Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1909-01-17 / 3. szám

3-ik szám. N Y l R V I D É K 1909. január 17. 3 Vajda Dezső ur akkor a hála ömlengő szavaival árasztott el engem, s megkért, hogy vállaljak segédkezést mellette Klár Istvánnal szemben való lovagias ügyében, ahol is az összehívott párbaj bíróság előtt megvédelmeztem azt az álláspontot, hogy a sajtó jogos kritikájával szemben az ügynek lovagias térre való terclése meg nem engedhető. Még azt is meg kell írnom, hogy Vajda Dezső úr, különböző fő- és alcímek alatt, ujabb és ujabb részleteket közölvén megverettetésének körülményeiről s öt-hat napon át ütvén újságában a nagy dobot .1 személyén és a sajtó szabadságán esett nagy sérelem fölött való felháborodásában, épen én voltam az, aki őt ennek a legmodernebb újság csinálásnak erre az ízléstelenségére figyelmeztettem s ügyeimeztettem arra is, hogy ezzel az eljárásával túl lépi a sajtó jogos kritikájának határait s azt a gyanút kelti maga ellen, hogy megveretésének szenzációját lapjának mentől több példányban való értékesítésére használja föl. Kz a íigyelmeztetésem — Halasi János ügyvéd előtt a vármegyeház előtti kertben — attól való félelmemben történt bizonyára, hogy az „eset* kihasználásának ebben a módjában magának az ügynek, a hozzá fűződő nagy érdeknek elposványodását sejtettem. Megtörtént azután, hogy Vajda Dezső úr, megveretése után való 17-ik napra beadta a följelentést a kir. járásbíróságnál, siilys testi, sértés vétsége miatt Klár András ellen, s a bíróság a mult évi június hó 30-dikán tárgyalta az ügyet. Ezen a bírói tárgyaláson Vajda Dezső úr — sérelmezése után a 17-dik napon súlyos lesli sértés vétsége (8 napon túl gyógyuló sérelmezés) miatt tett följelentésével szemben a tárgyaló bírónak arra a kérdésére, hogy sérülései hány nap alatt gyógyultak, azt a kijelentést tette, hogy 4—ö nap alatt. Ks itt konstatálnom kell, hogy Vajda Dezső urnák ez a kijelentése a bírósági tárgyalás hallgatóságában nem keltett egy esepp meglepetést sem, mert hiszen május 22-dikétöl jlmius 30-aig elég idő eltelt ahoz, hogy Vajda Dezső úr, aki * belekeveredvén, mint újságíró, egy, a sajtó szabad vélemény nyilvánítását erőszakkal letörni akaró közbotrány szenzációjába s igy „központja, hőse és lovagja lett a közvélemény felzúdulásának" — — — — ebben a szerepéLen letörjön s ez nyilvánossá vállván, közbeszéd tárgyát képezze Ebben az ügyben való következetes álláspontom igazolására ide igtatom a június hó 30-diki tárgyalás alkalmából írott következő soraimat: nyomozta, s kitűnt, tiogy 40 darab csikót vett ÍZ illető Ver Györgytől és három szolgája igazolta, hogy a halárból még ők is segítettek kihajtani a lovakat, ahonnan a kereskedő a maga hajcsáraival hajtatta el azokat és még ők is kaptak ilyen és iiyen jutalmat. Vér Györgyre nem tudta rátenni a kezét Laucsik. Laucsik elbeszélte e rejtelmes gyanúkat Rádaynak s megállapodtak abban, hogy amig Vér György a csillag börtönben nincs, ellene mit sem fognak tudni bizonyítani. És elhatározták, hogy behozatják a nagyniáju Vér Györgyöt. * Az 1870. egyik juliusi reggelén Tóth Mór kir. ügyész hivatalába igyekezett, amidőn a Csillag börtön udvarán találkozott Klemm Jusztin ts Kukái Matyi csendbíztosokkal. — Hova Jusztin ? — Nagy vadra ügyész ur. — Nem lehetne tudni? — Ügyész urnák miért ne. holnap pedig Rern is lesz titok. Makóra Vér Gyuriért. — Ketten? — Majd ad Návay főispán ur csendlegényeket. Tóth Mór mosolygott. — Na az ugyan nem. — Nem-e — hencegett Klemm — itt ezekre & ntvekre mindent muszáj adni. — Ismerem. Ráday es Laucsik. De nem is azt akartam mondani, hagy Návay bátyám megtagadja a teljesítését, hanem, mert — majganak sem fog kelleni. Beszéltem én már ilyenről vele. — Nekem pedig keli, mert sem én, sem ilatyi nem félünk az árnyékunktól, de én ugy láttáin, hogy az a nagy paraszt sem is árnyék. „l'edig bizony — ha csak a jó ízlésemet követném s nem a kötelesség teljesítés finnyáságot n cm tűrő egyenes útját (orromat most befogva), hát nagyon sok okom lenne arra, hogy a „Nyírvidék" egyszerűen napirendre térjen az egész ügy lelett, ahelyett, hogy ugyancsak megrágva kerül ki belőlem minden irott betű — ezeket írván — nyomda festék alá, nehogy utóvégre még éti ütközzem bele a büntető törvénykönyv valamelyik nagyon csavaros paragrafusába. Egyébként is mentségemül szolgálván, hogy mindazok, akik ennek a junius 30-diki bírósági tárgyaláson történteknek fül- és szemtanúi voltak, igazat adnak nekem abban, hogy ez az eset. úgy a hogy most már megesett, igazán nem azok közül való és nem méltó arra, hogy valaki bárki — a sajtó szabad vélemény nyilvánítása magasztos elvének védelmében — ebből az esetből kifolyólag — kardot rántson s oda lökje magát egy szent ügy esetleges áldozatául." Az ügynek a további folyása az volt, hogy a Vajda Dezső panaszos leminősítő vallomása alapján a kir. járásbíróság Klár Andrást könnyű testi sértésért hét napi fogházra ítélte, ez Ítélet ellen a Klár András védője felebbezéssel élt, a kir. törvényszék az egész eljárást megsemmisítette. uj tárgyalás megtartását s dr. Dohnál József kir. törvényszéki orvosnak meghallgatását rendelte el. Ezen az uj, szeptember hó 24-dikén megtartott tárgyaláson dr. Dohnál József kir. törvényszéki orvos szórói-szóra a következőket adta elő : A sértett 20'—1~> nappal meysirélmezése után azzal a kéréssel fordult h»zzám, hogy vizsgáljam meg sérüléseit és adjak neki oly értelmű orvosi véleményt, melyben ezen szóban levő 2. pont alatti sérülés yyógytartama 20 napon tiU terjedőnek van megállapítva, azzal indoktlván l.érését, hogy ágy érti, miszerint a zúzódás helyén hordája eltörött. Az ugyanakkor eszközölt vizsgálat alkalmával, melynél dr. Zinner Jenő nyíregyházi orvos is jelen volt, közösen megállapítottuk, hogy a zúzódás helyén. a 8-ik baloldali bordán csonthártyalob áll fenn, enné-fogva a sérülé* akkor még meggyógyulva nrm volt. Bordatörésnek jelenlétét megállapítani, vagy azt határozottsággal kizárni képesak nem voltunk. A bordatörésnek nyomait a mai vizsgálatnál nem találtam s ennélfogva akkori fennállását kizárhatom." Igaza * olt Tólhnak. Návay főispán azt mondta Klemmnek, hogy nem ér az igy semmit Jusztin öcsém. — Nem ? Miért ? — Hát tudja nem merném egyik csendlegényre sem azt mondani, hogy egyetért, akár hálából, akár mu.-zájból Ver Gyurival, de azt sem merném mondani, hogy — nem. Klemm Jusztin a fejét vakarta. — Pedig nekünk minden áron meg kell tenni. — Lássa Jusztin öcsém, ha én annyi legényt, amennyit kíván odaadok magának, biztosra veszem, hogy mire maga a Vér városi lakása elé ér, hogy, hogy nem, de Vért már nem találja ott; az már akkor tudni fogja, hogy maga érte megy. Pedig, ez aztán bizonyos, ha az első ugrásra meg nem kapja, akkar többet meg nem látja, ha ugyan ínég rosszabb nem történik, már t. i. magával, meg a társával. A két csendbiztosnak ez a beszéd sehogysem volt a kedvére. — És — folytatta Návay — még mást íe mondok. Ha az a szerintem lehetetlenség elsülne, hogy magok megcsípnék tizen, vagy húszan Vér Gyurit, még akkor is kötve hiszem, hogy eltudnák vinni Szegedre, de még a város határáig is. Mi következtet ezekből Jusztin öcsém ? Klemm Jusztin szeme felc*ilIogott. — Azt méltóságos uram, hogy cselt kell használni. Návay elmosolyodott. — Ugy van Jusztin öcsém. De azért még igy is adok egy tanácsot. És ped'g azt, hogy azt a cselt, amit gondol, ne sokan csinálják. — Körönöm, méltóságos uram. most már értem. Ketten leszülik a Matyiral. (Folyt, töv.) Dr. Dohnál József kir. törvényszéki orvosnak e vallomása alapján a kir. ügyészség képviselője Kiss László kir. aliigyész indítványára uj tárgyalás megtartását rendelte el a bíróság. Ez a bírósági tárgyalás e hó 4-dilcén ment régbe Bodó I'ál kir. járásbiró előtt. Lefolyásáról a legszigorúbb tárgyilagosságai megírott tudósítás jelent még a „Nyíi-videk"-ben. s talán nem követek el indiskrécíót, ha e referáda feltétlen tárgyilagosságának bizonyítására felhozom azt a körülményt, hogy a tárgyaláson tett följegyzéseim alapján megírott ezt a tudósítást — épen a szigorú tárgyilagosság megőrzése szempontjából a megjelenés előtt a tárgyaláson a közvádat képviselő Kiss László kir. alügyésznek megmutattam. Ezen a tárgyaláson az történt, hogy a bíróság Vajda Dezső urat nem eskette meg arra a vallomására, — amit pedig a közvád képviselőjének kérelmére a tárgyalást vezető bírónak az eskü szentségére való ligyelmeztetés után tett meg — hogy sérülései 4—5 nap alatt gyógyultak. Ez a meg nem esketés Kiss László kir. alügyész következő előterjesztése alapján történt meg : „Dr. Kiss László kir. alügyész ellenzi Vajda Dezső inegesketését a bűnvádi perrendtartás 221. ö.. 6. pontja alapján, mert a törvényszéki orvosnak nem véleménye, hanem közvetlen szemlélete alapján telt ama vallomásával szemben, hogy Vajda Dezsőt a sérelmezés után 13—15 nappal megvizsgálván, sérüléseit gyógyulatlanoknak találta, a Vajda Dezső vallomása nyilvánvalóan és tudva valótlan." íme! Ez ügy történetének ebből a rövid összevonásából is igazolva van talán, hogy én — elfogadva a Vajda Dezső úr által velem szemben, igazságtalansága, buta durvasága, alattomossága által még a mai sajtó viszonyok közölt is példátlan tamadással elkövetett sértés ügyében megkért megbizottaim álláspontját: Vajda Dezső úrtól elégtételt nem kérek és nem igénylek. De meg kell még mondanom, hogy a január 4-diki tárgyalás után, amely Vajda Dezső úrra azzal a fentebb röviden ismételt rettenetes ítélettel ment végbe, Vajda Dezső úr bejött az én vármegyei hivatalos helyiségembe s azt a kérdést intézte hozzám, hogy megírom e én a lapomban a január 4-diki tárgyalás lefolyását. A rálaszom — ez ügyben következetesen elfoglalt álláspontom szerint természetesen csak az lehetett, hogy : igen. Tanúk előtt történt ez, akik látták és hallották, hogy én ezt a feleletet, a kérdés szemtelensége dacára, egészen nvugodtan adtam meg. Vajda Dezső úr erre fenyegetőzni kezdett, amire én kijelentettem előtte, hogy engem megfélemlíteni nem lehet. Meg kell tennem a kötelességemet. nem csak az ez ügyhöz fűződ i nagy érdek szolgálatában, de magam iránt való kötelességből is, mert ha én ennek az ügynek a bíróság által való eldöntését elhallgatnám, kitehetném magamat annak a vádnak, hogy engem is megfizettek. Még csak az az egy megjegyzésein van, hogy én Vajda Dezső úrral, még ha azzal vádolna is, hogy váltót hamisítottam, hogy gályarab voltam: bármilyen piszkolódásaival szemben is többé szóba nem állok. Csak egyetlen egy esetben: Ha bíróság eté állit engem azért az állításomért, hogy megfizették! Inczédy Lajos. Sziiielcsmegjfei gazdasági egyesületi közleményA Gazdasági egyesület igazgató válasitrnányl ülése. E hó 3-án tartotta vármegyei gazdasági egyesületünk igazgató választmánya a dohánybevállasi szabályzatok módosítása és a beváltási árak emelése tárgyában ülését. Dohánytermelőinkből kiküldött számos tagu értekezlet, valamint előbbi választmányi ülés alapos tanulmányozása és vitája után Klár Gusztáv és ifj. Kállay András széles látkörről tanúskodó, beható előtanulmányt igazoló, ala posan megindokolt munkáját egy kérdés némi módosításával fogadta el a választmány. A Gazdasági Egyesületek Országos Szövetségének túi^alási alapúi beteljesíti.tl ezen ja-