Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 27-52. szám)

1908-09-20 / 38. szám

142 37-ik szám. N Y I R V I D É IC 1908. szeptember 13. emeletes háztól eltekintve, azt hisszük, hogy nem több, mint 150000 korona értékben szerepel a kérdéses háztömb a mérlegben. Jövedelme alig több, mint 15 — 17000 koronában van kimutatva és csaknem ennyit mutat ki a mérleg a ráfordított kiadásokban. (Pontosan az egész házcsoport értéke 242500 kor , jövedelme 19414 kor., fenntartási költségek 19476 kor.) A takarékpénztár tehát nem jövedelmezteti az itt fekvő tőkéjét, hacsak akként nem, hogy évről-évre a házak értékéből 2500 kor.-t leír. Ellenben van egy félmillió tartalékalapja, van 130000 kor. külön tartalékja és van 180000 kor. nyugdíj tartalékja. Van ezeken felül 1 millió 600000 kor. értékű értékpapírja. Ha mármost ezen tartalékok felhasználásával egy ötéves cyclusban fokozatosan kiépítené a telektömböt, alig valami időközi bérveszteségről lehetne szó, melyet részben kárpótolna a boltbérek emelkedése, részben az adómentesség. — nem is szólva arról, hogy a kérdéses helyen elférnek — mint Budapesten az Anker udvar előtt az utcára tett ideiglenes bolthelyiségek. Méltó volna a takarékpénztár nagyságához, méltó ahoz a szoros kapcsolathoz, mely a városhoz fűzi. méltó volna azon, az üzleti érzéken felülemelkedő látkörhöz, mely a takarékpénztárt jellemzi és méltó volna ahoz a hálához, melyről a takarékpénztár meg nem feledkezhetik és a melylyel a városnak magának és a város polgárságának adós: ha ezt a kérdést, mely pedig ugy tudjuk, évekkel ezelőtt programmját képezte, megoldaná. De ha nem tehetné, ha nem akarná tenni, ha a város külső képe. a város igénye és szükséglete ez irányban elegendő kényszert gyakorolni rá nem képes: akkor — - bocsássa a szabad fejlődés törvényszerűsége alá ezt a területet, ne tartsa attól vissza — — adja át a városnak a leltárban felvett becsértéken. A város tudni fog vele mit tenni. Elvégre alig van nagyobb város, mely bérházakkal nem rendelkeznék, aminek megszerzésére a közérdek és a jövedelmezőség ad impulsust. Egy nagy bérház nevelje gyermekeimet németekké, csak amenynyire okvetlenül szükséges. Előadási nyelvül használja a magyart. Hiszen gyermekeimmel én is minden este magyarul imádkozom. Gyönyörű és ránk nézve kitüntető az az epizód is, mely egy alpesi kirándulás alkalmával játszódott le. A hegytetőre érve. betértek az ott lévő menedékházba és az udvarhölgyek egyike az asztalon fekvő látogatási-könyvbe ezt irta: „Elisabeth. Kaiserin von Oesterreich". Erzsébet ezt látva, kezébe vette a tollat, áthúzta a fönti szavakat és fölé irta : .Erzsébet magyar királyné." Ezek után nem csoda a bécsiek kicsinylése és a híresztelés, hogy Erzsébet jelentékeny összegű osztrák császárnői apanage át a szűkölködő magyarok között osztja ki. * * * Nemzetünkhöz való ragaszkodásán kivül, ami legfőbb erénye volt, tekintetbe jöhet még kiváló műveltsége. Első sorban is nyelvtudása. A magyar és német nyelven kivül beszélte még az angol, francia, latin és görög nyelveket. Szerette az irodalmat is. Kedvencei voltak Heine, Shakespeare és Eötvös. Mint utrajzoló maga is kiváló, sőt mint költőnő is számottevő. Különösen szépek papírra vetett mondásai, melyekben saját szenvedése áran megismert életigazságokat tár elénk. Szépek a politikáról, az általa utált udvari ceremónia és etiquetteről mondottak, de legbecsesebbek mégis azok, melyek az ő szenvedő, nemes lelkét közelebbről engedik megismerni. A sok kellemetlenség után, fog ugy jövedelmezni, mint ahogy a földbirtok jövedelmez. Debrecen, Kecskemét stb. nem bánták meg, hogy vagyonuk egy részét oly ingatlanba fektették, amelyen bérház emelkedett A város nem fo3 habozni, hogy átvegye, felépítse a kérdéses telket és ezzel a város külső képét nagy. ságához méltóvá tegye, egyben a lakás kérdést rendezettebbé változtassa anélkül, hogy ezzel anyagilag bárminő áldozatot is hozzon. Ajánljuk a kérdést az irányadó körök figyelmébe. Jegyzetek. Egy osztrák borkereskedelmi lap, melynek fennállása első esztendejében sikerült már nem egy közleményével feltűnést kelteni s bizonyos tekintetben az osztrák (sót magyar) borkereskedői közvélemény szócsővének tekintendő, kiadta a szüretre a jelszót: WA borvásárlással várni kell.

u Zuwarten! Ez a legújabb osztrák jelszó, melyet azonban idehaza is megértettek a kereskedők. A vétel nem sürgős, várni kell vele, mig a gazdaközőnség kellően megpuhult. Mit ért a Neue Weinzeitung puhulás alatt, azt a cikk irója egész leplezetlenül kimondja. A szőlőtermelők az idén a kereskedelem kénye-kedvére vannak kiszolgáltatva az .óriásinak* ígérkező termés folytán. A magyar-osztrák kettős birodalomban az idén még a fűzfákon is gerezdek lógnak, szőlőt terem a sás és fürtők sárgállanak az orgonabokrokon. Rekordtermése lesz ennek a boldog földterületnek, amilyen talán a világ teremtése óta sem volt. Mert csak hallgassuk meg a kétségtelenül .hiteles" statisztikai adatokat. Magyarországon Horvátországgal együtt lesz 6—7 millió hl. bor, Ausztriának még több. Ott legalább is 8—9 milliót fognak siűrni. Ezen utóbbi menynyiséget még részletezi is. Alsó-Ausztria betakarít lV»—2 millió hl.-t, Tirol 2, Dalmácia és a tengermellék 2. a többi tartomány 2—2Vs milliót. Summa summarum: lesz tehát a közös vámterületen 14—15 millió hektoliter bor. Ugyan ki az, aki nem hajlik meg a megbízható számadatoknak eme súlya alatt? Ezt a boráradatot még elképzelni is borzasztó. Ez több mint kétszer annyi, mint amennyi az utolsó években termett. Itt le kell menni a mit neki embertársai szereztek, keserű lemondással esdekel: .Nem kivánok mást az emberektől, csakhogy nekem békét hagyjanak". — Rudolf halálakor pedig a fájdalomtól megtörve, igv sóhajt: .Minden ember életeben van egy pillanat, mikor a lélek megszűnik élni és ez az időpont nem azonos mindig a testi megsemmisüléssel." A csapások egymást követték életében és igy nem csoda, ha nahéz betegségtől is kínozva, kiönti lelke reménytelenségét és félelmét e szavakban: „Nincs erőm tovább élni és nem sóvárgom a halált." És az elérkezett mégis, megváltani és feláldozni a szenvedő bilincseit . . . Eltemették a Kaisergruftba, pedig egyetlen vágya volt, hogy Gödöllőn pihenhessen. Nem nyugszik hazánkban; de a ravatalán díszlett lótus virágok nem hazudtak: Örök az élete annak, ki a szeretet betűivel egy nemzet szívébe vési nevét. Erzsébet velünk, közöttünk van mindig. Az ő kegyelete volt az, mi Budán a csak kényszerből tűrt Hentz-szobor helyett felállította az övét. Ekkor irta Jókai: ,A mi szeretett királynőnk csodát tesz velünk az égből. Letörli a nemzet arcáról az utolsó fájó könnyűt. Beheggeszti az utolsó sebet, melyről elmondhatjuk, hogy nem sajog többé, de még — vérzik . . .* £s azóta forgott az idő ! Egy évtized múlva nem ii vérzik többé, de sajog újra . . . Mátray Gyula. bor árának a felére, a harmadára és még lejebb. Ha a kereskedők .a vásárlással várnak". Sőt már lehet is a termelőkkel néhol okosan beszélni. Magyarország egyes vidékein — igy jelenti az osztrák szaklap — nincs se pince, se edény ily kolosszális szüret befogadására. A bort oda kell adni „minden áron!" Adjak is. A megszorult gazdák üres hordó ellenében adnak ugyanannyi bort, amennyi abba belefér. Tehát ha valakinek ötven hektóval több bórt adott az úristen, mint amennyi hordója van a pincében, szívesen ad 25 hl.-t ebből a mennyiségből egy 25 hektoliteres hordóért, csakhogy a megmaradó bort elraktározhassa. Csakhogy ez még nem elég ! Hajlandók lesznek a termelők még rá is fizetni erre a csereüzletre. Épen azért a kereskedők jelszava a várakozás legyen! Ne rontsák — ugy mint ők rendesen szoktak! — az árakat a felfelé licitálással. A gazda vagy adja a borát félingyen, vagy fulladjon bele a saját borába. Ezeket a dajkameséket persze sekan őrömmel hallgatják a Lajtán innen is, tul is és kéjjel terjesztik őket. Tessék csak elolvasni a „Fűszerkereskedik Lapjá"-t. Itt is mint befejezett tényt állítják oda, hogy hazánkban az idén .legalább" (!) kétszer annyi bort fognak sajtolni, mint tavaly. És tud az a lap szintén olyatén hírekről, miként vesztegetik a megrémült gazdák azt a bort, melyről az iró maga is elismeri, hogy az minőség tekintetében egyike lesz a legkiválóbb évjáratoknak . . . Mint pozitív tényt állítja, hogy a tavalyi árakhoz képest a termelők már 8—10 K.-val kevesebbet kérnek, de még igy sincs vevő, miért is a birtokosok kénytelenek lesznek .természetesen" további árengedményeket koncedálni, mert ,oly túltermelés van, hogy hordó sem lesz elég." Tessek ezzel szemben elolvasni a kerületi szőlészeti falügyelők legújabb jelentését. Nem beszélnek azok exorbitans termésekről, hanem csak itt-ott jo középtermésről. Sz annyit jelent, hogy lesz néhol az idén 30—35 hl. egy holdon, de azért, aki nem Íróasztal mellől terjeszti a célzatos hiteket, az azt is tudja, hogy lesz 15 hl.-es szüret is quantum satis. Ami pedig a borárakat illeti, azok még egyáltalán nem alakultak ki. No de ez mind mellékes, a fő az, hogy a kereskedőknek ,a vásárlástol egyelőre tartózkodniok kell." Megértetted-e ezt a mottót magyarom ? És elérkezettnek tartod-e az időt arra, hogy ezek után magad is szervezkedjél ? Hogy viszont te, aki legjobban tudod, miszerint azokból a mesés terméshirekből egy szó sem igaz, tömörülj és közös megállapodással, összetartással védjed a saját érdekeidet ? Az idei bor minősége kitűnőnek ígérkezik. Készlet sehol sincs a vámterületen belül. A kereskedőnek, a vendéglősnek venni kell, ha üzletével felhagyni nem akar. És pedig most kell vennie, mert pincéje kiürüit és mert a bor kétségtelenül olcsóbb lesz valamivel, mint az előző évükben és nagyon bizonytalan, mit hoz a jövő. Szervezkedjenek gazdáink községenkint, járásonkint. Lépjenek egymással kontaktusba azok a termelők, akiknek legtöbb boruk szokott teremni és kössék le egymás szavát, hogy egy bizonyos méltányos áron alul, melynek magasságát ők együttesen állapították meg, semmi szin alatt borukat nem adják. És ne dobják egyszerre a piacra az egész termést, hanem mindenki csak a felét vagy még kevesebbet kínáljon megvételre. A kereskedői fenyegetés és egymást-biztatás csak egy gyenge, szanaszét huzó gazdatársadalommal szemben jár eredménynyel, ahol kellő szervezetet állítanak az ő kartelljök ellen, ott sikert nem érhetnek el. Városok segítése. Sok szó e3ik a városok segítéséről. De kell is hogy legyen, végre lesz is kedvező eredménye. A magyar városok bajain sürgősen segíteni kelL