Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1909-04-25 / 17. szám
17-ik szám. N Y I R V I D É K 1909. április 25. 7 — Termény előleg hitel. Az ország legelső pénzintézete folyósít helybeli képviselője által termény előleg bitéit, nagyobb gazdálkodóknak. Jelenlegi kamatláb SVsVe. Hitelt igénylők küldjék igényeiket. „FAső intézet" posterestante Helyben ; Azonnal elintézés biztosíttatik, valamint teljes discretió. 255 2 CSARNOK. A parfümös üveg. Korácsék a harmadik emeleten laktak és két kis nyomorult szobácskájukon kivül, volt egy fit esztendős Pista fiuk, aki iskolába még nem járt, de locsolni azt eljárt. Kovács napidíjas volt. Felesége sovány, szomorú asszony. Mindaketten várták a feltámadás szent ünnepét. Az asszony azért, mert — ugy szokás ; Kovács azért, mert ilyenkor már lehet a szabadban is sétálni. Mert igy közönségesen, egy napidijas keveset, vagy pedig egyáltalában nem sétálhat. Rendesen ugy szokott lenni, hogy különösen akkor nem, ha éppen tüdőbaja van. Ez már a sors iróniája. Kovácsné szerette a húsvét második napját. Az asszonyból soha nem szárad ki az utolsó morzsáig az asszony . . . Felfrissült ezen a napon. A nyomorusághoz szokott asszonyka ilyenkor láthatta, hogy ő is .valaki* . . . akit észrevesznek . . . akit még meg is locsolnak. Ilusvét első napján ugy estefelé, míg a férje tacsorazott, leszaladt a patikába — rózsavizet venni a Pista fiúnak. A gyógyszertárban jól ismerik. Jó vevő. A szegény embert többnyire ismerik ott. Jó nagy üveggel vásárolt. A patikusnak éppen jó kedve volt és megajándékozta egy üveg finom, valóéli párisi illatszerrel. . . . Kovácsnénak nagy volt az öröme. A mikor kilépett az utcára, egy selyemruhás aszszony suhogott el mellette. Áradt belőle a jó szrg. Kovácsné teli tüdővel szítta magába az illatot. Kibontotta az ő üvegét is és mikor élezte, hogy neki az ő sima, kopott ruhájának is ilyen szaga lesz ettől a víztől — boldognak érezte magát. És most . . . most az egyszer nem iiigyelte a finom, selyemruhás asszonyt. Nagy diadallal mutatta meg férjének a kis üveget . . . — Az a nagyszerű öregem, hogy nem fizettem érte egy krajcárt sem . . . ugy kaptam — .ingyen." Az „öreg" csak hümmögött egyet-kettőt, vonogatta a vállát, meg valami olyast is döimögött az orra alatt, hogy: — liánom is én . . . Pista örült a rózsavíznek, de mikor meglátta anyja kezében a cifra üveget, letette a magáét az asztalra s odasompolygott az anyja mellé. — Mond anyuka mi az ? — Ez Pistikém olyan szagos ví/., mint a tied. — Mint az enyém ? — Hát persze, csak — drágább . . . sokkal drágább. — Miért drágább? — Mert evvel csak az urak locsolnak . . . a nagy urak . . . — Anyukám! . . . akkor add Hekeut. Ha én fogok vele öntözni, én is nagy ur le>zek. — Nem Pistikém, te rózsavízzel fogsz öntözni. — Hiszen az mindegy Anyuka. Az olyan, mint az enyém. — No ne akaratoskodj Pístukám. Szagold csak meg . . . látod a tiéd még szagosabb. — Anyuka! én aiért odaadom érte . .'. no nesze. Kovácsné arca vörös lelt. Kovács összerezzent a szokatlanul hangos kiáltástól: — Ne beszelj annyit! Mondtam, hogy nem adom ! Remegő kézzel tolta az üvegcsét az asztal közepére. — Minek az neked, Anyuka? — Mars aludni! . . . Mars te haszontalan! . . . Pistának összeszorult a szive ; szakgatotlan jött pici melléből a siráa. Az anyja idegesen rángatta le ruhácskáját. A gyerek fájdalmasan hangosan elsírta magát . . . Kovácsné dühösen felkapta és megverte: — Nesze ! . . . legyen legalább miért sirni . . . A kis Pisla zokogása tompán jött a párnák közül, mikbe beletemette égő areocskáját. Mindig halkabban-hílkabban sírt, míg végre elaludl s még álmában is csuklott egyet-egyet. Kovácsné haloványan ült az asztalnál. Tekintete mereven csüggött a finoman, szögletesre csiszolt üvegcse falán. Az üvegben nem volt dugó s a nyitott száján keresztül kábító, nehéz illat ömlött. Képzeletében maga előtt látta a suhogó, selyemruhás asszonyt . . . Kovács feszült idegekkel állt föl. Az ökle összeszorult s szerette volna lecsapni az illatot szóró cifra üveget . . . szerette volna darabokra törni. * * * Kovácsné másnap reggel felöltöztette Pistát, kezébe adfa a rózsavizes üveget. — Eridj! ünlözd meg a házmesterék Micijét. Vigyázz a lépcsőn. Ha kapsz valamit megköszönd ! Pista kicsi kezeiben alig tudta tartani nagy fisskót. Ügyetlenül, vigyázva fogla és a szegény gyerek megbotlott nagy igyekezetében a küszöbön és elesett. A rózsavizes üveg éles csörömpöléssel törött darabokra ... a szagos viz pedig szertefolyt. Mire kijött az asszony, már feltápászkodott s bűnbánóan anyjára emelte könnybe lábadt szemeit. Kovácsné dühös volt. — Hát most csak menj öntözni ha eltörted, menj igy ! . . . Bánom is én, csinálj amit akarsz. Jó darabig nem lehetett egyebet hallani a kis szobában, mint a beteg tüdejű napidijas lihegését. Pista félve, remegve állt az anyja elé . . . — Anyuka ne haragudj. Szeretném nagyon megönteni a házmesterék Micijét. Akkor ígéri nekem egy igen szép tojást. Ad nekem „azt" az üveget . . . Kovácsné felugrott: — Hallgatsz!? és hagyj nekem békéli Megrázta durván a gyerek karját . . . — Hagyj már nekem békét! ... ne szívd a véremet! . . . Pista szomorúan ült a küszöbre. Sirt. Kovácsné megsajnálta a fiát. — Gyere! veszek neked másik rózsavizet. A gyerek szinte fuldoklott már a sírástól: — Nem ! . . . nekem nem kell. Add nekem „azt" az üvegei! . . . amivel az urak locsolnak. Azt az üveget anyukám . . . azt ad nekem ! . . . Kovácsnak valami különös tűz gyulladt ki szemeiben. Fölkelt ültéből, kiegyenesedett s rákiálltotl az asszonyra: — Hallod-e ! . . . Miért nem adod?! . . . Miuek az neked ? . . . Mondd ! Add oda annak a gyereknek azt az üvegei! . . . És az asszony csak állt a helyén haluványan . . . lelki szemei előtt megint elsuhogott az illatos asszony . . . Kovács pedig a fülébe kiáltott: — Add oda annak a gyereknek azt a-z üveget! . . . Kovácsné engedelmeskedett. Pista megdöi zsölte a szemeit és ragyogó örömmel kapott az üveg után. Kovácsáé pedig erősen hátbaverte; amikor a kezébe adta, a fogai közt sziszegte: — Nesze! . . . „egyen meg a fene!" . . . Visszament a szobába. Pillanatig hideg ürességet érzett a szivében . . . azután keservesen zokogva borult az asztalra. Vájjon a parfümös üveget siratta t . . . Avagy talán ezért sirt, mert ail tudta mondani az ő aranyos, édes fiacskájának, hogy : „fgyan meg a fene!?" . . . Piaczi árak. Nyíregyháza, 1909. április hó 34-éa. A nyíregyházi keresk. és gazdik körénél jegyzett ter«íay ira). Buza 50 klgramm 14 K — fill. Rozs 50 klgramm 9 K 80 fill. Árpa 50 klgramm 8 K 20 fill. Zab 50 klgramm 8 K 20 fill. Tengeri 50 klgramm 7 K 60 fill. mmmmmmmmmmmmmmmm^^mammrn'éÉmtm Felelős szerkesztő: Inczédy Lajos. Kiadó-tulajdonos: Jóba Elek. Nyilt-tér.*) Gyengeséget még ha betegség után való szervi betegség is, könnyen le lehet győzni, valamint az egészségéit és az erőt gyorsan s biztosan helyre lehet állítani SCOTT-féle Emulsio által. Kényes iny és gyomor a mely nem bírja el a közünségns csukamájolajat, a SCOTT-féle Emu isi i-t, eszményi gyógyszerként fogadja. Éhez még az az előny is járul, hogy háromszorta táplálóbb, mint a közönséges csukamájoláj. Nyáron is legjobb eredménnyel adagolható. Egy eredeti üreg ára 2 l 50 fillér. Kapható minden gyógytárban. Az Emulsio vásárlásánál a SCOTTléle módszer védjegyét— a halászt — kérjtlk figyelembe venni. 270-1 — 1 S EIDLITZ-POR Enyhe, oldó háziszer mindazoknak, kik emésztési zavarókban és az ülő életmód egyéb következményeiben szenvednek. Egy eredeti doboz ára 2 korona. Vidéki gyógyszertárakban kérjük MOLL készítményeit 1 I M O ÍL 7• E LE 1 | SOS -B0RSZES2 FáJ d é a 8 1 0e I?6-e 8i 1íó api, ól)eiörzsö 1 és, elismert, régi jó hírnevű házi.szer s3aggatás és hülésbűl származó mindennemű be tegségek ellen. Eredeti üveg ára 2 korona. Kaptiutó minden gyógyszertárban és drogériában Föszótküldési hely MOLL A. gyógyszerész, cs. és kir. Uűv. szállító, Bícs, I. Tucblanbtu V. 28-52-14 *) Az e rovat alatt köztöltékért uera váltat felelőt séget a szerkesztőség. Kai a beérkezett véleménynyilvánítások szerint igen sokan vevőink kö/.lil az felvilágosítással, árajánlattal, szakvéleményekkel Síivwen izolgil a; BUDAPEST KŐBÁNYAI TRÁGYASZÁRirOQYÁH Rosányl, Schletrumpf *a Társ*. Badapsst Vili., Üiiői-jW 91.
