Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 27-52. szám)

1908-09-06 / 36. szám

36-ik szám. N Y I R V I D É K 1908. szeptember 6. 5 Péter, se Pál, se Thaly KáV. n, se Tóth János, se Mezőssy Béla, se Dicsőfi József, se senki más emberfia, mint egyén. Dicsőfi József igenis beletartozik a lüggetlenségi és 48-as pártba, annak rendithetetlen meggyőződésű oszlopos tagja, aki a maga meggyőződését ki is muri mondani, meg is birja védelmezni. De hát azt kérdem én teljes tisztelettel minden becsületes kálvinista embertől, mióta lett valakire nézve megbélyegző, mióta lett kirekesztő ok az, hogy a függetlenségi és 48-as pártba tartozik. Hisz a szó nagy és nemes értelmében véve az egész történelmi magyar református egyház, mint egy negyedfélszáz esztendővel alakult, azóta folyton küzdő és végcélját még mindeddig el nem ért függetlenségi párt. Hogy ez idő szerint az országos függetlenségi és 48-as párt beletartozik az u. n. koalícióba, ez lehet sokak előtt nem éppen rokonszenves dolog, többek között mi magunk is ezerszerte jobb szeretnők, ha elveink egész teljességének érvényre juttatásával a függetlenségi és 48-as párt egymaga intézhetné imádott hazánk sorsát: de a töriénelmileg kifejlődött kényszerhelyzet ideiglenes gúzsait a szsbb jövőbe vetett szilárd hi ünk erőt adó tudatával hordozzuk. El tehát azzal az ostoba, semmit sem mondó, csak gyanusitá»ra alkalmas frázissal, hogy a magyar református egyház közvéleménye azért nem sorakozhatik Dicsőfi József mellé, mert beletartozik a koalícióba. Nem a koalícióba tartozik, hanem a függetlenségi és 48-a« pártba. Ez pedig semmiesetre sem válhatik szégyenére. Erőss Lajos nem tartozik a függetlenségi és 48-as pártba. Ezt a körülményt mi nem tekintjük ő rá nézve megszégyenítőnek, mert hisz mindenkinek abba a pártba kell tartoznia, amelyben lelkének ereje, meggyőződésének kényszerítő hatalma vonzza, hajtja, bilincseli. De már kevésbbé tartjuk dicséretére váló dolognak azt, amit kortesei érdemül akarnak betudni, hogy egyáltalán semmiféle párthoz nem tartozik, hogy politikai választásban, az ő állításuk szerint, életében csak egyetlenegyszer vett részt a szavazatával. Ez kálvinista embernek egyáltalán nem válik valami nagy becsületére. Mert a kálvinista embert éppen a szilárd meggyőződés, a bátor véleménynyilvánítás, az elveihez való törhetlen ragaszkodás jellemzi mindenütt a föld kereksegen, de legesleginkább nálunk, Magyarországon. És itt mindjárt rátérhetünk arra, hogy miért nem óhajtjuk mi Erőss Lajos püspökségét és miért kívánjuk szivünk teljesbégéből, hogy egyházaink többségenek bizalma Dicsőfi Józsefet emelje erre a vezető állásra. Hogy Degenfeld József és az ő táborkara milyen püspököt akarnak, annak leghívebben a Debreceni Prot. Lap felalős szerkesztője adott kifejezést a .Lelkész-Egyesület" hasábjain egy hozzá intézet nyilt levélre adott válaszában. Szerinte a református püspök ma se több, se kevesebb, mint csak irodaigatgató és éppen ezért erre az állásra az összes jelöltek között Erőss Lajost tartja a legalkalmasabbnak. Megvalljuk őszintén, hogy ha erdemben egyetérthetnénk a D. Pr. L. szerkesztőjével, ha a püspökben mi is csak irodaigazgatót látnánk, a legteljesebb készséggel adnók szavazatunkat Erőss Lajos úrra. De éppen ez a nagy elvi különbség közöttünk! Mi nem irodaigazgatót keresünk az Egyházkerület élére, hanem püspököt! Püspököt a szónak teljes, nagyságos értelmében. Lelki vezetőt és lelki atyát. Olyan embert, aki tudománya fényével, ékesszólása erejével, kormányzói bölcsességével visszaállítsa a legnagyobb református püspöki szék ősi tekintélyét és ne legyen az erélyes főgondnok mellett akarat nélküli báb, egyszerű Fejbólintó Bálint. Erőss Lajos tetteivel is, beszédeivel is sokszorosan bebizonyította, hogy Dég.nfeld Józseffel szemben neki nincsen akarata, sőt nem is akarja, hogy legyen akarata. És itt egy ünnepélyes, komoly kijelentéssel tartozunk. Ninca nekünk az ellen legparányibb kifogásunk se, sőt ellenkezőleg, nagyon is szükségesnek tartjuk, hogy az Egyházkerület főgondnoka erős ember, erélyes kormányzó legyen. De csak a maga hatásköreben. Ne sajásitsa ki egymásután a legpositivabb püspöki jogokat s ne akarja lehetetlenné tenni az egyházkerület spirituális vezetését. A magyar református egyház történelmileg kifejlődött szervezetében organikus rész a kettős elnökség, annak fenntartását továbbra is jónak és üdvösnek tartjuk, de csak is ugy és addig, amig sérelmet nem szenved miatta az a nagy elv, hogy : ecclesia praecedit. A lelki vezetés a püspököt illeti meg. A kettős elnökségnek ez a történelmi értelmezése hajt bennünket Dicsőfi József nagy egyénisége, erős jelleme, európai nagy műveltsége felé. Erőss L-jos püspökké létele esetén olyanna lenne a tiszántúli óriási református Egyházkerület, mint a strassburgi munster. amelyncá századokon fennállott két tornya közül éppen a kelet felől való pusztult el, az amely arr volt rendeltetve, hogy először fogja fői először ragyogtassa tovább az égből jövő fény boldogító sugarait. Ptdijr nem ilyen megcsonkult remekalkotásnak kell lenni, hanem olyannak, aminő ez a mi debreceni Nagytemplomunk amelynek óriás hajója fölött két teljesen egyenlő magasságú torony emelkedik az eg felé s a két ágában elhelyezett különböző nagyságú harangok hangja a magyarok nagy Istenének dicsőségére olvad ugyan lélekemelő harmóniába, de az órát csak a keleti torony üti.

u A mi egyletünk. Uj fehértó, 1908. szept. 2. 26 éve, hogy ozabolcsvármegye jegyzői egyletének tagja vagyok. 26 év egy kicsinyke csöpp az idők végtelen óceánjában, gyakran végére várhatatlanul hosszú idő a szenvedések és küzdelmekkel teljes emberi életben. 26 év előtt a mi egyletünknek egyszerű faragatlan fából összetákolt kicsiny bölcsője még csak az első, alkotása és a talaj minőségével egyenes arányban álló döcögős útját rótta, várva a gondos és szakavatott kezeket, melyek a szerkezet hiányait pótolni, a göröngyös utakat simákká, egyenletesekké tenni hivatva lesznek, hogy az újszülött szépen és erőteljesen fejlődhessék. Mert az újszülött sajna! gyenge és erőtelen legényke volt. Nsm tudom én magam sem, mi volt ennek az oka?! Talán a szülők nem voltak eléggé erőteljesek, avagy talán az idő volt zordon és hideg, midőn az újszülött világra jött s a gyenge szervezetnek sokat kellett szenvednie a dermesztően fagyos időszakban?! Tény az, hogy a kisded rendkívül nehezen fejlődött. Elkövetkezett aztán az idő, midőn az élet vihara egymásután döntögette ki az édes szülőket. Azt kellett hinnünk, — hiszen az élet ismerete folytonosan erre tanítgat bennünket hogy az árvaságra jutott szegény gyermek sorsa a mostohaszülők kezei között még válságosabbá lesz. És csodák csodája, nem igy történt! A vézna csecsemő lassanként erőre kapott, a sorsát intéző közönyt apránként érdeklődés követte s hála a Gondviselésnek, hála a .Mostohaszülők'

1 becsületes és őszinte törekvésének, a kora halálra itélt gyermek folyton erősbbödő, életkepes ifjúvá cseperedett. Pedig hej! de sok baj volt vele. Álomkórságban szenvedett szegényke. Micsoda munka volt az, mig uj vérkeringésre sikerült az elernyedt tagokat kényszeríteni ?! Azok a — bizonyára sok álmatlan éjszakáról tanúskodó — fehér papírlapokra vetett fekete betűsorok, melyek a mostoha ugyan, de mindeneknél igazibb s az aggódva féltő szeretet kimerithetlen gazdagságával rendelkező apa, jelenlegi elnökünk: Tóth József sorsunk felett töprengő lelkének örök becscsel biró szüleményei, azok a gyönyörű formába öltöztetett s ekként kifejezésre juttatott .kiáltó szavak' voltak szükségesek ahoz, hogy a nagy mű befejezést nyerjen % egyleti életünk menete zavartalanná s biztossá tétessék. Nem szándékozom egyletünk e kimagasló vezérférfiának dicshimnuszt zengeni, arra az ő szerénységéről ismert lelkülete tudom nem is vágyakozik; de azokért az igazi érdemekért, melyeket ő egyleti életűnk pezsgővé tétele s felvirágoztatása körűi oly kitartó buzgalommal és lelkesedéssel szerzett, a legmelegebb elismeréssel adózni ugy magam, mint egyletünk minden egyes tagja részéről mulaszthatatlan kötelességnek tekintem. Erkölcsi tekintetben éppen az Ő lelkiösmeretes munkálkodása folytán megizmosodott egyletünk éleiében (fájdalom, hogy az anyagiakról ekként szólani még nem lehet) az összetartás érzete hova tovább erősbödött s annak hatása mindinkább érezhetővé vált. Nagy volt e felett a mi örömünk. Bizalommal és jogos reménnyel eltelve néztünk a további fejlődés elé. Ámde örök igazság, hogy nincsen öröm bánat nélkül. A mi gyönyörűségünk és büszkeségünk tárgyát: az egyetértest, a kartársi összetartozandóság becses érzetét is, alig néhány napja, nagy bánatunkra a szétszakadás veszélye környezte. Legyen hála azonban a mindeneket bölcsen intéző felsőbb hatalomnak: az egyletünk kebelében megindult harc csak az elvek harca maradt. Legyen elismerés és hala a küzdőfelek igazi férfiúhoz méltó viselkedéséhez, hogy a szenvedélyek tüzétől már-már izzóvá lett fegyvereiket nemes önmegtagauással, egyedül jól felfogott közös érdekeinknek szem előtt tartásával hüvelybe dugni képesek voltak s egyleti életünknek vészesen kavarogni kezdő hullamait önszántukból elsimítani nem késlekedtek. Szolgáljon ez nekünk tanulságul (kedves Kartarsaim) a jövőre nézve! Tanuljuk meg ebből, hogy a mi közös érdekünk mindennél előbbre való, hogy személyi tekintetek ezek mellett soha szóba nem jöhetnek ! Legyen bátorságunk megtagadni önmagunkat, ha azt a közjó, mindnyájunknak közős érdeke követeli s tartsunk össze mindenekfelett, mert: összetartásban van az erő. Balogh Lajos. ÚJDONSÁGOK. Telefon szám 139. Szeptember* A nap perzselő sugarai még erősen tűznek le a tájra, melynek lombjai közé már belevegyült az ősz sárga szine. A természet lassan közeledik a vég felé . . . Még néhány hétig élvezzük a nyár örömeit, melyben úgyis az elmúlt időszak alatt oly kevéssé volt részünk. Szeptemberben vagyunk. Megnyíltak a tudomány csarnokainak kapui, melyek városunk képét egyszerre oly mozgalmassá és élénkké teszik. Százával és százával öntik a most már minden irányban ágazó vasutaink a tanulóifjúságot, mely nem is annyira a tudomány szomjától, mint az élet hajszájától megrohanja különösen a tudományos pályákra előkészítő intézeteinket, pedig nemcsak az iskola kapuin, de azon kivül máshol is ki van téve a tábla: „Megtelt!" És az ipari pálya, melyet annyira ajánlgatnak a szobatudósok, talán nem termel felesleget? Nem az a baj, hogy nem ezeket a hivatásokat keresik fel az ifjak, hanem az: nincs iparunk, hol a tanult erő elhelyezést nyerne. Ha az lenne, természetszerűleg bekövetkezne a változás. Az iskolák s templom előtt megkezdődik az „adsza nesze" vásár, az ócska könyvek vétele és eladása. A szülők a nehéz megélhetés és sok helyütt az a teher, mely mellett gyermekeiket taníttatják, nem is veszik rossz néven a kis iskolásoktól, hogy az öreg, gyakran rossz kiadású könyvekkel manipulálnak. A betegséget terjesztő bacillusok melegágyai pedig azon iskolás könyvek, melyeket az ifjúság megnedvesített ujjal