Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1909-02-14 / 7. szám
4 7-ik szám. N Y I R V I D É K 1909. február 14. Vármegyénk területén, hegyek, kőzetek nincsenek, tehát barlangok, biztosabb menedéket nyújtó helyek a muliban sem voltak. És mégis megtalálta az ős ember a neki való, a fák ágain való tartózkodásnál kellemesebb és biztosabb pihenő helyet a földbe ásott s gizzel-gazzal befedett szűk Dvilásu, s a mi fő, nyáron hűvös, télben me eget adó putriszerü lakóhelyet, melybe száraz avart, falevelet helyezett el bútorzat, gyanánt. Biztosabb, védettebb helyén otthon érezve magát, ha távolabbra elkalandozott is, megint visszatért oda s övéit is megtudta védeni. Lassanként szaporodni kezdett, a felnőtt egyenek ujabb és ujabb családokat — ha ugyan málékkor beszélhetünk ilyenről — kezdett formálni. A hegységekben levő társai az emberi természetben eredeti alkotásánál fogva meglevő vándorlási ösztön szerint lojebb lejebb merészkedtek a síkságra s ott taláit társaikat egy es más dologra, hasznos, ujabb ismeretre oktathassák. Íme! ilyen lehetett az ős ember élete a vidékünkön, a Nyírségen, Zabolch-vármegyéjében a legeslegrégebbi időkben, melyeket nem évszázadok, de évezredek szerint számithatunk. Állati életet él, de már tudatára jut a körülte levő természeti adományok felhasználásának, már kezdi ismerni és megbecsülni a társas élet áldásait szóval megindul a művelődés utján. Sajnos erről az időről az itt Szabolcsvármegyénkben előttünk élt őslakosokrol, a beláthatatlan idő messzesége s fenn nem maradt emlékeik hiánya folytán semmi egyebet nem tudhatunk és tudni talán soha sem is fogunk. Most már ősemberünk fejlődésének ezen a pontján egy ujabb korszakhoz jutunk, mely a történelemnek kezdetleges részeit foglalja magá ban, melyet tudós régészeink kő - bronz és vaskorszakra osztanak fel. A kőkorszakban ismét két korszak van 1, a csiszolatlan (paleoüth) és 2, csiszolt (neolith) korszak. Amabban az ember lakása még barlang, faodu, vagv földbe ásott hely volt, életmódja szintén, mint az őskorszakban vadaszat és halászat volt. De már fabunkós bot helyett a csiszolatlan kovakővet használta mint fegyvert. Már nemcsak lakással bir, hanem, halottait is gondos eltakarításban részesiti. A neoliih (második) vagy iramszarvas korszakban halotti tort is ül vagy sírdombokat, kőemlékeket emel ha lottas kamrákkal. Csak oly teremtmények jöhettek erre a gondolatra, kiket az isteni szikra már jóval felül emelt a vele együtt található állatok felett, kiknek a túlvilági élet felől van már némi ismeretük. Sőt tovább megy, már baromtenyésztő életmódot kezd, nevel vadászatához kulyát, élelmere tehenet, juhot, kecskét szelídít, időt, gondot fordít eszközei csinosítására s a mi az emberi hiúságot is mutatja, már az aranyat is kezdi ékszerül használni. Nagyon természetes dolog, h-jgy a „Nyírség őslakossága is, akarva — nem akarva nem áll hatott ellent a művelődési megindult irányzat nak. A Tokaj—Munkács—Beregszász—Ungvár hegyvidékeiről ide vándorló kőkorszakbeli embertől hamar eltanulta az életének kényelmét, javát elősegítő ismereteket. A bunkós botot, a fahorgot egyre csinosabb jobb kőeszközök váltják fel. A kőbalták már fennmaradtak egy, két példányban vármegyénk területén, az obsidian kések, nyílhegyek egészen gyakoriak; sőt olyan obsidian tömbről is van tudomásom, melyről töz, viz, ecet használásával szilánkokat pattogtattak le, hogy egyik vagy másik fegyverük használatosabb lehessen. NagymAté Albert. Honi levél. V. Kedves Barátom! A türelem a birkák s szamarak erénye. Igy mondja Petőfi Sándor és en soha semmiféle más elmélet és felfogás kedvéért az ő felfogá sától tágítani nem fogok. Legyen türelmes a tanitó, mikor a tudásfájának gyümölcseit kell vásott lurkókba belediktalnia. L;gyen nagyon türelmes, mert az átlag-lurkó a kanalanként beadott tudomány apróléktól lermészeteből kifolyólag irtózik Oiyan az neki, mint hogyha kinintinkturával csalogatnak. Legyen tü.elmes, aki balhákat idomít cirkuszi mutatványokra, mert ha a méreg elfutja és növendékét egy hüvelykmozdulattal kivégzi, ott lesz, ahol a mádi regále-bérlő ; kezdheti élőiről. Legyen türelmes a férj, mikor a fejét mossák ; mert nincs rá eset, hogy legalább utólagosan meg ne érdemelje. Legyen türelmes aki a magy. állam vasutakon utazik. De miért legyen türelmes mindenki ? legfőkepen pedig miért tegyen türelmes a magyar, mikor az Isten >e birkának se szamárnak nem teremtette ? Nem szeretem, sehogysem szeretem, mikor a magyar türelmes; mert a históriából tudom, hogy sohasem volt nagyobb, soha sem vitt véghez dicsőbb dolgokat, mint mikor türelmének madzaga elszakadt. Azonban jó idő óta ugy észlelem, hogy a mi türelmünk madzaga hajokötéllé izmosodott. Nem szakad el a szentnek se! Gyaláz, piszkol, rugdos bennünket tót, oláh, német, singaléz: mi csak türjük nagylelkűen és nem vesszük elő a legycsapol, hogy a sok férget egy kissé móresre tanítsuk. Mert jó azt tudni, hogy a legyek bátrak. Ezt már megírta róluk Homérosz, mondván, hogy a légy még a király orrára is rá mer telepedni és ha a király el nem kergeti, ott mosakodik, ott tiszkálkodik és dörzsöli egyik cérnaszál lábát a másikkal. A mi magyar királyi oirunkról azonban a legyek régóta nem kergettetnek el. Annak okából is a legyek kiválóan szeretnek a mi magyar királyi orrunk körül döngicsélni, incselkedni; sőt e fenséges ormot oly érzéktelennek kezdik tapasztalni, hogy közbe-közbe csípnek is rajta egyet-kettőt. Itt. van például előttem egy levél a következő címmel : Seiner Wohlgeboren dem Herrn Dr. Thomas Elvy in Nyíregyháza (Ungarn). A borítékról meglehet tudni, hogy a feladó nem más mint Verlagsbuchhandlung W. Krafft, Hermanstadt. Hermanstadt, a gyengébbek kedvéért megjegyzem, nem más, mint Nagyszeben és tudtommal ezideig magyar föld, melynek a törvény értelmében csak egy neve van, és az Nagyszeben. W. Krafft ur is udvarias, lekötelezően udvarias ember: a magyar királyi postatisztek és ievélhordók útbaigazítására megjegyzi, hogy Nyíregyháza Ungarn-ban, tehát Magyarországon van tehát Hermanstadtra nézve külföld. Ez igazán megható, nagyon megható, kedves figyelem. Csak azt nem tudom, hogy a magyarok istenének hosszú kacskaringós sistergő nyila miért nem csap bele abba a hermanstadti Veriaírs buchhandlungba, no meg azt, hogy az ilyen címzésű leveleket miért továbbítja a magyar királyi postahivatal. Ha mit nem néznék, rögtőn felcsapnék levélhordónak és úgy csinálnék rendet, ü. m. a k. k. Türelem, birkák és szamarak erénye ! meddig tart uraimad ? Hol az a magyar királyi légycsapó, régi jó, köpcös tábl birák kedves játékszere zsalugáteres ablakok hangulatos félhomályában ? Vagy az is elkelt a hatvenhetediki vásáron, mint a szurony, meg a puska, megannyi egyéb régi magyar disz, és nem maradt egyeb ciak a türelem, a birkák s szamarak erénye s a legyeknek nincs mitől félniök ? Mit gondolsz, öieg cimbora ? No majd elmondod a legközelebbi olvasztatlanul — fagyasztott — megnem bőrtelenitett sertészsiradékos napon. Addig is szeretettel köszönt híved : Elvy Tamás. Kevés a házasságkötés. Az országos központi statisztikai hivatal kimutatása szerint az elmúlt évben 17 ezer házass'ggal köttetett kevesebb hazánkban, mint az előző években. Ezt oly szomorú jelenségnek t rtjuk, hogy megérdemli azok érdeklődés-'t, akik a közállapotokkal foglalkozni szoktak. Ha a hazas.-ágkötések száma ily rohamosan fogy, abból azt lehet következtetni, hogy a magyarság száma apad, ellenben az elzüllött gyermekek száma növekedni fog. Mi lehet az oka, h^y ily nagyot es«tt a házasságkötése* szama? — kérdi az érd'k^ődő. A baj egyik okául a házasság eszm -nyi, magiisztos jellegének a sarbaiíp'á-át kell megjelölnünk. Ét a pornográf újságok, s/.indarabOK, könyvek munkája. E/.ek hirdették szüntelen, hogy ostobaság a hitvesi hűség s a becsületes házastársakat nevetséges, hülye alakokként állították pellengére. Micsoda fogalma van a házasságról annak a nemzedéknek, mely ilyen légkörben nőtt fel ? Vannak, akik a házasság apadtsanak okat gazdasági tényezőkre vezetik vissza Tagadha tatlan, ebben is sok az igazsag. Soha küzdelmesebb időket, nem éltünk, mint ma. Mennyit k it nyomorognia annak a hivatalnoknak, mig oly állasba kerül, melyben annyi jövedelme van, hogy családot alapithat. Hasonlokép n az iparos és kereskedő is nagy nehézségek utan jut abba a helyzetbe, hogy őnállo legyen Ez az anyagi kérdés azonban csak másodrangú. Knnnyű rajta segíteni. Ha az igények nem volnánaK oly nagyok, ha szórakoiásainkban es egész életmódunkban a józan, n^mes egyszerűség érvényé sülne: mindjárt kisebb jelentősei ü ve zsugorodnék a;, anyagi kérdés. Csakhogy az a baj, ho^y manapság az emberek nem tudnak élni Az elet ma fiatalkori eladósodás, költséges szórakozások, ferde társadalmi szokások, világcsalás. Nem kockáztatunk merész áliitást, midőn azt mondjux, hogy az embereket, h-i valamikor, ugy manapság kell az életre megtanítani, vagyis arra, hogyan rendezze be az élet anyagi oldiia mellett annak erkölcsi részét is. Van igen sok irány, mely evvel foglalkozik, bennünket a most fejtegetett fárgy is arról győz meg. hogy a kri-ztusi tanok nevelik az embereket az okos, helyes életre és mutatja azt, hogy ezen tanok érvényesülése a közéletben milyen befolyással van a nemzeti erő gyarapodásara. Egyik nyírségi faluban történt az alábbi jóizü eset. A nevet nem árulom el, csak annyit hogy e falu „hajógyáráról" nevezetes. A községi tanács elhatározta, hogy toronyórát állit fel. melyre a lakosok valláskülönbség nélkül fognak adózni. Az ám, csakhogy nem tudtak megegyezni, hogy a három torony közül melyikben állítsák fel az órát. A görög k4holikusok legtöbben vannak, Ők fizetnek legtöbbét, tehát őket illeti mpg az óra. De a római kath. templom a falu közepén van, s igv a közös érdek kívánja, hogy az óra oda helyeztessék. Viszont a reformátusok büszkébbek volnanak, ha az óra az ő újonnan épített tornyukat ékesítené. Ily eszmecserék közepette áll fel egyik tanácsbeli atyafi, s javasoiji, hogy ha mar a gör. katholikus toronyban végképp nem lehet elhelyezni, akkor ugy csinálják az orát, hogy a felet üsse legalább a görögben, a negyedet a reformátusban s csak aa egészet a katholikmhan! SzabsIcsváríJiegp gszdosági epsilsti Rözleiaény. Me^hivó. A Szabolcsvarmegyei Gazdasági Egyesület a nagyméltóságú m. kir. főldm. Mimsz'er ur támogatásával a debreceni m. kir. ga/d. akadémia es az 0. M. G. E. közreműködésével folyó évi február hó 20. és 21. napjain Nyíregyházán a városhaza nagytermeben intelligens gazdaközönseg részére szakelőadásokat rendem, melyre ez utón is meghívjuk gazdaközőnse sünket. Előadási tárgysorozat: I. nap : február hó '20 an: D. e. 9 —Vsl l ig: „Aktuális kérdések a talajmiveles köréből". Eőadó: Kerpely Káimán gazd. akad. igazgató. D. e. Vsll —!2-ig: „Zöldségtermelés, a gyümölcsök berendezése és a termőlak gondozása." Előadó: Velich István, gazd. akad. főkertész. D. u Vs3—4-ig : „A jövedelmező homoki gazdálkodás alapfeltételei." Előadó : Ormándy János, gazd, akad. tanár. D. u. 4—V«6 ig: „Takarmány növényei termesztése." Eioado: Gass Gyula, gazd akad. tanár. U. nap: február 2!-én. D. e. 9—Vsll ig: „A magyar és nyugati fajtájú szarvasmarhák tenyésztésének jelentősége, azok nemesitese es haszonvétele." Eőado: Balogh Sándor, ga/.d. akad. tanár. D. p. Vsl 1 — 12 ig: „Dohány termetes." Elöidó: Kerp-ly Kálmm, gizl. akad igugati K-it Nvi'-agyhá ári, 190). t'eur. 5. A Szabnlcsm'.y i G*zd. E/yesület nevében: S/iSkszay Sándor, Zoltán S,tudor, gazd. egyi. tiUar. g«ud. egyl. alelnök.