Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 27-52. szám)
1908-09-13 / 37. szám
2 37-ik szám. N Y I R V I D É K 1908. szeptember 13. Az uj ipartörvény tervezete elsőfokú iparhatósággá teszi és ilyen hatáskörrel szándékozik felruházni egymás mellett 1.: az ipartestületeket (illetve kereskedőtestületeket, s ahol ezeket külön szervezni nem lehet, az ipar- és kereskedői estületeket), 2.: az iparfelügyelőket és 3.: városokban a rendőrkapitányokat, járásokban a főszolgabírókat. Mindezen egymás mellett működni hivatott elsőfokú iparhatóságok egyszersmind ipari kihágási ügyekben bíráskodni is hivatva lennének. Hát ez egyszerűen lehetetlenség. A tervezet ugyan külön paragrafusokban felsorolja, hogy mely ügyekben melyik lesz illetékes ezek közül eljárni. Azonban ez a felsorolás is — természetszerűleg — csak a törvénytervezet többi paragrafusaira és paragrafusainak egyes pontjaira való utalással történik. Ugy, hogy van eset, hogy ugyanazon paragrafus különböző pontjai alá tartozó esetekben különböző hatóságok fognak eljárhatni es eljárni. Lesz-e az országban csak egyetlenegy elsőfokú iparhatósági személy, aki megtudja tanulni és eszében tudja tartani, hogy mikor mely esetben melyik iparhatóság lesz az illetékes? Alig ha! Ámde mindezeken felül a gyakorlati életben felmerülő konkrét esetek rendszerint nem olyan egyszerűek és világosok, hogy az első hallásra vagy első pillantásra meg lehetne állapítani, hogy a törvénynek melyik paragrafusa alá tartozik. E tekintetben elegendő a királyi bíróságok gyakorlatára hivatkozni. Hány és hány esetben minősitik ott különféle képen az egyes eseteket az alsóbb és felsőbb bíróságok! Pedig ott képzett jogászok foglalkoznak az ügyekkel, számos évi gyakorlattal ugyanazon, vagy hasonló ügykörben. Miként lehessen már most azt várni, hogy a tervezet szerinti elsőfokú iparhatóságok mindenike megfeleljen az iparhatósághoz fűződő igényeknek ? Micsoda kháosz lesz ebből? A fiatal asszony a sebesültek közt széjjel nézve, egy fiatal katonában ismerőst vél látni. Szóba ereszkedvén vele, megtudta, hogy becsi fiu és hozzá még az ő volt jó szomszédjuknak a fia, kit mint kis katona növendeket is ismert. Azonnal nevén is szólította, vigasztalta és megígérte neki, hogy magához veszi ápolás végett. ígéretét be is váltotta. A sebesülés nagyon súlyos volt és a gyöngéd nő saját háziorvosával gyógykezeltette. A legnagyobb figyelemmel ápolta, sőt a fiu szüleit is éri esitette az esetről. Ezek el is jöttek, hogy fiukat haza vigyék, de a sebesülés sokkal nagyobb volt, semhogy az orvos ezt megengedte volna. A gyógyulás lassan haladt előre, ugy hogy a beteg csak junius vége felé hagyhatta el kórágyát. de sokkal gyengébb volt, sem hogy jó hazi asszonya már elvesztette volna. De hova is mehetett volna ily állapotban, mikor a Bécs leié vezető ut menten a háború zajlott; haza nem juthatott volna és akár melyik táborba vetődik, gyenge állapota a táborozás fáradalmait nem bírja meg. Midőn julius 3-án a főváros ismét osztrák kézre serült, fiatal sebesültünk bekötött fővel és felkötött karral jelentkezett nála. Elmondta neki, melyik ezredben, melyik zászló aljnál szolgált mint hadnagy és Hentzi mellett miként lett ő is megsebesítve es hogy életét ki és miként mentette meg, mily figyelmes, mily gyengéd anyai ápolásban részesüli. Haynau ezt mind feljegyezte. A fiatal hadnagy egyben kijelentete, hogy nem megy haza, hanem a császár ügyét akarja tovább is szolgálni Szíve mélyében azonban ő másnak akart szolgalatot tenni, amire hálaérzete kötelezte. És dicséretere 1 gyen mondva ennek a németnek — kötelezettségének eleget is tett. A dolgon segíteni, a kérdést helyesen rendezni csak egyként lehet. Ugy, hogy elsőfokú iparhatóság csak egy legyen! Hogy melyik a három közül, azt is eldönti a „hatóság" szó. Nemcsak a szónak betű szerinti és ethimologiai értelme révén, hanem azért is, mert hatósági tennivalókra csak az van szervezve és berendezkedve: a rendőrkapitányok és főszoigabirák ! A testületek és iparfelügyelők hatáskörében maradjanak meg az önkormányzati tennivalók, illetőleg a szakszerű ellenőrzés és felügyelet. A hatósági tennivalók azonban a hatóságokra bizandók, ha csak bábeli zűrzavart nem akarunk szándékosan előidézni a magyar iparosok és kereskedők dolgaiban. Ez pedig nem lehet célja az uj ipartörvénynek. A nemzeti géniusz. Bármilyen elkoptatottnak tűnik fel ez a cim, mégsem banálitás. Ez a téma sohasem válhatik unottá és éppen ugy örök tárgya marad a publicistikának, mint pl. a szerelem a poézisnek. Időtlen időkig akadni fognak naiv lelkű lirai poéták, akik dalt zengenek róla. És amig magyar él ezen a századokon keresztül Európa mostoha gyermekeként tekintett rokontalan földön, akadni fog talán magyar publicista is, aki egyszer-máskor, szakítva a divattal, nem modern szószban feleresztett szarvas 'gombáról, perverz tónusban tárgyalt politikai pikántériákról és kulissza titkokról ír cikket, hanem előszedi lelkének azt az idelismusát, amelyet a sekélyessé vált közélet még meghagyott és betűket ró az örök-egy, őrökszép ideálról: a nemzeti géniuszról. De időszerű is ez a téma most inkább, mint valaha, amikor a nemzet nagy es komoly időknek néz elébe. Amikor a nemzet kormányzata elérkezett legfontosabb feladatai megoldásához, ahhoz az időhöz, amikor alkotásait, munkája eredményeit a nemzet itélőszeke elé bocsájtja. Érdemes és kell írni akkor erről a tárgyról, amikor minden bozótból leskelődik ránk Heynau a fiút gyengének találta arra, hogy ismét a hadsereghez küldje; maga mellé vett*, hogy könnyű szolgálatot teljesíthessen. A fiatal hadnagynak ezáltal szíve-vágya teljesült. A hosszas ápolási idő alatt megtudta, hogy az ő őrangyalának a férje a magyar kormány szolgalatában van és tudta azt is, hogy a verengző Haynau ezt halállal bünteti. Égett tehát a vágytól, hogy hálás lehessen életenek megmentéséért. Ezt pedig csak ugy tehette, ha Haynau közelében él; csak igy tudhatott meg mindent közvetlenül, amit tudni akart, csak igy szerezhetett tudomást minden mozzanatról, ami az ő életmentőjének sorsára vonatkozott. Haynaunak tetszett, hogy e fiatal ember nem akar szabadságával elni és gyenge állapotában is császárja ügyét akarja szolgálni, miért is elég könnyű, de azért elég fontos szolgalat teljesítésére maga mellett tartotta. Őt bizta meg a titkos kémek jelentésének átvételével, ezeknek referálásával es a szükseghez mérten, azoknak hozzávaló bevezetésével. Egy napon futár jött és jelentette, hogy a Kossuth Lajos titkos megbízottja Szegedről Pestre jön, mégpedig, hogy utat tévesszen, nem Szolnok felé egyenes útirányban, hanem Miskolcz, Gyöngyös, Hatvan felé, egy négylovas sárga bricskán, az ostorhegyes ló pedig vasderes, A fiatatai hadnagy ezt megtudván, hivatalos teendői végeztével sietett az ő életmentőjéhez, hogy idejekorán intézkedjék imádott ferje megmentése iránt. A férjeért remegő nő haladék nélkül, költséget, vagyont nem kiméivé, küldölt megbízható embereket minden irányban Kecskemét, Szolnok felé ép ugy, mint Gyöngyös felé, k knek feladatuk volt addig menni, mig az ő féregyegy hitszegő és gyáva orvtámadó és a nemzeti élet ujkorszakán napvilágán egyre-másra kelnek ki a kigyók. A Szláv, Del hóbortos álmának álmodói törölgetik összetapadt pilláik alól az álmot, Erdélyben Dakóromania nagy históriai hazugságának ál-apostolai fanatizálják a népet es folyik a pánszláv és pángermán izgatás is a maguk egész szemérmetlenségável. Érdemes írni róla akkor, amikor a külföldi sajtó félrevezetett, rosszul érte>ült vagy tájékozatlan organumai magyar barbársággal kürtölik tele a világot és amikor Lajtántuli szomszédaink leplezetlen kárörömmel lesnek minden olyan dolgot, amely gyengítheti a magyar nemzetnek az egységben rejlő erejét. Főképen pedig érdemes és kell beszélni erről a témáról akkor, amikor saját magát is marja a magyar. A szociálizmus hatalmas es örökéletű igazságait önös érdekük szolgálatában hadirendre állítja a nemzet ellen néhány hamis próféta és az elvakított, fanatizált tömeg azokkal a szabad eszmékkel támad hazája ellen, amelyek századokon keresztül nem a vörös zászlóra, hanem a három színű lobogóra voltak felírva. A sötétségnek sajnos, mindenütt, mindenkor létezett és mindenre kapható alakjain kivül, akik rejtett odvaikból lélegzetvesztetten lesik az ő átkos idejük visszatértét, akad egy, egyébként talan magyar szívvel érző tőredék is, amelyik könnyelmű és meggondolatlan feltűnési viszketegségből vagy veit mellőzésével szintén fegyvártársul szegődik a nemzet ellenségeihez. A politikában mindenütt és mindenkor vannak é3 lesznek ellentétes felfogások és véleménykülönbségek. Megvolt ez a magyar politikában is mindig. De a nemzet évszázados története a tanúság reá, hogy valahányszor a magyart veszély fenyegette, elsimultak ezek az ellentétek, együvé dobbant össze minden szív, egy szent cél szolgálatára szegődött minden kar és betöltötte a lelkeket a nemzeti géniusz gondolata. A magyar publicisztika feladata reá mutatni a nemzet előtt, hogy ime most is ilyen veszélyes időket élünk. Nagy eszméktől terhes a jövendő, nagy átalakulások vetik előre árnyékukat és ugy lehet, a nemzet jövendőjéért nagy harcot kell majd megvívnia. Körül vagyunk véve titkos és nyilt ellenségek egész rajával, véráruló testvérek áskálódnak ellenünk mindenütt. Palástolatlan irigységgel nézik azt a munkát, amelyet nemzetünk megerősítése, gazdálkodása és boldogulása körül folvtaiunk. És a ne mzet, mi n^ jét meg nem talaljak és a fenyegető veszélyről fel nem világosi!ják. Az egyik küldönc, aki minden etető állomáson pihent lovakat fogadott, találkozott is vele Mezőkövesd tájékán és elmondta neki a történteket. A kiküldött visszautazott Pestre és az aggódó nőnek elmondta, hogy eredménnyel jart, a magyar titoknok pedig (nevezzük őt igy) behajtatott Egerbe es ott maradván, fogatát haza küldte Pestre. Számításból, vagy véletlenségből küldte a fogatot Pestre, nem tudódó t ki, de tény az, hogy ez nagy előnyére vált, mert ezáltal — legalább egyelőre — megszűnt üldöztetése. A rosz lelkű győztes rendszerint dölyfös és elbizakodott is. Haynau rosz lelkű is volt, dölyfös is és elbizakodott is. Ő már legyőzöttnek vélte Magyarországot, képzeletében már lábainál fetrengett Hunnia, tehát minek küldött volna katonaságot egy kis pont, egy szál .Kossuth hund" elfogatására? Eleg volt ahoz egy őrjárat kirendelése a Kerepesi-uti vámhoz azon utasítással, hogyha jön egy négylovas sárga bricska, ineiyben az ostorhegyes ló vasderes, azt a benne ülővel együtt el kell fogni és mint rebellist a Neugebáudéba bekísérni. Ha ezelőtt hatvan evvel Egerből Pestre utaztak, bizony nem oly kényelmesen történt, mint manapság, hogy —h bár a fővonalig csak olyan kávédaráló vicinális kÖ2lekedik is — reggel otthon kávézik és délben már Pesten költi el ebédjét. Akkoriban bizony megtartott, ez az ut jó két napig. Mert akkor meg az utak is nagyon kezdetleges állapotban voltak. Hat még 1049. évben, mikor nem is volt hatóság, aki a megrongált utakat javitassa.
