Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 27-52. szám)

1908-07-19 / 29. szám

28-ik szám. N Y I R V I D É K 1908. julius 12. 7 társadalmi viszonyok közt se nem a Pálé, se nem az Apollósé, se nem a Kéfásé : hanem a Krisztusé és a ref. anyaszentegyházé. Mi ilyennek Dicsőifi József egyházkerületi főjegyzőt ismerjük, ki lelkipásztori hivatalát, a nagy és fenyes debreceni egyhazban 18 év óta ugy az igehirdetés, mint a lelki gondozás és közigazgatás terén, kitűnő szakképzettséggel, szónoki tehetséggel é- lelkiismeretes gondossággal viseli; aki mióta őt egyházkerületi főjegyzőnek megválasztottuk, tehát az 1905-ik év óta, nemcsak főjegyzői kötelességeit lelj' sitette hiven, nagy tudással és bölcs előrelátással, hanem a püspöki hivatal teendőit is nagy szorgalommal es pontossággal közmegelégedésre intézte mindazon ügyekben, amelyekre az ujabb egyházi törvény őt, mint főjegyzőt el is kötelezte; ki általában minden kötelességét alapos utánjárás mellett, elvhüségének s meggyőződésének fentarlásával az egyházak és iskolák, lelkészek és tanitók jogosult es igazságos érdekeinek hü támogatásával, jogaiknak gondos és megalkuvást nem ismerő védelmével terjesztette. Mindezek alapján az ő püspökké leendő megválasztását atyafiságos szeretettel és tisztelettel kérjük és ajánljuk. Ily célból eresztettük ki ezen felhívást Debrecenben, az 1908-ik év julius hónapjának 7-ik napján tartott . értekezletünkből, azon reménységgel, hogy kiáltó szónk meghallgatásra talál. Dombi Lajos, Marjay Péter, Győri Lajos, Berey József, Biki Károly esperesek; Gencsy Albert. Luby Géza egyházmegyei gondnokok; Simonffy Imre debreceni főgondnok és főiskolai godnok ; Balogh Ferencz, Kiss Albert, Könyves Tóth Kálmán, Garzó Gyula, Thaiy Kálmán dr., Mezőssy Béla dr., egyházkerületi tanácsbirák; Kallós Tivadar, Nagymáté Albert, Végh Sándor dr., Böszörményi Lajos, Uray Géza, Kiss Bertalan egyházmegyei képviselők ; Bakcsy Gergely, Dóczy Gedeon tanárkaii képviselők; Kovács József polgármester, Vecsey Imre főjegyző. Marton Imre, Kocsár Gábor, dr,. Varga Lajos dr., Juhász Ignácz, Ujfalussy József dr., C-oban József presbyterek, a debreceni egyház képviselői. £ri&i*din@itó. Fürdői levél. Ószőlőfüred, julius hó közepén. Este van, este van, kiki nyugalomba, Komolyan bólongat a diófa lombja. Az öreg kerülő erdőszélre ballag, Ott egy nagyot durrant, — azután elhallgat. Bocsássák meg nekem boldogult Arany János, meg Vietórisz tanár urak, amiért hogy ezt a kis paródiát elkövettem. Nem tehetek róla. Önkénytelenül csúszott a tollam alá, mikor hozzáfogtam, hogy jó, jobb és legjobb akaróim folytonos unszolásainak engedve, ezt a fürdői levelet, ez évben az elsőt, megírjam. Gondolkozni kezdtem: mit is írjak, miről is írjak! Körülöttem néma csend. Már mindenki alszik. Bandi gyerek is. A holdvilág halvány kékes-sárga fényt önt el a megpermetezett szőlősorokon. Az Erzsébet-királyné liget százados tölgyfái hallgatagon örködnek az ószőlőfürediek álma fölött. E

f

c'y hatalmas diófa óriási lombsátorát nézegetve, tele tüdővel élvezem ezt a felséges, tiszta, pormentes, hűs esti levegőt, amelyhez hasonlót másutt drága pénzen sem lehet találni. Néhány cirpelő tücsök esti hegedülgetésén kívül semmi nesz, semmi zaj, sem a közelben, sem a távolban. Egy szóval ,Este van, este vari, kiki nyugalomban." Egyszerre egy éles, pattanó dörrenés, utána az erdő csörömpölő viszhangja zavar meg álmodozásomban. Csörgő bácsi, a szőlő-kerülő, vagyis hogy a .hegyőr" sütötte ki a puskáját, mivel hogy érni kezd a kajszi barack, meg a paradicsom szilva. így született meg ez a kis poéma. De gyerünk a dologra. Hanem miről is irjak? Ószőlőfűredet, külön elnevezéssel biro lakott és lakatlan helyeivel egyetemben már tavaly felfedeztem. Csak nem fedezhetem fel újra? Ej no, írjunk valamit a változásokról, meg az ószőlőíüredi közvéleményt foglalkoztató eseményekről Ószőlőfüred külső képe keveset ugyan, de még is változott valamit tavaly óta. ElŐ6zör is megszaporodtak a villák. Mindjárt az elején egy uj csinos kis pavillon épült, még pedig nem hamisítatlan bujtosi vályogból, hanem portland cementtel hamisított bátori homokból. A „Sárika" villa parkja megbővült és élénk pirosra festett téglaalapzaton álló vasrácskeritésével ragadja meg az Ici-pici utasainak figyelmet. Ennél is inkább feltűnik az lei pici „Erdei megallo

u-jával szemben épülő uj villa. Ez már nem is villa, hanem egyenesen templom. Legalább a paszabiak, meg a ciyándiak szemében. I Tornya is van! Meg aztán ott épül mindjárt ' mellette az iskola. Kell is az annsk az ószőlőj füredi sok gyereknek! Pedig hát az az iskola ! ugyan „is-", de nem ,-kola", hanem ,-tálló." No igy meg érdekesebb. Beszélnk is róla eleget. Több villa nem épült. A „csalóköz'-iek várnak még az építkezésekkel. Talán arra, hogy szemben velük olyan tölgyfák védjék őket az északi hűs légáramlattól, mint az Erzsébetligetbeliek. Változás állott be, bár ideiglenesen, az .Erdei megálló"-hoz címzett kisvasúti állomás személyzetében. Kovács Dénes, meg Szesztay Bandi állomási főnök és főellenőr urak az ószőlőfüredi nyelvnyomatu félhivatalos híradások szerint több heti tartózkodásra Szovátára helyeztettek át. Helyettesítésüket a Mikecz fiuk látják el a Szikszay Sanyi közreműködésével. Jósa Mopi meg Prok Fidi sem voltak még ebben a fürdőidényben láihatók. Az előbbi talán ki is mult ez árnyékvilágból, nagy veszteségére a Nyvkv üzleti bevételeinek. csupán ket szép muszka legény vetődött oda, ki azlán hosszabb ideig ott is maradt, mert a táborbol szökött el mind a keltő. Ellenség helyett azonban a mi falunkba is jött a sok rémhir a muszkák kegyetlenségéről és jöttek tömegestől egri polgárok ott menedéket keresni a muszka invázió idején, éppen ugy, mint valaha a török és tatárjárás alkalmával. A néprege szerint azért hívják e falut „Batornak", mert a tatárjárás idején az ide menekült nép itt bátorodott meg. A rémhírek és odamenekült idegenek arra birták a lakosságot, hogy a falut odahagyva, a rengeteg erdőségben, hegyszakadékokban keresett menedéket. Ha ily félre eső vidéken ily nagy rolt a rémület, más helyütt, ahol a hadakozó felek átvonultak, vagy éppen a pesti ut mentén, még haiványozotlabb lehetett a félelem. Nagyon természetes tehát, hogy az idegen országbeli kereskedők távol maradtak. A borvidék nem adla el borait, a pesti vásárok áru és vevők hiányában sem tartathattak meg. A mi vidékünk nagy gyapjú termő hely volt. A névtelen apostol is nagy juhászatot tartott és a két évi gyapjú termés mind megvolt. A névtelen apostolnak Gyöngyösön lakott egy kebel barátja: Hirschl Lipót, akivel együtt szedték a vármegyében lakó zsidóságtól a „toleráns taksát". Nagyon valószínűnek tartom, hogy a mai fiatal nemzedék nem tudja, mi ez ? magyarul annyit jelent, hogy türelmi adó. Ezt az adót Mária Terézia hozta be 1749. évben. II. József császár ugyan átváltoztatta ennek a nevét „kamarai adóvá", de ezért csak a régi néven nevezték. Ez az adó egész 1846 ig állott fenn, amig az ország zsidó lakossága ezt meg nem valtotta. Minden vurm^gyeben volt a zsidóságnak egy elöljárója és egy előljáró helyettesse, kik a lakosságot évente összehívták es e nagy gyűlésen aztán a hívőkre, vagyoni viszonyaikhoz mérten, a toleráns taksák kivetették, azoktól beszedték és a császári kincstárnak beszolgáltattak. Erre az állásra mindig a legkimagaslóbb férfiakat jelölték ki és ezek még kiváltsággal is bírtak. Ut- és hídvámot sem kellett fizetniük. A névtelen apostolnak ez a kebel barátja értesülvén arról, hogy Bátorban az ő szeretett barátját egy rabló csapat kifosztotta és hogy ezen rablás következtében az asszony is súlyos beteg — nem késett látogatásával. Egyúttal pedig összekötötte a kellemeset a hasznossal és a nevtelen apostol sok gjapjuját ott helyben megvette, az árát pedig jó „kétfejű sasos" bankókkal fizette ki. Az események az idő homok óráján leperegtek. A kedélyek elkomorodva, a lelkek elfásulva, a szivek vérző sebekkel boriivá voltak, így köszöntött be az 1849—50-iki tél. Ezzel együtt jött az uj uralom rémítő előjele — egy csapat német katonaság. Mivel az egri forradalmi bizottmány tagjai közül csak a vidéki apostol maradt a saját tűzhelyén és szeretett családja körében — a német itt kereste fel. Apropos Nyvkv! Ez ugyan lefőzte mindazokat, akik rajta gyakorolták elmeélüket, avagy közmunka és közlekedésügyi szakvéleményeik közszájra bocsátását. Olyan pontosan jár egy idő óta, mint egy csillagászati kronométer. Egy félpercnyi késés épen elég ahhoz, hogy valaki lemaradjon róla. Hir szerint az ószőlőfürediek az órajukat is hozzáigazítják. Ennek a már már soha nem remélt változásnak egy rettenetes szójátékban találják a magyarázatát. Abban, hogy némely ember amig él sem lehet azzá, ami Géhl! Ezek a nagyobb és nevezetesebb változások Ószőlőfüreden. No meg az, hogy végre a szódavizet, sőt legújabban a péksüteményeket is kiszállítják Ószőlőfüred filiába Nyiianyaszentegyházáról. Az ószőlőfürediek, kivált a benszülöUek figyelmét egy szintén a közélelmezéssel kapcsolatos esemény foglalkoztatja legújabban: a (tisztesség ne essék szólván) disznótartás kérdése. Az Ószőlőfüred felett protektorátust gyakorló Nyíregyházának van egy rendeletszabálya, vagy szabályrendelete, amelynek valamelyik görbe paragrafusában az vagyon megírva, hogy Ószőlőfüred „nyugoti felében" tilos disznót, illetve bocsánat: sertést tartani. Ez a patagrafus már jó egynehány esztendős. Magyarázni és alkalmazni azonban csak mostanában kezdik. Magyarázzák pedig akként, hogy Ószőlőfürednek nyugoti fele az a rész, amely a középső út, meg a sóstói út kőzött terül el. De ebből a feléből kivétel a vámháztól keleti irányban vont egyenes vonal által elvágott és a város felé eső rész. Ettől a képzeleti vonaltól északra és a középső úttól nyugotra eső terűleteken egyáltalán nem, e lenben a vonaltól délre meg az ut másik oldalán már szabad disznót, azaz pardon! sertést tartani. Alkalmazzák aztán ezt a paragrafust akként, hogy a tilalmas terűleteken azoknak tiltják el a sertés tartást, akiknek a szomszédja ugy kívánja. Ennek a görbe paragrafusnak még görbébb magyaráíataból és leggörbébb alkalmazásából kicsi hijja, hogy világrenditő események nem keletkeztek a napokban. A nyaralók ellen fellázadni. vasvillára, kapára, kaszára kapni készülő és „kifüstölés"-t emlegető benszülötteket alig lehetett lecsendesíteni. A kedélyek még máig sem nyugodtak meg teljesen. Nem is lesz könnyű dolog megtalálni a helyes megoldást. Mert nem lehet figyelmen kivűl hagyni Obuch nénit! Nem ér egy ütet taplót az egész Ószőlőfüredi nyaralás, ha Obuch néninek sem szabad malacot tartani! Nem én mondom ezt, mert nem is értek hozzá, hanem az asszonyok. Azok pedig a legfőbb hatalmasságok Ószőlőfüreden is! Füredi. Egy szakasz katonaság a faluban házrólházra jart házkutatást tartani; sok puskát, karabélyt, pisztolyt szedett össze és ezeknek tulajdonosait, mint „rebelliseket" letartóztatta. A csapat vezere pedig a névtelen apostolt fogta vallatóra és a Neugebaudet, meg Kufsteint gyakran emlegette s kilátásba helyezte neki az ottani „ingyen lakást". A névtelen apostol beteges felesége e dolog miatt elalélt és a csapattal volt katonaorvosnak nagy fáradságaba került, míg sokára életjelt állapíthatott meg. A parancsnokló katonatisztben volt annyi emberség, hogy a kihallgatást felfüggesztette, a férjet neje beteg ágyához bocsájtotta ; ő azonban ezalatt házkutatást tartott. Persze semmi gyanúsat nem talált. Ezalatt az aggódó férj az orvossal minden tekintetben behatóan tanácskozott és az orvos nemcsak a beteg állapotáról, de más tekintetben is reménynyel biztatta, bátorította. A névtelen apostol azzal érvelt, hogy ha ő „rebellis" én nem „gutgesinnt" volna, a magyar harcosok őt nem rabolták volna ki. Hogy mit csináltak ő nála a magyar hadfiak, arról az egész falu tanúskodik. A parancsnokló tisztnek megtetszett a névtelen apostol, aki korát meghaladó műveltséggel birt, több idegen nyelvet beszélt és a kihallgatásnál védekezésében ékes német szólást fejtelt ki. Nyomban el is rendelte a tanú kihallgatást. Ő ugyan nem tudott magyarul, de a plébános és a főkáptalani uradalmi tisztek, valamint egy ottani földmives gazdán.-k : Pallagi