Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1909-06-20 / 25. szám

2 25-ik szám. N Y I R V I D É K 1909. junius 20. kat, amelyet én társadalmi összeférhetetlenségnek neveznék el és amelyek az erkölcsi érzék züllött voltából táplálkoznak. Ezeket a penészgombákat kell gyökerestül kiirtani, hogy az erkölcsi érzék talajában csak az erény, a tisztesség, a becsület virágai nőhessenek. Irgalmatlanul hozzá kell fogni az irtáshoz, hogy a fölhányt, megmunkált talaj annál termékenyebb legyen. Mert, hogy egyes emberek hencegőn, vakmerően, sárbatiprásával minden fennálló társadalmi rendnek — nap-nap után megdöbbentő gazságokat kövessenek el s e mellett a társadalom még fejet is hajtson előttük: na hát kérem, ezt a gyalázatos állapotot tovább tűrni csak az erkölcsi érzék teljes elpusztulása mellett lehetséges. Már pedig, ha nincs erkölcs: nincs ember! Mert embert, — aki a tökéletesség problémájának megoldására törekszik, vagyis: megközelíteni akarja a tökéletességben isteni alkotáját, — csak becsületben, tisztességben, szóval tiszta erkölcsökben élve lehet elképzelni. Ebből következik, hogy a tisztességes társadalomból ki kell kergetni a gazokat, a latrokat, mint ahogy Krisztus kikorbácsolta a templomból a kufárokat! Mert templom a tisztességes emberi társadalom, temploma a becsületnek! De hogy ez az idő mielőbb eljöjjön, amelyben az emberiség felemelkedik majd az erkölcsiség legideálisabb polcára: a társadalomnak sürgős teendői vannak. Meg kell teremteni a társadalmi összeférhetetlenséget, s azt szigorú konzekvenciával alkalmazni minden vonalon! Ne foglalhasson helyet a tisztességes társadalomban, a kipróbált karakterű emberek között az, nki egyéni és erkölcsi értékét önmagának megszerezni nem tudja! Ne az a buta érc legyen a fokmérője „az emberségnek", hanem az a becsületes, verejtékes munka, mely a nemzet, az emberiség számára több értéket ad, mint amennyit fölemészt. A kisvasutak bérbeadása. E cimen olvasok e lap mult számában egy jóakaratú és reményt nyújtó közleményt, amelynek szerzője azonban nem ismerheti a kisvasutak igazgatósága és a budapesti cég között létrejött szerződés pontozatait. Hiszen, ha úgy volna, hogy a Budapesti részvénytársaság annyi bért fizet évente a kisvasutaknak, hogy ennek mintegy 850,000 koronát tevő adóssága a bérleti 30 év alatt letőrleszthető legyen, s ezi-n kívül kapná még a kisvasút az üzem tisztajövedelmének öO'/o osztalékát, sőt. a helyi forgalmat, villamos üzemre alakitvan át, azt sűrűbbé tenné, hát ez esetben bizony nem akadna érdekeltségi tag, aki a bárminő okból is ily súlyos helyzetbe jutott kisvasúti igazgatóságnak ilyetén elhatározását el nem fogadhatná, különösen arra való tekintettel, miszerint valóban csekély a remény ahoz, hogy a vasúti ügyekben járatlan és mindenkor rosszul informált igazgatóság jövő működésében a kisvasúti bonyolult ügyek sanalásának és igy egy jobb jövőnek biztosítékait lehetne feltételezni. De nem igy van. A „szerződésnek" és „megállapodásoknak" figyelmes elolvasása meggyőzött engem arról, hogy az azokban foglalt számtalan pontozatok oly „ügyesen" vannak a Budapesti részvénytársaság altal megszerkesztve, hogy azok betartása az eddiginél súlyosabb helyzetet teremt a kisvasutak igazgatóságára és érdekeltségére, annak be nem tartása pedig — végveszélyt jelent, a Budapesti cégre nézve p> dig minden körülmények kőzött busás hasznot. Erről különben részletesebben egy jövő számban. Kállay András. Iskolai zászlóaljak, Arról az ujabb időben megindult országos mozgalomról, mely »z Iskolai zászlóaljak megvalósításinak kérdése körül forog, a Nyírridék is m«gemlókeiett. Ez a közlemény bebizonyítva az iskolai zászlóaljak nemzeti és pedagógiai nagy fontosságát, annak vármegyénkben való állalanos nzervezéiét tűzte ki célul, megjelölvén egyszersmind a hozzávezető utat és médot is. Hogy a Kecskemét váro-ából kiindult eszme, milyen hatással volt az illetékes tényezőkre és tanügyi körötre, igazolja az, hogy Pestvármegye legközelebbi közgyűlésén határozatilag kimondta az iskolai zászróaljaknak megyeszerte való szervezését. Városunkban Balla Jenő tanügyi tanácsos már régebben foglalkozik az iskolai zászlóaljak megvalósításának és szervezésének jrondolatával. s a helybeli városi polgári fiúiskolában már a következő iskolai évben szerveztetni óhajtja. Az intézet a szervezés iránti első lépéseket, már a jelen iskolai évben megtette. Hogy pedig az iskolai zászlóaljak lényegével s annak bevezetése körül felmerülő részletkérdésekkel személyesen megismerkedhessenek, a városi tanács megbízásából Balla Jenő tanácsos, az iskola képviseletében pedig Tamáska Endre a kecskeméti községi iskolák folyó hó 16-án tartott u. n. lárógyakorlatán résztvettek. Kecskemét város hatósága, valamint a zászlóaljak vezetői a kért felvilágosítást nagy előzékenységgel és szives készséggel adták meg. A zárógyakorlat, melyen Pestvármegye vezetői, sőt az ország vidékeiről is számosan jelentek meg, a következőleg folyt la : Dílután 4 órára az összes elemi iskolák növendékei dob és trombitaszó mellett vonultak fel a III. ker. iskola udvarára. Először a kezdők csapatja, a III., IV. osztályú tanulók mutatták be rend és szabadgyakorlatukat, még padig oly nem várt ügyességgel, hogy az a nagyszámú közönséget mellán meglepte. A haladó V., VI. osztályosok az előbbi gyakorlatokat fegyverfogásokkal egészítették ki, még nagyobb elismerést aratva. Valóban, aki nem látja, el sem hiszi, mire képes ilyen gyermek hadsereg! Milyen megkapó és milyen kedves, mikor száz meg száz apró gyermek végzi ugyanazokat a gyakorlatokat, melyeket annakelőtte csak felnőtt katonáktól láttunk. Mikor az apróságok a súlyba, lábhez, tüzelni kész, stb. fegyverfogásokat csinálíák, az ember szinte elfeledte, hogy csak műkedvelőket, nem katonákat lát; a csalódást még jobban fokozta a kis vitezek selyemzászlója, melyre felesküdtek, s melyet a zászlótartó katonai szertartással hajlott meg az imát jelző dobszóra. Ezután volt a célbalővés. A versenyzők 8 lövőállásbol tették meg a kiszabott lövéseket. A kezdők ülve és támasztékról, a haladók fekve, támaszték nélkül lőttek a 15 lépésnyire felállított, 15 körre felosztott céltáblára, még pedig oly szép eredménynyel, hogy még a helybeli tisztikar jelenlevő tagjait is meglepte, amennyiben a kezdők közül az első, Nemes József 3 lövéssel 34 egységet, a haladók közül, Deák Pál 5 lövéssel 67 egységet ért el. A lövőversenyt a dijak kiosztása zárta be. A díjakat kotillonokra fűzött pénzajándek képezte, melynek fedezéséhez a hadügyminiszter is hozzájárult. Kiosztottak összesen 30 drb dijat. A nap hősei sugárzó arccal lépdeltek el a bizottság elől, az ott lévő szülék boldogan ölelték kebleikre gyermekeiket, kik már a zsenge korban gyakorlatot szereznek arra, hogy felnőtt korban biztos karral és bátor szívvel védelmezzél: a hazát. Szivesen fogadtak. Három hónapig tartottak maguknál s akkor í-alapos-legény igazolványnyal zsebemben eltávoztam. Első dolgom volt, hogy Konrád után tudakozódjam. Senki sem tudott róla. Nem látták sehol. Bizonyosan ott fekszik a közös sirban. Szabolcsra gondeltam. Hát ha az ott lakó rokonaim közül tud adni valaki foglalkozást. A baj az volt, hogy nem tudtam a rokonaim nevét, mert bizony az előtt nem sokat gondoltam rájuk. Atyámnak nem volt fitestvére, s igy nem tudtam milyen név alatt keressek megint egy néniket. Jártam, keltem. Éheznem nem kellett, mert aki másként el nem hitte, megmutattam alig behegedt sebeimet. Bekerültem végre 1850. augusztus hóban Nagykálióba, ahol Bay Ferenc székelt, mint Észak Zabolch megye főnöke. Ha kitettem is magamat annak, hogy még életemben azt mondják rólam, hogy .meghalt!" de hát koldulni már még sem akartam, kértem a megye főnököt, hogy alkalmazzon valami másolónak. Midőn Bay megtudta, hogy szabolcsi vagyok — alkalmazott. Hiszem, hogy tudta, hogy honvéd voltam, de nem kérdezte, azt sem, hogy tudok-e német irást másolni. Ugy látszik, hogy csak a magyar fiún akart segíteni. Midőn már megmondta, mit fogok kapni s mentem kifelé, akkor kérdezte esak ugy odavetőleg, hogy az irott német irást ismerem-e ? — Jól beszélek és irok azon a nyelven. Bay elmosolyodott. — Annál jobb magának. És gyakran kiküldött Mihálydi, Buj, Petneháza, meg Isten tudja hova a főszolgabirák és szolgabirákhoz, az egyes rendeleteket magyarul szóval elmondani. Sokszor titkos utasításokat vittem, s elakartam mondani, de a szolgabirák elnevették magukat, hogy ők már ezt tudjak. Mikor ezt elmondtam Baynak, az is csak mosolygott. Df azért megkellett a jelentést szerkesztenem, hogy ez és ez a titkos rendelet szóbelileg közöltetett ezek és ezekkel, akik e rendelet natyfontosságára figyelmeztetve lettek és akik <t fontosságot nyomban meg is értették. Es én körmőlgettem Nagykálióban a német nyelvű rendi-leteket, amelyeket Nagyméltóságú Walmoden nagyváradi katonai kerületi parancsnok táborszernagy, vagy esetleg Dőry kerületi főnök küldött Méltóságos Uray Bálint c«. kir. udvari tanacsoi kerületi főispánnak, ez pedig Ngs Bay Ferene cs. k. kormánybiztos, EszakZabolch főnökének. Ezen rendeletek egy részében megtorlási vágy, fejvesztett óvatosság, behálózási törekvés, de félelem is volt. Egy résiét lemásoltam magamnak. Például: 1850. augusztus elején a már fentebb jelzett foi okban a cs. k. hadtestparancsnokság azt a rendeletet adta ki, hogy a „felforgatópárt titkos őszvekötetései, s az őket öszvefüző szálak felfedezésére, egy okos, vigyázó, mindenkép biztos egyén Ágensképpen választassék." Persze a főszolgabirák, szolgabirák kellő időközben jelentették, hogy járásukban a rendelet szerinti okos és vigyázó embert egyet sem találtak. Azt hiszem, nem is kerestek, de ha kerestek es nem találtak, annál jobb. Elnöki 96/850. sz. alatt : „Felsőbb rendelet folytán következők rendeltetnek : 1-ör Kővetkező czimü munka: „Mi lett volna Magyarország, ha le nem győzetett volna", hu felfedeztetnék, lefoglaltassék s hozzám (Uray) küldessék. 2-or P. V. D. T. A. K. L. S. betűkkel jegyzett üveg gyönggyel kivárt karkötők a forradalmi párthoz tartozó férfiak és hölgyek által megismertető jel gyanánt hordoztatván, erre figyelem forditlassék. 3-or A kiköllözöttek felsegélésénel/ cime alatt a Londonban létező forradalmi alap gyarapítására az országban titkosan segedelem pénz szedetik. Ezen tárgy minden lehető módon puhatoltassék, a felfedezendőkről jelentés tétessék, s akik e részben utói éretnének hivatalos eljárás alá vétessenek." Jöttek erre kellő időközben a hivatalos jelentések, hogy a legerélyesebb utánjárás sem vezetett eredményre. Pedig nem tudom, melyik főszolgabírónál jártam kint pár nap múlva, 8 a főszolgabíró a keresett könyvet olvasta s midőn látta, hogy milyen jól mulatok ezen, mutatta a karperecet is. M-g is mondta, hogy mit jelent, de ez a jelentés oly természetes volt, hogy nem jegyeztem fel s most már nem tudnám megmondani. Pedig ha jól emlékszem Jókai megírta valahol a betűk jelentését. (Vége kőv.)