Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1909-06-06 / 23. szám

2 22-ik szám. N Y I R V I D É K 1909. május 30. A közgyűlésen Hrabovszky Guidó elnököli s előadvan a gyűlés tárgyát, a közgyűlés Vay Gábor gróf felszólalása alapján, Szikszay Pál, Somogyi Gyula, Sipos Béla, Moravek Gusztáv, Mikecz Dezső, Borbély Gáspár, Mezőssy Gusztáv és Veres Ferenc hozzászólás után, a következő határozatot hozta: Szabolcsvármegye függetlenségi és 48-as pártjának közgyűlése vévén a budapesti függetlensegi pártok központi választmányának az önálló magyar nemzeti bmk felállítása tárgyáoan folyó évi junius hó 6-án tartandó országos gyűlésre szóló meghívóját: tekintettel arra, hogy nemzeti önállóságunknak ezen törvényben biztosított s gazdasági függetlenségünknek Ausztriával szemben való biztosítására hivatott, intézménynek a külön magyar nemzeti banknak as 1911 -ik évben való létesítését hiven eddig mindenkor elfoglalt álláspontjához legutóbbi közgyűlésében is elengedhetetlen szükségesnek nyilvánította, kész örömmel veszi az országos pártgyűlés megtartását alkalmul arra, hogy benső meggyőződésének ezen uton is újból kifejezést adjon, s e végből magát az országos pártgyűlésen Hrabovszky Guidó orsz. képviselő ügyvezető alelnök vezetése alatt dr. Meskó László, dr. Mezőssy Béla, Kállay Laopold, Uray Miklós, dr. Papp Zoltán orsz. képviselők, Vay Gábor gróf főispán, Mikecz Dezső alispán, Sipos Béla főjegyző, Mikecz István tb. főjegyző, Szikszay Pál, Mezőssy Gusztáv, Borbély Gáspár, id. Vay Péter, Mikecz Miklós, Veres Ferenc, Moravek Gusztáv, Darvas István, Póchy Gyula, ifj. Korniss Ferenc, Oláh József, Bory Béla, Gencsy Albert, Molnár Gusz'áv, Elek Dezső, id. Okolicsányi Lajos, ifj. Okolicsányi Lajos, Okolicsányi József, Jármy Márton, Tóth Miklós, Megyery Géza, Görömbey Péter, Szentmiklóssy Sándor, Rosenthál Ferenc, Kovács István, Széli Mihály, Haas Ignáe, Grósz Ignác, Gaál Elek, Várady István, Szikszay József, Beretőy János, Korocz József, Pethő Antal, Szentimrey Gábor, Andó Sámuel, Szitha Ferenc, Vereb Antal, Serflek Konrád, Perger János, Barta József, Krasznay Péter, Mikecz Pál, Nagy Tamás, Vay István, Mészáros István, Homolay Gyula, D. Gál András, Szabó Balázs, Borcsik Gyula, Erdélyi Farkas, Balogh Lajos, Dessewfify Aurél, Borsós József, Szabó Lajos, Terstyánszky Dezső, Csont Endre, Zsiday Dániel, Szunyoghy Ferenc, Somogyi Gyula, Varga Lajos, Barcs Béla, Vass Mihály, Somogyi József, Veres Sándor, Gőnczy István, Plávenszky Imre, Pethő József, ifj. Görömbey Péter, Ruttkay Gyula, Vinczeffy Péter, Szabó Miklós, Orosz Pál, Kolos Barna, Hidegh József, Guthy József, Szalánczy Bertalan, ifj. Szalánczy Ferenc, Kubinyi István, Szunyoghy István, Kállay Frigyes, Nánássy István, Nánássy Andor, Jármy Gyula, Lipthay Jenő, Kertész István, Geduly Henrik, Vig János, Paulusz Márton, Májerszky Béla, Bogár Lajos, Szunyoghy Márton, Bedő Lajos, Simák István, dr. Jósa András, dr. Dohnál József, Péchy Béla, Nagyraáté Albert, Adám Bertalan, dr. Dékány Lajos, Eperjessy Béla, Okolics

ányi Men

yhért. Géczy seit nem ismerik, még hallani sem volt alkalmuk, rózsaszínben látnak mindent, mindenütt, minden időben. Első találkozásra, szivük első hevesebb dobbanására képesek szerelmesek lenni. Két szerelmesnek elég csak egymást látni, egymás közellétét tudni, hangjokat hallani s már ez oly gyönyört okoz, hogy fölösleges többet beszélnem. Hogy mit éreznek, leirni nem lehet, hogy mit áimodnak, azt közönséges halandó sejteni képtelen. Talán semmit és mégis mindent. Talán boldojitó mámornak érzése tölti el ártatlan mystikus szerelmőket, hogy egymás édes közelségének tudatában vannak. Nem látnak mást, csak magukat. Nem hallanak mást, csak magukat ! Nem törődnek mással, csak magukkal! Minden, mi rajtuk kívül áll, avagy történik, értéktelen, ennélfogva érdektelen — prózai. A szerelemről nehéz volna definíciót fölállítani, mert ha szerelmesek vagyunk, nem vagyunk olyan okosak, hogy képesek volnánk rá, ha pedig nem vagyunk azok . . . sokkal okosabbak vagyunk, hogy a szerelem helyes definícióján gondolkozzunk. A gyönyörteljes órák futva röpültek tova. A tracsban s nézésben kifáradó: t „gar de Dames"-ok tömege szives örömmel fogadta a távozás percét, annál lesújtóbb voit annak tudata a leányoknak. Bár kimerülten érezték beÁdám, Ébner Jenő, Kovács Lajos (ügyvéd), Kovács Lajos (ref. lelkész), Dobos Imre, Zoltán István, Olchváry Pál, Okolicsányi Dezső, Mezőssy László, Somlyódy János, Simák János, Virányi Sándor főszolgabirák és Inczédy Lajos párt-jegyző, párttagokból alakított küldöttséggel képviselteti. Megragadja egyúttal a közgyűlés az alkalmat annak kijelentésére, hogy a legutóbbi határozatnak meghozatala óta a bank kérdésben felmerült események felől miként velekedik és tudomására hozza a megtartandó országos pártgyűlésnek. Az önálló magyar jegybank ellenségei által azóta felállított azon nézet ellen, hogy ezen jegybankhoz való jogaiknak életbeléptetéséhez ujabb törvényhozási intézkedés szükségeltetnék, a párt közgyűlése tiltakozik, kijelentvén, hogy ezen jog már az 1867. évi törvénybe van foglalva és azóía is minden bankszabadalom megújítása alkalmával feniartatván, szentesitett törvényekben gyökerező jog, mely a bankszabadalom meg nem újítása esetén mintegy automatice életbe lép és melynek megtartását és mejtarttatását koronázási eskü biztosítja, ujabb törvényhozási intézkedések tehát csakis az önálló jegybank szervezésére és megalapítására vonat.kozolag szükségeltetnek, de nem a jogcím életbeléptetéséhez. Sajnálattal tapasztalta pártunk továbbá, hogy szintén koronázási esküvel megpecsételt alkotmányos jogaink dacára, egy legalább is számra nézve mindenesetre törpe kisebbség megakadályozza az önálló magyar jegybank felállításának tárgyában törvényes formában impozánsul megnyilatkozott nemzeti akaratot, ellenállásra buzdítva ez által a monarchia másik államában ugy is feles számmal levő ellenségeinket és kinyilatkoztatja, hogy az ily eljárást nem tartja megegyeztethetőnek az alkotmányosság fogalmával. Végül pedig aggályainak ad közgyűlésünk kifejezést az önálló jegybank megvalósítása ellen irányuló eljárással szemben külpolitikai szempontból. Közgyűlésünk ugyanis komolyan meg van győződve arról, hogy a német birodalom szövetségéra csak addig számíthatunk, ameddig az osztrák államban a német, a magyar államban pídig a magyar hegemónia biztosítva van, mert nem tudjuk elképzelni, hogy ezen államnak érdekében lenn?, ha a fentnevazett faj és nemzet hegemóniája letöretnék s heiyébe a szláv hegemónia alapoztatnék meg, ami pedig az osztrák államban sajnos már megtörtént, s ha a nemzet élet feltételei továbbra is megvonatnának, nálunk is bizonyára befogna következni. Mindezekből kifolyólag SzaboIe*vármegye függetlenségi'és 48 as pártja végleg el van határozva arra, hogy bár múltjához méltóan ezentúl is kerülni fog minden lármás megnyilatkozást és erőszakosságot, eszközeit a törvényesség korlátain belül az adott körülményekhez mérve, minden szavát szigorúan mérlegelve, el f

og követni mi

ndent, a nemz

eti jogok érvénvelépőjük önsúlyát s csaknem aléltan dőltek kocsijokba, hogy csöndes pihenésre térjenek. Glarissa haza érkezve, alig tudta fölfogni, hogy miként jött haza s hogy tényleg honn van-é? Hiszen még mindég hallja a feledhetetlen boston oűbájos melódiáját, még most is hallja a boldogító soupé csárdás édes dalát. Melynél eszményképe megvallá neki, hogy csupán csak érte kiván élni! És mégis, honn volna ő, csöndes hálójában pihenve? Avagy álmodik? Nem, fülei jól hallanak, a zene szól ablaka alatt! S ő ébren álmodik. A melódia ugyanaz, az eszményképe, forró szerelme tárgya szinte ott, csakhogy ő azt nem tudja, nsm látja, csak lelki szemeivel. Előtűnnek mindazon képek, azon érzések, hallja a szavakat, melyeket fülébe susogtak, érzi az illatárt, melynek csodálatos vegyüléke most is bóditó hatással van reá. Mig nem mindég csöndesebben, lassabban, csaknem elhalva már, száll föl hozzá az andalító zene : — .képeddel alszom el, képeddel ébredek." S ő álmodik tovább földi üdvről, elképzelhetetlen gyönyörrel telt boldogságról. Mig a Klára mama elfolytott mély sóhaj kőzött rebegi csöndesen : Ah ! „ez már nem nekem szól, de leányomnak Glarissanak" ! Szelefarmosi Bodó Rózsa. sülésének alkotmányos formába öltöztetett erőszak által való megakadályozása e'len, mert okulva Oroszország és Törökország példáján, ahol az önkényuralom már szinte kiszenvedett, mag van győződve arról, hogy az absolutismus a XX-ik században nálunk is csak addig élhet, mig sikerül magyar embereknek téves meggyőződések által vezettetve, reá adni a „Legalkotmányosabb* álarcot. Ha azonban egyszer nyilt sisakkal kell megjelennie, kimúlik még a nap leáldozta előtt, mint a tiszavirág. * * * A nyíregyházai függetlenségi és 48-as párt legutóbb, Somogyi Gyula elnöklete alalt tartott végrehajtó-bizottsági ülésében foglalkozott a budapesti függetlenségi és 48-as párt átiratával és egyhangúlag elhatározta, hogy a junius 6-án tartandó országos nagygyűlésen küldöttségileg vesz részt és ennek vezetésére Bogár Lajos főjegyzőt, Geduly Henrik ev. lelkészt, alelnököket, Bosentlial Ferenc pénztárost, továbbá Szmolár András és Kovács András, a párt érdemes, kipróbált tagjait kérték fel. A nyirbogdányi kerület függetlenségi és 48-as pártja, a kerületbeli választó polgárok pártkülönbség nélkül való résztvételével, e hó 4-én délelőtt Kemecsén, Borbély Gáspár elnöklete alatt tartotta meg ugyan ez ügyben közgyűlését. A gyűlésen megjelent Kállay Leopold, a kerület orsz. képviselője is, ki a helyzetre vonatkozólag a következő, zajos éljenzéssel fogadott beszédet mondotta: A függetlenségi pártnak egyik sarkalatos pontja volt mindenkor az önálló magyar bank. Pártunk zászlajára a független, önálló Magyarország van feiirva. S vajon lehet -e független oly ország, melynek gazdasági és hitelélete fölött oly idegenek rendelkezhetnek, kikben még a jó indulat is hiányzik. Ausztria ellene van a magyar önálló bank felállításának, mert fél elveszíteni magyarországi nyereséges üzleteit, de egyúttal hatalmi kérdésnek is tekinti s nem akarja feladni befolyását, mondhatni egyeduralmát gazdasági életünk irányításában. — Ezért tömörül Ausztriaban a máskülönben százfele huzó osztrák törvényhozás e kérdésben egységesen ellenünk. Az osztrák sajtó egyértelmüleg ellenünk van, szintúgy a különböző szakegyesületek, sőt ily irányban szólalnak meg a tartományi Landtagok. Siránkoznak feletlünk (néha ez a taktikájuk), farizeusi módon féltik jövőnket és jósolják, hogy veszedelmünkbe rohanunk, ha megvalósítjuk az önálló bankot. Állítják, hogy az osztrák bank mindig Joyálisan kielégítette a magyar hiteligényeket. Ámde jól tudjuk, hogy ez nincs igy. Hiszen emiékezhetünk az 1907-iki pénzügyi válságra; az egész osztrák pénzpiac, élén a jegybankkal, akkor nyomorította meg legjobban hitelelvonásával a magyar pénzpiacot, mikor annak legnagyobb szüksége lett volna a támogatásra. De mig Ausztriában egyértelmüleg támadnak ellenünk, nálunk, sajnos, nincs meg az egyöntetűség. Igaz magyar hazafit nem képzelhetek aki feltétlen ellensége lenne az önálló nemzeti banknak. De vannak, akik felállításának lehetőségében és hasznosságában kételkednek. Tagadhatatlan, hogy vannak a kereső osztálynak oly rétegei, melyek a mai berendezkedésben megtalálják a maguk számadását, a maguk kielégítését s emellett nemcsak megélhetésüket, de talán boldogulásukat is fellelik: Ámde ez nem a nemzet egyetemének, vagy rétegeinek kielégítése. Tiszta képet alkothatunk magunknak, ha megnézzük, kik az ádáz ellenségei az önálló banknak. Ezek : a nemzetköziek, a darabontok, a nemzetiségi izgatók; mindazok tehát, akik a magyar nemzet jogos igényei megvalósításának mindenkor útját szokták állni. Mar ebből is kiviláglik, hogy ellenségeink, ugy az emiitettek, mint Ausztria, tudják, hogy az önálló bank felállítása első lépés gazdasági felszabadulásunk, boldogulásunk falé. Ezért ellenzik azt oly hevesen és szívós kitartás-al. Mikor a koalíciós kormá iy tagjai megegyeztek abban, hogy kartellbank felállítását indítványozzák én megnyugodtam e tervben. Mert arról volt szó, hogy két önálló bank szerződik egyöntetű eljárásra bizonyos kérdésekben. Egy újonnan felállítandó banknak nem szolgál hátrányára, ha egy régi, jól megalapozott. bankkal szerződik, legyen az az osztrák, a német vagy -az angol bank. Természetes,