Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 27-52. szám)

1908-10-18 / 42. szám

6 4-2-ík szám. N Y I R V I D É k' 1908. október 18 dijnokoknak azt a kérelmét, hogy fizetésűk es szolgálati viszonyaik az állami dijnokokéhoz hasonlóan rendeztessék, pártolóan terjesztő föl a belügyminiszterhez. Ezután Mikecz Dezső alispán előterjeszté­sére soron kivül a választásokat ejtette meg a közgyűlés . A kijelölő választmányba az ahspan ^elő­terjesztésére megválasztattak Megyery Géza, Borbély Gáspár és id. Okolicsányi Lajos, a főispán által fölkérettek Kállay András, gróf Pongrácz Jenő és Líptay Béla A kijelölő bizottság csaknem egy órai tanácskozásban megtette a jelöléseket. A kisvárdai főszolgabírói állásra jelöltettek : Okolicsányi Dezső, Péchy Gábor, Virányi Sán­dor és Szunyoghy Ferenc Ez utóbbiak azonban a pálvázattói visszalépvén, a főispán Okolicsányi Dezsőt a kisvárdai járás megválasztott főszolga­bírójául kijelentette. A bogdányi járás főszolgabírói állására jelöl­tettek : Mezőssy László, Péchy Gábor. Virányi Sándor és Szunyoghy Ferenc. Péchy, Virányi és Szunyoghy itt is visszalépvén, Mezőssy Lászlót a főispán' a nyírbogdányi járás megválasztott föszolgabirájául kijelentette. A nyírbátori járási főszolgabírói állásra je­löltettek : Olchváry Pál, Simák János és Péchy Gábor. Névszerinti szavazás kéretvén s az el­rendeltetvén, az eredmény a következő : Simák János kapott 165, Olchváry Pál 58 és Péchy Gábor 8 szavazatot, és igy a főispán Simák Jánost a nyírbátori járás megválasztott főszol­gabírójának nyilvánította ki. A három I. osztályú szolgabírói állásra je­löltettek Okolicsányi Zoltán, Evva István. Nozd­roviczky László, Szentmiklóssy Jenő es Kubinyi Zoltán. Névszerinti szavazással megválasztattak Evva István 189 Okolicsányi Zoltán 187 es Noedroviczky László 173 szavazattal. A négy II. osztályú szolgabírói állásra je­löltettek dr. Deme A ndor, Tóth Béla, dr. Szitha. István, Elek Pál, Dobos László, Kis Sándor, dr. Mikecz László és Sziklai/ Béla. Megválasz­tattak Dobos László 181, Tóth Béla 131, Elek Pál 118 és dr. Deme Andor 116 szavazattal ; dr. Mikecz László 105. dr. Szitha Sándor 76, Kiss Sándor 53 szavazatot kapott. Az uj II. oszt. szolgabirák a hivatali esküt a főispán előtt letévén, az első napi közgyűlés véget ért. A közgyűlés másnap é? harmadnap foly­tatta s fejezte be tanácskozásait. A harmadik napi, 15-diki közgyűlésen Vay Gábor gróí főispán és Mikecz Dezső alispán akadályozva lévén a tanácskozás vezetésében, Síposs Béla főjegyző elnökölt. A napirend előtt felszólalt Kállay András. Gróf Vay Gábor főispánnak — úgymond — a törvényhatósági öszi közgyűlés első napján, vagyis október hó 13-án elnöki megnyitójában történt ama bejelentése, mely szerint főispáni állásától való megválását tudomásra juttatta, oly váratlanul történt, ennek következtében oly készületlenül találta a vármegye közönségét, hogy annak a napirenden lévő tiszti választások által különben is lefoglalt s az előttük álló ese­mények lefolyását lázas izgatottsággal váró tag­jai, a meglepetésszerüleg jött eme komoly jellegű esemény pillanatában csupán a megválás feletti fájdalmas érzelmeiknek, szeretetüknek, ragasz­kodásuknak és bizalmuknak adhattak kifejezést, de egyáltalában nem volt módjuk és alkalmuk arra, hogy a vármegyei közéletre oly nagy fon­tossággal biró eme körülményt kellően mérle­gelni s annak követelményeit ellensúlyozni tud­ták volna. Miután az izgalmak óta lefolyt 48 óra alatt a meglepetésszerű esemény okozta tájékozatlan­ságunk megszűnt s felizgatott kedélyeink ismét rendes mederbe terelődtek: ugyanazért indítvá­nyozza, hogy az elől említett eme mulasztást a vármegye közönsége most az egyik érdekelt fél távollétében, tehát a személyes érintkezés közvetlen hatásától függetlenül pótolni igyekez­zék, oly módon, hogy az állásától megválni szándékozó főispánnal szemben törhetlen ragasz­kodását, a lemondás tényével szemben pedig tiltakozását fejezze ki, azt a törvényhatóság közjogi állásának megfelelő érvényesítésével a miniszterelnökhöz és a belügyminiszterhez me­nesztendő küldöttség utján átnyújtandó felirat­ban hozza a kormánynak tudomására. Az indítványra a vármegye közönsége egy­hangúlag a következő határozatot hozta: „A vármegye közönsége Kállay András bi­zottsági tagnak Írásban beadott, de szóval is megismételt indítványát egész terjedelmében magáévá teszi, elhatározza, hogy az általános megelégedésre híven, becsületesen és hazafias buzgalommal betöltött eme magas állásból tá­vozni készüiö főispánjának eme szándékát nem veszi tudomásul s a gróf Vay Gábor iránt ér­zett ragaszkodásának, szeretetének és bizalmá­nak kifejezése mellett, a in. kir. belügyminiszter űr Önagyméltóságát a hozzája intézendő felira­tában felkéri, hogy főispánjának emez állásá­ban való megmaradását saját hatáskörében is biztosítani méltóztassék. A vármegye alispánját pedig megbízza, hogy a törvényhatósági közgyűlés emez elhatá­rozása alapján szerkesztett feliratot egy elnök­lete alatt általa alakítandó küldöttséggel szemé­lyesen a legközelebbi napokban adja által a miniszterelnöknek és a belügyminiszternek." * * * A közgyűlés befejezése után többek részé­ről hallottuk azt a megjegyzést, hogy helyesebb lett volna, ha a közgyűlés akként intézkedik, miszerint a küldöttség előbb Vay Gábor gróf főispán előtt tisztelgett volna, tolmácsolni előtte a vármegye közönségének osztatlan ragaszko­dását s egyértelmű kívánságát, hogy lemondását vonja vissza s azután ment volna föl Buda­pestre a miniszterelnökhöz és a belügyminisz­terhez. Ez a felfogás azonban nagy tévedésen ala­pul. Mert hiszen a közgyűlés, tehát a vármegye közönségének egyeteme, Kállay András felszó­lalása által is tolmácsolva e tekintetben való kívánságát és a főispán személye iránt érzett ragaszkodását már — még pedig inpozánsul — kifejezésre juttatta. Nem lenne tehát semmi értelme, hogy ugyan ezt a kívánságot most küldöttség, tehát a vármegye közönségének csu­pán egy része tolmácsolja a főispán előtt. Füredi testvérek hangversenye. Már jeleztük olvasóinknak, hogy Füredi testvérek, városunk szülöttei október én esti 8 órakor nagy müvészestélyt rendeznek a Ko­rona dísztermében Fürediek műrészete nem szorul reklamra. Nevük ismeretei nemcsak ha­zankban, hanem külföldön is hol számtalan si­kert arattak dicsőséget szerezvén a magyar név­nek. Élénk emlékezetünkben van még az a lelkes fogadtatás és szenzációs siker, melyet Fü­rediék alig két éve Belgrádban illetve a mult ev ősszen a fiumei .Societa di Concerti* phil­harmomku8 egylet estélyen arattak, melynek lefolyásáról a műértő olasz sajtó is a legna­gyobb elismerés, elragadtatás hangján emléke­zett meg, Fürediéket a jelenkor legelső zene­művészei köze sorozván. Ejryik teki»telyes fiumei olasz lap, az .11 voce del Populo" a többek kőzött kővetkező dicserő szavakkal emlékezett meg Fürediek játékáról: ,A legjobb, a legkedvesebb hír előzte meg Füredi testvérek jövetelét, kik művészeknek bi­zonyulnak mindjirt az interpretálásnak lelkiis­meretessége, a stylus tisztasága, az érzés és az előadás finomsága alal Füredi testvérek nem olaszok, de érzésük nem külömbőzteti meg őket tőlünk. Tegnap esti hangversenyükön mindjárt csodálatra hivott bennünket az a meleg hév, (a melyet az előítélet az olasznak foglal le) azután a színezésnek mesteri volta, melyet össz­játékukban produkáltak. Mijd Füredi Samú érintette meg a gordonkának emberien édes húrjait, a kire nézve nincs e hangszernek ne­hézsége avagy titka. M«jd második meglepeté­sül Füredi Sándor szolaltatta meg rarázshege­düjét s a zene, a melyet nyújtottak, ritkán ta­lalja meg az előadasnak ezt a kitűnőségét. Ha solóban játszanak, elragadnak, ha együtt ját­szanak, elragadnak, ha együtt játszanak, akkor csodalatos hatásokat hoznak ki összjátékuktól. A precizitás, a kifejezesnek magasfoku intelli­gentiája, melyet sokszor bizony a legnagyobbak is elhanyagolnak, azu'án az összjáték, mely oly teljes és állandó, hogy a gondolatok és erzések teljes összeolvadásara mutat. M ndezek méltán felkeltették a hallgatóság í-lragadtatasat. Füredi­ékkel együtt van egy kitűnő zongora művész, Benkő Miksa, a ki az ő mürészi erejenek fé­nyes próbáját adta A fiumei közönség hálás lehet a philharm nikus társaságnak, hogy ily kitűnő művészek meghívásával igyekszik egyre magasabbra emelni a kikötőváros zenei életét stb." Hasonlóan magasztalólag ir a .Magyar Tengerpart" című lap is oda nyilatkozván, mi­szerint egyáltalán nincs értelme, hogy mindig idegen művészeket importálnak be hozzánk, mi­kor vannak nekünk ép oly kitűnő hazai művé­szeink is, s hogy azt a nagy élvezetet, melyet Fürediek nyújtottak, egyhamar nem fogjuk elfeledni. Adja Isten mielőbb viszontlássuk őket stb. Mindezeket olvasva büszkeséggel tölti el lelkünket az a tudat, hogy Fürediéket városunk szülötteinek vallhatjuk. A gazdag és változatos műsor következőleg van egybeállítva. 1. Haydn F. dur vonósnégyes: előadják: Füredi test­vérek. 2. Beethoven: .Waldstein" Sonata és Chopen „Polonaise" zongorán előadja: Volk­mann Róza zenedei tanárnő. 3. Schubert-Wil­helmy: ,Ave Mária* és Hubay: .Carmen áb­ránd" hegedűn előadja: Füredi Sándor hegedű művész. 4. Kososky .Pique-Dame" ária es Grieg : .Szeretlek én" énekli: Naeter Elsa bécsi dal es operaénekesnő. 5 Gordonka szóló : elő­adja : Füredi Samú gordonkaművész. 6. Saint­Saens Nagy ária a .Sámson es Delila" c. ope­rából és Liszt. .Die drei Zigeuner". énekli: Naeta Elsa dal és operaénekesnő 7. Beetho­ven : G dur Zongorahármas: előadja* : Füredi Sándor, Füredi Samu és Benkő Miksa zongo­raművész. Helyárak: Nagy páholy 12 kor. Kis pá­holy 10 kor. Földszinti nagy családi páholy 2o kor. Ülőhelyek: 4, 3 és 2 kor. Bemenet 1 kor. A hangverseny pont 8 órakor kezdődik. Az esetleges tiszta jövedelem szegénysorsu tehetsé­ges zenedei növendékek tandij alapja javára fog fordíttatni. A jótékonycelra tekintettel felul­fizetések köszönettel vetetnek és birlapilag fog­nak nyúgtáztatni. Jegyek a Ferenczi féle könyv­kereskedésben es Jakabovics Fany k. a. do­hánytőzsdéjében es esti 7 órától a pé. ztárnal kaphatók. Meg vagyunk róla győződve, hogy váro­sunk intelligens közönsége meg fogja ragadni a kiváló alkalmat és lelkes óvatiokban fogja re­szesiteni a Füredi testvéreket itteni hangverse­nyük alkalmából zsúfolásig megtöltvén a Korona hangversenytermét. = ÚJDONSÁGOK. Telefon szám 139. — Uj tiszteletbeli fó'jegyző. A 14-dikí vár­megyei közgyűlés alkalmából Vay Gábor gróf főispán Olchváry Pál főszolgabírót vármegyei tiszteletbeli főjegyzővé nevezte ki. — Választ** az evang. egyháznál. Az evang. egyház képviselötestületenek mult vasárnap meg­tartott valasztó gyűlése meglehetős kavarodást idézett elő. A képviselőtestület ugyanis mellőz­vén az egyhazUnácsnak javaslatát, ugy a pénz­tárosi, mint az ellenőri állást, melyek mindegyike bizonyos elméleti és gyakorlati jártasságot tételez fel, a gazdakózönseg soraiból töltötte be, mel­lőzvén azokat, akik ludasuk réven az abások betöltésére több kvalifikációval rendelkeztek s ezek közt különösen azokat, akik az egyhamak ezeket a tisztségeit mar előzőleg hosszú éveken at hűsegesen es nehezen megszerzett gyakorlati tudással töltötték bd. A pénztárosi állási meg­választatott u. i. néhány szótöbbséggel Paulusz Márton, az ellenőrire pedig nagy sióiőbbséggel Szmolár Pál. Még le sttm csillapodott a győztes párt diadalmámora, amikor Somogyi Gyula má­sodfelügyelő kijelentette, hogy mivel a képviselő­testület mellő/.te az egyháztanacs jól megfontolt javaslatát s úgy a p-nztáro^i, mint »z ellenőri állást egészen uj emberekkel s hozza m-v olya­nokkal töltötte be, akik teljesen hiauyában vannak az e teren szükséges szakismereteknek és jártasságnak, ő a következményekért nem vállalja a felelősséget s ebből totyólag lemond a masodfelügyelősegről. Szavai álulano3 meg­lepődest keltettek s az arcokrol le lehetett ol­vasni a kérdést, hogy hát most mit kellene cselekedni ? M >jd felhangzott több oldalról a marasztalás szava, melyhez mindenei egyhangú­lag csatlakozott, aminek azonban nem volt eredménye, mert Somogyi kijelentett , hogy a választás jogerőre em lked*-e eseten, lemondását határozottan fenntartja. Hjgy Som uyi tavozása mit jelentene az egyházra nezve, azt csak azok

Next

/
Oldalképek
Tartalom