Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 27-52. szám)

1908-09-06 / 36. szám

34-ik szám. N Y I R V I D É K 1908. augusztus 23. 7 gyűlés komolyan megfontolni az előtte fekvő alapszabály tervezetet. Kérem, hogy mai közgyűlésünk tárgysorozatának 2 pontjaként beható tanácskozás után bírálja el, hogy jogos-é, méltányos-é, szükséges-é azon 170000 koronára menő összeget; mely évtizedek kitartó munkásságával és takarékosságával a könyöradományok filléreiből növeltetett ennyire, — nem csupán árvaház, de árvaház és nevelőintézet fenntartására fordítani? Nincs-e megsértve ez által az alapítók és adományozók intentiája? Megengedhető-e, hogy a szabad tőkék kamatai gyümölcsöztetés helyett már most segélyezésre forditassanak? Hány nevelőintézet között mily arányban osztassanak azok meg? Külön egyesületre bizassék-e az egész Árvaház alap kezelése vagy maradjon az Központi Országos Egyesületünk kebelében? Mindezekre véleményt adni, a vidéki Egyletek közgyűlésének joga és kötelessége. Kérem, hogy méltóztassanak vele komoly tárgyilagossággal élni. Ugyanilyen óvatossággal nyúlok a küszöbön álló nagymérvű tisztviselő választások kérdéséhez is. Tapintatosan csak annyit árulok el, hogy az én egyéni véleményem szerint azt tartanám testületünk erkölcsi tekintélye és súlya érdekében leghelyesebb eljárásnak, ha — mint az sok Törvényhatóság területén népesebb jegyző Egyletek által már üdvösen gyakoroltatik is — minden választást megelőzőleg az Egylet tagjai külön értekezleten megállapodnának a jelöltek személye felett, szoros tömörüléssel összetartanának azok mellett. Minthogy azonban sajnosan tapasztaltatott főleg a közelmúltban, hogy a kuruckodni és vétó jogukkal élni szeretők szembehelyezik magokat az üdvös indítványt tevővel, elfeledik, hogy ez a „nyepozvolim" festette véresre egykor a Visztula hullámait, a pilavici és varsói csatatéreket s egy egész országot tudott meggyilkolni és feldarabolni, annál inkább bomlasztó kovásza lehet parányi Egyesületeknek, hát mondom ez okból javaslatot nem teszek, csupán óhajtásként terjesztem elő azon kérelmemet, hogy a f. év és hó 4-én tartott értekezleten Törvényhatóságuk legfőbb tisztviselői részéről tett, dr. Vadász Lipót közismert eloquentiájával pártolt javaslat szellemében gyakoroljuk annak idején legszebb polgári jogainkat. Mert elvégre higgadt elmével leszűrt megdönthetlen igazság az, hogy azon a magaslaton a honnan a tiszta látóhatár legjobban mutatja a követendő leghelyesebb irányt — főtisztviselőink — állanak. Mi elfogultak lehetünk mérlegelésünknél szimpátia, ellenszenv, sértett hiúság vagy más emberi gyarlóság következtében, ők pedig azok felett állanak mint a közérdek szigorú őrei De mondjuk ki teljes őszinteséggel, hogy az illendőség is ugy követeli, hogy közhasznú törekvéseikben támogassuk azokat, a kiket mi annyiszor kérünk és zaklatunk ugy egyéni, mint közhasznú céljaink érdekében. & f. hó 29-én tartott trvh, közgyűlgsen Kállay András által tartott beszéd. Méltóságos főispán úr, tekintetes törvényhatósági bizottság! Előre is bocsánatot kell kérnem, ha előadásom döcögős és vontatott lesz, de hát ebben a tultömött kis teremben és fullasztó légkörben a melyben már egy óra óta kapkodunk levegő után, alig leszek képes gondolataimat összeszedni és azoknak megfelelő kifejezést adni. Dehát a közgyűlési tárgysorozat 2-ik száma alatt oly fontos és a vármegye jövőjére nézve döntő előterjesztéssel állunk szemben, hogy az említett akadályok leküzdésével a tárgyhoz hozzászóllani elodázhatlan kötelességemnek tartom. T. trvh. közgyűlés! A főispán úr ő Méltóságának elnöklete alatt folyó hó 25-én megtartott értekezlet után, az értekezletnek egy fiatal tagjától a következő nyilatkozatot hallottam : „Csudálkozom, hogy az értekezlet a hála és köszönet szavain felül egyetlen szót is vesztegetett a főispán előterjesztése felett, mert hiszen a főispán szavai arról győzhettek meg mindenkit, hogy azok végrehajthatósága már előre garantálva van." Én e felfogást egészen korrektnek tartom; s ime t. t. trvh. közgyűlés, még most sem késő ez értelemben eljárnunk : Emeljük fel pajzsainkra a vármegye főispánját s szívünkből fakadó lelkesült éljenek között kérjük fel őt, hogv felNem tudom Petőfi, vagy a mézeshetek gondolata gyakorolt-e rá nagyobb hatást, de tény, hogy meg volt hatva, bár közel áll a feltevés, hogy ez nála csak — álmosság volt. A liget hangulatos üdeségébe beleillett az a néhány bohém fiatal, kik az uton álldogálva, életvidámán eregették a füstöt kis angol tengerész pipájukból, mely kacéran ágaskodott ki szájuk legszegletéből. A közeli művész-telep reményteljes művész-tanoncai voltak ezek, kik a művészetből a hosszú hajat s az excentrikus viseletet már elsajátították. Nyíregyháziakkal tudvalevőleg az egész világon lehet találkozni. Igy a ligetben is volt egy igen kedves ismerősünk, kit lehetetlen volt meg nem látogatnunk. De miután ezt megtettük, rohannunk is kellett nekem s Géza bara*ómnak a társaság után, mely ez idő alatt már az állomáshoz vonult, hog hazafelé utazzék. Az állomásnál a vonat már rakozott ránk. Beléptünk az utolsó kocs

;' hol Misiék már elhelyezkedtek s rövidi r' vonatunk lassan elindult. A kocsiban már erős félhomály s jókedv uralkodott. Misi barátunk, ki a délután folyamán keveset beszélt, de annál többet ivott, most megfordította a dolgot s elkezdett ujult erőveit tréfálódzni. De emellett az ivásról sem feledkezett meg s mikor a főnök, ki velünk utazott, bejött a mi kocsinkba, rögtön meg is környékezte, hogy a szomjazó emberiség nevében állítsa meg a vonatot vagy 5 pohár sör erejéig. A főnök sokalta a mennyiséget, de a Misi meggyőző okoskodása, még inkább pedig a már erősen álmossá vált Jóska szemének utolsó kacér felvillanása megnyerték őt az eszmének, azaz az öt pohár sörnek. A legközelebbi állomáson megállt a vonat s ott álldogált mindaddig, mig a mi szűkebb társaságunk a söröket be nem kebelezte. Ez volt Jóskának utolsó nagy hódítása. Ezután nemcsak a hódításról mondott le, de az élet örömeiről is le akart mondani. Meghúzódott a kocsi egyik sötét zugában s aludni próbált. Misi barátunk pedig csupa gyöngéd figyelemből, hogy megnézze, vájjon jól alszik-e — időközönkint fogta a kalauz kis lámpását, mely a földre állítva, a kocsi világítására szolgált, s azzal a Jóska arcába világított, mindig meg is kérdezte tőle, hogy szép álmai vannak-e. Mikor aztán ehez Jóska savanyu arcot vágott, Misi ártatlanul jelentette ki, hogy ő nem egész züllött, csak egy kicsit léha. Erre persze már mosolygott a Jóska. Én is próbáltam suttyomban aludni, de a Misi szeme rögtön felfedezte aljas szándékomat s egy-egy „csont"-tal életre keltett. Velők kellett danolnom azon a gyönyörű rekedt tenor hangon, mely 3 ejjeli koptatás után még megmaradt. Misi barátunkat azokban őszintén bámultam azért a tréningre valló képességéért, melynél fogva az éjszakázást oly kitűnően birja. Meg is kérdeztem tőle tréfásan, vájjon szokott-e egyáltalában aludni? — „Hogyne" felelt ő erre komoly arccal — „de csak néha-néha", tette utána hamis mosolygással. Ezzel aztán be is fejeztem krónikámat a nagybányai kirándulásról. Ami még történt, azt olvasni unalmas volna, mig nekünk fáradt alakoknak oly jól esett — otthon az alvás. Ez éjjel még Misinek is az a bizonyos „néha-néha" volt. K. Gr. vetett,vármegyénk gyarapítására irányuló eszmét fejlessze tovább, s biztosítsuk arról, hogy őt ide irányuló törekvéseiben annak idején minden erőnkből támogatni fogjuk. Dehát t. uraim, bármennyire is megvagyok én győződve e felfogás helyességéről — tudom, hogy szavaim visszhangra találni nem fognak, mert hiszen az Önök sorain végigtekintve, mintegy megnyilvánulni látom azon elhatározást, hogy a szobán levő előterjesztés behatóan tárgyaltassék. De talán helyesebb is az igy ; mert hiszen a tárgyalás folyamán talán lehetővé válik azo> téves felfogást, amely az értekezlet és az álla. választmány tanácskozásainak eredményeként a felirat szövegéből sem volt kiküszöbölhető, részben helyreigazítani. Méh. főispán ur tek. t. trvh. közgyűlés ! A tárgyalás alatti ügyben folyó hó 25-én főispán ur Őméltóságának elnöklete alatt megtartott, nem mondhatnám „szűkebb kőrü", hanem igenis népes értekezleten kijelentettem, miszerint tekintettel arra, hogy az ott elhangzott véleményekből magamnak a kérdés felől a szükséges tájékozódást meg nem szerezhettem, a mai t. hat. közgyűlésre halasztóm el felszólalásomat. Most már okulva ezen értekezlet és az állandó választmányban elhangzott beszédekből, Őméltóságának plastice kidomborított magyarázataiból valamint, a vármegye főjpgyzőjenek jeles tollából folyt felirat szövegéből, lapozva alkotmányos életünknek hasonló esetekre vonatkozó kö/.gyűlési jk-őnyveiben és vármegyénk történetének lapjain — azon helyzetbe jutottam, hogy a fennforgó kérdésben, mindenesetre mint mindég ugy most is teljesen igenytelen nézetemnek — kifejezést adhatok. Da hiszen ez nékem kötelességem is, aki hosszú éveken át a vármegye sokának intézésére tőllera telhető, s mindenkor az alkotmányos élet iránti előszeretet forrásából eredt befolyást gyakoroltam ; s kötelességem az nekem, akinek családi múltja Szabolcsvármegye történetével évszázadokon át szoros kapcsolaiban állott, s kinek akkor, amidőn közvetve vagy közvetlenül, cserébe vagy anélkül a vármegye egyes részeinek feláldozásáról van ÍZO, ezen áldozat ugy fáj, mintha családomnak egy szeretett tagjat veszítenem el. Tiszt. trvh. közgyűlés! Miről lehet itt most szó ? önállóan nem lehet szó a vármegyék kikerekitéséről; hiszen a kérdést ebben a formában nem tárgyalta, sőt meg csak nem is érintette sem a közvélemény, sem a vál. kerületek, sem az országgyűlés, sem a kormány, sem a sajtó, s

pm maguk a törv. hatóságok; abban a formában sem lehet a kérdést targyalni, hogy ezelőtt 32 évvel elszakították a vármegyétől annak termékeny és népes nagy területeit, a melynek elsőrendű feladata az volt — hogy ama 6 resp. 7 hajdú várost amelyek Bocskay óta hatósági jogokkal lettek ugyan felruházva, de azokkal élni s magukat a kor követelményeinek megfelelően, kormányozni képtelenek voltak, mintegy a vármegyéhez assimiliálják, s hogy már most minden más kapcsolatos indok nélkül, azok egyrészét visszaköveteljük. De igenis tárgyalható sőt tárgyalandó e kérdés, valamint azt a megtartott értekezleti és közgyűlési meghívók szavaiból is látom — az általános választói jogra vonatkozó t. javaslat kapcsán. Hogy mit rejt e törvényjavaslat a méhében azt csak sejteni de tudni nem lehet; egy bizonyos és ez az, hogy e I örvény tekintettel a műhelyre, amelyben az készül, értem ezalatt a belügyminiszter urnák ismert egyéniségét és felfogását, feltétlenül hazafias szellemű lesz azon esetben, ha őfelsége a király azon általános titkos képviselő választási törvény tervezetet, amelyet neki azelőtt 3 évvel Kristóffy átnyújtott, — a papírkosárba dobta ; — és bizonyos még egy ; az t. i., hogy a képviselő választási keretek nem mar?^hatnak meg a régiek. — Nem azért, mert a választók száma legalább is megháromszorozódik, továbbá, mert nem lehet megtűrni, hogy a nemzetiségi irredentizmus a választókerületekben még mélyebb gyökereket verjen, s mert végre az eddigi beosztás absolute rossz és igazságtalan volt. S ha már most m. főispán ur, t. trvh. bizottság ez igy áll, s tudjuk azt, hogy a vármegye és a választókerület kőzött az eddigi rendszer szerint legalább, oly kapcsolat áll fenn — bár nem tudom, hogy e kapcsolat jövőben mogmarad-é — amely nem engedi azt, hogy