Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 1-26. szám)

1908-01-12 / 2. szám

XXjX. árfolyam. 2. szám. Nyíregyháza, 1908. Január hó 12. A SZABOLCS VÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. ^ Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételed: Egész évre 8 korona Fél évre * Negyed évre 2 Egyes szám ára 20 lillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZ-TÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések nagyság szeiint számíttatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronkint (>•' fillér. Apró hirdetések 10 szóig 40 fii., minden további szó 4- fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Fölhívás előfizetésre. A „Nyírvidék" 1908. január 1-sejével XXlX-ik évfolyamába lépett. Lapunknak ez a — csaknem három évtizedes múltja igazolja fenállásának szükségességét. Erre a hosszú múltra visszatekintve, dicsekedés nélkül való megnyugvással mutathatunk rá, hogy a „ Nyírvidéksoha sem térve el kitűzött irányelveitől, önzetlenül szolgálta a vármegye és Nyíregyháza város közügyeit, és soha sem tért le arról az ösvényről, melyen a tisztességes sajtónak haladnia kell. Bizonyára ennek a következetes magatartásának köszönheti a „Nyírvidéka vidéki hírlapok életében csaknem páratlanul álló pártolást és támogatást, melyben a vármegye és Nyíregyháza város közönsége részéről részesült idáig, s rászolgálván erre — részesülni fog bizonyára ezután is. Bizalommal fordulunk e támogatásért a közönséghez, azzal az ígérettel, hogy a Nyírvidék" az marad ez után is, ami idáig volt, Szabolcsvármegye és Nyíregyháza város közdolgai nyilvános megbeszélésének pártatlan, minden mellék érövet kizáró organuma. Megőrizzük továbbra is a „Nyírvidékiét annak a tisztességes sajtó organumnak, ami idáig /olt, s a legnagyobb rigorozitással ügyelünk ezután o aiia, hogy az ugynevezeti modern sajló fattyú hajtásai: a személyeskedés, a családi és magán élet szentségébe való undorító beavatkozás s a szenzáció hajhászás, mint mindezeknek a szülő anyja — a „Nyírvidék"-bői továbbra is a legridegebben kiküszöböltessenek. Hű tükre akarunk továbbra is lenni a vármegye és Nyíregyháza város közéletének, a közA „NfirvIdlékL" tám&ia. Megtérés.*) A póruljart Szepessy Luilól hőseink a csókos l ányi felé vevék utjukat. Lányi Pista a jelzőjét a csókolódzó termesz ténél fogva kapta, de hogy ezt a haj'am»t nem érti kesilette istennek tetsző midőn, bizonysága ennek agglegény volta. (Pedig már mutatkozott a hold a feje búbján.) Nemrégiben még híres n gy f.unilii lt a Línyi, nagy hivatalt viselő urak, sőt meg bárók is tellek ki belőlük. De éppen a magas hivatalok viselték meg a L»n} iakat. Lányi Pista maga már csup>n néhány száz hold homokföld urán.k vallotta mtgát; sőt a família fiatalabb tagja egészen a boltos pudliig eieszked.lt le. Mégis megtörtént, hogy mikor az alispán a boltos segédet, mint távoli rokont, magához cilalta, így adla át a hajdú az uifí válaszát: — Azt üzeni tekintetes uramnak a nagyságos úrfi . . . Hja, mert nálunk azt tartották, hogy a vagyon meg a ruha lekophatik az emberről, de a vér, az a régi marad, Lányi Pista kitörő lelkesedéssel fogadta az uri társaságot, kivált Bacsó Tamást, régi iskolatársát s merő ellentétjét teremtre, tulajdonokra. — Bravó, cimborák, a húgom elutazott s c^ak holnap reggel érkezik meg. A jó szellemek súgták, hogy megédesítsétek utolsó estémet. — Hát te együtt lakol Saroltával? — kérdé Tamás. — Együtt bizony, mióla meghalt az ura. — Hát meghalt az ura . . . — mondta utána zinte öntudatlanul. Pedig nagyon is számon tartotta Bacsó Tamás annak az embernek minden lépését, akire Lányi Saroltának a választása esett. H i Tamásra, az akkoriban még deli, Lodrosfejü gavallérra esett volna a választás, más világ folyna ma a Bicsó telepen. *)Buday Barna .Derült égbolt alatt" cimü, most megjelent kötetéből. véleménynek igazi organuma, melyben minden tisztességes hangon lartott véleménynyilvánítás, mely a köz érdekeit van hivatva előmozdítani, helyt találjon. Ezzel a régi programmal indítjuk útjára az új esztendőben a „Nyírvidék"-et. tisztelettel kérvén a vármegye és Nyíregyháza város közönségének további támogatását. Ti sz lelettel a Jyírvidék" szerkesztősége és kiadóhivatala. A kártya. Az a lövés, mely a napokban eldördült Budapesten s megölte az országos kaszinó egyik gavallérját, lehetetlen, hogy visszhangot ne keltsen itt Nyíregyházán is, a kártyáuak és kártyásoknak ebben a tipikus fészkében, ahol mindenütt és mindig kártyáznak. A mi társasköreinkben: különöaen a kaszinóban, meg a legújabban alakult gazdák és kereskedők clubjában, azntán meg a Korona kávéház erre a célra berendezett helyiségében napról-napra olyan kártyázás folyik, amel}n-k ezrekre meaó differenciái lehetnek és vannak is, és amelynek nyomában mindtn pillanatban elsülhet nálunk is egy-egy pís. toly s összeomolhat egy-egy áldozat. Hogy miért van ez így, miért lehet így, hogy miért kell ennek így lenni? Hogy az emberek a kaszinókban, a kávéházakban, sót még magán társaságokban is az egyedül idvezitó kártyához menekülnek, s rideg< n vagy épe.i gyönyörűséggel kifosztják egymást? Hát annyira tartalom nélkül való — alkotó elemei szerint — a mi társadalmunk, hogy — Ejnye be nagyot foidult az emléke? e'ednek a kereke, Tamás ! — felelt a házi gazda. (Nyomon maradt az ) — Elméláztam, régi ut begyepesedik . . . — A kis lánya itt van. Megláthatnád, ha nem aludnék. Arra a szóra, hogy egy leánygyermek alszik a közeli szobában, lassúbbra fordították a beszédet a cimborák. Jival a vacsoia után, mikor Rédey Gyurka nekitehénktdett az aszlalnak, a könyökére támasztotla a fejét s a szem ive! búskomoran pislogott a szoba mennyezetére, Bacsó megbökte a könyökével s ennyit mondott: — H\ felébred a gyeimek. S amit semmi rábeszéléssel rneg nem leheteti volna tenni, azt az a néhány szó megtette. Rédey Gyurka lemondott a nótáról s csak ezl jegyezte meg bánatosan: — Fiuk ! Minél ritkábban házasodjatok. Línyi Pisla, akinek már a harmadik pohár bor a fejébe ment, lassan, tétovázó mozdulattal nyújtotta oda neki a kezét. — Gyurikám, te ji fiu vagy . . . Sokáig nézett a tiura, azután jóságos kifejezésü szemeivel sebesen pislogott. — Gyurikám, sz retsz-e engemet? — Pers e hogy szeretlek. Lányi P.ala kö-e'.ebb tolla a széket; jó idő múlva szolalt meg, erzékeny, elfátyolozott hangon: — Gyurikám, csókolj meg . . . A két t'éifi öss-'e'olía lüskés ábrázatát. Azután Linyi Pista valami hosszadalmas dikcióba kezdelt bele. Lassan adta a szót mgyon. — Boldog emlékezetű szegény apádtól halloitam még ... — mondogatta közben — vagy : szegény édes anyádnak vólt a kedves mondása. Néha lassú társalgás indult meg, mig Pislika a hidat kereste ket gondolat-h gy között. Ha aztán készen volt a híd, folylalta szép lassan, vagy éppen megállott s egy néma kézszorítással fejezte ki az el netn mondottakat. Szakadozottan, elmerengve, de ki'artóan szóa kaszinóknak is kártya barlangokká kell szervezkedniük, ha C9ak ásitók clubjaként elsorvadni nem akarnak. Lehet, hogy így van; de még ebben a szomorú esetben is korlátokat kell állítani az úgynevezett hazárd játék elé. Ám tessék, akinek úgy kívánja a természete — 21-eat, baccarat játszani a kaszinóban vagy a gazdák és kereskedők clubjában, d» gondoskodjanak róla e társaskörök igazgatóságai, hogy szórakozásként üzemnek e játékok, nem pedig — 10—20 ezer koronás differenciákkal — végzetes eredményű zsákmányolásként. A mi szűk társaságbeli viszonyaink kőzött, ahol — úgy szólván — mindannyian olyan jól ismerjük egymást, hogy szinte belelátunk egymás zsebébe, ez az ezrekbe menő hazárd-játék igazán undorító látvány. Pár ezer forintos évi jövedelmű emberek vesznek részt ebben a játékban, akiknek háztartásában egy 100 forintos veszteség is érzékeny mínuszt kellene, hogy jelentsen, azt a látszatot keltve, — amit pedig tudjuk, hogy mindenki elutasít magától — mintha a káityára alapítanák exisztenciájukat, holott pedig a megélhetésnek ez a módja, legalább a mi tudomásunk szerint — idáig még nem udvarképes. Ámbár — éa talán ez is egyik nagy oka annak, hogy a kártyáz is szenvedélye olyan kiterjedt rétegekben pusztít — az is bizonyos, nogy _a legdistingváltubb, fínyás társaságokban is, ahol például egy kereskedő, iparos vagy vállalkozó sikerei semmi méltánylásban nem részesülnek, a szerencsés kártyást legalább is megtűrik. ízlés és felfogás dolga ez minden esetre. Nálunk azonban, a rri kis társaságbeli körünkbeu amikor hírét halljuk egy-egy reggelen, hogy X. Y. az éijel ennyi meg ennyi ezer nokolt most is ; végén, kőze-vn vagy éppen elején volt-e a beszédjének: ki tudná azt megmondani. A szomszéd szobából éles hangú gyermekhörgés hallatszott át. Lányi Pista gyorsan kezet szorított Bacsó Tamással s lábujjhegyen a másik szobába osont be. A hat duhaj legeny visszafojtott lélekzettel leste, vájjon ismétlődik-e a hörgés? — Még valami baja lesz annak a gyermeknek — dörmögte Bacsó Tamás. Halkan járt-kélt egy darabig, miközben lassan magyarázgatta a szelídebb Rédey fiúnak : — H mar m'ghül az ilyen gyerek . . . A harmadik fordulónál Tamás nrgyot gondolt s belopódzott Lányi Pista ulán. Nyolc kilenc éves, angyalaicu leányka aludt előtte. A fejénél állott Pista, talán épen lélekzetvetelét figyelte meg. Tamás szótlanul melléje állott, sokáig, hosszasan nézelt az alvó gyermek szelíd arcára. Ki tudja, mire gondolhatott a nén koihely. Eszébe jutót t, hogy egy leányszeszélyen mult, amiért bitanggá vált az itjusága, cél nélkül való teljes élete. Lehajolt s óvatosan megcsókolta a gyermek h; mlokát. Lányi Pistának könnyel szürcd ek tele a szemei. — Látod Tamás, látod . . . Tamás szótlar.ul fordult el tőle. Mikor a leány felnyitotta szemeit, ugyan bámulhatott, hogy vájjon miért pityereg az ágyánál iz a két nagy bolond férfi? Kora reggel kiadta Joób Pisla a vezényszót, — Pusztuljunk innen Kallósékhoz, nem nekünk való ez a vidék. — De már előbb illik, hogy az asszonynál udvarlásunkat legyük. — Azlán meg halálos sértés volna, ha fi üstök előtt távoznánk. Ebben a néz tben volt Bacsó Tamás is, aki a legelsőnek érkezeit a verandára, ahol Sarolta már korábban megérkezvén, a leánykájává! foglalatoskodott s a fiüstököt készítette elő. — Ni-ni, — kiáltott fel a gyermek, amint Tamást felismerte — miért sirt a bácsi tegnap este ? — Eszembe jutót', hogy nekem is lehetne ilyen kis leányom, mint maga, — felelt Tamás. NAGY ELEK okleyeh mérnök Nyíregyháza, imm & szám.