Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 27-52. szám)

1908-10-18 / 42. szám

4 42-ik szám. A majdnem két kilométer hosszú, fényesen kivilágított és fellobogózott utca sorokon, mely a város szivébe vezetett ; mintegy háromezer, nemzeti szinü lampionokkal felfegyverzett tanuló ifjúságnak lelkes éljenzései mellett vonult ki-ki előre jelzett szállására. Á sok kalap emelés mialt a kopaszok nem valami jól érezhették magukat. Mindannyian Harun al Rasidnak — az ezeregy éjszakába — képzeltük magunkat. Este hét orakor érkeztünk meg. Nyolcz órakor a Casino fényes palotájába gyűltünk össze, a város altal adott ösmerkedő lucullusi vacsorára, a hol Hermann Ottó — korszerint öcsém — mellé jutottam, a ki az ő örök jó humorával azt mondotta, hogy különösnek tartja azt, hogy Schulek a hires építész ós Lóc/.y a hírneves geographus a kik pedig mind a kelten Budapesten laknak, soha sem látták egymást ott, hanem ide jönnek Szom bathelyre ölelkezni. Leginkább feltűnt nekem, hogy a casinóban kártya asztalt nem láttam. Jo lenne Nyíregyházáról egy pár tucatot szegényeknek odaköícsőnözni. Vacsora után lementünk egy alsó terembe, ahol Lövi Árpád (gúnynévén Rethy László hires numizmalicus) több zamatos, fellenzős és igen csattanós végű verseit olvasta fel, amelyek közül nekem lei/jobban tetszett az .Anyagcsere* cimü költemény, amelyben elmondja, hogy miből lesz a búza és mivé fog válni még a JegeUő csalad is, mely búzakenyeret eszik. A jóizfl nevetéstői álkapocsizom-görcsöt kapva, egy szép napot átélve, nyugalomra tértem. Másnap a Mária Terézia uralkodasa alatt épült, belől csupa veres márvány szekn egyházban István Mihály püspök nngy segédlettel csendes misét mondott. Eléggé fürge léptekkel jött a sekrestyétől a mintegy harminc lépés távolságra eső oltárhoz; de a mise u-án látha tatlanná vált. Mondják, hogy a nagygyűlésen suttyomban ö is megjelent, de semmi szerepet a cultur munkában úgy a múltban, mint ezen alkalommal sem játszott. A mi érsekünk dr. Samassa József bibornok más tésztából van gyúrva, mert muzeumunknak íelszereleséhez nagyban hozzájárult. Az elnöknek — Wlassics Gyul<nak — nagyszabású fentköltlelkü beszédet, nagy lelki élvezettel végig hallgatván, a következő schablonos dolgok már nem érdekeltek, de meg azért sem maradiam ottan, mert meg nem állottam volnál hogy a számat ki ne táts^m; amit megtettem pár ev előtt akkor, mikor Széli Kálmán után megboldogult prof Andrássv Pálóczy vagy tiz csatlóssal jelentkezett a nádornál, ifj. Garai Miklósnál. Persze, hogy szívesen fogadta a harcosokat, sőt a kél jeles iljut be is mutatta a királynak, aki meg volt hatva a két derék ifjú szolgálatkészsége felett. Ilyen zavaros körülményék kczt a Budaházy György és a Pálóczyak eilen beadott vádleveleknek eredménve nem leit, hacsak az nem, hogy 1406-ban Zsigmond király is megerősítette a lelesziek javára tett alapítványokat, de Királvhelmec kivételével, amelyet csakis pénzért, II. Rákóczy Ferenctől, tudtak visszaszerezni. Zsigmond király nagyon megkedvelte a valóban vitéz és hű Pálóczy fiukat s az uradalmakat egymásután adományozta nekik, sőt úgyszólván barátsaghan volt velük. Mátyus 14 18-ban Diósgyőr kapitánya, Borsod-, Abauj- és Szabolcsmegye főispánja volt, 1420 ban a saját zászlója alatt segítette Zsigmond királyt Prága város elfoglalásában és végül 1434. évben Magyarország nádora lett. Hogy bűnbánatot, érzett, kitűnik abból, hogy Budaházy Györgynek nem engedte elfoglalni Vajkócot, sőt ő vette rá Zsigmondot, hogy az alapító levelek hiánya dacára megerősítette birtokaikban a leleszi papokat Helmec kivételével, maga pedig adomanyokat tett a monostornak, ugy. hogy mikor kegyúri jogot nyert a monostorra, minden intézkedést a leleszi prépostéra hagyott s áhítatot végezve, többször megfordull azon a helyen, ahol fiatal korában oly mészár last végzeit. Budaházy György haláláig jó barátja volt a felemelkedett Pálóczy Matyusnak s nem egyszer kapott adományokat tőié, de fájó két keze mindig eszébe juttatta az éjjeli támadást s a harcot a holt püspök ravatala mellett. n y i r v i d É Tivadar volt az elnök, a titkár pedig Porzsolt Kálmán. A prognmmnak 8-ik pontja az volt, hogy „indítványok." Porzsoltnál indítvány bejalentve nem Hvén, kaptam magamat, és Rákossy Jenő öcsémnek biztatására azt ajánlottam, bogy mondja ki a közgyűlés ait, hogy azon kőkorszaki törvény, amely szerint a főid mélyéből került tárgyak csak harmadrészben illeti* a találót, törült.essék el és a találónak szabad tulajdona legyen az amit talált. Berzeviczy akkori államtitkárnak helyeslése utan ezen indítvány egjhangulag elfogadtatott. Wozsinszky jött le is hozzám a törvényjavaslatnak megbeszélés* végett, ameiy azután jogas/i aggodalmak miatt Szivák Imrénél megfeneklett. Maradunk tehát a régiben. A leleteket ha anyagi értéit ük nincs is, rettegve eltitkolják, legtöbbnyire vidéki aranyművesek kohójában enyesznek el, vagv külföldi muzeumokba kerülnek, amint azt Mainzban, Londonban és sok más középeurópai muzeumokban tapasztaltam. Ntm akarok hosszú nótát zengeni, csak azt sajnálom, hogy Szendrey Jánosnak a középkori magyar várakról tartott értekezésén nem lehettem jelen azért, mert ezt későbben úgy is fogom olvasni, a muzeumot pedig nem láthatom, ami pedig leginkább érdekelt. A múzeumnak parkját odaérk< ztemkor ezernyi úri nép töltötte be. Mint az Óperenciás tengeren túlról érkezett vendég bejutottam ; ahol Kárpáthy Kelemen és íjaro Miske Kálmán voltak szívesek tájékoztatni, mielőtt a szorongás bekövetkezett volna. Ujy régészeti, valamint az etnographiai és képgyűjtemény, amely valószínűleg nagyrészben gróf Batthyányi Lajosnak ajándéka olyan nagy théma, amelyről ilyen táica-cikk féle keretben értezezni nem lehet. Erről könyveket kellene irni, amelyek főképen csak is szakembereket érdekelhetnek. Délben a „Sabaria" szállóban dí-zebéddel vendégelt meg bennünket a váró*. Az én gyomrom igen szűkre lévén szabva a falás legkevésbbé sem érdekelt, tehát ezt nem is igen élveztem. De élveztem, bámultam Szombathely város közönségének magas műveltségét amely itten látszólagosan egy csekélységben nyilvánult. A díszebéden százötvenen rétiünk rész'. Mintegy 100 Étlap (magyarul menue) volt a teritékek elé rakva, valamennyi szomhathelyi műkedvelőknek aquarelljeivel vagy rajzaival ékítve, amelyek közül egy sem vallolt kezdő kézre. Milyen finom érzéire vall az, hogy a primipillusok symbolikus festésű vagy rajzú étlapot kaptak. Emlékezetemben maradt a aok közül, hogy Thaly Kálmán egy kuruc vezért, Fehérpataky László, a muzeumi könyvtárnak igazgatója egy Corvin codex művészileg remekül utánzott miniatűr szegélyzetü Bánó Jenő mexikói főconjul délszaki növény és virágokkal díszített étlapot kaptak. Mi apró-cseprő ember pedig válogatás nélkül, a hogy jött. Nekem egy nádasból kirepülő vad kacsa jutott, művészi aquarell kivitelben. Nem kell gúnyolódni azzal, hogy ez kacsa, de meg azzal sem, hogy az a mit mondok kacsa, mert mindent reám foghatnak irigyeim, (haragosaim nincsenek) csak azt nem, hogy valaha komolyan hazudtam volna, amit pedig tréfából gyakran megszoktam cselekedni. Mindennek okat kell kutatni. A szombathelyi, magasabb színvonalú általános műveltségnek forrása csakis az oktatás, nevelés lehet, amely a praemonirei rend főgimnáziumából fakad. Olyan világos tiszta hófehér ez, mint a reverendájuk, a mely undorodik a sötétségtől. Nemzedékről-nemzedékre árasztják a műveltséget. Le a kalappal egy olyan egyházi rend előtt, mely ilyen eredményt mutat fel! Nehogy befogják a számat hosszadalmas fecsegésem^rt, röviden még csak azt mondom el, hogy az én örök emlekül megőrzött kacsás étlapom alá H. Ella van irva. Közelemben ülő szombathelyi asztaltársaim nem tudták a fiatal művésznőnek nevei megmondani. 190S októbei- 18 Na mondok, keres-k én egy ScherlokHolmest. Odamentem egy fehérpaphoz. Bemutatom magamat és mondom, hogy ezen képet csak uri nő festhette, fehér pap pedig csak'uri tarsaságban mozog, legyen szives a H. Ella rejtélyt megfejteni. Egy másik fch-;r kanonokkal nagy fejtörés után kisütötték, hogy Hiin^mann Ella vetette vázlatosan, (amire csat művész kepes) az étlapra. Az estét a Kárpáthy Kelemen i azgató szellemétől áthatott feher papoknak asztalánál töltöttem b Mikes Kálmán hírneves régeszünk és gf Korniss és a kananokokon kívül még kel civil bagazs és egy finom katonalisztnek társasagában. Hogy a szombathelyi fehér papok gazdagok-e vagy koldusok, a/.t nem tudom, de azt, hogy urak es a műveltségnek fáklya vivői, bizonyítja az a magas színvonal, amelyre Vasvármegyének és Szombathelynek középosztályát nemzedeiről-nemzedékre emelték. Hosszura nyúlt éietem a att sok földet Dejartam, de Szombathelyt legszebb emiekeim közzé sorozom. Meg sok szépet lehetne elmondani a szombalhelyi két szép nrpról, de hát csúnya dolognak tartják ha egy vén ember egy viruló szépségben gyönyörködik. Részemről hálás üdvözlet Szombathelynek. Éljen a szép Samiria A ki nem mondja szamár J. A. Nyiregyháza, 1908. október 13-én. I)r. Jó»a András. Levél a tanfelügyelő bácsihoz. Ezen levelem adassék tisztelettel a Nagyságos tanfelügyelő bácsinak Nyíregyházán. Én hála istennek, jó egészségben vagyok, melyhez hasonlót kivánok a Nagyságos tanfelügyelő bácsinak. Továbbá igen félek, hogy ezen levelem miatt meg tetszik rám haragudni, soká is törtem rajta a fejemet, de tessék megengedni, hogy én nagyon szeretnék tanulni és Bujon nincs iskolánk. Minden iskolába járnak már Bujon, csak mink rom. katholikusok nem járhatunk, mert a mi iskolánkat bezáratta a biró. Én tavaly végeztem a 4-ik osztályt, iparos akarnék lenni és azzal biztatott Bslica tanitó ur, akit én nagyon szerettem, mert igen jó tanítóm volt, hát att mondta, hogy végezzem el az 5-ik osztályt, mert még gyenge vagyok s akkor elmehetek iparos inasnak. — Ugy örültem, hogy most már elvégzem az 5-ik osztályt, alig vártam a szeptembert, hát már október is elmúlik és mink katholikusok, most sem járunk iskolába. Pedig Balica tanitó ur mindig arra tanított bennünket, hogy mi vagyunk legerősebbek az országban s a szentséges érsek ur olyan gazdag, mint egy király, ha kimegy az utczára, nem jár gyalog, hanem aranyos hintóban és mégis igen jó ur, a templomunkat is ó építette, még a gávait is, a nyíregyházi kéttornyú aranyos templomot is, a melyiknél szebb már az égben sem lehet, csupa angyalok vannak benne, én láttam. Most Kótajkan is építtet a szentséges érsek ur. lstenam! de gazdag is lehet, a tisztelendő ur is mondta. Hát ugyan miért nem épittet iskolát is nekünk ? Tisztelt tanfelügyelő bácsi, tessék megírni a szentséges érsek urnák, hogy építtessen nekünk iskolát is. Mindenki tanulhat Bujon, csak mink katholikus iskolások maradunk el a többiektől! Én nem is tudom, miért van ez igy ? Egyszer kihallgattam a nagy embereket, a mint arról besiéltek, hogy a mi iskolánk szük, alacsony, egészségtelen, a tanitó ur is ott lakik, a konyháján jár keresztül a scobájába, az ablakának még most sincs sarka, pedig tavaly is csak igy lógott kívülről, nem is akarják már csináltatni, hanem eladták az oroszoknak két évvel ezelőtt, hogy az árából uj iskolát építenek a templom melletti nagy udvaron, nem is egyet, de kettőt. Ezt beszélték az emberek, meg hogy a szentséges érsek ur most sem engedi eladni az ócska iskolát s emiatt nem épithatnek ujat, hijába akarnának. Az •mberek még káromkodtak is, hogy lám a magyarok azt csinálják, a mit akarnak nekik nem parancsol az érsek ur, a biró is azt csinál, a mit akar, pedig az is egy közönséges orosz ember, a mi vallásunk pedig a legerősebb az egész világon, a fa-