Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1909-03-28 / 13. szám

2 13 ik szám. N Y I R V I D É K 1909. március 28. A tanfolyam a polgári leányiskolával kapcsolatosan szerveztetik, de külön alakítandó felügyelő-bizottság vezetése alatt. A képviseleti közgyűlés egyhangúlag magáévá lette az iskolaszék ezen előterjesztését, s a további szervezési munkálatok vezetését egy hét tagból alakítandó felügyelő-bizottságra ruházta át, amelybe maga részéről: a polgármestert, a kir. tanfelügyelőt s a tanügyi tanácsosi delegálta. A felügyelő-bizottságba ezenkívül még a községi iskolaszék s a kereskedők és gazdák köre küld két-két tagot. A tanfolyam még a folyó évi szeptember hó első napján meg fog nyilni. A résztvenni szándékozók már áprilisban kötelesek jelentkezni. Az eziránli felhívást a felügyelő bizottság néhány nap múlva fogja kibocsátani. Kétségtelen az, hogy ez a tanfolyam közszükségletet képez s a város társadalma részéről általánosan örömmel üdvözöltetett. A tanügyi tényezők ez irányú tevékenységükért jogosan részesei a társadalom elismerésének és hálájának. A nemzetköziek. .Éljen a világot megváltó nemzetközi social demokracia 1* — kiáltják azon szerencsétlenek ezrei, kiknek sejtelmük sincsen arról, mi a r.einzet, s mi lehet egy nemzetállam testében a feladata a munkás tömegeknek. Az a képtelen fantazma tartja őket bilincseiben, hogy majd egyszer ők — a munkások tömegei — lesznek urai a vilagnak; számuknál, szervezetüknél fogva még sokkal paranc^olóbb állásban lesznek, mint ma. Kevesebb munka — több kereset és több élvezet lesz osztályrészük. Balgaság! Valamint soha nem volt olyan ló, de még szamár sem, mely a felől rendelkezett, hogy hova, mikor menjen, mennyit vigyen: épúgy soha nem volt s nem lesz semmiféle társadalmi vagy állami szervezet, melyben az engedelmességre rendelt tömegek megtudnák állapítani a maguk feladatát. Ez mindig a kormányzói feladata marad. Már eddig is kétségtelenül kitűnt, hogy kormányzatra képtelen a nemzetközi szociálizmus. Mert ha csakugyan életre való volna az alapgondolata, akkor csirájában és első fejlődésében magában kellene foglalnia azon erényeket, melyek a kormányzat alapfeltételei: tiszta, világos belátását a végső céloknak, és az oda vezető utaknak, továbbá a feltétlen igazságosságot, ugy befelé, mint kiíelé ; nem kevéibbé a mérsékletet a szervezésben és az eszme előbbre viteleben. Ámde ők emez alapföltételekből már ma sem követnek egyet stm, pedig még kissé távol állanak attól, hogy övek legyen a világ. Ők csak egy föltételét birják az eszme propagálásának : a nyers erőt. Azzal erősködnek, erőlködnek és erőszakoskodnak. Igy p

idig lehet fennálló, életre való szervezeteket rontani, de az előbbi három föltétel nélkül épiteni nem. * * * A romboláshoz mesteri módon értenek. Mint Rontó Pali a játékjai széjjelrontásáhdz. Megrontják önmagukat. A kocsmák gőzében elgurul a kierőszakolt nagy kereset, megbomlik az egészség, utálatos lesz a munka, elvész az életkedv, feltámadnak az emberi gonosz indulatok, önmagukkal meghasonlanak, kivész szivükből a reménység zöld olajága. Megrontják családjukat is. Ha nincsenek meg a férfiben a családfenntartó erények, hiába öli magát odahaza a szerencsétlen asszonv. Hiába próbálja rendbe tartani a házat, a gyermekeket. Fejétől büdösödik a hal. S a szerencsétlen gyermekek ! Bűnben fogamzanak, bűnben születnek, bűnben nevelkednek. Hajmeresztő, hogy a természet, ékessége, az ember mivé aljasul bennők. Megrontják végül egymást. Megmételyezik a társas élet örömeit képtelen vágyakkal, osztálygyülölettel, élvezetek szertelen hajhászatával. Mert hiányzik a józan belátás es mersékletesség. Megrontják a munkaadókat és feljebbvalókat. A kik őket józanságra, takarékosságra intik azoknak a szemébe nevetnek, zsarnokoknak mondják. Hányan semmisültek meg, hányan hagyták abba a hiábavaló törekvést épen azok, akikben a legtöbb munkaadásra és vezetésre való képesség volt ? Maholnap jóformán a munkaadóknak és feljebbvalóknak is csak olyan embereknek kell lenniök, akik érdek ellenébe érdeket. erő ellenebe erőt. követeles ellenebe követelest tudnak és mernek állítani. Megrontják a jövőt. Micsoda jövője lehet olyan nepnek, mely a jelenbun minden életföltételt kizsákmányol, mely a íőbbi társada mL osztályok fennmaradásának föltételeit is lehetetlenné akarja tenni ? A fantazma végső célja a nagy gazdaságokba és nagyipari vállalatokba való fejlődes. Annak a termelese igazságosan fog felosztatni — mondják ők — a tagok kőzött. Ravasz e^y dolog ez. Rendkívül alkalmas arra, hogy a hatalmasok megigázzák. Aminthogy az eszme terjesztői tisztában is vannak a felől hogy a kimondott fantisztikus végső cel: maszlag s vannak ma is, és mindig is lesznek, a kik men állanak, s a nyakaba ütnek a tömegek. Néma is vezethet az egész masba, miat tyrannisba. Tény, hogy gazdasági viszonyaink nyomorultak. Ezek megváltoztatásara törekvő mozgalom jogosult, ha a mi sajatsagos aiiarni, nemzeti és tarsadalmi viszonyainkat kellően figyelembe veszi, s azoknak eredője irányában akar változtatni bujáinkon. A nemzetközi szociálizmus főkép gazdasági szocializmus. A gazdasa^i szocializmus a nyugoti országok gazdasági viszonyaiból fejlődött; azoknak való, nem nekünk. Ha a mi állami helyzetünk változnék, sorsunknak urai lehetnens, jobbra fordulnának nálunk a gazdasági viszonyok is. D; mive! nem vagyunk urai sorsunknak, nem lehet fordítani gazdasági viszonyainkon sem. Sőt annyira tehetetlenek vagyunk, hogy es idegen természetű eszmekel. a nyákunkra hozzak, csak azért, hogy velők gyengitsenek bennünket. Ha már van Magyarországon alolról induló mozgalom, helyzetünk javítására célzó, mely kiválthat méltó lelkesedést, az egyesülésnek és a szervezkedésnek nemes célt és tartalmat adhat : akkor az csak nemzeti csillag jegyében születhetik ; c*ak nemzeti eszményeink megvalósithatására törekedhetik, magában foglalván és ápolván minden államfentartó erényt, azokat terjesztvén, erjesztvén, fölfelé mindaadig. mig az egész nemzettestét magában nem fogla'ja. Ez fölépítené Magyarországot! De ennek az eszmének hol van egy apostola is ! sétált az aranycirádás, puha szőnyegü császári termekben. Talán épsn ez volt az oka, hogy mindenekelőtt a lába unta meg a dicsőséget. Csuz allt bele. Ugyan ki látott már csúzos testőrt ? (Azóta az is akad elég.) Bucsut is mondott a szép életnek s haza ment a dominiumára szagos verpálétit szipákolni. Ezután már nem táncolt, de mást táncoltatott. Rácáfolt a múltjára: ő lett a legvadabb ellenzéki a megyegyűlésen. Mikor pedig II. József lépett a trónra s kezdetét vette ama hires-neves passzív rezisztencia, ő volt az, aki a háborúért epekedett. Véit, borzalmakat, zsarnok-halált kívánt. És a császárnak olyasféle üzenetek mentek, hogy elbánni csak elbánnának a megyékkel, de hová legyenek evvel a Barancsi val? Ezzel nem lehet bírni, ezt nem lehet megtörni, mert ez ilyen, meg olyan, ez az igazi „kemény kuruc." Hanem hát gondoskodik a sors, hogy a fák ne nőhessenek az égig\ Beregben meghalt egyBaia»csi. Valami Máté ktresztnevü. Ami nem fontos. Az a fő. hogy gazdag volt. Egyenes ági örököse senki. Bizony, a városra marad minden marhája, kincse, ha a kemény kurucnak eszébe nem jut a rokonság. De eszébe jutott, vétót kiáltott — szokása szerint — aztán perelt. Sokáig, nagyon sokáig perelt. Egyik puszta a másik után kelt lábra. Sok volt a költség, a fiskálisok nagyon éhesek, a kincstár pedig csakúgy nyelte a pénzt. De nem igen volt látatja. Az igénypsrt elutasították mind a három fórumon. A kemény kuruc kétségbeesett, kölcsönök után futkosott. Hiába. Ekkor . . . eszébe jutott, a császár. Hejnye fékomadta! Az a császár mégis csak valaki. Azt is mondják, hogy igaz ember. No, ha csakugyan az, vallást tehet róla. Itt az alkalom: kionthatja az igazságot. Ő kérheti tőle, hogy kiossza, hiszen szolgálta eleget az anyját, nem esik „idegennek" a jósága. A kemény kuruc — titkon, lopva — felment hát Bécsbe. A jeles alkalomra huszárkapitányi egyenruháját öltötte fel, ugy jelent meg Bécs rég nem látott utcáin. Ahogy kiszáll a delizsáczból, mosakodott, aztán rögtön nskiindult a nagy feladatnak. Kardcsőrtetve, kényesen ment a járdán. Egy „kávékorcsma" előtt megállt. No, ez furcsa, ilyet még nem látott. Ezt érdemes lesz megspektálni. (Mit ki nem talál ez a franya német!) Éhes is volt, hát csak "fcujj be, koma ! Egyszerre lépett be valakivel az ajtón. Az még hagyján, hogy ez a valaki kopott, csámpás fiatal ember volt, de ugy belebotlott a Barancsi uram kardjába, hopy az érdemes kapitány majd orrara eseit. Rámordult érte keményen : — Ejnye a keservét kendnek, hát nem tud vigyázni ? Aztán, mikor látta, hogy az zavarban tátog az ő recsegő magyar szavaira, németül kezdte körülírni a dolgot. — Jó, jó, domine, már meg is van bocsátva, már nem haragszom. Enni jött ön is ugy-e? — Igen — verte rá fejével a másik. — Akkor legyen szerencsem, együnk együtt. — Mit eszik kapitány ur, rántott levest ? — kérdezte a foltos. Barancsi felhúzta a szemöldökét, s csak annyit monlott sértődötten. — Feljebb! — Borsos káposztát ? — Még feljebb! — Tojásos kolbászt ? — Annál is feljebb ! — Csak nem császárgombát ? — No még egy picit feljebb ! — biztatta Barancsi. — Osztrigát, pezsgővel leöntve P — Eltalálta! Azt eszem! A foltos nézte, nézte, aztán megcsóválta a fejét. — Hm, hm, nagy ur lehet az ur. Egyszerű katona embernek ilyesmire nem igen telik, é:i tudom. — Igazán? — kapta fel a fejét Barancsi — hat amice is katona. — Az bizony — bólogatott a másik — csakhogy most. nincs rajtam az egyenruha. — És micsoda, ha szabad kerdeznem kapitány ? — Feljebb ! — mondotta a másik. — Ezredes ? — Annál is feljebb ! — Ezredes-kapitány? — Még feljebb ! — Hejnye, hejnye azt a ! . . . csak nem generális ? — Még egy icit-picit feljebb! — Barancsi feszengett, pislogott, irult-pirult, s kitört dühösen. — Tábornagy ? Mi ? Hán ? — Egy grádussal feljebb ? — Verje meg a ragya az ocsmány pofáját, csak nem maga a császár ? — De igen — felelte a foltos könyökű, én II. József vagyok, a császár . . . A kemény kuruc hazajött s beleült a dominiumba. Megnyerte a pört. Hanem a bécsi útról hallgatott mélységesen. De azért — honnan — honnan nem ? — szárnyra kelt a hire és a kemény kuruc, a büszke epitheton ornans, lágy kurucra változott. Akit a látszat helytelensege magasra emelt, a való igazsága lependeritette a polcról. És a Barancsi ivadékok nem hiszik, hogy mindez máig is igy van.