Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1909-02-14 / 7. szám

48 7-ik szám. divatos jelszó — csak egy általános uj kataszterrel lehet segíteni). De hogy ezekből a feltevésekbó'l miként lehessen arra következtetni, hogy a 67-ik évi kiegyezés a mellőzött „néplélek tömegerejével" szemben csak uri passió volt s ezért kellett annak megbuknia, ezt már csakugyan nem tudom megérteni. Node van e fejtegetésekben egy vigasztaló csepp is, az t. i., hogy bizonyára kevesled a Deák- és szabadelvüpárt regi tűjének majdnem 40 évre kiterjedt fennállását. Köszönöm. Hát viszonzásul én is azt kívánom annak a politikai pártnak, amelyet képviselsz, hogy ne tévedjen akkor, amidőn az „urinép* mellőzésével leginkább a „néplélek tömegerejével" akar számolni s hogy 40 évig gyakorolja hatalmát hazánk és polgárainak javára. Ami már most a „királyhűséget" és a „Kossuth eszméket" illeti, hát itt ismét a definitnban van közöttünk némi eltérés. Mindenesetre örvendetes jelenség az, hogy a királyhűséget, mint a fejedelme által boldogított nép jutalmát, amely eddig szívetek mélyén rejtőzött el. most máinemzeti zászlónk ősi piros sávjára is felírtátok s mint programmot e hazafias érzéstől duzzadó kebellel hirdetitek is; de én édes barátom mindég úgy éreztem, hogy a királyhűség a Kossuth eszméket kizárja és megfordítva; s igy talán helyesebb lett volna egymás mellé állítani a királyhűséget a Kossuth kegyelettel. Én p. o. sohasem voltam barátja a detronisatiónak sem Kossuth Lajos exigentiális politikájának, sem a dunai konfederátió eszméjének, sőt mig az módomban volt, nem engedtem a Kossuth eszméknek tért a legcsekélyebb politikai vonatkozásokban sem. De már azt letagadni nem lehet, hogy a szabadelvüpárt is bemutatta alkalmilag áldozatait a Kossuth kegyelet oltára előtt, sőt gyakran tüntetőleg adott annak kifejezést, amiről neked igen érdekes részletekkel szolgálhatok. Ez értelemben a Kossuth kultusz nem kizárólagos tulajdona tehát sem a függetlenségi pártnak, sem a nép tömegének, amely sajnos ma már inkább nemzetközi és agrársociális jelszavakra hallgat, hanem kultusza az egész nemzetnek. A különbség közöttünk csak az, hogy mig a mi Kossuth kultuszunk a nagy hazafi és elmeóriás emlékének szól, addig a függetlenségi párt abból dúsan kamatozó politikai tőkét — talán jobban mondva jelszót csinált és hogy átviszi a történelmi nagyság kultuszát a névkultusznak örökletes birodalmába. S mondod ezután, hogy fiat applicatio: lejárta magát a 67-es kiegyezés mint „szó" (talán mint jelszó); tagadod, hogy a bekövetkezett kézzelfogható tényekkel szemben 67-es alapon eredményesen kormányozni lehetne; elparentálod azt, mint soha többé fel nem támasztható alakulatot, sőt még ennél is tovább mégy s a megejtett diagnosis és formális hullaboncolás után mégis az élesztésí módszerhez nyúlsz s ugy találod, hogy a veleszületett gyengeségben haldokló pacienst a szocial demokratia aether injectióival ideig-óráig még életre kelteni lehetne. Valóban kedves barátom, vagy én nem jól értelmezem szavaidat, vagy a mondottakkal oly gondolatkörben tévelyegsz, amelyből nincs kibontakozás. Tehát szerinted a 67. kiegyezés, mint „szó", (alán mint jelszó) végleg megbukott N Y I R V I D É K Azt kérdem mikor? A 905—906. évi választásoknál? Dehogy bukott az meg. Megbukott és sajnos talán örökre, a szabadelvű párt; de a 67-es kiegyezés intézménye maga meg nem bukott, sőt annyira, megerősödött, hogy most máz ti az abszolút többségben lévő függetlenségi párt is, akik annak minden betűjét tagadjátok, ez alapon bírjátok és kezelitek a hatalmat. S ezért nem értem, hogy a függetlenségi párt legyen az „48-as és függetlenségi", „túlzó függetlenségi", „mérsékelt 48 as", vagy „józan 48-as", miért rúgja el maga alól azt. a piedesztált, amely neki létjogot és hatalmat nyújt, miért diszkreditálja a 67. kiegyezést, amelynek minden betűjét, végre kell hajtania, ugy most valamint, ha többsége meg lesz, a jövőben is? És miért nem vallja be őszintén, hogy tévedett, mikor a közjogi kiegyezés és ebből folyó közös ügyeket mellőzhetőknek vélte, s most már belátja, hogy el kell azokat fogadnia, mint további működésének törvényes alapját. A javulás kedvező előjelei azonban már is mutatkoznak; mert ime, magad is a súlyt nem a II. Lipót hires decrétumának büszke, de felülről sohasem respectált és sajnos soha ténynyé nem vált „függetlenségi" jelzőjére fekteted, sőt azt egy erős és tartós gouvernementális párt megalakithatása érdekében teljesen mellőzendőnek tartod, hanem fekteted a két államfél közötti „paritásos" 48-as politikára. Hát helyes ; a cél már megvan közelítve, s még csak egyetlen lépés és el is értétek azt; és ez a nagy fontosságú, sőt döntő lépés annak beismerése, hogy paritásos politikát csakis 67-es alapon lehet csinálni, s hogy minden más jelszó és kijelentés csalódás vagy ámítás. Kossuth Ferencznek nagy érdeme éppen abban nyilvánul, miszerint belátva azt, hogy a 67-iki kiegyezésen túlmenő nemzeti aspiraciókkal szemben egy túlerő áll, nem lépett rá az egyenlőtlen mérkőzés lejtőjére, eldobta magától a hangzatos jelszavakat, nem tűri maga körül a politikai agent provocateurök ismert alakjait, de kibékíteni igyekszik nemzetét királyával, tudva azt, hogy csak ez úton tarthatjuk meg a vezető szerepet hazánkban és vívhatjuk ki a hegemóniát az osztrákmagyar államban, — amely legfőbb cél felé törekednünk kell. Követlek már most a napi politika terére, amely most főképpen a fúzió körül mozgolódik ; hiszen látom soraidból, hogy azoknak célja is leginkább a pártpolitikai átalakulás előkészítése volt. E tekintetben nézetem a következő: Az kétségtelen, hogy a megegyezés fejedelem és a coalitió között nem zárhatta ki előre a megegyezés (pactum) végrehajtásáig uj pártviszonyoknak esetleges keletkezését, és uj parlamenti pártok alakulását; alkotmányjogi szempontból tehát (a pactumbeli kötelezettségeket is szem előtt tartva), szó sem fér ahoz, hogy vájjon joga van-e a függetlenségi pártnak a coalitióból akár ma, akár holnap kilépni, és mint többség a kormányt átvenni. Sőt nézetem szerint kötelessége ezen absolut többségben lévő pártnak, kibontakozni ezen reá nézve terhes és imparlamentáris kötelékből, abban a percben, amint annak lehetősége és ideje bekövetkezik. 190

9. február 1

4. De kérdem, alkalmas erre az id'~> ma, a már benyújtott és a király által előzetesen jóváhagyott választási törvényjavaslat tárgyalása előtt? Tárgyalása előtt annak a törvényjavaslatnak, amelynek szerzője az alkotmánypárti Andrássy ? S ha igen, vájjon volna-e még arra elegendő idő, hogy e helyett 191 l-ig egy más készüljön és életbe lépjen? S mivel ez merőben kizártnak tekinthető, az egyedüli kibontakozást a pártok fúziója adja meg. De kérelem, megegyeznék-e az a politikai morállal, ha a 67-es kiegyezés alapján álló alkotmány és néppárt beolvadna a függetlenségi pártba, s igy feladná pártállását és nevét az a két politikai párt, amelynek közjogi programmja mindenekben érvényesül, és nyom nélkül beolvadna a függetlenségi pártba, amelynek közismert programmja semmiben sem érvényesülhetett? S vájjon nem lenne-e illő az ilyen fontos pártalakulások előtt a választó közönséget is tájékoztatni? S végre enélkül megérti-e azt, a mi idefent történni akar, az a választó közönség, amelynek kategóriáit csak majd ez után akarjuk megállapítani és törvénybe iktatni? Igaz, hogy ezek többé-kevésbbé formakérdések, de nézetem szerint ezeket sem szabad szem elől téveszteni: sőt. azt hiszem nem tévedek, ha azt mondom, hogy ezeknek tapintatos, és a régi hagyományokkal számoló megoldására kell a legfőbb, talán egyedüli súlyt fektetni. Hiszen az ön illó vámterületet és önálló nemzeti bankot Deák Ferencz iktatta törvénybe, s Tisza, Kálmán adta át érintetlenül az utókornak s igy ezek életbeléptetése nem volt és nem is lehetett soha kizárólagos kritériuma a függetlenségi párt programmjának Ettől eltekintve pedig tisztán látjuk, hogy a coahtióban egyesült pártokat közjogi elvek legcsekélyebb mérvben sem választiák el egymástól s igy sem a közjog, sem az aktuális pártpolitika szempontjából semmi akadálya nincs a fúzió végrehajtásának. Sőt felette kívánatos az egy egészséges ellenzék kiválása céljáboi. Még egy pár szó az „úri népről" és a „néplélek tömeg erejéről". Mi e tömegerő? Az értelmiségnek tömeges megnyilatkozása? Nem. Az ideális honszerelemnek fenséges tömeg-evolutiója ? Nem. Talán csztracizmus ? Indokolást nem igénylő és megfelebbezhetetlen népitélet? Ha az, ugy vigyázzatok magatokra, nehogy az Aristides és Themistokles sorsára jussatok. Vagy talán a hatalom által mindenkor tetszés szerint kezelhető plebiscitum? Nem édes barátom, a nép tömegereje egy tűztenger, amely mindent elpusztit, vagy egy lobogó tűzkéve, amely világit, hevít és éltet, a szerint, a miként azt kezelik és vezetik. S ki vezette eddig, s ki kell, hogy vezesse ez után is? S kik vezették mindenkor, kik voltak vezérei akkor is, amikor a nemzet jogaiért küzdött s ezek első soraiban Te is küzdöttél? — - Hát, az az „uri nép!" Kérlek ne tagadd meg véreidet. Hived: Kállay András.