Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1909-04-18 / 16. szám

3 lG-ik szám. N Y I R V I D É K 1909. április 18. kidolgozva természetes színeivel megragadó s egykor oly magas árért fogják fizetni kepeit, mint Lotzét é» Péllikét, itt van Rosenmayer és Palya, mindkét festőnek egy tárgya van, a paraszt menyecske, Piaczi jelenet, tere-fere es a vonzó pletyka. Ezeknek két talentumos köve­tője Pálya Károly és Romek. Pataky L. képei­ről elmaradhatatlan a paraszt ember, kuruc vitéz és magyar ló, ezen népszerű alakok do­minálják kapós képeit. Hangulat és tájfestők között Spányi Béla nyitja meg a sort. Teljesen kialakult művész ember, ecsetpoezisa tiszta, melaneholikus lyra, méla borongás a messze mocsáron, a zizegő saserdőben, a zsombikos pocsogóban ilyenek mindjárt C<end" cimfi k*pe a Mocsár, Erdei iegelő, mind szépséges magyar levegővel. Mél­tóan folytatódik Edvi—Illés .Erdőben* amelyen se allat, se emb»r, mégis rajta az élet, a ter­mészet elete, Tölgyessy „Esti nyugalom" a rajta lévő fönséges nyugalommal kepja meg a nrzőt. Nagyon szépek Kézdi—Kovács sí-inköl­leményei is. Fiatalok közül itt vannak Déry, Dittrieh, Erdősiy, Major, Nagy, izintén tájképeik­kel. Itt van Neogrády a nagyközönség kedveltje egész sorozattal képviselve tetszetős képei oly nagyon fogynak és oly elterjedtek, hogy ezzel kevés magyar festőnk dicsekedhetik, itt van Háry az ő Velenczei képeivel, akinek azon mód nedvesen kapkodják el deszkáit a Szt.-Márk teren. Tul tetszetős Hollandi képeivel. Legvé­gére hagytam Pállikot, kinek birkái a festő technikájának folytonos gazdagodásáról tesznek tanúságot s ezen zsánerevel a legelső a konti­nensen, a külföldi amateűrök és műkereskedők hajtották fel képeinek árát oly magasra, ami­lyenen most áll. S ezzel befejeztük siemlénket ezen igazán jól sikerűit kollekció felett, melyet nem a mű­vészeti egyesület, mondhatnánk egy üzleti vál­lalat csinált s tőlünk telhetőleg támogatnunk kell, mint minden olyan vállalkozást, amely a mi meglehetősen elmaradt társadalmunk művé­szeti nevelésében a művész egyesületeknek segéd­kezet nyújt. A képek árai oly alacsonyak, hogy minden tehetősebb ember megszerezheti, annál is inkább, mert részletfizetésre is kaphatók. Külön említésre méltók az Országos házi ipari cikkek, melyek nagyon érdekesek magyar jelleg­zetüknél fogva, itt vannak a régi pozsonyi him­zesek, torontáli szőnyegek, kalotaszegi varrotas és a csetneki csipkék, amelyeknek fáradságos kidolgozása mellett mégis olcsó árai vannak. A kiállítás m-gnyilik e hó 18-án vasárnap délelőtt 10 órakor, azontúl nyitva minden nap 8—l-ig é« délután 3—7-ig egész 25 ikéig. A belépő dij szemelvenként 60 fillér. — Ne járasd relém a bolondját jó angyal! Szólék ingerültan. Ezeket a firmákat, akiket mulattá], többé-kevésbé magam is ismerem. Vigy engem Micikéhez ! Az ő szívébe szeretnek benexni és az ő gondalatait kioba»r>i. Leszálltunk. Ott nyugodott Micike fehér, patyolat párnái közt. Sötét szemei lezárva, mint két bűvös lakat s arcán az áhitat kifejezése Píros ajkai ugy mozogtak, mintha láthatatlan edes, sierelmes ajkakat keresnének. — Mi szép, mi szép ! Kiálték lelkesülten. Biztosan hófehér e kia lány szíve, vagy nincs fehér SÍ ív a világon? Az angyal megérinté a szívet. Odanéztem. Tiszta, fehér volt, csak egyik szögleteben rolt egy kia fényes-vörös pon;. Ah, ah! Szólék fái­dalommal. Hát ez sem egészen hófehér? De lássuk a gondolatokat ! Eztk a homlokon igy festettek: 1.) Szarelem. 2.) Pénz. Eltakartam arcomat. Sírtam. — Oh, vigy, vigy el innen! Szólék az an­gyalhoz. Mutass nekem hófahér szívet s tiszta gondolatokat! Leszálltunk. Szegény, napszámos cs»)ád szobájában találtam magamat. Zötyögő faből­csőben egy csecsemő szunnyadt édesdeden. Az angyal megérinté szivét. Ez tiszta hófehér volt. De a homlokra nézve, nem találtam felírva ott semmi gondolatot. — Mit ér ez a csecsemő hófehér szivével! szólék szomorúan az angyalhoz, ha még gon­dolatai nem ébredeznek. Mire eszméi megjön­nek, talán ez a szív is más szint fog játszani! Tovább repültünk. Eppan egy színházból tódult kifelé a kö­zönség s tarkán-barkán hullámzott alattunk a hosszú utcán. Ahol a sokaság elhaladt, egy ki­világított nagy ragyogó mulatóhely állt. Az utca Képviseleti közgyűlés. E hó 16-án tartott közgyűlésén a képviselő­testület a város jövendőbeli fejlődésére nagv kihatású munkát végzett. A szervezkedési sza­bályrendeletet vette revízió alá az e célra ala­kított bizottságnak s a tanácsnak beterjesztett javaslatai alapján. A közgyűlés kebeléből még az elmúlt év folyamán kiküldött bizottság a tanácscsal együtt több napon át foglalkozott a szabályrendelet hiányosságaival s évek során szerzett tapasz­talatai és a kéznél lévő megbízható adatok alapján egy kellőleg megindokolt, terjedelmes javaslatot terjesztett be a képviselőtestülethez. A bizottság munkájának alaposságát, de a kép­viselőtestületnek a közügyek iránti fogékony­ságát is igazolja az a körülmény, hogy a bizott­sági s tanácsi javaslat egyhangúlag s változtatás nélkül fogadtatott el. A módosítás egyes részletével lapunk ve­zető cikkében foglalkozunk, csupán azoknak a megemlítésére szorítkozunk, melyek a város közigazgatásának fejlesztésére, jövedelmeinek fokozására befolyással lesznek. A tisztviselői minősítést megszorította, amennyiben a tanácsosi állásokat az 1883 : 1. t.-c. 3. • §-ában felsorolt képesítések valamelyikéhez, szóval jogvégzettséghez kötötte s elejtette, illetve törölte a szabályrendelet azon intézkedését, melyszerint ez állásokra a jegyzői oklevél is képesit. Akik tudják, hogy mily fontos ügyek tartoznak a tanácsosok ügykörébe, csak termé­szetesnek fogják találni e rendelkezés szüksé­gességét. Elsőfokú hatósági intézkedést igénylő ügyek ezek legnagyobb részben, melyeknek a vármegyei törvényhatóságokban intézésére a főszolgabíró illetékes. Nagy horderövel bir azon elhatározása a öözgyülésnek, hogy a jelenlegi gazdasági taná­csosi állást megszüntette, s helyette egy pénz­ügyi tanácsosi s egy gazdasági intézői állást rendszeresített. Kddig a gazdasági akadémiai vagy gazdasági felsőbb tanintézeti oklevél kvalifikációjához kötött gazd. tanácsos, nemcsak a város gazdaságát érintő külső ügyeket intézte, de előadója volt e mel­lett igen sok oly ügynek, mely a város gazdál­kodásával kapcsolatban egyáltalában nem állott. A külső munkák mellett egy egész ember tevé­kenységét igénylő belső munkáknak is elvégzése szinte lehetetlen volt, amely visszás helyzetet a polgármester akként igyekezett ellensúlyozni, hogy a közigazgatási gyakornokot a gazdasági tanácsos mellé állandó segédkezésre beosztotta. Most a gazdasági tanácsosna k irodai munkái, — ——a—— egy része cseréppálmák, fenyők s oliacderek által volt bekerítve az épület előtt. A bejárat­nál egy fekete néger állo't s harsányan hirdeté, hogy éppen most kezdődik a szerecsen urak és hölgyek előadása a tánc és hangverseny te­rén. Ritka alkalom ! Érdemes megnézni! Színes plakátok hallgatagon adták tudtára a közönség­nek, hogy olcsó friss étkek s italokról gondos­kodva van. Csak ugy tódultak befelé az embe­rek. Gondosabb családapák vagy családanyák előbb ac erszenybe, azután az ég felé néztek s végfll beléptek. Ellenben kifestett arcú angyalok, dámák és dalnők feszes szoknyákban s roppant virágdíszbe!, dandyk arszlánok s világfiak nan king nadrágban, szemükön monoklival s fény­mázos cipellőkben minden habozás nélkül el­szántan tettek kezüket a kilincsre. Elfoglalták már az előcsarnokot s bent a fényea, csillogó teimekben apró asztalok körül, egymás hátán szorongtak hölgyek és urak. — Ide szeretnék bemenni most! — szólék halkan az angyalhoz. Itt nagyon sok ember van. Szeretném látni, hogy milyen színű ez a sok S7ÍV? Az angyal berepült velem. Ahol végig szálltunk a termekben, egymás karjába s az asztalokra, székekre dőltek az emberek s aludni kezdtek. Majd röptében újra visszafordult velem ax angyal s megérintgeté az alvók szívét. Alig győztem nfzni. Sárga, fekete, kék, vörös, barna, viola, lila, szivárvány, zöld, piros, rózsaszín, skarlát, rubin, smaragd, labrador, jáspis, topáz, opál, türkisz, malachit színében ragyogtak, csillogtak felém a szívek a színek minden árnyalatában, csak éppen hófehér nem volt. általában minden a város háztartásával kapcso­latos ügyek a pénzügyi tanácsos ügykörébe utaltattak, mig a gazdasági intéző, mint egy gazdatisztje a városnak, annak gazdálkodását vezeti, illetve arra felügyel, azt ellenőrizi. Az eddig egy kézben összesített ügyeknek ilyetén megosztásával a város jövedelmi forrá­sainak, általában vagyonának jövedelmezőbb kihasználása lett biztosítva. A pénzügyi tanácsos a város háztartását érintő ügyeket behatóbban tanulmányozhatja, s miután annak minden fázi­sát ismerni fogja, rá fog találni azon módo­zatokra. amelyek a város vagyonának inten­sivebb kihasználását, következésképen jövedel­meinek fokozását eredményezik. A gazdasági intéző is egész tevékenységét áldozhatja arra, hogy a város földjei, épületei minél jobban értékesíttessenek, hogy azoknak használata a vagyon állagát s minőségét ne rontsa, általában teljes erejét és idejét áldoz­hatja arra, hogy a városnak gazdálkodása he­lyes mederben folyjék. Hogy a képviselőtestületnek eme feltevé­sei alaposak, elég hivatkoznunk a mult év fo­lyamán rendszeresített közvágóhidi felügyelői állásra. Ennek teendőit addig a husvizsgálattal elfoglalt közvágóhidi állatorvos végezte s abból, hogy két emberi munkásságot igénylő ügyek egy ember kezében voltak, a város, mint a sta­tisztikai adatok igazolják, évenként tízezrekre tehető károsodást szenvedett. A hivatalos órák naponként egy órával meg­hosszabbíttattak és pedig akként, hogy reggel V2 9 órakor, délután Vt 3 órakor veszik kez­detüket. Kifejezést adott a közgyűlés azon meggvő­vődésének is, hogy a tisztviselők jelenlegi fize­tését elegendőnek nem tartja. Erkölcsi köteles­ségének ismeri, hogy azt összhangba hozza a törvényhatósági tisztviselők fizetésével s ez által megszüntesse a kettő között lévő nagy arány­talanságot, s kielégítse azon méltányos kívánsá­got, hogy a tisztviselői kar a mai viszonyoknak s munkakörüknek megfelelő javadalmazásban részesittessék. — Mindazáltal érdemlegesen ez alkalommal nem intézkedett, mert nem tudja még, hogy a városok segélyezésére felvett 2 millió államsegélyből mily összeg fog Nyíregy­háza részére kiutaltatni. Yalászinünek tartjuk, hogy ez is megoldást nyer mihamarabb, bizo­nyára még ez év folyamán. A szabályrendelet többi módosításai, bár lényegteleneknek nem mondhatók, nem oly jel­legűek, melyek lapunk olvasó közönségét köze­lebbről érdekelnék s igy azokkal nem foglal­kozunk. — Nincs tehát hófehér s>ív és tiszta gon­dolat sehol sem a földön ? szólék leverten az angyalhoz. Bocsáss, bocsáss el engemet! Bánom, hogy eljöttem veled . . . — Ha éppen ilyet kívánsz látni, mutatha­tok ilyet is! Felelt az aagyal s repülni kezdett újra velem. Átszálltunk a város fölött, virágzó rétek, rónaságokon, erdők s hegyek felett. Balzsamos, hűs levegő csapkodta fűszeres illatát arcunkba. Sok-sok mértföldet átrepültünk, midőn egy vi­rágzó aranykalászos tábla fölött leszálltunk. — Mit akarsz itt? Kérdém csodálkozva az angyaltól. Látod talán, hogy itt még pásztorok sem tanyáznak. Ez a főid be van vetve s éppen virágszik a kalász. — Ei a nagyszebeni csatasik ! Mondá az angyal. A magyarok történetében hallhattál fe­lőle valamit. Eziel összemarkolt egy csomó kalászt, amennyit csak ujjai értek, s kitépte azokat tövestől. Majd lehajlott s a kitépett kalászok helyéről egy marok földet vett fel s messze dobta. Most csodás káprázat ejtett hatalmába. Ax eldobott maroknyi föld helyén hirtelen tátongó üreg támadt. Az angyal karonfogott s leszállt velem a mélybe. Egy sírüreg volt ez. Az elesett harcosok ott feküdtek szépen, egymás mel'ett. Csak csontvázak voltak, de a szív oda .volt téve mindegyiknek az oldalába. Többnél elhaladtunk, midőn egy vézna csontváz mellett megállt ve­lem az angyal. Megérinté a szívet. Oda néztem. Ez egészen tiszta fehér volt s megkövesülve úgy csillogott, villogott, mint a drága víztiszta gyémánt. Most a homlokra néztem. Ott csak két szó volt felirva: Szabadság, szerelem!

Next

/
Oldalképek
Tartalom