Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1909-06-27 / 26. szám
2 26 ik szám. N Y I R V I D É K 1909. junius 27. Ad 1.*) A pályatestet a jelenlegi minden tekintetben kielégítő üzemforgalomhoz, az alig 3—4 éves, tehát jó karban levő teljes felszerelést. Ad. 2. forgalmi akadály esetén viseli a kir. posta szállítási költségeit. Ad. 3. ha a miniszter mint appellatórium forúm szükségesnek látja a javításokat, illetve pótlás és helyettesítéseket, ezeket a Budapesti cég eszközli, de ezek árát a „kisvasút" fizeti meg. Ajándékba adja át továbbá a „kisvasút" a felépítményi tartalék készlet Va száztóliját. Ad. 6. A vis major esetében eiőállott károk helyreállítási költségeit a „kisvasutak" viseli, sőt a kisvasutakat terhelik részben, (de nem tudni minő részben) az, akár minden tavasszal előfordulható csuszamlások helyreállításának, valamint azon, minden télen több izben is előállható rendkívüli havazások és hófúvások eltakarításainak költsége is, (ez utóbbiak évente 4—5000 koronába kerülnek.) Ad. 8. Minden pótépitkezést, átalakitási, kiegészítési és beszerzési, vizlevezetési, erőhatalom elleni védekezés, valamint a forgalmi eszközök szaporítására szükséges kiadásokat 30 éven át a „kisvasutak" fogja viselni. A természetes elhasználás folytán hasznavehetetlenné ' vált viitrv tovább „fenn nem tartható" forgalmi és vontató eszközök ujakkal vagy uj rcndsíoriieivhel való kicserélését a „kisvasutak" számlájára a „Budapesti cég" eszközli. Ezen kivetések összege után fizet a kisvasút 5% kamatot; ez az üzleti kiadások között számoltatik el, s ha ez 30 év alatt „letörleszthető nem lenne" • (egy jogos és őszinte feltevés) hát azt a kisvasút tartozik készpénzben megfizetni és a használható állapotban levő tárgyakat, amelyek a fentiek szerint a kisvasutak pénzén szereztetnek be, és amelyeket a Budapesti cég lehet 20—30 évig is használt, hes/eraiési árban átvenni. Ad. 9. Kiad továbbá a .szerződés" szerint mintegy 40,000 koronára tehető közös üzleti nyereségéből megújítási alapra évente 2000 koronát, ami azonban feljebb is emelhető. Ad. 10. Fizeti a kisvasút saját ügykezelésének összes költségeit, részvénytársasági adót stb. stb. Ad 13. Hozzájárul a kisvasút 30 éven át évente 5000 koronával bizonyos igazgatási (!) költségekhez. (Tehát a személyi kezelesi költségeket is mi fizetjük. Ad 14. Hozzájárul a kisvasutak évent 2500 koronával az üzlet-személyi jutalékokhoz. A „.Heuiiiiapoditsok* szerint pedig ad a „kisvasutak": * alatt a .szerződés" vonatkoz ó p ontj ai soroltatn ak fel. És sok, sok ember feje felől hárítottunk el csapásokat, zaklatásokat, sőt szenvedéseket is. Én az 1852-ik év elején már elég szép fizetési isztályoa jutottam. A sok otromba rendeletet már alig méltattuk fig/elnmre, csakis arra kellett ügyelni, hogy a nemleges, tehát megnyugtató válasz kellő időben ott feküdjön a táborszernagy ur asztalán. Azt meg elküldtük. Egyszer csak a sok rendelet közt 1852. év január elején kaptunk egy kedves, nekem nagyon kedves rendeletet. Igy szólt: „Koch Konrád pesti hárfásnál egy sétapálca találtatott s lefoglaltatott, mely mintegy 3 hüvelyknyi hosszú recés gombbal ékesítve, két csavarral van ellátva, ezek elseje egy magyar 6 kros fej, uttóbbiba Kossuth izgató alakját képezi. E tekintetből a cs. kir. 3 - ik hadsereg Parancsnokának f. évi december 21-én 13094. sz. a. kelt magas rendelete folytán felkérem Ngodat, hogy a hatósága területen találtató ilyen pálcákat, mellyel az a nélkül is felizgatott kedélyeket még inkább ingeriik, lefoglaltassa, birtokosaikat kinyomoztassa s engem az eredményről rögtön értesítsen. N.-Várad, 1851. dec. 31-én. Dőry." Hát bizony mi nem találtunk ilyen kedélyeket felizgatható pálcákra. Hanem nekem nem volt nyugtom. Igaz ugyan, hogy több Koch Konrád is van a világon, igaz, hogy én a kedves barátomat a közös sirban gondoltam eltemetve talán együtt Petőfi Sándorral, de mégis olyan nyugtalanságot éreztem, hogy végre elhatároztam magam valamit tenni. Ad 1. A Búj-Balsai szárnyvonal felépítésére 450,000 koronát. Ad 4. A motorok villamos berendezésére 65,000 koronát. Ad 7. Uj beruházásokra 150,000 K-t. Eszerint ad a „Kisvasút" tisztajövedelméből évente: Ad 6. 4000 K. Ad 9. 2000 K. Ad 10. 5000 K. Ad 13. 2500 K. Ad 14. _ 2500 k oronát. Összesen: 16000 koronát. Ad 1. (Megállapodások) tőkében: 450000 K-t Ad 4. „ „ 65000 „ Ad 7. „ „ 150000 „ Összesen: 665000 K-t S hogy a „Kisvasút" az 1, 2, 3, 8 és 14 alattiakban mivel járul a kiadásokhoz, az egyszerűen kiszámithatlan. Mit kap már most a kisvamt í Ka|»fa ad 1. Harminc év múlva a Búj-Balsai vonalat, amelynek kiépítésére mi adunk „A Budapesti cégnek" 450,000 koronát ma; amely vonal 30 év múlva, feltéve de meg nem engedve, hogy ez a mienk marad, s íeltéve, hogy ez nem is 450,000 koronába csak 400,000 koronába fog kerülni; nekünk kerek 1.600,000 koronánkba lesz. És kapja : 2-szor: ? Halló másodszor ! Egyszer, kétszer, háromszor — senki többet? — Hát jelentsük ki őszintén, hogy a legszorgosabb kútatás után sem tudtunk kibetűzni egy krt sem, amit a „Budapesti cég a „kisvasutak"nak ezen kivül biztosított volna; mert hiszen az már csak kézzel foghatóan bizonyos, hogy abból a tisztajövedelemnek minősített ismeretlen factorból a fent jelzettek levonása után nem marad semmi, sőt bizonyos, hogy tartozásunk, leszámítva azon tőkét, amit sajátunkból magunk akarunk törleszteni, évről évre csak növekedni fog. Jellemzik külömben és megvilágítják a mi kisvasutnnk balsorsát és az azzal szoros okviszonyban levő „szerződés" és „megállapodások"-at következő vetített fénysugarak : Mig az igazgatóságnak tagja voltam, senki sem tudta megmondani —legkevésbé a végrehajtó bizottság tagjai — mennyi az árubárca vagy személyjegy kibocsátvány, mennyi a havi maradvány, — tartatnak-e pontosan napi zárlatok stb. A mikor több izben követeltem a íü-'^fitlt-u pénztári állás szervezését, hát ez mindég a ln/.nhni de- felvetésének minősíttetett; s mi kor — nem egy izben — azt kérte m, ne Elmentem egy fiskálishoz, riem emlekszem a nevére, s megkenem, hogy irjo 1 a pesti hadparancsnokságnak, hogy tudja meg. hogy az elfogott Koch Konrád hovavaló születésü, jact-e Nagyenyeden iskolaba, mert egy nigykáilói cs. k. hivatalnok azt gyanítja, hogy az elfogott Koch Kotir.id ugyanazonos az ő egyik: iskolatársával, aki neki 20 váltó forintokkal adós maradt. Az ügyvédnek jó összeköttetései voltak és csakhamar megtudtuk, hogy a pesti hárfás az én barátom, az én Konrád barátom, aki el is ismeri tartozasát s igérte, hogy kiszabadulása után Kálióba megy, s ott hitelezőjenek tartozását ierójja. Jelezték különben, hogy Kocti Konrádo , mint ártatlant, szabadon boesajtjak. Velem verebet lehetett volna fogatni. — Hogyre, feltámadt az én kedves, kedves baratom. Főnökömnek is feltűnt jó kedvem s kérdésére elmondtam örömömet. Nyájasan pihent rajtam a szeme. — Maga jó ember, derék ember Károly szólt — ha eljön barátja hoza el ide. öt is alkalmazni fogom. * Egy délelőtt jött Konrád. A hivatalban voltam. Meglehetős roszul nézett ki, de azonnal megismertem. Ugy szólván repültünk egymás keblére, és . . . katona ide, kitona oda . . . bizony mind a ketten sirlunk. Sírtunk, meg nevettünk. Hát elég nagy zajjal ment ez, hogy a hivatalos szobákból sokan odagyültek. Észre sem vettük, hogy ott van a hatunk mellett a megye főnöke Bay Ferencz. Midőn észrevettük s feszesen megálltunk előtte, ugy vettem észre, mintha szeméből törölt volna ki valamit. terjeszkedjünk és ne beszéljünk a Buji-Balsai vonal kiépítéséről addig s ne követeljünk addig semmi áldozatot az érdekkörünkbe bevonandó községektől míg már meglevő vonalunknak szemmel látható élet és jövedelmező képessége beigazolva nincs és irántunk bizalmat nem gerjeszt, hát egyszerűen le lettem szavazva. Persze, hogy járhatott igy más is, sőt járt ís ; talán jóakaratú tájékozatlanságnak es ennek tőszómszédjának, a vak bizalomnak lehetne jellemezni az igazgatóság minden működését és tényét, a mi aztán adoság csinálásba jótállásokba és kényszerhelyzetbe s végül egy szertelen pánique-ba vitte bele az igazgatóságot, elfogadva mindent, mit elébe terjesztettek. Az első kérdés mindenesetre az, hogy nem áll-e az igazgatóság már csőd vagy biztosítási végrehajtás előtt? ha nem megkisérelte-e a kibonyolítást más bankkal is, vagy, ha a Budapesti cég és az igazgatóság között nem áll fenn vaiametv obligó, nem lenne-e célszerű azt megkísérelni ? Vájjon tekintettel arra, hogy a kereskedelmi kormány a kisvasutak dotátióját csak azon esetben akarja felemelni, ha mi biztosítékot nyujtunk neki pénzügyi és kezelésügyi teljes rendezettségünk tekintetében, a kérdéses „szerződést" és „megállapodásokat" olyanoknak fogja-e tekinteni, amelyek ezen előfeltételek beálltát garantálni képesek, vagy a kereskedelmi kormány e jóakaratú kikötése nem azt jelenti-e : „szerződjél a Budapesti céggel, különben pénzt nem adok?" Vájjon a Budapesti cég, amely olyan viszonyban van a Nyíregyházi villamossági részvénytársasággal, mint a szoba a pitvarral, miért biztatja a kisvásutat azzal, hogy 30 év múlva mérsékelt egységáron fogja adni a szükséges egyenáramot s miért nem valja be őszintén, hogy a benzinmotoroknak a mi költségünkre villamos motorokra való átalakításából egyedül neki van haszna? Vájjon miért tűzte ki s vonta vissza a kereskedelmi kormány a tüztávlatok felvételére vonatkozó tárgyalási határnapokat, ha nem azért, hogy a Budapesti cég számos petróleum bányái révén a távolsági forgalmat tűzmentes petróleum motorokra rendezhesse be? Vájjon a mi biztosítékunkat vagy kész veszedelmet jelent-e az, hogy a nevezett két okmányban minduntalan a miniszternek, mint ó/m compromiss Inrónak a döntésére hivatkozunk, annak a miniszternek, aki dacára a kisvasutak igazgatósága mult évi ez irányú felterjesztésének a kisvasutak pénz- és ügyke zeleséne k megvizsgálásá t meUozhetöne k tar—- Vea gyerekek — szólt és tompa volt a hangji, mint a*i megindulását folytja vissza — ma es holnapra szabadsagot adok maguknak, mert ugy latom nem csak maguk nem dolgoznának, de másokat sem hagynának dolgozni. Magának is Koch Konrád, mert holnap után ide, ehez az asztalhoz ülhet. A fizetese az lesz, ami Károlynak volt amikor felfogadtam. Majd megmondja ő. Különben Isten hozta közénk. * Konrád elmondta, hogy valami szemfüles rendőr látta meg nala az izgató pálcát s rögtön becsíptek. Kérdezték, hogy hol vettem a páiczát, mondjam meg a gyar nevét, az elárusító nevét s azokat, akiknél ilyen pálcát lattam, nevezzem m?g. Mondtam, hogy ilyen pálcza csak ez az egy van. Sem égen, sem földön nincs több. — Hát miért ? kérdezték. — Mert ezt én csináltam, feleltem és csak ezt az egyet csináltam. Azt kérdeztek, hogy miért csináltam bele az izgató Kossuth képét. Azt feleltem, hogy mert igy legfőbbet kaphattam volna érte valami busongo nngyartól. Azt mondtak, hogy nem hiszik, hogy én csináltam, amire azt teleltem, hogy zárjanak be, hozassak el a szerszámaimat, adjanak jó kemény fát, meg valakinek jól sikerült arcképet, akkor csinálok egy másik pálcát. Beleegyeztek. Ide adták Albrecht főherceg arczkepét, Kossuth után Albrecht főherceg. I»y aztán kvitt lett. Két hét kellett hozá, mert csak egy kicsi kedvem sem volt. Elkészült, kieresztettek, még fizettek is a pálcákért és most itt vagyok.
