Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 27-52. szám)

1908-11-29 / 48. szám

10 50-ik szám. N Y I R V I D É K 1908. december 13. Ezen apostoli rendelet végrehajtásaként tehát megállapítja és rendeli a szlcongregatió amint következik. Az eljegyzésekröl. I. Csak azon eljegyzések hatásosak illetve birnafc canoni joghatálylyal — amelyek a felek által és vagy a parochus vagy a helyi lelkész által vagy legalább két tana által előttemezvc irá:ban köttettek meg. Ha esetleg egyik vagy más!*, vagy mind a két fél írástudatlan lenne, enneK ez^n iraton nyomanak kell lenni. Ez esetben még egy tanú alkalmazandó, aki a plebánusnál egy helyi lelkésszel vagy — mint fent említve lett — ama ket tanúval Írja alá az okmányt. II. Parochus név alatt ugy itt valamint y következő fejezetekben nemcsak az értetik, aki renaszerinti feje a canon, szabály szerint elállított parochiának, hanem oly helyeken, ahol ilyenek nem leteznek, a lelkeszekis, akikre az említett helyeken a hivek lelki üdve bizva van s e tekintetben a plébánusnak egy fogalom alá vonatnak és minden pap. akire missiokban, amelyek területe még teljesen felosztva nincs, a hivek leikiüdvössége egyaltalán bizva van. A házasságról. III. C-ak azon házasságok érvényesek, a melyek a plébános, a helyi lelkész vagy ezek megbízottja és ket tanú előtt köttetned azon szabályok betartásával, amelyek a következő fejezetekben jutnak kifejezésre, s azon kivételekkel, amelyek lejebb VII. és VIII. alatt tétetnek. IX. I. A házasság megkötése után, a plebánus, vagy aki az ő helyettese, azonnal beirja a házassági anyakönyvbe a házasfelek és tanuk nevét, a helyét és napját a házasság megkötésének, es egyebeket, amiket bejegyezni szokás, vagy a püspök által előiratik, noha más, általa vagy a püspök által delegált lelkész volt jelen a házasságkötésnél. 2. Ezután a kereszlelési anyakönyvbe is bejegyzi, hogy a házasfelek az ő parochiáján e napon házasságot kötöttek. Hogy ha valamely házasfél másutt kereszteltetett volna meg, a plébános az esketési bizonylatot akár személyesen, akár a püspökség utján a keresztelési helyre átkülüi, hogy a hárassagkötés a keresztelési anyakönyvbe bejegyezheíő legyen. XI. 2. Jogerős e szabály a katholikusokra nézve, ha megkeresztelt vagy meg nem kereszteltekkel, habár a vett dispensatió őket a felekezeti és valláskülönbség akadálya alól felmentette is, jegyet váltanak vagy házasságot kötnek ; hacsak e tekintetben a szentszéknek, valamely hely vagy vidékre néz^e más intézkedése nem lenne. életnek. S e bizonytalanság miatt időnket sem tudjuk keliőén felhasználni. Mig erőnk van, elvesztegetjük, eiforgácsoljuk kis, haszontalan apró dolgokra s midőn komoly munkába kezdünk: a halál közbeszól! Ál;alaban veve nagyon haszontalan valami az élet, baratom. Kegyetlen isten volt az, aki az embert megalkotta. Jobb volna ha üresség és sötétség volna a földön, minthogy élet van. Mit ér, ha nappalra éj, tavaszra tél, bölcsőre sirhalom következik kegyetlen, változatlan egymásutánban? S erre a semmiségeknek folytonos egyforma váltakozására akarják ráfogni nagyképű tudósok, hogy ez .világi rend ?" Nevetséges valami. Múlásra múlás következik, habra hab, enyészetre enyészet, tünékenységre tünékenyseír, nullára nulla vég nélkül szakadatlanul. Mit ér a let, a szerelem, szerencse, bír, babér, ha minden múlandó ? Ha kiégett üszkök, por és hamu maradnak ott, hol előbb viiágot felgyújtó lángokban égett a szív ? Mit ér, hogy utánnam uj lények következnek, ha már én nem vagjok? Az agg hiába erőszakolná életbölcsessegét az ifjúra: az a maga módja szerint él tovább, s viszont az ifjú hiitba plántálná forró érzeményeit az agg-kebelbe, azok nem ütnek ott tanyát. Minden uj élö lényt milliók és billiók által átélt örömökön és szenvedéseken ismét keresztül hurcolni s végre mindenkit mindentől megtoszlani, hogy újra s újra kezdődjék az ócska sziidarab: ebben csak kegyetlen istennek telhetik gyönyörűsége. S mi van itt a földön amiért érdemes küz.ködni, vesződni? Az emberek ezer év előtt is ilyent*, voltak, mint ma s ilyenek lesznek ezer év múlva is. A trónok állani fognafc s a nyomortanyákon Csevegés muzeumunk érdekében is. Múmia szaguíá válhatik az, aki mindég csak régészettel kapcsolatos dolgokról locsog fecseg; tehát szakítsuk kissé félbe ezt a Ihémát. Rhamsestől, Gheopstól meg a többi Pharaóktól, meg más inci-finci esászár hulláktól azt hallottam, hogy a snepl'ről le mondva, inkább krumplin nyalánkodnának, krajcáros kalábert játszanának, nyiri vinkóval quaterkáznának, mintsem hogy visszabújjanak pyramisaikba, vagy millióknak véres verejtékével emelt gúlák alól kikaparva most rnár csak muzeumokban vicsorítják fogaika a reájuk bámulokra. Hát ne muzeumoskodjunk. Ezek — a valamikor élő bálványok — azt hitték magukról, hogy vagy istenek, vagy legalább is közelebb rokonságban vannak az Úristennel, mint a majmokkal. .Risum teneatis beati!* Most már belátták, hogy „Iza por és homuk vogmuk," De azért bár gyérülve, de most is akadnak meg olyan tiszteletbeli múmia jelöltek, akik más tésztából gyurtnak tartják magukat mint más es kiközösítik kebelükből azon családtagokat, akik — nem mondom hogy bálványimádók — hanem olyan alacsony színvonalra süiyednek, hogy nem átalianak nem felsőbb lenyü családból házastársat választani maguknak. Meg k«!l adni a császárnak a mi a császáré, de meg kell adni az emberneinek is, a mi az emberé. A farkcsóválásl pedi^ bizzuk a kutyáia; de azért ne tagadjuk meg a köteles tisztelelet azoktól, kiket, a társadalomnak érdélen ennek élére emelt, mert különben anarchiába süly ed nénk, amely fels vasúti ügyünk is pár hónap óla némileg irányulni kezd. Az csak korszü te jogosulatlan finnyásság, ha valaki vonat késésről panaszkodik; mert élénk emlékezetemben van az, hogy a mult szazadnak negyvenes éveiben sáros időben Nagyvaradról Pestre nyolc napig is utaztunk. A családi kocsit (Familien wagen) öt holló fekete paripa vontatta. Kóutak hiányában minden lépten meg kellett állani, hogy a malomkerékké hizott kocsikerekek küllőinek közeiből sz&ppanvágóhoz hasonló dróttal vágják ki az od* tapadó sarat, hogy 'ovább haladhassunk. Nem utazás, de vánszorgás volt ez. Hátul a n%'y lova! vontatott társzekér kullogott, megrakva párnákat, matrácokat rejtő párnazsákokkál, pincetokkal, evő eszközökkel, kávés készlettel és rengeteg elemózsiával; mert sohasem tudtuk, hogy melyik .Körülpiszkos" csárdánál fogunk elestelední. A hálóterem rendesen az ivó szoba. volt. mindig lesznek éhhalottak. A jóságnak mindég ellensége lesz a gonoszság, az erénynek a bűn, az igazságnak a hazugság. S mit tehet egy ember milliók ellen ? Talán a bűnt és szolgaságot átkozva, az egyenlőséget és igazságot hirdetve felszakgassa ruháit s meztelen keblét kitárja a feléje villogó pengéknek ? Bizony belé márlják gyilkaikat az emberek, s ha véresen porba bukott, meg meg is rugdossák. Aztán tovább hangzik a kacagás és jajveszékelés, az emberek tovább fogjak gázolni, taposni egymást és senkinek sem fog eszébe jutni egy szegény bolond, aki feláldozta magát az igazságért. Legjobb stoikus nyugalommal szemlélni a világfolyását . Majd jön talán egy uj vízözön, amely elsepri az embereket a földszínéről, lemosta róla a sok bünt, piszkol, vért s egy uj világ lesz uj emberekkel. S ez a világ szép, ragyogó, verőfenyes lesz, az emberek jók, igazak s örökké fognak élni. Addig várjon és éljen a maga módja szerint minden generatio . . . Ezen szavakkal kilépiünk a gőzfürdő épületéből. Szívélyes kézszorítással váltunk el s egyikünk jobbra, másik balra ment. Amint az utcasarkon visszafordulék, lattam, hogy barátom egy kis zug korcsmába ter be. Fájdalmas benyomások hatása alatt állottam. Egy szép csillag — gondolám — mely a sarba hullt! Egy nemesen érző szív, melybe beplántálta setét pessimizmusát az elet, a nyomorúság. Ki fogja ezt meglátni ? S hány ilyen jobb sorsra érdemes alak ténfereg Budapest s a többi világvárosok utcáin ? Zahonyay Ferencz A gyerekek egy részének a párnazsákból elegendő ágynemű nem jutván, lepedővel borított szénán boldogabban aludtunk, m nt a petri gulyás az ő paplanos ágyán. Nem zavart bennünket az apám által jól tartott legények duhajkodása, de nem is féltünk attól, hogy leesünk az ágyról, mert az i.yen hotelekben nyoszolya nem jutott. Bizony nem üresen utazgattunk; de azért, sohasení esett meg, hogy az u. n. szegénylegenyek valamit elkörmöltek volna, csak nem kellett velük szemben pöffeszkedni. Abban az időben az embereknek gerince, még nem porcogóból, hanem csontból készült. Igen jol emlékezem arra, hogy a szabadsagharc előtt pár évvel Pestről jőve a Nagyhortobágyra erkeztünk ebéd idejekor, ahol a naponkint közlekedő .Pest Kolozsvári" gyorskocsiknak rerén épen ugv lehetett étkezni, mint a pesti .Angol királynőben" amellyel abban az időben csak a .Vadászkürt* és az „Aranysas* versenyeztek. Katay uram nem volt hotellier csak aféle telivér magyar csapláros vagy csárdás. A boltíves tornácon kikönyökölve szítta a finom cselneki vagy szentandrási szűzdohányt, aminek a trafik már regen fuccsot mondott. Két ficsúr is utazott velünk a gyorskocsin. Hallja maga mi van enni ? ! Semmi! Pénzünkirt akarjuk. Az nekem is van, de azonfelül emberségem is. Nem kaptak semmit; mig két debreceni mendikáns diak potyara részegült velünk együtt lucullusi ebédben. Abban az időben még az útonálló zsiványban is több lovagiasság — becsületről nem szóllva — volt, mint a mai Kecskeméty, Latkóczy és számtalan körmönfont sikkasztókban. Mondok egy pár esetet. Egyszer az ötvenes években édes anyám Aradra küldött eladóit búzáért 3000 frtot felvenni, amely összeget apróbb bankokban du^a tani zsebre. Sáros idő lévén szénásos ülésű paraszt szekérben tetlem meg az utat. Visszajövet Zerinden étettem, ahol azt tanácsolta a jegyző és a többi honoratiorok a korcsmában, hogy ne induljak ily«n késő délután Szalontára az akkor kétórányi erdei útra, mert ottan rablók tanyáznak. Nem sokat adván a tanácsra, útnak indultam. Alig evíczkéltünk egy félóráig az erdőben, feneketlen sárban, mikor egy a sarban cammogó kistermetű szűrös ember felkérezkedett szekeremre. Magam mellé ültettem. Előttem, a kocsis mögött puskám mellett, puskaporral, golyóval, sörétlel bőven ellátott vadász tarisznyám fityegett. A hátulsó széna ülésíen jobbról-balról két pisztolyom volt, de nem páros. Az egyik rezes, a inasik vasas volt. Az én cimborám a rezes oldalon ült. Egyszer csak ki húzza a pisztolyt, de a szűrének ujjából is egy másik rezes pisztolyt is nekem szegezve. Pajtás ! Nagyon pásszol a te pisztolyod az enyémhez. Nem adnád ezt nekem ? Értvén a csíziót, azt mondottam, hogy „Hogy a fenébe nem, hiszen neked szántam." Azt hiszem, hogy még némely kőnigrátzi hősök is eként cselekedtek volna. De pajtás! A zsandárokkal nern valami jó lábon állok. Adjál a pisztolyhoz puskaport, meg sréttt is, amelyből golyókat önthetnék. A neki szegezett pisztollyal szemben ki tagadhatta volna m-g ezen szerény kérést. En ezt nem tettem. Lovaim a nagy sárban eltikkadván, kényszerültem az erdőnek fele utján levő u. n. „Illyei" földalatti lebuj csárda előtt étetni. Bogár — vagy nem tudom miféle — Jancsi nem engedte msg, hogy kocsisom gondozza lovaimat, mert azoknak ő fogja uri gondját viseltetni. Hárman mentünk be a lebujba, ahol vágható pipafüstben vagy tiz szegény legény förmedve nézett rám. Szurkollam, hogy itt valami baj lesz. Jancsi a-.onban harsány hangon megparancsolta, hogy a lovakra gond legyen, a cimborámnak pedig semmi baja ne essék. Két óra hosszáig csókolóztunk és nyakaltunk, mert hát muszáj volt; de folyton retteg-