Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 27-52. szám)
1908-12-25 / 52. szám
10 50-ik szám. N Y I R V I D É K 1908. december 13. •ekünk ? Hát ez igazán nevetséges lenne 1 Hát minek lenne az nekünk? Hogy a dada szeszélyeit tűrjük? Alkalmatlan, kényelmetlen kii portéka. Minek lenne ez nekünk ? Hogy eldicsekedjünk vele: a mi bébénk már járni tud, már beszél is. ma meghúzta az apja bajuszát, hát ezert ? lehet, hogy a szegény boldogoknál ez öröm. de nálunk ? . . . Vagy aicérl, hogy felcicomázzam drága rongyokba, megvegyem neki a legújabb játékszereket? Hát mindezt megtudnám neki szerezni, csak egyet nsm: szeretetei nem tudnék adni. Mert nem tudnám szeretni azt a gyermeket; mint ahogy nem szeretjük az olyan ajácdékot, amelyet olyan embertől kapunk, aki előttünk közönyös. H»t ne álmodjon maga erről edes barátom, mert ez nem válik valóra soha. épen ugy, mint az én álmaim. — Magára hagyom Böske. I/.galott, ugy veszem észre — majd holnap, ha kipiheni magát, ha jobb hangulatban lesz . . . — Nyugodt vagyok. S hs talán valamikor jobban megismer; tudni fogja, hogy én nem szoktam hiábavalóságokat beszélni. Élhetünk nyugodt békés életet egymás mellett, — de egymás nélkül. Mert a kezemet és a hozományomat odaígérhette az apám, de a szivem felelt én rendelkezem. Azt nem kérte, nem adtam oda. Azt puszta kérésre nem is adtam volna. Azért küzdenie kellett volna annak, aki birni óhajtotta volna. Maga nem probálkozolt. Most mar kcső. EHeszilette a harcot, mielőtt küzdőit volna. De tal*n jobb lest igy. Hisz ha jol felvesszük, nevetséges lehet, parvenü izü valami, amikor valaki az uraba szerelmet s viszont nem, nem, jobb lesz az igy . . . Igen, igen jobb ... Jó ejt édes barátom — jó éjszakát. És amikor a nehéz selyem ajtólüggönyök isméi összesimulnak : a sz<;p, fiatal asszony lassan felemelkedik a kényelmes, puha hintaszékből, és a nagy tükör előtt gombolni kezdi a könnyű, csipkés pongyolát s lebontja hosszú szőke haját — szomorúan, könyes szemekkel egyedül. Főnyi Ilonka. ^ |, . f A fiu a szoba közepén gubbasztott a karosszékben és a fűggönyös ablakon kérésziül nézte a szembsn levő házlető sárgás, szétterpeszkedő hofoltjait. Hosszú, ideges ujjaival néha belesimított a iuvegőbe, lágyan és tagra riyilt szemmel. Már sokáig ült igy, amikor eljött az asszony. Szí ílanul levetette a kabátját, meggyújtotta a lámpát és e.őkereste a szamovárt. hogy teái főzzön. Látsíoit, hogy nagyon otíhoiosan érzi magát a szobában, sői, mintha tüntetni akart volta az otthonosságával. Feltűnő volt a íiu szótlansága. Az ssszonv lopva néhányszor feléje nézett e= me^ij-dt. Valami idegen nemtetszés ült a fiu arcán. Az asszony odament hozzá. — Elmenjek? — kérdezte. A fiu za\art volt. Nem felelt, iparkodott ugy tenni, mintha belenézne a levegőbe és nem gondolkoznék. — Haragszik? — kérdezte megint a. asszony és hozzábújva puha hajával megcsiklandozta a fiu arcát. — Nem! — mondta szárazon a fiu eltolta magától az asszonyt. — Hiszen már régen nsrn voltam magáníi. Egy hétig cipeltek a fiuk. Unom már e/.t az örökös dáridót, különösen, hogy maga néhány napja ugy elbujt. Kerestük ! Jenőnek egyszerre sok pénz szakadt a nyakába. A fiu felkelt e« odament az ablakhoz. A/. asszony utána sompolygott. — Talán dolgozik ? Zavarom ? — Nem! Most már mosolygott az asszony. Tudta, hogy vallomások jönnek, melyeket neki rendszerint veuig kell szenvednie. A fiu tiszta, egynapos szerelmei, amelyekre az asszony csókos siája adta meg a vigaszt. Megesett, hogy ilyen szerelmes állapotában a íiu ki is dobta őt, dá negy-öt r;ap múlva örült, ha visszajött es élték lovább a bolondos életet, ez a tehetséges, szentimentális fiu és ő, a nagy, nevető asszony, aki pieszakadt valihonoan » könnyüvérü, de alapjában réve mégis szomorú gyerekek közé és belegabalyodott a fiu ábrándos szemébe. Mosolygott, leültette a fiút és megcirógat! a az arcát. — Maga megint szerelmes. — Mar nem ! — Hát akkor? — Meghalt! — mondta a fiu és ez a hideg szó ugy kongott, mint az éjszaka furcsa toronyütese, mikor a havas háztetőkről verődik vissza. A vége sokáig rezgett és az asszony tudta, hopy most nem szabad beleszólania. Félt. a fiu nagy okos fejétől, mely még sohasem volt ilyen szenvedő. Olyan volt ez az are, mint a tükör. Most vad, egymásba kapaszkodó viharok dulakodtak rajta. Az asszony cigarettát gyújtott. — ismerte ? — kérdezte halkan. — Igen, mondta a fiu. — Azelőtt sokat jártam hozzájuk Belenezett a eigaretta parazsába, a szeme elrévedezett rajta és csendesen mondta : — Én azt hiszem, hogy a nagy fájdalmakat ueru is lehet mtgirni. A nagy, ke«erüseg kben megfürösztött fájdalmak voltakeoen a legkisebbek, este valami semmis gből megszületnek és reggelre meghalnak hangtalanul. Öestefonyryadnak mint a sok tavaszi fehér virág. Én azt hiszem, hogy a nagy, tiszta trageduk mind tavasszal születnek. Az asszony az astUlra szótta a cigareHahamut. Mosolygott és szólni akart, de nem tetto. Volt valami S2ent, parancsoló a fiu hangjában, amikor beszélt. — Látja — mondta a fiu, én egyszer ilyen alkonyati zsongástól eltelve megcsókoltam valakit. Egyszer elfeledtem a sok tivornyát, amelynek felcsapódó gőze az : rcomra vésődött, elfeledtem azon a alkonyon, hogy ket embernek tisztának kell lenni, az egyik nem lebit éjszakázó, csatangoló alak, aki kiirtja, vásárra viszi a lelkét és hamisan, közömbösen csókol, mikor a másik eleje rakja a fehérségét. B-teltem egy lányos szoba áhítatos csöndjével rs megcsókoltam valakit. Aztán elmentem és ott fönn hagytam egy leányt. Hát tehetek arról, hogy olyaa bolondul szt-rilnek tartják azt a csókot ? Várt engern az a lany. Ugy, ahogy csak a tiszta, polgári eietre burendezett, okos lányok tudna* varrii, akik sokat olvísíak és néha gondolkodnak. Vart. engem. Talán kinézett az ablakon és ol! künn esc-tt az eső. A ködből kivsltak nagy, nelui es ppek és rágórdültek a szivére, oda, ihol az én muhó ajkam nyomot hagyott. Én mo<t azt hiszem, hogy igy volt. Talán homályos is íuti a sz intés odavatette magát az agyra, hogy sujon Be'esirt a vankosáha, górcsőin, nagy. bús . e titokkal, mikor odalenn egy feledékeny fiu kavpbízas, rikoltó hangja fölverte az éjszakat. Uj körök, akik furcsák akarnak lenni, irnak ilyesmit. Egy kegyetlen fiu, aki táncot jár az ablak alatt. Azelőtt én is irtam. — Amint uagy fejét lehajtva dünnyögött, ugy látszott, mintha csak magának beszélne össze-vissza szaggatott mondatokat, amelyeket már szá/sior átgondolt, elmondott es most szinte nehezére esnék, hogy újra elmondja őket. Az, asszony kierezte, hogy miért epen neki mondja el mindszeket, aki utóbbi időben osztályosa volt ebben a fuicsa, minden erkölcsöt fejetetejére á litó életben, mikor elmondhatná masnik is, talán világosabban és érthetőbben. A fiu folytatta : — Mi ilyenek vagyunk. És nem <zabad, hogy belenézzünk olyan nagy. nyilt szemekbe, mikor hamar felejtünk és szennyesek vagyunk, bűnös, keresztülgázolt, roskadó teslüík cs sz<-p érdekes az arcunk. Mi vagyunk az álomrablók és nem tehetünk rola. Aztári várnak rank, mikor úgyis tudják, hogy nem jövünk es meghalnak. Olyan csendesen mondta a véget, miutha valami sirást nyelt volna le. Az asszony kö/.elebb csúszott hozzá, belenézett ennek a nagy gyereknek a szemébe es kezdte megérteni. — Hát szereti ? — kérdezte. — Most, hogy meghalt, azt hiszem, igen. Talán, ha maga nincs a közelemben, megszerettem volna. Talán . . . Nem tudom! En virrasztani fogok sokáig, aztán belenézek a lámpába és rea fogok gondolni. Vagy lehel, hogy ellujom a lámpát és beszélek az éjszakával. Most már mindegy. És mintha maga sem hinné el, amit mondott, még egyszer megismételte, halk, vádoló hangom — Most már mindegy. A kétségek újra megrohanták. Már csak egy gondolat, egy lény mozgott a fejében, az körülfogta, kínozta és leteperte. Visszaesett a karosszék mélyére, összezsugorodott, a feje lehanyatlott és nagy szemével nézett a falon egy leszögezett pontot, amely húzta, húzta a tekintetét, minél messzebbre, el attól az asszonytól, aki mellette állt és még csak nem is sírt. Anyaskodva újra megsimogatta a íiu baját mire ez összerázkódott és még jobban belesülyedt a karosszékbe. Fakóra vált arcával már alig látszott ki belőle. És az asszony megborzadt az eljövendő mai éjszakától. Tétovázott. Azután felöltötte a kabátját és s/.ótlanul, halkan kiment. B»ia*fia Emil. Bérkocsi dijs%abás Bérkocsi szolgálat I, KéMü bérkocsit díjszabályzata. A vasúti állomásig vagy vissza — — -A Sóstóra vagy vissza - — —• — — A Sóstóra oda és vissza 3 órai idözéssel — A vasúttól a nagylaktanyáig vagy vissza — A városból a nagylaktanyáig vagy vissra — A városból a nagylaktanyáig és vissza félórai várakozással — — — — A nagylaktanyától a Sóstóra v»gy vissza — A nagylaki, a Sóstóra és vissza 3 órai idözéssel Keresztelés, esketés és temetésnél — — Kocsizás óraszámra a sorompókon belül a) az első negyedóra — — — — b) minden következő negyedórí 1 — — A városból a Himeskert és Ószölő végéig, oda vagy vissza— — -— — — — A városból a Himeskert és Ószölő végéig oda és vissza félórai várakozással — —• Az Ó- és Himeskertböl a vasútra v. vissza A varosból a gyakorlótérig vagy vissza — n EgyfoTatti b ertei k díjszabályzata. A vasúti állomásig vagy vissza — — — A Sóstóra vagy vissza — — — — -.A Sóstóra és vissza 3 órai idözéssel— — A vasúttól a nagylaktanyáig vagy vissza — A városból a nagylaktanyáig vagy vissza — A városból a nagylaktanyáig és vissza félórai várakozással — — — — — A nagylaktanyától a Sóstóra vagy vissza — A nagyiakt. a Sóstóra és vissza 3 ó. idözéssel Keresztelés, esketés és temetésnél — — Kocsizás óraszámra a sorompón belül: a) az első negyedóra — — — — b) minden következő egynegyedóra — A városból a Himeskert és Ószölő végéig, oda vagy vissza — — — — — A városból az Ó- és Himeskert végéig oda és vissza félórai idözéssel— — — — Az Ó- ós Himeskertböl a vasútra v. vissza A városból a gyakorlótérig vagy vissza — Klf. K| f. 1|20] 3 5' — 1Í20 reo 2 40 4 1— el— 2 -80 1 20 I 1 (50 1 60 í210 - SO 2 — 3 60 1 1 201 o — 140 -'60 --30 80 1 00] 41 6 50 1 60 2 — I 3-1 5 251 8—f 1 col I 2 2 2 80^ 2[60] 4 '501 , 8 0l — 49 ni. Személyszállító tallgások díjszabályzata. Taliga szolgálat 1 személytől! 2 személytől i ir K f. K f. IC f. A vasútig vagy vissza — — A Sóstóra vagy vissza — -— A Sóstóra és vissza 3 ó. idözéssel A vasúttól a nagylaktanyáig v. v. A városból a nagylaktanyáig T. T. A városból a nagylaktanyáig és vissza félórai idözéssel — — A nagylaktanyától a Sóstóra v. v. A nagylaktanyától a Sóstóra és vissza 3 órai idözéssel — — Keresztelés, esketés és temetés-nel Taligázás óraszámra sorompókon belül : a) első negyedóra — — b) minden további negyedóra A városból az Ó- és Himeskert végéig ragy visza — — — A varosból az Ó- és Himeskert végéig és vissza félórai várak. Az Ó- és Himeskertböl a vasúti állomásig vagy vissza — — A városból a gyakorlótérig v. v. S — í() 60 — 60 — 80 1 20 1 80 1!60 2:40 1 60. 2 40 2 40 360 — 60, — 80 1 l!40 — 80 1 20 l|20 t 1 60 1 1 1 4-0 1 40 2 1 60 2'40 2 441 3 60 2 3 3 4 1 — — 1 40 — 40 60 60 80 — 20. — 30 30. 40 — 50 — 70 — 70 1 iu — 80| 1 20 1 20 1 • 40 80 1 _ 1 1 20, 1 40 1 1 I 1 40 1 y 1 60
