Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 27-52. szám)

1908-09-13 / 37. szám

4 37-ik szám. N Y I R V I D É IC 1908. szeptember 13. Ha a régészeti, néprajzi, iparművészeti, szépművészeti, természetrajzi, természettani tárgyak összegyűjtésének sportjában az emiitett. sportokhoz hasonló buzgalmat fejtenének ki azok, a kik azt tehetnénk, nem férne be abba gyönyörű kultur épületbe, a melybe mohón fogva és e miatt elfaradva, elszenderedve, oly szépeket álmodunk. Vigasztaljuk magunkat azzal, hogy a szép álom is nagy élvezet. De hát ezen nincs mit csodálkozni, mert minden józan eszű ^rnber belátja, hogy előbb való a hadi hajó, uj ágyú, létszám emelés, mint a cultura szekerenek előbbre tolása. Mikor dől le már valahára a tömeges ember ölésnek bálványa?! Szinte megkönyebbültem, hogy epémet kiönthettem. De mint a fele ,.Dulcamare" nem csak keserűséggel vagyok tele, de néha édes érzés is cseppen, mikor látom, hogy muzeumunk ujabb Mecenássai akadnak. Muzeumunknak egyik legbuzgóbb támogatójának Kállay Andrásnak példáját „Bandi" fia folytatja. Tőle hallottam, hogy azt hallotta valakitől, hogy több kézen átment hallomás szerint a buji határban egy kiegett tőzeg területen, — rétkőzi nyelven püfőben — egy magános csontvázra akadtak, melynek melltájékán egy „lábnyi" hosszú színarany keresztet találtak. Tyhű az áldóját! Vilagra szóllo lelet! Többheti fáradság utan Horváth Ferencz buji földbirtokos barátomnak és Csapkay Gyula buji gyógyszerész öcsémnek sikerült a nevezetes leletet muzeumunk részére megmenteni. De a dolog nem épen egészen ugy volt, mint azt Bmdi öcsém hallotta, mert a csontvázat nem elégve a püfőoen, hanem eleg ép állapotban, nem tőzeges talajban találtak. A feszület nem volt egy „lábnyi" hosszú, hanem csak két czoll. Nem aranyból hanem a Krisztus sárga rézből volt öntve, és a vas keresztnek faberakása volt. A feszület végén egy kis fül bizonyította, hogy olvasónak vegén csünghetett, melyet az elhunyt a XVII. század végén, vagy a XVIII-ik század elején Mária Pócsról hozhatott. Tpstvérek kőzött is megér tiz krajcárt. megmentéseért azt, hogy az asszonyt is bőrtönre nem vettette, mivel ez is tudott félje conspirátióiról; a férjet pedig üldöztette. Mikor a kocsis megmondta ura lakását, itt azonnal házkutatást tartottak és ami a szép vagyonból még megvolt, azt a bestiák elvitték. A hálás hadnagy a nőt értesítette férje üldöztetéséről es hogy Egerben kerestetni fogják. Akkor persze távirda még nem volt, de posta is alig. A sürgős leveleket csak direkt felfogadott emberekkel lehetett küldeni. A nő nem is késett ilyen felfogadott küldönc utján értesítését Egerbe elküldeni. De mikor ez a küldönc Egerbe ért, Schwartz István akkori hitközségi elnökhöz, az üldöztetés már publikálva, az üldözött pedig veszélyen tul — Bátorban volt, honnét mint koldus maszkírozva, Verpelétre, majd Domoszlóra és igy tovább, hol ide, hol oda ment, jóakaró hitsorsosai által támogatva. 1850. ér nyarán régre az ország megszabadult Haynau rérengezésétől és midőn visszahívása miatti bosszúságában a kegyelmet nyakrafőre osztogatta, a fiatal hadnagy az üldözött titoknokot belevette a kegyelmezettek listájába. Igy aztán haza ment; az egykori szép vagyonnak még csak a roncsát sem találta. De a hűséges feleség oldalán kipihente fáradalmait. Ezután már csak mint alkusz tengette életét. Mikor aztán a független magyar minisztérium megalakult, ő rá is könnyebb napok virradtak. A hazatért hazafiak közt sok jó ismerőse volt. Igy Helfi Ignác, Horn Ede es a nemzetőrséget szervezett Mednyánszky Sándor is. Ezek kieszközöltek részére állami támogatást, sőt mikor a honvéd nyugdijalap a koronázási .nászajándékból" létesült, ebben is részesítették. Gyermekeit derék, művelt emberekké s jó hazafiakká nevelte és ezek a fővárosi életben most is számot tevő egyének. A 70-es években én is gyakran láttam az őreg urat a kávéházban, ahol délutánonként a sakk jatékba szokott belemerülni és ha észre vett, mindig a legbarátságosabban viseltetett irántam, mintha azzal akarta volna meghálálni ama szívességet, melyben nálunk részesült gyermekkoromban, üldöztetése idején. A kereszt azonban áldást hozott, mert az utánoa való kutatás felkeltette a régészet iránti érdeklődést Balog János földművesben is, aki a buji ref. egyháznak földjéből, mely a községtől nyugolra mintegy két kilométer távolságra eső u. n. „Nemesi" dűlőben fekszik, egy kis darabot haszonbérben bir. Szántás közben az ekéje több edényt zúzott szét. Figyelmessé válván, három eléggé ép edényt mentett meg és muzeumunk részére a községházához vitte, a honnan emiitett buji barátaink szívesek voltak azokat nekem átadni. Egy kis magasra felnyúló fülű edény egy nagyobb tállal leborítva találtatott, épen olyan, mint a milyeneket Nyíregyházán hat különálló a Krisztus előtti évezred második feléből származó temetőkben ; — a közvágóhíd, a nagy laktanya, a Lichtmann Dezső sertés hizlalda területén, a néhai Dr. Trajtler Samu Érkerti szőlőjében, az Epreskert- és Nyirfa-utca végén nagy számmal talállak. A harmadik edénynek éles hasa felett nyolc csoportban hegyével felfelé dűlt helyzetben álló háromszögök ostáblaszerü bekarcolatokkal van díszítve. Az éles has alatt három sorban ferdén vonuló, kerülék alakú, sűrűn egymás mellé helyezett homorulatok kepezik a díszítést; ezek alatt pedig több sorban egymástól távolabb álló harantul körűi futó vonalakat látunk. A háromszögök csúcsai között pedig elmosódott kőralaku karcolatok vannak. La Téne izlésü edényeken ilyen díszítést sehol sem láttam. Ezen edény arra vall, hogy azon időben nálunk az agyagedéDy ipar magasabb színvonalon állott, mint a svájci Neufchateli tónak északi végén fekvő „Mária" falu mellett levő La Téne-ben. (A tónak szélein levő sekélyvizű részleteket az ottani francia halászok La Ténenek nevezik. Nálunk a „Tiszaháton" langónak). A mult századnak közepén itten találtak először özönével olyan tárgyakat, melyek kétségtelenül a Kr. e. évezrednek második feléből származóknak bizonyultak. Ebből származott az, hogy La Téne korszakról később La Téne Ízlésről beszéltek és azt hitték, hogy ezen cultura innen terjedt szét a szélrózsa minden irányába, tehát hozzánk is. A mi hasonló izlésü leleteink azoüban ezen nézetet megcáfolják, mert a nviregyházi égetett embercsontokat tartalmazó edényeinkben „cyprea monetát" kaurit találunk, amely kagylókat az indiai tengerből halásznak és Afrika keleti részeiben apró pénzül használnak, tehát a neufchateli tóból nem kerülhettek, de találunk olyan nem átlátszó jellegzetes díszítésű gyöngyöket is, amilyeneket Virchow a kaukázusi kőbánban nagy számmal talált, Erdélyben pedig Gyalun. Ez a cultura tehát nem nyugotról, hanem keletről került hozzánk, és innen terjedhetett nyugotra. Alig ran vármegyénknek olyan tájéka, ahol La Téne izlésü nyomokra ne akadnánk. A mult hónap 29-én többen élveztük Horváth Ferenc barátomnak vendégszeretetét, amely alkalommal reggeltől estig a „Nemesi dűlő "-ben több napszámossal kutató árkokat huzattunk, de az eke által már szétdúlt díszítetlen edényeknek töredékein kivül, csak két a földnek súlya által összeroppantott durva edénynél egyebet nem találtunk. A fent említett szépen díszített edény mellett egy kétségtelenül La Téne izlésü bronz láncszemet Dohnál Jenő unokám talált közös örömünkre. A nagyhalászi honfoglaláskori temetőnek folytatott kutatásáról a jövő számban. Nyiregyháza, 1908. szept. 9-én. Dr. Jósa András. Állat- és madárvédelem. „Száz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő, aki a hasznos madarakat pusztítja, azoknak fészkeit, tojásait, fiait elszedi.' (Mezőrendőri törvény 95. §.) Ismét megnyíltak az iskolák ajtai. Tanitó és tanítvány megujult erővel fognak a munkához. Egy sereg újonc is kerül az iskolába. Hat éven át a szülők körében gondtalanul játék, szórakozással töltötték idejüket. Most egyszerre belépve az iskolába, megkezdődik a legnehezebb munka a betű ismerete. A gondos tanitó tudja, hogy a betű öl. Óvakodni fog a játékhoz szokott gyermekeket egyszerre — minden átme,net — nélkül a nehéz munkára fogni. Tudja fogja a módját, miként kell az ily gyermekek szívét megnyerni, hogy megszeretve az iskolai eletet idővel hasznos tagjai legyenek a társadalomnak. A gyermek lelkületének kiismerése, szeretetének megnyerése a fő dolog. A gyermek saját otthonában megismerkedik a házi állatokkal, hazi szárnyasokkal, a ház körül tartózkodó hasznos énekes madarakkal. Tereljük a gyermek figyelmét arra, hogy a hasznos állatokat, madarakat szeresse, azokat védelmezze. Az állatok és madarak életéből merített mesék, elbeszélések bő anyagot szolgáltatnak. Ragadjuk meg kedves kartársaim az alkalmat és nemesítsük a zsenge gyermeki szívet. Legyen az fogékony minden jó, szép és nemes iránt. Költsük fel részvétét a természet néma szenvedői — az állatok és madarak — iránt. Szokja meg az azokkal való kimeletes bánásmódot már kicsiny korában. Fokozatosan haladva e téren is mindig több és több eredményt fogunk felmutathatni. Az iskolákban a madárvédő egyesületek megalakítását ajánlom kartársaimnak. A nyíregyházi összes elemi, polgári és gimnáziumi növendékekből a mult tanévben megalakult a madárvédő-egyesület 879 taggal. Ez a szám e tanévben megkétszereződik. Erre vonatkozólag az „Állatvédelem" cimü lap augusztusi számában a kővetkezők olvashatók : „Az ifjúsági Madárvédő Liga érvényesüléséről Balla Jenő Nyiregyháza városi tanácsos, az ottani állatvédő egyesület buzgó ügyvezető alelnöke, aki jelenleg az erdő melletti szőlős kertben tartózkodik, többek kőzött következőket irja: „feltűnően sok fiatal cinkél látok mindennap. Egész csapatokban járják végig a területet. Ezt legnagyobb részben az állatvédő liga tagjai érdemének tudom be. Ezek az iskolai tanulók nemcsak maguk óvakodnak a madarak és madárfészkek pusztitásától, hanem másokat is visszatartanak tőle." Ugyancsak az „Állatvédelem" e számában olvassuk : „Ahol nincsenek madarak. Olaszország az az ország, ahol a népnek apraja-nagyja irgalmatlanul irtja a madarat. Ott honos madár alig van és a nép pusztítja milliónyi tömegekben az északibb és emberségesebb államokban kiméit madarakat, midőn ezek délfelé költöznek. Olaszországban tehát madár nincs és nem is lehet. Hogy mi ennek a következménye, az kitűnik a napilapok közléseiből, melyek szerint : Olaszország alsó részeiben a pillangók oly tömegei jelentkeztek, hogy nemcsak a konyhakertek termenyei, de a fák lombjai is jó részben elpusztulnak. Firenzében egy óriási raja e pillangóknak ellepte a város utcáit és tereit és részben megakasztotta, sőt veszélyeztette a villamos vasúti kocsik közlekedését." Fel a nemes munkára kedves kartársaim, hogy majd az iskolákból kikerülő nemzedék buzgó pártolója legyen az állatvédelemnek. — Kubacska István a nyíregyházi állatvédő egyesület titkára. Mezőgazdasági és ipari kiállítás Gyöngyösön. A Hevesmegyei Gazdasági Egyesület 50 éves fennállásának évfordulója alkalmából Gyöngyösön e hó 6—10-ig szépen sikerült mezőgazdasági-, termény-, állat-, gép- és ipari kiállítást rendezett. Ugy az alkalom, mint a szervezeti körülmények egészen azonosaknak látszanak a mi gazdasági egyesületünk által 1910. évre tervezeti kiállításéval s éppen ezért kívánatos lett volna, hogy ezt gazdáink számos tagja megtekintse, a mi kiállításunk érdekében hasznos tapasztalatait összegyűjtse s példát vegyen arról, miként lehet rövid idő alatt egyetértő buzgalommal és önzetlen tevékenységgel a közcélt oly szép sikerrel előmozdítani. Sajnos azonban, gazdáink közül csak mindössze hatan tekintették meg a kiállítást, kik is beható tanulmányozás folytán bő tapasztalatokat gyűjtve tértek innen haza. E kiállítás általában, bár szerény anyagi erőkkel rendelkezve, mégis nemcsak szép képet mutatott, de egyben kitűnően sikerültnek mondható. A hatalmas, bar sik és puszta területű vásártéren az egyes epületek elhelyezése, általa-