Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 27-52. szám)

1908-08-09 / 32. szám

12 31-ik szám. N Y I R V I D É K 1908. augusztus 2. házán át nyerhető meg a két város terményei számára. Jobban mondva ez a kitűnő fogyasztó piac az uj vasúton fogja felkeresni Hajdudorogot és Hajdúnánást, amelyet eddig legfeljebb ha kerülő uion kereshetett fel, az ekként felmerülő költségtöbbletet a termelőnek adott árakban takarítván meg. De megtalálja a két város a vasút hasznát magában Nyíregyháza piacán is. Konkrét példákat tud a fáma arról, hogy például az aprómaihát, libát, rucát, féláron lehet kapni Dorogon vagy Nánáson. Vagyis megfordítva: Nyíregyházán két annyit adnak ma érte, mint Dorogon, vagy Nánáson. Ha a vasút bizonyos fokig nivellálni fogja is az árakat, — amint hogy kell is, — még mindig igen jó üzletet csinálnak ugy a dorogiak és nánásiak. ha behozhatják és behozzák Nyíregyházára azokat, valamint a nyíregyháziak, akik itt megveszik. Amazok még mindig sokkal jobb áron adhatják el, emezek viszont olcsóbban vehetik, mint jelenleg. Az egész vasútvonal hossza alig huszonhét—huszonnyolc kilométer Építése nagyobb nehézségekbe nem ütközik. A terület, úgyszólván teljesen sík. Folyók, sőt patakok sincsenek. Műtárgyakra, hidakra szükség nincs. Az építkezés tehát — a megdrágult építkezési viszonyokhoz mérten bar — aránylag áokba nem kerül. Az érdekeltségnek: a városoknak és magánosoknak törvény szerinti hozzájárulása ugyan csak három városra és a vasút által érdekelt birtokosokra háramlik, de tekintettel a cél fontosságára és a vasút létesítéséből várható igen nagy közvetett előnyökre, reméljük, hogy a szükséges hozzájárulás mihamar együtt lesz, A vasút építését a Szabolcsvármegyei Helyiérdekű vasút részvénytársaság vette Kimentünk ezzel a kertbe széjjeloezni. Rögtön értettem ezután miért hívják a házat görög udvarnak. Templom állt a kert hatvégeben kéttornyú, kettős keresztes. Ósdi falai elárulták, hogy néhány század ősze viharzott, el fölötte, de azért büszke;) kitart s dacol az idővel. — Virágzó görög telep volt ez egykor — mondta Farkas. A hivők száma meghaladta a kétezret is. A tőrök hódoltság idején menekültek ide, hol biztonságban űzhették a kereskedelmet. De hogy nincsenek mar görögök, mutatták azt a temlomkőrüli öreií siraombok s a szerteheverő törött keresztek. Ez volt az egykori görög temető. A sírköveken görög feliratok voitak olvashatók, illetve olvashatatlanok. A templom s az öreg sirok láttára, csak ismét visszatért gondolatom a ven Trifanidesxhez. — Hát kinek orgonál az öreg, ha nincs görög ? Kinek miséz a pap, m rt az tán csak van ? És ki rninisztrál, ki harangoz ? Van itt mindenki — mondta Farkas és egy hosszú fekete szakállú úrra mutatott, ki ép a háza előtti kertjében a rózsák szemezgetésevei foglalkozott. Az a görög pap. Nemzetiségere nézve olah ugyan, de el tudja végezni a teendőket, unnál is inkább, mert honnan vettek volna valódi görög papot. Aztán egy öreg parasztot láttunk, amint sepergette az utat, a harangozó vala. Kálomistának született a jámbor, ma is az, de jó pénzért meg fogtak görögnek, ép ugy mint az egyházfit, ki római hitü. Csak ép a görög udvarbeli bérház es magazinok bérlőjét nem alkalmazták semmire, lévén az zsidó. Érdekes dolgok voltak ezek. Egy szem görög sincs a városban, mert azok már sok év óta alszanak a templom körüli temetőben s mégis áll a nagy templom, misézik benne a pap, szól az orgona, húzza a harangokat hűségesen a kálvinista harangozó, Kinek, ha nincs senki ? Nem ment a fejembe. Nemsokára azutan megtudtam. Misére szólaltak meg a harangok. A pap abbahagyta a rózsa metszést, megsimogatta fényes fekete szakállát s indult a templom felé. Gsakkamar az őreg Trifanidesz is kijött a szobából s köszvényes lábaival sietett utána. kezébe. Ez a vállalat ügyes közlekedési és tarifa-politikájával a törzsrészvények után már is 2% osztalékot fizet. A biztosíték tehát meg van abban az irányban is, hogy a vasút sorsának intézése jó kezekbe kerül, ahol egyfelől az érdekeltség igényei figyelembe vétetnek, mint ezt a nevezett társaság kezében levő vasutvonalaknál ismételten tapasztalhattuk, másfelől a városok hozzájárulása még kamatozásban is részesül. Jt vármegye közgyűlése. Szabolcsvármegye törvényhatósági bizottsága gróf Vay Gábor főispán elnöklete alatt augusztus hó 4-én a városháza közgyűlési termében rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyű lésen szokatlanul nagy számmal vetlek részt a törvényhatósági bizottság tagjai, aminek magyarázata abban kereshető és található fel, hogy ugyanaz nap délutánjára volt összehiva az értekezlet az októberi rendes közgyűlésen tartandó választások előkészítése céljából. A gyűlés elején gróf Vay Gábor főispán bejelentette, hogy Irinyi Csaba közigazgatási gyakornokot tiszteletbeli szolgabiróvá nevezte ki. Ezután a tárgysorozat pontjaira került a sor. A közgyűlésre kitűzött tárgyakat a gyűlés déli felegy órára letárgyalta, egyhangúlag, sőt a legtöbbször hozzászólás nélkül fogadván el az allandó választmány javaslatait. A központi választmányban tévedésből üiesen maradt tagsági helyre dr. Kállay Rudolfot választották be. Dr. Leövey Elek nyírbátori járási főszolgabírónak egészségi okokból történő nyugdíjaztatása iránti kérvényét elfogadták s részére sulvos betegségére és az ezzel járó tetemes költségeire való tekintettel nyugdijául egész törzsfizetését szavazták meg. Jóváhagyták Nyíregyháza város képviselőtestületének a nagykálló—érmihályfalvai és a buj —balsai vasutvonalak építéséhez valn hozzáA Kíváncsiság bevitt nnnKet is. Ragyogó, fényes leplem volt az belül, falai csak ugy csillogtak a sok aranyozástól. A falak telve mindenfele képpekkel és vagyonokat érő ékkességekkel. Meglepődtem a szokatlan gazdaság lattára, de leginkább azon hogy a padokat szép számmal ülték be a hivők. — Lóvá tett Farkas — gondolám, hogy nincs i't görög s rájuk mutatva rögtön meginterjúvoltam. Nevetett. — Hát azt hiszed ezek itt görögök ? Pokolt. Koldusok mind egy szálig. A pap és az öreg Trifanidesz tartja őket s gyűjti össze az egyházfi. Fizetett népség. Szép jövedelmük vin az egyházi vagyonból, juttatnak belőle a szegenyekn k, de csak azoknak akik a misét végighallgatják, vagy jobban mondva átiluszszak. S csakugyan mise után, alig hogy elhangzott Trifanidesz kántor rezgős hangj i. egyszerre kifelé indult az ájtatos csoport. Vonultak szépen sorjában az egyházfi lakasa elé, hol aztán a pap és az öreg Trifanidesz oszták ki az alamizsnakat, melyekért megszógáltak. Tetszett nekem ez a szép fel 'baráti szeretet, de csak mig meg nem tudtam az okát. Kényszeradakozas volt az. A pap, az öreg Trifanidesz is szívesen megtartotta volna magának a piculákat, ha nem letttek volna a könyöradományok osztására rászorulva. Szükségük volt a szegényekre, kellett őket tartani, mert üzleti szellem lappangott a jótékonyság gyakorlása mögött. Tiz éve már, hogy egy szál görög sincs a városban, ezt nem szabad megtudni odafönt a püspögségnél, mert akkor bezárnák a temlomot s a tisztelendő urat küldenék valamely más vidékre, hol bizonyára felényi sem lenne a jövedelme, de annál több a dolga. Itt a misén kivül semmi dolga, nincs esküvő, keresztelés, temetés. Prédikációt pedig nem kell tartania, sem egyéb ceremóniái, miután hivőik a többi templom körül vannak akkor elfoglalva s a misehallgatást csak mellékes foglalkozásként űzik. Kényelmes tehát mindenkép az élete s az egyház jövedeljárulás megszavazasa kérdésében, valamint a református egyház részére iskolaépítési célra megszavazott segéiy ügyében hozott határozatait, úgyszintén azt a hatarozatát, amelylyel a külön tűzoltó laktanya létesítése céljából a Szentmihalvi ulca es a Dessewffy-tér sarkán levő jelenlegi csendőrségi laktanya megvételét határozta e. a város. A kisvárdai szolgabírói hivatal es főszolgabírói lakás céljára szükséges járási székház letesitése ügyében az alispan előterjesztései egész terjedelmében elfogadván, elhatározta a közgyűlés, hogy a K.-rekes József-fele házas belső séget megveszi, a rajta Jevő házat megfelelőd átalakíttatja és kibővíti. Érdekes és tartalmas felszólalások hangzottak el Hugyaj község közbirtokosságának a nyomásos gazdálkodási rendszer alól egyes területek kibocsátása ügyében hozott határozatának tárgyalásával kapcsolatban. A magas szárnyalású vitát Kállay András nyitotta meg, aki a hugyaji közbirtokosság határozatához a törvényhatóság hozzájárulása ellen ugyan kifogást nem t3tt, de reámutatott az 1894. évi XH-ik tőrvénycikkben lefektetett elvek és a törvény hatályba lépése következtében a magyar mezőgazdasagi viszonyokat, különösen pedig a kisbirtokosságot ért óriási veszedelmekre és káros következményekre, amiket valósággal a tatárjárással lehet összehasonlítani. Hasonló szellemben nyilatkozott Görömbeij Péter, ki a saját megfigyelései es szomorú tapasztalatai révén mindenekben csatlakozott ahhoz a felfogáshoz, hogy a tőrvény mielőbb átdolgozás alá vétessék. Ebben az irányban egyébiránt a törvényhatóság már megindokolt felterjesztést intézett a kormányhoz, ahol szintén belátják az 1894. évi XII. törvénycikk karos következményeit, miért is ezúttal a közgyűlés arra -hívta fel az alispán és az illetékes varmegyei bizottságok figyelmét, hogy addig is, mig a törvény átdolgozás alá kerül, közigazgatási uton es esetenként igyekezzenek az esetleges károkat megelőzni. A többi tárgyakkal gyors egymásutánban végzett a közpyűlés. meből bőségesen van honorálva fáradsaga, könnyen juttathat abból a fizetett hívőknek, sőt a pápanak is küldhet Péter-filléreket, ámbár ezt nem teszi. Megel azonkívül szépen a görögnek felcsapott egyházfi es harangozó is s nem törődnek azzal hogy nincs görög, fő, hogy keves a doiguk. Csak egyedül az öreg Trifanideszt bántja, hogy kipusztult a görög, ő az, aki napról-napra aggódik a templom sorsa felett. Fél, hogy egyszer mégis csak megtudják a dolgot, mert az anyakönyvekoől, hová nem kerül uj bejegyzés, könnyen rájöhetnek s akkor a templomot bezárnák, vagy átadnak más egyháznak, őt pedig nyugalomba küldenék. Pedig az öreg nem akar már elmeni elve. Köti ide ez az idegen föld, nem szeretné elhagyni semraikép. Hogy hívókét toboroz templomának s jövedelmét osztogatja köztük, mind csak azért, mert nem akar a helytől megválni. Egy dombocska a templom körüli öreg temetőben luzi ide. Ha elmenne, nem virulnának a rózsák a sirhanton, nem volna, ki ápol- gatná azt többe. A leánya és a kis unokája pihenneK ottan, őket nem akarja elhagyni. Azt a p .r évet mi még hátra van neki, közelükben szeretne eltölteni. Azért segit ő is elhitetni, hogy vannak még görögök a városban, nem kell becsukni az öreg templomot. Ha majd ő elmegy, tehetnek vele amit akarnak. * * * Évek előtt tőrtént az én utazásom s ha most nem írja Farkas barátom, hogy az öreg Trifanidesz meghalt, egészen elfelejtem a görögöket. Akkor akartam megírni, de az őreg miatt nem tettem. Még valahogy fülébe jutott volna a dolog a püspökségnek s egy hóbortos skribler miatt bezárták volna a templomot s kitették volna az öreg Trifanideszt csendes otthonából. Hallgattam tehát. Djmost, hogy az öreg hazatért, s együtt van már azzal a a sapadt orcájú leánynyal, hogy nem nyílnak már a virágok azon a sirhanton, megirtan a dolgot. Nem sajnálom az elhízott fényes szakállú oláh papot, a harangozót, egyházfit, kapnak azok máshol is állást.