Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 27-52. szám)

1908-12-25 / 52. szám

4 52-ik szám. N Y I R V I D É K 1908. december 25. . . . Szép a rirág, ha színpompáját kifejti; szebb a nő ifjú korának lebilincselő bájában; de legszebb akkor, ha lelkén a jóság égi pecsétje ragyog. A nyíregyházi leányegyiet a szeretet gyakorlásának egy olyan nemét választolta s tette törekvéseinek " célpontjává, a melynek eddigelé városunkban meg nem volt elegendő munkása, s a melyre igazan nagyon nagy szükség van. Mert hiszen mi lehelne időszerűbb, magyar nemzeti szempontból is szükségesebb, minthogy azokat a szegény, ártatlan gyermekiket, kik a sors mostohasaga folytán még a szükséges min dennapi kenyérnek is hiján vannak, — i»tápoljuk?! Azzal a tányér évessel, a melyet önök ezeknek a szegeny teremtéseknek szeretetteljesen nyújtanak, lehet, hogy anmk ves?ik elejét, hogy egyikük vagy másikuk idő előtt elhervadjon; és ki tudja, hogy a jó levélnek ezen naponkénti látásától a gyermeki szírben nem indulnak e csírázásnak azok a nemes magvak, melyeket a Teremtő minden emberi szívbe elvetett, s a melyekből később az emberszeretet szép virágai fakadnak. A leányegyiet iöiekvésének már is bámulatos az eredménye; mert hiszen — tudtommal — ma már 92 gyermek részi-sül naponkénti jótéteményben asztalainál. Tisztában vagyunk azzal, hogy az Isten áldó kegyelme mellett, ezen szép eredmény az egylet buzgó elnökségének s választu ányának tudható be érdem gyanánt; betudható továbbá az egylet lelkes tagjainak, a kik mindent elkövetnek egylitűk felvirágoztatására; s betudható végül a nagy közörségnek, a mely megértvén az önök zászlójára irt jelszót, a leánye^yletet szeretetteljesen felkarolta. — Én mint lelkész, tehát egy olyan lestületiiek a feje, a mely a könyörülő szerelet hirdetését és gyakorlását tartja egyik főfeladatának, megragadom ezt az alkalmat, hogy a nevetett faktoroknak buzgó tevékenységükért hálás köszö tetet mondjak, annál is inkább, mert tudom, >.:- y a leányegyiet az egyháznak is tesz szolgj ot, amikor annak egyik törekvését magáévá téve, izt diadalra vinni segíti. Szabad legyen azonban arra is kérném önöket, Hölgyeim, a kik ezen egylet körül fárado/.n k: őrködjenek a felett, hogy a virágos ker;j:;kbe valahogy be ne lopódzek a hiúság kígyója, mert az benne igen nagy károkat tehet s pártolásra méltó vállalkozásuktól igen sokakat elriaszthatna. Kívánatos továbbá, hogy komoly mérlegelés tárgyává tegyék mindenkor azt is, hogy asztalukhoz kik^t ültessenek. nehogy esetleg elhibázott irányú jótéteményükkel a szülők gyermekik iránt való gondatlanságának adjanak tápot, amely gondatlanságra — fájdalom — sokaknai igen nagy hajlandóság mutatkozik. A nyíregyházi leányegylet megalakulása és működése egy másik szempontból is kedves, tanulságos és íelemelő. Ez^n egyletben a fiatal hölgyek tudvalevőleg rang és felekezeti különbség nélkül tömörültek, a mi által kedves példáját nyújtották annak, hogy ha vannak társadalmunkban bizonyos dolgok, a melyek az embereket egymástól elválasztják, van olyas valami is, a mi őkel kell hogy összekösse s közös lelkesedésre biraja, s ez: a szeretetnek szent eszméje, mely felette áll minden rangbéli és hitelvi különbségnek, lévén az minden vallásnak a főtörvénye s határtalan, miként forrása: az I^ten az, kinek az egész világ a birodalma s minden ember a gyermeke. Én áldom önöket, Hölgyeim, ezért a nemes példaadásért! Megáldom egyúttal szerető gondoskodásuknak ezen legújabb tanújelét: ezt a díszes karácsonyfát is, a melylyel önök ezeknek a körülöttünk álló gyermekeknek kívánnak örömöt szerezni. íme, kedves gyermekek, itt is láthatjátok, a mit egyébként naponként tapasztalhattok, hogy a könyörülő szeretet miként fárad, miként áldoz a ti jóvoltotokért. Oh vajha sohasem akadna köztetek olyan, aki ezen jóindulatra méltatlanná válnék! . . . Arra kérlek titeket, kogy jó magaviselet s igyekezet által törekedjenek meghálálni a leányegylet tagjainak irántatok tanúsított jósiivüségét! S később, ha majd felnőttők, jusson eszetekbe, hogy milyen jol esett tinéktek hajdan embertársaitoknak szeretetteljes gondoskodása s azért azután ti is siessetek segítségére Ínségben lévő embertársaitoknak ! Abban a reményben, hogy a jó Isten nevében történt magvetésnek jó gyümölcse is lesz, nyitom meg a nyíregyházi leányegyiet ezen karácsonyfa ünnepelyét, azon hő fohászom kapcsán : "hogy a szeretet istene, ki npm engedi a szivekben kiapadni a kőnyörület érzését, legyen most is velünk s áldja meg a kónyörü etes szivek itt egybegyűjtött ajándékait, adományozóikkal egyetemben ; s áldja meg eaen egyesületet is, hogy az évről-évre gyarapodva, minél jobban megvalósíthassa a maga elé tűzött fel adatokat — az Ő szent nevének dic őségére! — Amen. Grlard&nettó. A: Maga úgyis egy okos ember. Azonkívül pedig tudom, hogy szeret sserepelni. Mivel pedig amit mi beszélgetünk, az belejön az újságba, hát én fogok magától több mindenfelet kérdezni és maga igyekezzen oxos felelete! kíszoritani. B: Na hallja! Hát kell azt nekem szorítani? Hiszen azt már az elsó elemiben is tudják a gyerekek, hogy az ABC nek az első két belüje tul íjdonképen nem más, mint két kávéházi bácsi, akik fővárosi és vidéki lepokban aktualis dolgokról szoktak cjsvegní. Sőt ennek a két bácsinak egész karaktere is kirajzolódott FT<ár a közönség előtt. A. vagyis ön a megtestesült butaság. — sose szégyelje magát, vannak maguk elígen, — B. pedig, vagyis én vagyok a szellemes fiu, aki minden kérdésre meg tud felelni. A: Jó, jó. De ne foglalkozzunk mindig magával. Inkább beszéljünk Vecseyről. Meghallgatta ? B: Nem. A : Ne-e-em ? És miért ? B: Harmadszor azért, mert nem kaplam potya jegyet. Azután pedig miért hallgassam ? Így egymásközt megvalihalom, hogy abszolúte nem ertek a zenéhez mint olyanhoz, aminthogy nem ért hozzá a közönségnek kilenctized része sem. Mert ha valaki eltudja ordítani, hogy .Száz itce bort, száz szál gyertyát!", vagy ha valaki felismeri a verklin a .Víg özvegyet*, az még nem jelent zeneértést. De látja itt van a különbség kettőnk közi. A magafajta zenebut.a, ha véleményét kérdezik valami zenéről, nagy szerényen bevallja, hogy nem ért hozza s az?al eltatja a száját, mialatt a többiek zeneritáznak. De én? Mit c-inálok én? Anélkül, hogy csak hallottam volna is az illető művészt s a nélkül hogy dunsztom is volna a jálékáról és egyáltalában magaról a zenéről, olyan körülményes es szakszerű veleményt mondok, hogy a legzeneértőbb is belekékül. Teszem azt, itt van Vecsey. A : Na igen, mit szól Vecseyhez. B: Látja Vecseyről a lapokból tudora, hogy még gyermekkorban van s hogv kitűnően játszik. Tehát igy nyilatkozom róla: Éz az istenáldotta tehetség, ez a vom Gotles Gnade csodagyermek, korát meghaladó, sőt legnagyobb művészeinket tulszarnyaló tökélylyel kezeli a hegedűt. Biztos fellépés, a zenei intelligenciának szuperlatívusza, széles vonókezelés, zseniálisan egyéni intuíciói a technikának brílliáns routinja, a sujet-nek invenciozus interpretálása, logikus szólamvezetés, mélységes stilusérzék egyesülnek benne. Különösen meglep individuális komprimációj* a subjektiv színezésnek és a frázisok mesteri fiorizálásának. Valóban férfias fizikai e. eje, életerős deklamaciója, a finomabb nüanszok diszkrét poentirozása méltán arra predesztináljak, hogy a zene Géniuszának egy energikus és idealiter speciális reinkarnációját honoráljuk benne. A: Nagyszerű! És még azt mondja, hogy maga nem éít a zenéhez? B: Biz én nem értek. De mire valók a lapok ? Különben azt is jegyezze meg, hogy ugy a képzőművészeti, valamint a zenekritikához főként sok idegen szó kell. Nagyon sok. És azonkívül semmi. A: Na de hát maga itt hasból dicséri Vecseyt. Ez pedig felig-meddig neglígencia ! B: Ni-ni, maga is tud már egy idegen •zót. Nos, kijelenthetem, hogy távol áll tőlem minden guny. Ha már egész Európa tudja, én s elismerem, hogy Vecsey kiváló, művész. A szatmári kir. törvényszéknél a minap volt az első gyermeknap, ahogyan a törvényszéknél nevezik. Ott állott a gyermekbirótág olőtt néhány izerenesótlen gyermek, hogy meghallgassák a birrság atyai intését, de eh egyék a törvény intenciójának. szellemének megfelelő büntetésüket is. Mikor a biróság — a többi közt — egy kamaszosodó fiúval végezné a tárgyalást, a vezető biró atyai szeretetének melegedi fordul hozzá és körüíbelől igy t.esiél: — Lásd fiam, te tanultad a szülei házní, lanultad az iskolában, hogy amit tettél: az bün. Attól őrizkedned kell, m»rt meijver %•/. Isten, aki mindent lát, tud és hall. Ne tégy tehát többé soha ilyet, mert nem csak a jó Isten keze fog utóiérni, de szomorúságot szerzesz szüleidnek és szégyenére leszesz a (aludnak is. Ugj-e nem fogsz többet ilyet tenni ? — Nem! — És miért nem fogsz többet ilyet tenni ? — Mert bekísér a csendőr — felelte a fiu egész közvetlenséggel. E. Na Szikra József, ha van még valami előadni valója az erdekében, adja elő. Szikra Józsi mosolyogva rántja elő a tarisznyáját. — Csak egy kis keuyér van a tarisznyámban. * A Pester Lloyd nak írla valami b-rlini ember, hogy csodálkozik azon, hogy a magyar gazdát sem a porosz határ közelsége, sem szorult helyzetük nem tudja eredményesebb akcióra serkenteni gyümölc

5kivitele fokozásában és hogy mily alsórendű tényezők akasztják meg a magyar gazda boldogulását : Azt mondja, hogy nagy része azon gyümölcsnek, mely úgynevezett .tiroli gyümölcs' név alatt disziti a német asztalokat — Magyarországból származik. — Innen Tirolba küldik és onnan .tiroli gyümölcs* néven megfelelő magas árakítoi kerül Németországba. A magyar szőlőnek métermázsáját, amely Tirolból megy külföldre, Berlinben 40 márkaért adják el, mig Magyarországon körüíbelől 16 márkába kerül; ha számítjuk a szállítási költségei, akkor a Németországba közvetlen szállítással a szőlőt 25—30 márkáért lehetne eladni. Igy aztán igaz az, hogy mi cselekvés helyett csak jajgatunk. Pedig hát 25—30 márkás árak mellett a magyar gazda megtalálna számítását. * Megboldogult V. biró a perrendtartás szerinti előzékeny bánásmodot szigorúan beirtotta. Balog János sármunkás cigány volt a vádlott. — Adja elő Balog János a lopott liba dolgot. Hogy történt ? Balog János körülnézett. — Önhöz szolok, önhöz. De ezt még ugy se hitte el Balog János, és hátra nézett, hogy kihez szólhatnak. — Ejnye Balog János, értse meg, hogy magát kérdezem. Balog János nagyobb bizonyosságért m-^g a melléhez emelte a kezét, s midőn a bíró igent intett, megszólalt: — Hogy adjam elő kezsihez lábához burulok, bisen megettük. * A nemsetirtó egyke gyermekrendszer elleni küzdelem egyik harcosa azt az eszmét vetette fel, hogy az örökösödési jog most folyó kodifikálásánál azt kellene kimondani, hogy a gyermektelenül elhaltak vagyona csak olyan oldaiagi őrökésökre szálljon akiknek gyermekei vannak. A kormányoknak pedig, ha van pénzalapjok csikó és borjú díjazásra, legyen gyermekdíjazásra is. * A pletyka nagy, kiéhezett egér, Jó falat annak minden, mit elér. Lapunk e száma, utolsó lévén ez esztendőben, tisztelettel kérjük a lejárt előfizetések megújítását s az esetleges hátrálékos előfizetési dijak beküldését. Tisztelettel a „Nyírvidék" kiadóhivatala.