereskedésben, vagy a pénz előzetes beküldése ellenében bérmentve küldi meg a „Modern Irodalom" kiadóhivatala, Budapest, VII., Rákóczi-ut 86. — Minden gyermekszobában h.flával kell gondolni azokra a derék norvég halaszokra, kik a háborgó tengeren fogják a tőkehalat, mely a kitűnő csukamájolajat szolgáltatja. Csukamájolajat, a legizletesebben és a legkönnyebben smészthelő formában nyújt a „Scott-féle Emuisió'', mely egyike a legjobb tápgyógyszereknek. Kapható a gyógyszertárakban. — Browning és Piepcr revolverek 45 koronáért kaphatók Iliusonyi Pálnál. SZERKESZTŐI ÜZENETEK. K. L. A . . . . megye. A próza is igen kezdetleges — de verset meg egyáltalán nem szeretünk közölni. Tessék csak apróbb prózákkal próbálkozni. CSARNOK. Sárikám. Irta DézsI Sándor. I. Kovásznai Soldos Endre nagyidai földbirtokos és iskolaszéki elnök örvendezve újságolta feleségenek a kastéiy ebédlőjében: — A tanfelügyelő csakugyan nem túlzott a levelében, mert az új állami tanitó igazi úriember, aki nagy hasznára lesz nemcsak a nagyidaiaknak, de azt hiszem a családunknak is. Tud zongorázni, hegedülni, énekelni, sőt még sakkozni is. Még be sem töltötte a husz esztendőt, de olyan higgadt és értelmes, mintha legalább is harminc éves volna. — Városias? Kérdezte őnagysága! — Meghiszem azt! — Szőke? barna? karcsú, magas? — kérdésié a tizenhat éves Sárika. — Majd meglátod, mondta az apa. Eleg az hozzá, hogy téged nem küldünk a nevelőbe. Azt higzem, ez a fiatal ember hozott annyi tudományt magával, amennyit a nevelőben tanulnál. Sarika felbigyesztette az ajkát. Nem tetszett neki az apai elhatározás. Szeretett volna a városban lenni, ahol, ha sokat is kell magolni és korán kell felkelni, mégis változatosabb az élet, mint a nagyidai kastélyban. Az uj állami tanítót, Kósa Bélát máris úgy tekintette, mint élete megrontóját, aki miatt le kell mondania a városhoz fűzött álmairól. El is határozta, hogy ebből a tervből semmisem lesz, egyelőre azonban hallgatolt. Nem kérdezősködött tovább, hanem elvonult az emeleti rózsaszínű szobába és magában haditervet dolgozott ki, hogy miként szabaduljon meg a házi tanítójától. ML Kósa Bélát ebédre váriák a kastélyban. Mikor megjelent, az országútra néző szalonban együtt volt a család. SoldOs Endre, a családfő igen szívesen fogadta, őnagysága mosolyogva nyújtott kezet és Sárika — no, meg kell adni, hogy egy kicsit különösen viselkedett. Hátra tett kezekkel, mozdulatlanul állott a zongora mellett és zavartan nézett Kosára, aki kétszer is meghajtotta magát előtte. A zavar nem volt benne a hadi tervben, de a kései kéznyujtás és megmerevedett arc már a hadi szertárból kerültek ki. A bemutatás után helyet foglaltak a diszasztal körül, csak Sárika maradt a zongora mellett. Valami keresnivalója akadt a kutták kőzött, Kosára ügyet se vetett. Mire az inas jelentette, hogy a leves az asztalon van, már a fontosabb témákon átsiklottak. Többek között azt is megbeszélték, hogy Kósa naponta fel fog jönni a kastélyba, hogy Sárikával elismételje a tanultakat és a zongoraoktatásban is részesítse. Kósa ekkor vette jobban szemügyre a zongora mellett babráló nagy barna gyereket. Kereste arcvonásaiban a hatást, vájjon milyen szorgalmasnak Ígérkezik a tanítvány, de nem tudott azokból annyit sem kiolvasni, mint egy templomi kőszent vonásaiból. Soldosné barátságosan fűzte a karját Kósa karjára, ugy vezettette magát az ebédlőbe. Sárika továbbra is ott maradt a szalonban. Szólítgatták egyszer, kétsier, háromszor is, de fiába. Reáborult a kottatartóra és sirt. Hol az apja, hol az anyja ment be hozzá, de egyikük se tudta rábírni, hogy velők ebédeljen. Hiába mondta Iliána, a szakácsné is, hogy : .kisasszony, hiszen kapros palacsinta is lesz*, még az sem használt. Ott hagytak tehát, hadd truccoljon! Csak Iliána maradt mellette, attól kérdezte később: — Iliána, hogy tetszik neked az a fiatal úr? — Jobban még a szász pap fiánál is. — Nohát akkor edd meg! Én a nevelőba akarok menni. Es dühösen gondolt Kosa Bélára, hogy milyen joizüen falja most odaát a kapros palacsintát. . . . III. Ket hónap is eltelt az ismerkedés ota. Sárika ezalatt az idő alatt egy percre sem feledkezett meg a kieszelt haditervről, melynek lényege az volt, hogy Kósa Bélát a kastélyból való kimaradásra kenyszeritse. A leckéit nem igen tanulta, a kérdesekre kurtán, furcsán felelgetett és se ora előtt, se azutan egyéb mondanivalója nem akadt, mint az, amivel a teljes embert is megszokta tisztelni: a mindennapi köszönés. A hó leolvadt már a nagyidai hegyek ormáról, ahol pedig erősebb volt a fagy, mint a Soldosék kastélyának rózsaszínű szobácskájában, de az a gyermek szív még sem engedett. Keményen állottá a haditervet. Es Kósa Béla? Kőszikla maradt, melynek lábát hiába csapdosta a kis patak. Csak bensőieg érezte, hogy amig apa, anya családtagnak tekinti őt és egyikük sem érezteti vele felsőbbségét, ez a gyerek úgy bánik vele, mintha a tanítója koldus és ő maga legalább is királykisasszony volna. De azért néma és egyforma maradt, mint a kőszikla, melynek lábát hiába csapdossa a kis patak. IV. Március végén egy csúnya, erős délután, nagyon rossz kedvében lehetett Sárika. E szavakkal nyitott be a szalonba, ahol Kósa Béla várakozott rá: — Essünk túl ezen is . . . Kósa Bélát sértette ez a hang és kalapjához nyúlva ezt mondta rá: — Ha terhére van ... és menni készült. — Persze, hogy terhemre van mindenféle lecke, de azért csak maradjon, különben elvész a leckepénz . . . Kósa Bélának arcába szökött a vér, de mivel úgy vélte, hogy gyerekkel van dolga, nem mutatta többé a sértődöttet, csak krisztusi fölénnyel válaszolta: — Igaza van . . . meg az idő is nagyon csúnya .... szíveskedjék elővenni a tegnapi szonátát. . . . És amig reszkettek a húrok, Kósa Béla ezt gondolta magában: — No itt se fogom sokáig kibirni. Sárika pedig ezt: — Ha ez sem használt, holnap elővesszük a nagyobbik bombát. Akármilyen okos ember is (áhá!) én nem akarok, nem akarok tőle tanulni. És akkorat ütött a zongorára, hogy a legmagasabb cé égyik húrja rettenetes sivítással kettészakadt. V. A másnapra tartogatott bomba . . . Kósanak ugyanis szójárása lett ugy szólítgatni Sárikát, ahogy az édes anyja szokta, anélkül, hogy ezt a kis tévedést észrevette volna. .Sárikám* így, .Sárikám' ugy. Ez alkalommal is kiszalasztotta a száján ezt a csöpp kis birtokragot. Többek közt azt mondta: — Ezt a nyolcadot ne tartsa ki Sárikám. A kis királyasszony csak erre várt. Fülugrott a zongora mellől és jégcsappa merevedve, Kosának a cipője orrára nézve, egész egyszerűen csak ennyit mondott : — En nem vagyok az ön .Sárikája !* Kósa megint krisztusi térre akarta terelni a dolgot, de ugyancsak megjárta. Végig nézett a szépen fejlődő jégcsapon es majdnem enyelgő hangon szóit hozza: — Ej, hiszen előbb-utóbb ki fogja valaki mondani azt a birtokragot. — Lehel, de nem .akárki" — vágta ra élesen Sárika. Kósa Béla e pillanatban vette észre, hogy e szavakat egy felnőtt leány intézi hozzá, egy