Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 27-52. szám)

1908-09-20 / 38. szám

144 36-ik szám. NYIRVIDÉK 1908. szeptember 6. A fenti adatokból kitűnik, hogy Magyar országon 1908. évben a tenyésztők száma 13,000-rel, a termelt gubómennyiség 200,000 kilogrammal ís a tenyésztők és a selyemfonóiparral foglalkozók összkeresete 604,850 koronával emelkedett az 1907. évi eredménnyel szemben. Selyemtenyésztésünknek ezen emelkedését főkép annak tulajdonithatjuk, bogy a selyemnek ára emelkedett a vilagpiaezon min^k következtében a selyemtenyésztési felügyelőség az államkincstárral szemben fennálott hátralékos tartozását li törleszt vén : a gubókat a tenyész tőre nézve előnyösebb feltételek mellett válthatta be, a mi természetesen fokozta a tenyésztési kedvet. Lényegesen befolyásolta továbbá a tenyésztés emelkedéset az, hogy a mult év kedvezőtlen volt mezőgazdaságunkra nézve és igy nagyobb türelmetlenséggel várta a nép az alkalmat arra, hogy az első penzhez jusson, mit a selyemtenyesztés ad. Tekintetbe veendő az is, hogy az idei tavaszi időjárás kiválóan kedvező volt a selyemtermelesre. Végre tagadhatlan, hogy a szrderfaültetéseknél országszerte évről évre örvendetesen tapasztalható haladás csök kenti a tenyésztéssel eddig járó nehézségeket, a mennyiben a tenyésztők egyre könnyebben jutnak a szükséges szederfa level mennyiséghez. Ezen kedvező alakulások mellett sincs azonbaD kizarva, hogy a selyemtenyésztésnél is, mint más gazdasági ágazatnál időnként kisebb nagyobb ingadozasok mutatkoznak. Ezen körülményből azonban nem szabad köveikeztetni selyemtenyésztésünk visszaesésére. Hiszen senki sem fogja áilitani, hogy mezőgazdaságunk hanyatlásnak indult azért, mivel sot vidéken az idei búzatermés alig éri el felet a mult évi termésnek. A selyemtermelesünknél tapasztalható ingadozások azonban nem szorítkoznak tisztán hazánkra. Ilyenek még nagyobb mérvben fordulnak elő más selyemtermelő országokban. Igy például Olaszországban 1893. évben 61 millió kiló selvemgubót termeltek, mig ugyancsak ezen országnak selyemgubó termelese 1903-ban 44.598,000 kilóra csókkent. A mult 1907. évben pedig ismét 57.580,000 kilóra emelkedett a gubóterméi. Franciaországnak gubótermése 1894. évben 10.584,000 kilót tett ki, mig 1903-ban 5.985,000 kilóra csőkkent: 1907. évben pedig ismét 8.396,000 kilóra emelkedett. Éppen ennyire ingadozók a selyemárak is. Igy például 1907. évb^n 1 kilogramm selyemnek legmagasabb ara 71 frank volt április hónapban, mig ugyanazon selyemnek ara ugyanazon év deczember havában 55 frankra csökkent. Ha figyelembe vesszük selyemtenyésztésünk eddigi fejlődését, azt tapasztaljuk, hogy annak újjászervezése, vagyis 1880 óta 1908. év végéig a selyemtenyésztéssel és selyem fonóiparral foglalkozóknak kifizetett kereset összege 79.581,415 koronára rug, mi kétségkívül a jövőre nézve a legjobb remenyekr* jogosít. A Nyiregyházi Zenede fellendülése. Füredi testvérek zeneiskoláját az idei tanévre beiratkozott növendékek száma máris sokszorosan felülmúlja a mult évit, holott a beiratások most még tömegesebben történnek, mint a rendes beiratási határidőben. A létszám immár a 70-et is túlhaladta es az iskola rohamos fejlődését tekintve ma megközelítőleg sem állapithaló meg, hogy e szám meddig fog emelkedni. Annyi azonban csaknem biztosra vehető, hogy zeneiskolájuk eddigi fellendülése után ítélve, Fürediék legalább 100—120 növendékkel fogják az idei tanévet bezárni. A növendékek tekintélyes száma igazolja legjobban, hogy városunk mar rég megérett az absolut becsű műzenét művelő ezen kulturintézet létesítésére, ami eddig csak azért nem történhetett meg, mert hiányoztak támogatásra méltó és egyenesen ezen feladatra praedestinált szakemberek, kik oly művészi ambitióval vállalták volna a kezdet fáradságos úttörő munkáját, mint Füredi testvérek. Épen ez okból fogadta városunk intelligens közönsége már a mult tanév elején oly őszinte őrömmel és előlegezett bizalommal Fürediék vállalkozását tudva, hogy Nyíregyháza zenei életének tejlesztése, a zenei nevelés fontos közügye jobb, lelkiismeretesebb kezekre bizható alig volna. Még teljesebb tehát most örömünk, látva, hogy vállalkozásuk fényesen bevált, intézetük gyors felvirágzásnak indult s rövidesen szülővárosuk büszkeségét fogja képezni. Sikerük elérésében fontos szerepet játszik azoa körülmény, hogy a saját anyagi erejük túlterhelésével számos szegénysorsu növendeket részesítettek tandijmentesseg és kedvezményekben, intézetüket nem üzletvállalatnak, hanem a zenei nevelés ügyét szolgáló közművelődési intézménynek tekintvén és annak vezetésénél a zenének mennél szélesebb körökben leendő mpgkedveltetését, terjesztését tűzvén ki főcélul. A zeneiskola a zene művészetéből azt a felsőbbrendű szépet óhajtja nyújtani, melyhez korábbi időben szegényebb sorsú ember alig juthatott. ,A műélvezet ne legyen többé elzárkózva a gazdagok és előkelők termeibe. Beviszi a zenei szépet legfejlettebb alakjában az egyszerű ember hajlékába is, mert a szegényebb növendékeknek egészen díjtalanul is, általában pedig oly jutányos oktatást képes teljesíteni, melynél az otthoni magánoktatás jóval költségesebb és lőbb szempontbol tagadhatatlanul hiányos is lehet. Ha tehát intézmény bátorságos önérzettel fordulhat a nemes lelkek támogató segilségere, akkor a zeneiskola a kulturális tenyezők sorában őszinte bizalommal teheti azt es remélhet jótékony pártolást azok részéről, kik boldogabbak, hogy masoknak adhatnak és nem kell másoktól kérniök. Meg vagyunk róla győződve, hogy a helyi társadalom segítségére lesz Fürediéknek és nem fog késlekedni kegyes adományaival segíteni azon szegény, zenei tehetseggel megáldott gyermekek ügyén, kiket Fürediék a maguk erejeből már fel nem vehettek, tandíjmentes növendékül és ily módon elejét veszi annak, hogy az ily szegény gyermekek sorsukra hagyatva esetleg kenyérkereseti pályájuktól fosztassanak' meg. Beiratkozni a cimbaiom, zongora, hegedű és gordonka tanszakokra allandóan lehet Pazonyi utca 5. sz. alatt naponta 10—12, és 3—5 órák kőzött. Zongora és cimbalom növendékeknek a gyakorlás a zenedei hangszereken megengedtetik. Giardinettó. Jósa Andris bátyánk életének és emlékezetének gazdag tárházából való a kővetkező eset. Nagykállói kórhá'.i főorvos koraban beállít hozzá egy nyírségi atyafi. — Hát magának öreg mi a baja ? kérdi tőle. Kézit csókolom nagyságos főorvos ur, nekem, köszönöm szíves kérdését, hala Istennel, jó órában legyen mondva semmi bajom se volna, csak a lobomnak van valami baja ; azt lessen megvizitálni, ha olyan jó szívvel lenne irányomban! Masnap amputálni kellett az egyik lábát az öregnek, akinek maganak semmi baja se volt, csak a lábanak. A városi mérnök választás iránt nagy volt az érdeklődés. Megtelt a közgyűlési terem, mint ha Isten tudja milyen nagy valasztási küzdelemre lett volna kilátás. Pedig a választások egyhangúlag történtek. Tudni illik nem csak mérnököt választottak, hanem egy tanyai szülésznőt is. Akik a nagyterembe nem fértek, szokás szerint a folyosón, meg a nagyterem melietti tanácsteremben lesték a .valasztas" eredményét. Mikor a választási aktusnak vége lett s a nagyteremből harsány éljenzések között vonulni kezdtek kifelé, a tanácsteremben egy jókedvű városatya olyan érdeklődései mintha csak az érdekelte volna, kérdezősködött sorban a kifelé igyekvőktől: — Ki lett a tanyai szülésznő ? Senki se tudta megmondani. Hanem azért egyhangúlag .megválasztották*. * Az iskolában javában magyaráz a tanító. Egyszer észre veszi, hogy a hátulsó padok egyikében egy nebuló felnyújtja a kezét s a kezén a mutató és középső ujját. Ami tudvalevőleg azt jelenti, hogy az illetőnek valami mondani valója van. — Na mit akarsz ? — Tanitó ur ! Nekem ki kell menni! — Nem megy sehova. Ne mászkáljatok mindig! Pár ptrez múlva ugyanaz a nebuló ismét felnyújtja az ujjat. — Na, mi kell már megint? — Tanító ur! Nekem ki kellett volna menni! — Takarodj ki mindjárt, te haszontaian ! Még ii itt vagy I * Sokan panaszolják, hogy Nyíregyháza nem magyarosodik. Nincs ígazsaguk. Sicuti íigura docet. A város utcáin földet hordanak a víz áltat kimosott helyekre. A talyigások hordják, az utkaparók meg szétteregetik. — Bugye? — kérdi a talyigas. Ami azt jelenti, hogy elég lesz-e már. Uzs! — feleli az utkaparó épen olyan Klasszikus rövidséggel. Aztán hozzá teszi: — Nyi len pán utibiztos, esi pán Huszakitiszt, ale aj pán főmirnög bugye teljesen megfelelovi találovaty! * A nőtlen: Hova rohan. Hova rohan, kedves Zsevro ur ? Biztosan beíratni a gvereket, mi? A családapa: Teved édesem, nagyon teved. Annak már rég vege. Az csak a regi időkben volt ugy. Ma már nem szeptemberben íratjuk a gyerekeket, oh nem! Minden tiszlessegus gyerek mar junius végén beiratkozik, amikor máskor szabadult. Hja, minden vai'ozik ! Minden összekeverődzik ! Az ember man2p nem a hó végen, vagy elsején költözködik, hanem ötödiken meg nyolczadikáD, a kalendáriumok nem Szilveszterre jelennek meg, augusztusban már megkapom a jövő evi naptáromat. Bolond világ. Télen van ősz, ősszel nyár, nyáron meg tel. Az esti ujsag megjelenik mar kora délután, a reggeli az éjfél multával, hajnalban. Minden előbb, mint kellene. Sietünk, rohanunk. Ha szeptemberig várok, be nem tudom Íratni egy gyermeseinet se, mert minden helv be van töltve. Mert szeptember elseje, masodika ma már junius végen van. Márcziusban kapoK mar zöld oorsót, spárgát, májusban őszi barackkai rontom el a gyomromat, juniusban van már szőlő, augusztusban uj bort mérnek már, viszont azonban novemberben rámondják a szeptemberi termésre, hogy óbor! A nőtlen; Eszerint boldog ember. Nem nyomja fejét a bu, a tandíj mellett gond nélkül köszöntheti a szeptembert. A családapa: Na, tudja utólag fizetni rossz, de előre fizetni : az maga a gyehenna. De itt is minden összezavarodott. Mit gondol, miből elek en ebben a hónapban ? Szeptemberben az októberi előre felvett fizetésemből törlesztem az augusztusi adósságaimat. Most számítsa ki, milyen pénzből fizettem juniusban a szeptemberi tandíjat ? De vigyázzon, bele ne zavarodjék, mert beviszik a kórházba. Erre pedig még egy kicsit korán van. Majd eljön annak is az ideje, hogyha még egy darabig összekeverednek a dátumok ! * A hölgyek, a „mai férfiak" okulására igen szép es megható történetket szoktak mesélni Matyas király egyik lovagjáról, aki egy oroszlán ketrecéből kihozta választottja beejtett keztyüjet. Es mi — mai férfiak — szemlesütve ismertük be, hogy nem volnánk hajlandók megismételni a merész trükköt, mert legjobb esetben kipiszkálnánk valamiképpen a beejtett keztyüt vagy — mi száz urnák egy forint? — egy divatáruhazból vennénk helyette másat. Most azonban mindez megváltozott. Mi újra büszkén verhetjük; mellünket s egyszerűen lekismiskázzuk azt a XX. századbeli lovagol. Mi nem betoppanunk és kirohanunk. Ellenkezőleg ! A mai férfi kényelmesen besétál az oroszlán ketrecbe s azután hideg vérrel — borotvál. És pedig megborotválja az állatszeliditőt, de ha kell, megborotválja a feleségét, az anyósát, közkívánatra magát az oroszlánt, sőt a ketrecet is. Mert minálunk nem is a bátorságban, hanem az oroszlánban volt eddig a hiba. Mert az csak természetes, hogy mi modern népek nem állhatunk szóba mindenféle jöttment oroszlánnal. Nekünk szervezett, becsületben megőszült oroszlánok kellenek. Mihelyt ilyen még akad, hölgyeim, dobják csak ketrecébe azt a keztyüt !