Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 27-52. szám)

1908-11-15 / 46. szám

45-ik szám. N Y I R V I D É K 1908. november 8. 15 Na hát az anyagi eredmeny az eddig megásott tizenöt szabolcsrnegyei őshalmokból — a gyulaházi bronzkorszaki kisebb halomnak kivételével — sovány volt s a mi kincskeresők ízemében nem is beszéd. De hiszen nem is kincseket kerestünk mi, hanem igyekeztünk azon halmoknak rendeltetését, származási idejét, az eltemetetínek faját, íemeUezéíi szokásaikat ; a többi — különösen a déloroszországi' — éhalmokkal or u. n. kurgánokka.l való rokonságot kideríteni. Az őshalmokban kincseket keresni oktalansag, mert Teodorik góth fejedelem Kr. u. 388 évben egy rendeletet bocsátót ki, amelynek erteiniében az ilyen sírokból az élőknek javára x kincseket ki kell szedni, a halott csontvázának megbolygatasa nélkül és ha minden halom teljesen ki nem lett fosztva, talán annak köszönhető, mert a halomrablóknak sok esetben több munkát kellett végezniök, mint amennyit & talált tárgyak megértek. A rencelet tehát nem lett minden esetben vegrehajtva ; épen ugy nem, mirit Kukutyinban, amely község valahol Romániából terjeszti a rendet a szélrózsának minden irányában. Kukutyinban m»g vari szabva, hogy balra hajts, balra térj. jobbra előzz! Az ilye n ostoba rendeletre azonban senki sem hajt, mert a személyes szabadsagot és másoknak elgázolását korlátozná. Kukutyinban a köztiszlasági szabályrendeletnek 13. §. azt mondja, hogy köteles a város a feleknek terhére gondoskodni arról, bogy akinek batárja nincs, udvarának szemetjét rendelkezésre álló alkalmas jármüvekkel kihordathassa, akinek pedig nincs, hordja ki a hátán putlonnal. A kubutyini talyigás mélyen áthatva a közegészségügynek méltánylásától, jogosan megtagadja a szemét és ganéj kihordást, mert esetleg Közvetlen ezután lisztet vagy más elelrni cikket kell neki szállítani, amellyel nem minden illáit ter össze. A kukukinyi szabályrendelet szerint 15 éven alóli férfiaknak nyilvános helyen dohányozni, füstölni nem szabad ; de részint azért, mert a füstölt hus tovább tart, részint pedig azért, mert a füst a szemet behnnvasra készteti, ezen szaabba ! azután nem bánna, ha jönne a halál. Azzal a látott kuppel lelkében lépne át a legsötetebb határon. Egy forró kőnycsep szivárgott végig arcán. E pillanatban egy lázas, lehegő csókot érrett ajakán s két erős kar szorította szivéhez. Egy sebes v'llárn megvilágította egész lelkét cs rémes fényben lünteté föl sorsának mély örvényeit. Borzalmas félhomályban tapogatózott. Nem tudta mi történik vele. csak azt érezte, hogy véghetetlen mámor szállja meg idegeit. Ekkor a szép Sára sutlogo s<:ava csendült fülébe: — Jóska! én vagyok itt! — A világtalan í'iu megremegett a gyönyői tői. Átfogta a szép asszony hajlékony derekát s reszkető karjaival magához szorította. De azután zsibbadtan hullottak alá karjai, feje lehanyatlott s szavát elkezdte a kőny fojtogatni. — Mit akarsz velem Sara? — S/.eretlek ! — Es Mihály? — Hallgass! Ne emlegesd őt! Ha látta volna a szegeny fiu, mint árulta el magát e rejtelmes női lélek szemének lobogó fényével, borujával s fölcsillanó könnyeivel. De ő semmit sem látott, csak érezte a lobogo tüzet, mely egész testét égeté. Fájdalmas hangon szólt újra : — Hol van Mihály? — Nincs itthon ! — Mikor jön haza ? — Nem tudom, de azt hiszem csak holnap, mert a városba ment ! — S le miért nem mentél vele? — Éretted maradtam itthon ! — Nem kellett volna érettem itthon maradnod .' — De én nagyon, nagyon szerellek! A fiu arcán nem is mosoly, de egyszerre sugárzás ömlött végig. — Ki szerethet egy vakot ? — Meghalnék miattad ! bályrendeletnek végrehajtását az udvariassag és a kényszerűség nem engedi. Kukutyiról minden haladó város példát vehetne, mert ottan az elelmi cikkekro a kutya nem emelheti fal az egyik hátulsó lábát, nem i» a beszennyezett földre borított piszkos rongyokra rakják le azokat; nem olyan emberkirizok, mint például Londonban, ahol az igáflovakat túlterhelni nemcsak bírságolás, hanem börtönbüntetésnek terhe alatt sem szabad, hanem még az az eléggé meg (nem bélyegezhető szabályrendelet is érvényben van, még csak nem is papiroson, hogy azon esetben, ha egy lo megcsúszik és elesik a kövezeten, a lóra ráütni nem szabad, hanem a kocsisnak kötelessége a bakrói leszállani es a lovat lábra állítani. Ha ez neki nem sikerül, jön a policeman (a kuku tyini rendőr) esetleg a járdán sétálók közüi valaki, vagy valakik ; Ha ez nem elég, fütyül egyet a policeman, amire azonnal több rendőr jön segitsegre. Itten, de Kukutyintól nyugotra eső minden városban azon túlhajtott humanismutt — jobban mondva brutalísmust — tapasztaltam, hoay miután a rendőrkapitányoknak bokáit kötéllel szorososan összekötözték és ez nem esett nekik túlságosan jól, aion téves nézetre jutottak, hogy a csirkék sem tekintik ezt zsiklandozásnak. Így hát csak Kukutyinban es az innen keletre fekvő helyeken tartják az allatkinzást nagy élvezetnek. A Kukutyintól nyugotra eső közrendőrök olyan bárgyúk, hogy ahelyett, hogy meghúznák magukat valamely csapszéknek zugában, poszton allanak. Ki hallott ilenyt ! Hogy keiültem én Kukutyinba, mikor őshalmokrol vari szó. Térjünk hát vissza az eredeti őshalom thémára. Rakamaznak vidéke kincses bányája az ősrégészetnek. Szabolcs vezér Anonymus szerint két évig tartózkodott a Bodrogközön és itt kelt át a Tiszán a róla elnevezett „Szabolcs földvárnak* elfoglalására. ami-Ivet esetleges menedékre szánt Ó, harcsak én halnék meg ! Kicsordult a könnye s fejét két kezébe temette. Egy legyőzhetetlen hatalom zúzta őt össze lelkiismeretének súlyával. Már látla előre a. halál rettenetes árnyékát, lelkének csüggedese az elmúlás vágyáig fokozódott; érezte, hogy a legsöléfebb küzdelmek prédájává lelt. Azt hitte, hogy ő a legbecstelenebb ember a világon. Pedig ártatlan volt! Hiszen ifjú életének ez volt első szivdobbanasa s azt sem ő maga iuézte elő. Mély szomorúsággal hajtotta fejét a szép asszony vállára s csöndesen zoiogott. Egyszerre .látni" kezdett ! Lelki szemei előtt megnvilt a végtelenség Ugy tetszett neki, mintha a sötét éjszakában egy lűzcsillag gyúlt volna ki, mely mind nagyobb és nagyobb fényt áraszt feléje. Az est hűvösödni kezdett. A világtalan liu összeborzongott s megfogván a szép asszony kezét esdeklőleg szólt : — Fázom! vezess be szobámba! Sára gyöngédén átfogta a fiu karját s magával vitte a házba .... Másnai reggel szörnyű hír futotta be a falut. Fazekas Mihályt, ki a városból éjszaka érkezett haza, saját udvarában, a szekér mellett meggyilkolva találták. A halál egy — a halántékra kapott — erős balta ütéstől következett be. A szép asszony kétségbeesetten tördelte kiűzet s jajveszékelesével az egész falu népét oda csődítette. A világtalan fiu halálsápadtan állt a szekér mellett s időnként elcsukló hangon zokogott. Délire már olt volt a vizsgálóbizottság. Az ügyész, a vizsgálóbíró, a járásorvos s az aljegyző. Iszonyatosan nézték ők is a szederjessé vált arcot. Már épen a boncoláshoz tett az orvos előkészületei, mikor Fazekas Jóska reszketve előállott s beszélni kezdett: és innen indulva hódította meg a Nyírt a „Meszes hegyig" és utánna Tuhutum Erdélyt. Itten Rakumaz és Timár kőzött öOO méter hosszúságban terül el egy eddig még meg nem határozott szélessegü őstelep, amely eey a környezetből pár meter magasságra kiemelkedő fennsíkon van, amelynek szelét ;>z 1888-ki tiszai aradás pár lépés szélességben leontotta. A leapadó tíz a földet tova sodorta, de a súlyosabb ott maradt tárgyak közül sokat felszedtem, amelyeket muzeumunk őriz. Kőkorszakí, bronzkorszaki, népvándorlási, honfocrlaláskori népek egymislölé települtek itlen. Ezen területről került egy hatszáz forint értékű aranynyakper.c is, amely Szelóczky Géza akkori rakamazi gyógyszerésznek közbenjárása révén a nemzeti muzeumba jutott. Veréb Antal mostani rakamazi gyógyszerész barátom buzgoságának köszönhetjük azt is, hogy Pirint Mihály rakamazi iparos a községnek határában általa talált bronzkorszaki színarany fülbevalót ajándékozott muzeumunknak minden ellenértékelés nélkül. A Rakamaztól Nyiregyháza felé vonuló kőut mellett is ennek közvetlen közelében néhány száz lepesnyire egymástól egy vonalban három őshalom van. Az elsőt — miért miért nem — .Vágott halomnak* nevezik, pedig „Szegény halomnak' kellett volna elnevezni. Majd kisül, hogy miért. Vereb Antalnak voltam szívesen látott vendége és mindenben ő járt kezemre. A halomnak tetejét, — hogy könnyebben szánthaló legyen — emberemlétre két méternyire lehordotíák. Másfél méter mélységben a halomnak tengelyében első napon egy fogzásban levő 7 eves gyermeknek elporladozott csontvázára akadtunk, koporsónak vagy más egyéb legkisebb sirmelléklelnek minden nyoma nélkül. A kemeny talajban veremvágóval 9 méter széles és 6 méter széles gödörben dolgoztunk. Másnap Dessewffy Miklós|grófnak és bájos feleségenek jelenlétében még két csontvázat tartunk fel, ugyanazon síkban, a gyermekcsontváztól jobbra halra mintegy 3—3 méter távolságban. — Nagyságos Uraim! Vallani akarok. A tegnap este korari lefeküdtem, de nem tudtam elaludni, mert tetegnek éreztem magamat. Éjfél felé fölkeltem s a nyitott ablakra támaszkodtam. Egyszerre csak hallottam a szekér zörgést, szegeny bátyám jött haza. Behajtott az udvarra s becsukta a kaput. — Nagyságos Uraim ! Esküszöm a M.ndenhatóra, hogy amit most elmondok, azt en a vílúglalan — „láttam !" Láttam, mikor az asszony kijött a baltával a házból s az istálló mellett megbujt; láttam mikor Mihály bátyám fejére sújtott, s szegény egy hang nélkül összerogyott. Láttam, mikor az asszony a szekér mellé vonsz.olta őt s azután gyorsan beszaladt a házba. Ugy segítsen az örök Isten, a mily igazán .láttam" mindent! ő a bűnös, az asszony ! Ne keressék másfelé a gyilkost! — Nem sok mondani ralóm van már édes barátom, — végezte be elbeszélését a biró, — a szép asszonyt vizsgálati fogságba vetették, vallatták. Tagadott mindent! A vak fiu .szemtanusága" jogi szempontból mit sem ért. Az esküdtbíróság kénytelen volt fölmenteni. A szemészeti klinika kiküldött hizottsága megállapította, hogy Fazekas Jóska születésétől fogva vak s hogy mindazt, amit elmondott a bíróság előtt, — azt nem láthatta. Tehát képzelődött s csakis lelki háborodottsága eszelhette ki a rémes eseményt. Édes barátom! A vizsgálóbíró én voltam. Esküt mertem volna tenni arra, hogy mind utolsó szóig igaz a fiu vallomása, — de hát a paragrafus tillakozott az ítélet kimondása ellen. E perctől a vak fiút szolgálatomba fogadtam. Két éve már, hogy nálam van s ma is határozottan azt hangoztatja, hogy életében csak egyszer „látott!" Akkor, a borzalmas éjszakán . . . K. K.