Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 27-52. szám)
1908-11-01 / 44. szám
nyíregyháza, 1808. XXIX, évfolyam, 44 szám, vasárnap, november 1. A Szabo'.csvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Hirdetések árszabás szerint számíttatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronkint 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., ininden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Elfifijctési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor.' Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZ-TÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Bakákat kérünk! Nem létszámemelésből, nem is hadakozásra, hanem a legbékességesebb, jámbor polgári okból. Hiába, a hadakozás nem Szabolcsvármegyének való. Egyszer akart annectálni, akkor se sikerült. Pedig volt annyi jussa ahoz a kis Hajdú szegelethez, mint teszem Boszniához — Ausztriának. Szóval nem harci virtusra kell nekünk a baka, hanem egyébre. Egy gyalogezred nagyjelentőségű kulturális tényezője volna Nyíregyházának. Hozna elsősorban katonai zenekart. Ha nemcsak álomkép, hogy ennek a városnak valamikor magának, állandó színháza lesz, akkor ezzel egyszersmindenkorra meg volna oldva az állandó színháznak egyik nagy horderejű művészeti és gazdasági kérdése: a zenekar kérdés. És ugyan ki ne kívánkoznék az állandó színház után. Az a pótszezon, melylyel a debreceni színészeket, évenként megtiszteljük, (ők ugyanis nem nagy tiszteletben részesítnek bennünket) nagyon vacatio ízű. Olyan, mint úri lakodalom után a kocsisok ebédje. Itt az ideje tehát, hogy Nyíregyháza önálló színházának gondolata napirendre kerüljön. Ugy véljük, hogy ez a gondolat bátran testet ölthet már. A Bessenyei körnek és első sorban dr. Poppini Albertnek lelkes agitátiója felébresztette az érdeklődést a nemesebb művészet iránt. Hátha sikerül ezt az érdeklődést maraA tündérek országa. Mesét mondok. Tul az óperenciákról, a nagy hegyek határán is túlról, hol a jó tündérek finom ujjaikkal szövik-szövik a fonalat, mely elvezeti őket a szegényke kis kunyhóba, a nyomor tanyájára, a kélségbeesés rémes örvényében fuldoklók, az éhezők és fázók kietlen, puszta viskójába. Odamegyek túl az óperenciára, s bekukkanok a tündérek országába. Lábam gyökeret ver, szemembe köny szökik s nem tudok elmozdulni onnan. Nézek, nézek a kis nyíláson át és azt hiszem a mesék országában vagyok, hova álmom vezetett. Félek megmozdulni, hogy felébredek. Nyilik a tündérek házának ajtaja. Egy kicsi bolondosán nagy piros karimájú gomba borzasztó erőlködést fejt ki. Tuszkol valakit befelé az ajtón, az meg sehogy sem akar bejönni. Ugyan ki lehet az, ki fel bejönni azon az ajtón, a melyen belül napfényt, világosságot lát a szeme, meleget érez a teste, a szeretet, a bizalom sugára int feléje ? Sáros, piszkos, mezitlábos gyerek van az ajtón kívül. Szemei vad, zavaros tekintetüek Arcán félénkség, íutaság, állatiasság ül. Meztelen lábai vörösek, puffadtak. Egész teste reszket es e?t a reszketést százszorosan adja vissza hosszan az arcába lenyúló kócos szőke haja. És ez a gyerek nem akar bemenni a tündérek országába.' Fél, mert azt hiszi: emberek köze kerül. Jaj, mert bizonyára megtanulta, hogy bizni nem lehet! Pedig alig nagyobb, mint az a kicsi iromba, a metvik azrm az aitóp dandóvá tenni egy állandó színház számára is. És akkor nem állnánk szemben azzal a szánalmas tény nyel, hogy színház épületünk Múzsák hajlékából — Apolló színházzá vedlett. Azonban a bakákról akarunk beszélni. Szinte halljuk a stereotyp ellenvetést, hogy a nyírség homokja gyalogság részére nem alkalmas talaj. Nem alkalmas „defelirozás"-ra és egyéb parádés talpkougatásokra. De ez az ellenvetés téves. A katonaság célja nem a díszszemle, hanem a háború. Ha a 102. közös gyalogezred közül egy sincs jelenleg homokos vidéken, még annál több joggal követelhetünk egy gyalogezredet magunknak. Hátha holnap a Szahara lesz az európai hatalmak ütközőpontja? A nyíregyházi ezred bizonyára könnyebben rúgná ott a port, mint jó tiszta portalan levegőhöz szokott társai Egyébiránt akad Nyit egyháza határában gyepes terület, a melyen olyan díszszemle tartható, hogy a Vérmezőn se külömb. Köztudomásu, hc^yagyalogság élénkké, forgalmassá teszi a várost. Ez se elvetni való argumentum olyan városnál, amely fejlődés dolgában a vidéki városok között első helyen áll ugyan, de viszont utcai élete hasonlít a nyugodalmas, csendes jó falusi élethez. Másfél ezred huszárunk van, de ugyan mikor látjuk okét? Szegény huszár még javában „sorporozza" a lovát, mikor a baka az utcán már régóta vígan kezeli a s?áraz virgóniát és kevésbbé száraz járulékait. akarja betuszkolni. Istenem, mennyi rúgás érhette azt a szegény Kis gyermeket, hogy kicsi lelke elvesztette hitét! Talán nemcsak a hitét, hanem egész lelkét elvesztette! Neki nincs semmije, talán csak egy mostohája, a ki kitaszította a világba, a hol a rúgások kivetkőztették testét, lelkét és hit, és bizalom, és Isten nélkül élt nern az emberek között, de azokon kivül, — mégis azoknak kárara. Lehet, hogy bün is nyomja lelket s most mikor rilágosságot lát maga előtt, mm mer belenézni. Hanem előjönnek a jó kis tündérek és jóságos arccal, kedves beszéddel segítségére jönnek a gombáknak, majd a lörpeknek, a János bogárkáknak, az erdei virágoknak, es az ezek által hozott egy-egy bugjos fejű gyermek szé pen átlépi a küszöböt. Most jön egy kis törpe. Sápadt képű, beteg testű ványadt kis leányt vezet a kezén. Ez nem fél, nem húzódik; nincs is ereje hozzá. Révetegen néz körül. Arcán kigyúlnak azok a rettenetes piros rózsák. Szeme tűzben ég. Majd köhecsJ és bágyadtan hanyatlik a földre. — Egv tiszta kis lakásból hoztam — mondja a törpe. Hanem olt nem volt egyéb, mint tisztaság, meg még 5 ilyen apró ^vermek, a kik mint ez is falat nélkül voltak. Talán a tisztaság is csak azért volt, mert halottat vártak. Ennek a halálat. A pap vezetett oda, ki a szentséggel járt ott, én meg orvoshoz vittem. Kettő is azt mondta, hogy vége. A harmadik azonban re ményt keltett. Itt van, elhoztam hozzátok. Adjatok neki enni! Ápoljátok ! A gombák, törpék, János bogarak a virágok megint eldobtak » tündérek czőUp fonnlat Állandó önkéntes iskolánk is volna, a mi kettős hasznot jelent. Először egy csapat vidám liatal embert. Az ilyesmi bálokban, jourokon nagyon kelendő portéka. Másodszor tneg azt, hogy önkénles sorba kerülő fiatalságunk itthon tehetne eleget kaionai kötelezettségének, a mi a megbecsülhetetlen kényelem mellett jókora pénzmegtakarítást is jelent. Az csak nem akadály, hogy laktanyáról kell gondoskodni, mert ez, mint a tapasztalat mutatja, mindenütt, könnyen elsímitható kérdés. Ha Munkács, Ungvár és más Nyíregyházánál aránytalanul kisebb jelentékenyebb városok elő tudlák a szükséges lakianyát, teremteni, mi is megbirkózunk Lalán ezzel a teherrel. Sohasem volt. kedvezőbb pillanat arra, hogy Nyíregyháza ezt a kívánságát megvalósítsa, mint most. Csak cselekedni kell természetesen és mindent elkövetni, hogy a hadügyi kormány városunk alkalmas stratégiai helyzetének helyes felismerésében megfelelően in formál tassék. A delegatióban csak a minap jelentette ki a közös hadügyminiszter, hogy a katonaság és polgárság barátságos egyetértésére nagy súlyt helyez. Ez a körülmény és különösen politikai életünk mai állása (melyet azonban politizálni nem akarván, szóvá nem tehe'ünk) biztosnak ígéri a sikert Csak kérnünk kell és megadatik nekünkAktuális épen a városrendezés kérdése' Ajánljuk e sorokat az illetékesek szíve" figyelmébe, hátha sikerül a városrendezés ' " - i " 'i s ez vezette őket a nyomor országába, a kétségbeesés hónába, honnan újból és újból visszatértek, hozván magukkal didergő, éhes vad arcú, beteg teslü és beteg lelkű gyermekeket. Á tündérek pedig körülfogták őket. Kenyákét adtak a kezükbe, ruhácskát a testükre. Melengettek, szívükre ölellek, azután bátorították gondolkodó lénynyé, nemes lelküekké tették őket s végül visszabocsátottak a társadalomba, melynek haszDos, munkás önfeláldozó tagjaivá lettek; holott bizony annak terhei, olyan elemei lettek volna, a melyektől undorodva fordul el az az ember, aki akkor is rúgott rajluk, amikor még segithetett volna. * * * Ilyen gondolatokkal agyamban néztem, vagy álmodtam végig a .Nyíregyházi Leányegyesület" által rendezett mindhárom előadást. Ugyanis mind a háromszor végig néztem, mert szép volt. Gyönyörű, tündéri volt és szórakoztató. A véghetetlen szorgalommal és ízlessel előkészített estéknek meg; is volt a nagy sikerük. Még mindig, mindenki, a hol csak megfordulok azok hatasa alatt áll. És ugyan mi volt az * pár szép este? Mindegyik egy-e«y fonál, a melyet a tündérek szőttek, a kik itt a földön megakarjak alapitani tündérországot. Fonjátok, fonjátok azokat a fonalakat. És ti gombák, tőrpék, János bogárkák, erdei virágok menjetek csak a fonál ulán, mely elvezet benneteket oda. a hol magukra maradt éhező, fázó gyermekeket találtok, a kiknek nem jutott más osztályrészül eddig, mint talán csak egy szívtelen mostoha és az emberek rúeása. Mai liánnak 12 oldal.
