Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 27-52. szám)

1908-08-23 / 34. szám

Nyíregyháza, 1908. XXIX. éYfoIyam, 34 szám. vasárnap, augusztus 23. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabó csmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik hetenként ^zer vasárnapon. Előfizetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor, Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZ-TÉR SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk visszn. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények díja soronkint 60 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 4-0 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszerese

n számit. A nyíregyházi uj indulóház. Végre-valahára történik valami, ami már nem röpke szó, nem kétes értékű biztatás, hanem valamelyes valóság és biztosíték arra nézve, hogy még is csak megérjük a nyíregyházi vasúti állomás uj, a nagy és folyton gyarapodó forgalomnak megfelelő' fölvételi épületének megalkotását. Lapunk legutóbbi számában hirt adtunk már arról az örvendetes kereskedelemügyi miniszteri leiratról, mely az állomás kibővítésének s az uj felvételi épület megépítésének előzményeként a közigazgatási bejárást elrendeli s annak megkezdése napjául e hó 28-dikát kitűzi. A nyíregyházi vasúti állomás kibővítése s a mostani szűk és szinte közbotrányig mizerábilis felvételi épület helyett egy, a mai és jövendőbeli személy- és teher forgalomnak megfelelő újnak építése bizonyára első sorban magának a m. kir. államvasutaknak jól felfogott érdeke s így maga-maga iránti kötelessége. Az állapotok a nyíregyházi vasúti állomáson tarthatatlanok ; ez a helyzet nem mai, se nem tegnapi keletű, rég konstatált s minden illetékes fórumokon elismert és tudott dolog. S hogy még is csak most, évek hosszú sora óta felhangzott panaszaink, sürgetéseink és a sok-sok ígérgetés után jutottunk el ehez a — pozitívnek nevezhető eredményhez, hát ennek, sok mindenek mellett bizonyára egyik legfőbb oka a mi idáig való rettePogány versek. Holbein mester képe. Holbein, a mester, uj képet festett, A képe — csupa bűn, meg kárhozat, Van rajta minden, mi léha, feslett, Van bűnbeejtő és van áldozat. Történt pediglen : a wormsi érsek Díjat" tűzött ki Madonna-képre. Nosza sereggel pompás művészek Babérra vágyón indultak érte. Holbein, a mester, kujon legény volt. Merész ecsettel fogta vászonát, Volt még a képen egy tenyérnyi folt, Oda befesté szépen — Máriát. * Vallásos napok csöndes alkonyán Ügy elfog mindig a mult varázsa, Hogy ott függ komoran szobám falán A régi képnek egy szolgamása. Eszembe jut: hogy is festette ezt A mester ? ... És halkul számon az ima, Nem látok rajta semmi istenest, És nem ihlet meg többé Mária. Az ősöm hódol. Az ősöm valami nagy pogány volt, Nem fogott rajta sem ima, sem átok. S szegény menyecskék, szegény leányok! — Sohase nézett rátok. netesen szembeszökő mostoha gyermeki helyzetünk volt, amelylyel idáig a legfelsőbb hatalmasságok megnyomorítottak s amelynek egy másik, rikító bizonyítékát közúti állapotaink szolgáltatták, például az a tény, hogy egy stratégiai jelentőségűnek deklarált közútnak a mi vármegyénken keresztül vonuló részét nekünk teljesen a magunk erejéből kellett megépítenünk, holott a jobbról és balról szomszédos vármegyék nagy állami hozzájárulással, részben teljesen állami pénzen jutottak hozzá ugyanennek az útnak az ő területükön átvonuló részeinek kiépítéséhez. Nem rekrimináció ez, mert hiszen köztudomású dolog s annyira kirívó igazságtalanság, hogy vármegyénk ez idő szerinti főispánja, a mostani kormánynyal szemben is, nem egy felterjesztésében kifejezést adott annak a fölháborodásnak. mely a mult idők eme mostoha elbánásának nyomán Szabolcsvármegye közvéleményében méltán és jogosan fölhangzik. Maradjunk meg azonban annál a konstatálásnál, hogy e nagy és belterjes, tehát nem átmeneti forgalmú vasúti góczpont. t. i. a nyíregyházi vasúti állomás — műnyelven szólva: teljesítő képességének a forgalmi viszonyokhoz való kifejlesztése legelső sorban magának a m. kir. ál

lamvasutaknak az érdeke. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról sem, hogy ugyancsak nagy és életbevágó érdeke Nyíregyháza városának és — Jó bor ha akadt, azt csak megi'ta, Asszony ha került, a nyergébe tette. Hanem a csókot, az asszonycsókot Kegyetlen megvetette. Amikor aztán jöttek a papok, S látta a többit, hogy kereszthez állnak, A bort s aranyat szerette tovább is, De — behódolt Máriának . . . A kereszt. Fent, az országúttól jobbra, Már fakón és megkopottan, — Sok ideje állhat ottan ! — Néz merőn az utcaporba Egy kereszt. Az uton, tul rajta s innét, Egy nap száz ember köszönti, Búját-baját száz kiönti ; Ám merőn csak nézi mindet A kereszt. . . . Egyszer, leszállt rég az este, Egy leány jött lopva, félve, S egy legény jött szembe véle. Merően csak leste, leste A kereszt. S hogy kelt a nap a hegy felett, Babonás nép nyüzsögő árja Gyűlt már össze a csodára : Szakadatlan csak nevetett A kereszt . . . Neviczky János. természetszerű és a vármegye vasúti és közúti politikájának eredménye szerint virágzó központja lévén ez a város a vármegye kereskedelmi és gazdasági életének — a vármegyének is : hogy a nyíregyházi vasúti állomás kibővítésének s az uj felvételi épület megépítésének ügye megfelelő megoldásra jusson. Nem szabad tehát elzárkóznunk a megfelelő mértékű hozzájárulás gondolatától, mert — az adott körülmények között —• veszélyeztetnénk ezzel magát a megoldást. A kereskedelemügyi miniszternek a közigazgatási bejárás elrendeléséről és kitűzéséről szóló értesítése egyenesen és félreismerhetlenül rá is mutat arra, hogy a kormány — a szükséges területeknek ingyenes átengedése módján — feltétlenül számit is erre a hozzájárulásra. Magából a miniszteri leiratból az, hogy mennyi és mily fekvésű területnek átengedéséről van szó, egyáltalában nem tűnik ki, s ez annál sajnálatosabb, mert a szóban levő leirat arra utasítja a közigazgatási bizottságot, melyhez intézve van, hogy intézkedjen, miszerint Nyíregyháza városának a í2S-diki közigazgatási bizottsághoz kirendelt megbízottai a szükséges területek átengedéséhez meghatalmazással legyenek ellátva. Nem lévén azonban megjelölve a leiratban ez a szükséges terület, a képviselőtestület, melyet a polgármester ez ügyben e hó 21-dikére összehívott, kiküldötteinek a kivánt fölhatalmazást termé szetesen nem adhatta meg, annál kevésbbé" A próba. Miss Lucy Wynford a plajbászkirály egyetlen leánya volt. Atyja, a plajbász trust vezére, valósagos egyeduralmat gyakorolt a világ összes plajbászainak ára fölött. Mert ő gyártotta a legjobbakat. Az ő gyártmánya fekete volt, mint a szén, puha, mint a vaj és könnyű mint a pehely. Szinte lebegett a papiros fölött és lágy, gömbölyded betűk kerültek ki alóla. Nem csoda, ha néhány esztendőn meghódította a világpiacot. Mindenki csak Wynford ceruzát kért, a yankee épp ugy, mint a hottentotta, a francia épp úgy, mint a mandolaszemű japán. Ennek előrebocsátása után az olvasó természetesnek fogja talalni, hogy mr. Wynford még amerikai fogalmak szerint is óriási vagyont gyűjtött s a plajbászok árát ugy dirigálta az egész földgömbön, mint magunkfajta igénytelen halandó az óramutatóját. Ha mr. Wynford rosszul aludt, a plajbászok ára másnap óriási ingadozást mutatott, ha ellenben jól töltötte az éjszakát, vagy a kis Lucy rámosolygott az édes apjára, a ceruza ára szilárd volt mint a sziklatömb. A plajbászkirály felesége korán elhalt. Lucy alig-alig emlékezett az édes anyjára. Négy éves volt mindössze, mikor anyja tetemét kivitték a Wynford-palota hatalmas, diszes kapuján. Mr. Wynford őszintén megsiratta hitvesét, aki hű társa volt akkor is, a mikor még heti husz dollárért naponta le kellett szállnia a bányaüreg fekete torkába, akkor is, amikor milliók urává lett. a munkálok ezreinek parancsolt. Mai számunk 14 oldal.