Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1909-02-07 / 6. szám

2 6-ik szára. N Y I R V I D É K 1909. február 7. az irányadó, de legtöbb helyen liszlán és kizá­rólag a pénz-kérdés és az. hogy a jegyző min­den, csak nem községi és nem kör. A község és a kőr fizeti és erről kapta nevét, de dolgo­zik az államnak. Kérdezzüí niüg a jegyzőket, ha elveszik tőlük az adóösszeirás* és behajtást, az illetékek nyilvántartását ós basr.sdésát, az állami anyakönyvvezétést, a katonaügyet, sta­tisztikát, bírósági idézések és végzések kézbesí­tését: van e szükségük segéderőre, aljegyzőre? Tú! lesznek-e akkor terhelve? Meg vagyok győ­ződve, sem a községi, sem a körjegyzők nem fognak panaszkodni. S ha ez igy van. akkor a cini hibás, mert akkor nem jó a .községi", a „köt" elnsvezcs, akkor helyes elnevezés csak egy lehet: állami. Ámde ha állami: miért nem fizeti az állam? Miért nincs egyöntetűen szabá­lyozva a fizetés ? Egyik község vagy kör a jegy­zői fizetés rendezésénél egészen magára maradt, semmit sem kapott, vagy az egyik többet ka­pott, a másik kevesebbet. Hol itt az igazság? Az egyikre rátolják; erővel az aljegyzői állás rendszeresítését, a másiknak rendszeresíti az állam ugyanazt. Az egyik kőrjsgyzőnek sok a dolga, de megfeszített munkával saját zsebéből fizetett segederővel elvégzi, hogy felsőbbtégeinek eleget tegyen és körét rendben tartsa. A másik községi jegyzőnek szintén »ok a dolga, nem birja. nem is végzi, megakad a fonál, jön a villámlás, utána a dörgés, a jegyző fegyelmit, a község aljegyzői állást kap. Egy állami helyett lesz két állami s azzal senkisem törődik, hogy a községi pótlék hány • „ ? birják-e a lakotok? A nép Közöit nőttem fel, sőt mellesleg legyen mondva, boldogult jó atyám is jegyző volt, ismerem a falusi közigazgatást és bátran ki­mondom, hogy az aljegyzői intézmény telje­sen rossz. Senki se siessen kárhoztatni véleményemet, előbb hallgasson meg. A jó falusi közigazgatás legelső feltétele, hogy az ne legyen szorosan időhöz kötve. Ki lehet irva a hivatalos óra, de annak betartása, illetve az ahhoz való szigorú ragaszkodás eszembe juttatja a közmondást: summum ju», summa iajuria". Már most mit et'ffidményez az, hogy meg nem határozott, ha­táskörrel a községi vagy körjegyző mellé al­jegyző osztatik be, illetve választatik. A jegyző kiadja a munkát az aljegyzőnek, az pontosan betartja a hivatalos órát, az alatt dolgozik, a hivatalos óra be van tartva, a dolog el nincs végezve, lassú dologért nem lehet fegyelmit az aljegyző nyakába varrni s ki kapja meg azt? a jegyző, mert el kellett volna végeznie hátralé­kát. — A körben még rosszabb. Ott ar. al­jegyző esetleges mulasztásait csak hónapok mulra tudja meg a felelős körjegyző. Mennyi­ember volt, összecsavarodott dus hajjal és ér­telmes kék szemekkel. A felesége gyönge, bete­ges asszonynak látszott. Hosszúkás msdonna­arca volt, meg nagy, szomorú szeme Az őt gyerek közül az egyik, a legidősebb az eperfa legtetején ült egy hajlós, vékony ágon. Mikor az apja szólította, kecsesen és biztosan jött le, mint egy mókus. A második a negyediket fogta. A hsrmadik a porban játszott az anyja lábánál, a legkisebb, a mi Julcsánk pedig ott ült az anyja ölében és mikor minket meglátott, elkez­dett cincogni, mint. egy fájós fogú egérke. Az asszony nem valami barátságosan foga ­dott bennünket. Ugy látszik az ura informálta előre, mi járatban vagyunk, mert egyre a gyere­keit nézte, féltő, nyugtalan tekintettel. Mihály ellenben nagyon beszédes volt és a kedvünkben akart járni. — Jani, gyere le, köszönj a tekintetes urnák — szólította a fán ülő gentlemant. Az asszony gyors mozdulattal megigazította a fején a kendőt és erélyes hangon megszólalt: — Janit nem adom. — Majd szelídebb hangon hozzátette: — Ő a legidősebb. — Igaz — mondta Mihály — ő a legidő­sebb és elkomolyodott. — Nem szokna meg az ilyen nagy gyerek úgyse. A feleségem megsimogatta a nagyabbik kis lánynak a haját. Fakó arcú, szeplős, csúnya gyerek volt, a haja akár a csepü. — Mari — mutatta be Mihály. — Beteges — vágott közbe az anyja — nem való elvinni ezt se — Igaz — hagyta helybe újra Mihály — ezt se lehet adni. Beteg gyermeknek az anyja mellett a helye. A porban űlő gyerek keservesen elkezdett vei megy előbbre a közigazgatás ezekkel az aljegyői állások rendszeresítésével, ha egy ha­nyag (kérem, ne vegye magára senki, mert ai­talában mondom) jegyző mellé hanyag aljegyző választatik? Eddig egyet nógatott a főszolga­bíró, ezután kettőt fog, de ezt előnynek nem tartom. Mi tehát az, amit tenni kell, amivel a mos­tani, tényleg rossz állapoton segíteni lehet ? Országos tőrvénynyel minden kör, illetve községi jygyzőség két részre válas/.tandó, tel­jesen önálló működési körrel. Az egyik marad a közigazgatásé, a másik az államé. Az egyik marad a közigazgatásé, a másik az államé. Ar. egyiket fizeti a község, illetve községek ugy rniat eddig, a másikat fizeti feltétlenül az állam. Nagyobb községekben ahol még igy is segé­dekre lesz szükség, a segédjegyzők b amilyen nevet viseljenek, amelyik osztályhoz tartoznak, a szerint húzzák fizetésüket szintén vagy a község, vagy az államtól. Magánmunkálatok a kettő közt a hovalartozandóság szerint elkülö­nitendők nehogy egyik a másik vadászterületére tévedjen. Ha a tőrvényhozás ezt sürgősen meg nem valósítaná, a vármegyének szabályrende­letekkel és állandó dotáczió kieszközlésével kel­lene «zt keresztül vinni. Tudjuk mily áldás a községre a jó jegyző, ámde egy agyonterhelt ember jó jegyző nem lehet. A munka idegeit tönkreteszi, ha neki fekszik a B. táblának, pokolba kiván minden tanácsot vagy igazat keresőt. Sok ezer koro­náról számol sokszor zsúfolt irodában. Ez nem lehet sem egyesek, sem a községek, sem az állam érdeke s az utóbbi még nyerne, nem­hogy veszítene, mert az adóügyi, vagy mond­juk állami jegyző fizetését megtéríti a pontos adóbeszállitással, az illetékeknek elévülését meg­akadályozza és a lakosságot még sem zaklatja, mert van ideje ott és akkor hajtani az állami tartozásokat, ahol és mikor legalkalmasabb. Vannak egyes községek, ahol igazán csak a tapintat és az idő felhasználása fizetteti meg az adóst. Aki adóját cseresznyéjéből megtudja fizetni, ahhoz hiába fordulnak szüretkor és viszont. Eteket megírtam, nem azért, hogy írjak, hanem hogy amit irtam, az foglalkoztassa az inlező köröket, szívleljék meg és siessenek a túlterhelt népen, az agyonnyomott jegyzőkön segíteni. Az legyen a jelszó : Jó közigazgatást! A közigazgatás a köz­ségből indul, ez pedig csak akkor evezhet ked­vező vizeken eredménynyel, ha a felesleges ter­het, az államit más hajóra rakta. Vidéki. sirni. Az anyja lehajolt hozzá, a kötőjével törül­gette az arcát és igy csitította. — Ne sírj li'lksm, nem adlak én oda a világért se. Mihály a vállát vonogatta, mintha mondta volna: Lám ilyen bolonal az anya és a negyedik­hez közeledett volna, ha az asszony rá nem kiált: — Kigyelmed rnán adná. Hát nem tudja, hogy Erzsi nem alszik el Mari nélkül soha. — Mán hogy adnám — mondta — aztán a feleségemhez fordult és lemondólag legyintett a kezével: — Ne tessék bántani, kicsi még a nagyon. Piroskát a hallottak nagyon elbátortalaní­tották és fflénken csak arinyit mert mondani: — Hátha a kis Julcsát . . . Mihálynénak piros lett az arca és egy gyö­nyörű védő mozdulattal még szorosabban ölelte magához a gyermekét. — A kis Julcsát — szólott — és most meg elsápadt. Szép szomorú szeméből sűrin kezdtek hullani a könyek a kis gyerek arcára. Mihály is rosszalóan csóválta a fejét és szemrehányóan tekintett a feleségemre: — Mán azt igazán nem lehel. Egy pillanatig hallgattunk valamennyien. Aztán az apró szentek elkezdtek keservesen sirni, mintha valami veszedelmet sejtett volna meg a kis lelkük. Mihály is elfordult és lenézett a földre, mintha valamit keresne. Az én asszonyomnak is könyes volt a szeme aztán odament a másik asszonyhoz, megölelte szépen é« azt mondta neki: — Olyan szép volt, hogy nem adta . . . Meghivó. A Szabolcsvármegyei Gazdasági Egyesület a nagyméltóságú ni. kir. föleim. Miniszter ur támogatásával a debreceni m. kir. gazd. akadé­mia es az 0. M. G. E. kö/.remüködésevel folyó évi február hó 20. és 21. napjain Nyíregyházán a városháza nagytermében intelligens gazdakö­zönség részére szakelőadásokat rendez, melyre ez uton is meghívjuk gazdaközönségünket. Előadási tárgysorozat: I. nap : február hó 20-án: D. e. 9—Vsl l -ig: „Aktuális kérdések a talajmiveles köréből*. E'ő­adó: Kerpely Kálmán gazd. akad. igazgató. D. e. Vsll —12-ig: „Zöldségtermelés, a gyümölcsök berendezése és a termőfák gon­dozása." Előadó: Velich István, gazd. akad. főkertész. D. u. Vs3—4-ig : „A jövedelmező homoki gazdálkodás alapfeltételei." Előadó : Ormándy János, gazd, akad. tanár. D. u. 4—V»6 ig: „Takarmány növények termesztése." Előadó: Gass Gyula, gazd akad. tanár. II. nap: február 21-én. D. e. 9—Vsl l-ig: „A magyar és nyugati fajtájú szarvasmarhák tenyésztésének jelentősége, azok nemesítése ás haszonvétele." Előadó: Balogh Sándor, gazd. akad. tanár. D. e. Vall —12-ig: „Dohánytermelés." Elő­adó: Kerpely Kálmán, gazd. akad. igazgató Kelt Nyiragyháxán, 1909. febr. 5. A Szabolcsmegyai Gazd. Egyesület nevében: Szlkszay Sándor, Zoltán Sándor, gazd. egyl. titkár. gazd. egyl. alelnök. Fenyő tutají'a eladás (füréssbérletekkel kapcsolatosan és 1000, illetve 500 köbméteres részletekben.) A máramarosszigeti m. kir. erdőigazgatóság és a bustyaházai m. kir. erdőhivatal kerületében eladásra kerülő fenyő tutaj fa Máramarosseigeten 1909. március hó 2-in s szükség esetén folyta­tólag a következő napokon d. e. 10 órakor kezdődő nyilvános versenytárgyaláson el fog adstni. A versenytárgyalásokra vonatkozó részletes feltételek a gazdasági egyesület titkári hivatalá­ban megtekinthetők. Felhivás Cukorrépa-termelőinkhez. A Szerencsvidéki Gukorrépatermelők Szö­vetségének f. év január hó 7-en tartott köz­gyűlése az érdekelt gazdaközönséget — érdekeik célszerűbb és könnyebb msgvédhetése, a szer­vezeti együttműködés megkönnyítése céljából 2 csoportban egyesíti. Ennek alapján az első körzet Zemplén, Abaujtorna Borsod és Gömörvármegyék ter­melői, a második körzet Szabolcs, Hajdú, Szat­már és Biharmegyék termelőiből áll. Ugyané fentjelzett közgyűlés határozata ós intentiójának megfelelőleg Gróf Andrássy Sán­dor szövetségi elnök Őméltóságának megbízása folytán teljes tisztelettel van szerencsénk cukor­répa-termelő gazdatársainkat f. hó 13-án d. e. Vs 11 órakor Nyíregyházán a vármegyeháza kis termében tartandó szervezkedési ülésre meghívni s kérni, hogy — tekintettel mezőgazdaságunkat oly közelről érdeklő ügy fontosságára — azon okvetlen megjelenni szíveskedjenek. Kelt Nyíregyházán, 1909. febr. 5-én. Szikszay Sándor, e. titkár. ÚJDONSÁGOK. Tal«fon szám 139. Közgyűlési naptár. Büdszentmihályi Takarékpénztár február 8 d. e. 10 óra. Nyíregyházi Általános Hitelintézet február 7 d. e. 10 óra. Nyírbátori Takarékpénztár február 14 d. e. 10 óra. Kisvárdai Takarékpénztár Rt. február 7 d. u. 3 óra. Dombrádi Népbank február 8 d. e. lOVsó. Nyirmadai Takarékpénztár február 14 d. 10 óra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom