Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 1-26. szám)

1908-03-01 / 9. szám

9-ik szám; N Y I R V I D É K 1908. március 1. 3 zödve arról, hogy legyen bár a magyar parlament nem egy nyáj s nem egy akol, azok ellen mindenkor egyesülni fog, akik bármi cimen hazánk ellen törnek s nem lesz utalva arra, hogy hol Bécs, hol a nemzetiségek felé tekintsen, hol a koronával, hol a nemzetiségekkel alkudjék meg, ha: a 67-iki kiegyezést nem fejleszteni de végrehajtani törekszik, s ha király és nemzet a meddőnek bizonyult gravaminális és exigentiális politikai irányzat helyett o'y politikát inaugurál, amely a nemzet és fejedelme közötti teljes egyetértésre a monarchiának mindeu iránybani megerősítésére vezet s abban idővel Magyarországn ik vezérszerepet biztosit. Így aagyhat maga után a koalitió és parla mentje nagyértékü dds örökséget. Kállay Andráa. Csevegés muzeumunk érdekében is. v. Muzeumunk akkor fog lendülni, ha egy lelkes, fiatalabb ember fogja a gazdag gyűjteményt az építendő kulturházba átszállítani és ott tovább ápolni. Ma azt kérdezte valaki tőlem, hogy mikor látjuk azt a közművelődési házat Nyíregyházán. Min'ha azt nekem tudnom kellene. Mintán minden kérdés válaszra éidemes, de érdemlegest nem adhattam, ölöltem-hatoltam. pedig hát semmi közöm hozzá. Kínomban eszembe jutott édes anyámnak Mdüly nevü kocsisa, aki már hónapok óta jegyben járt egy hajadonnal és aki anyámnak azon kérdésére, hogy mikor lesz már meg a lagzi? hosszas gondolkozás és mély megfontolás után, nagy vontatva, a kellő ünnepélyes pauzákkal azt válaszolta, hogy vagy a télen — — —, vagy a tavasszal — — —, vagy a nyáron — — —, vagy az ősszel. Én mint aféle okosabb ember ezt a tájékoztató feleletet azzal toldottam m g, hogy vagy majd ha a fagy után Nyíregyháza váio nak és a vármegyének a hidegtől ökölbe szorított marka kienged ; miután semmivel tojást festeni nem lehet. Én ezt a kulturházat oda álmodtam a Károlyi térre, a melyen mindnégy oldalról világosságot kapna és annak nem csufitásául, hanem díszítéséül szolgálna; a mellett még potya hely is, mert különben egy más — nngánosok részére is értékesíthető — helyet kellene a városnak át ngtdn>, a melynek ára a kultuiház létesitéschez szükséges pénzbeli hozzájárulást megkönnyítené. Minden oldalról világosnak kell ienní azon épületnek, nnlyben könyvekkel ellátott könyvtárnak, talán még tágas olvasóteremnek is kell helyet szorítani a lelki homályban szenvedők agyának megvilágítására; mert hát eddig csak könyvetlen és o!vasóteremtelen könyvtárral büszkélkedünk, ami a kulturát nem a legrohamosabb lépésekkel lódítja előbbre. A régészeti gyűjtemény csak az írott történelem előtti időket világítja meg némileg, tehát csak aféle gusztálás, ami csak kevéssel nemesebb, n int a ferbliben a négy ász, vagy a makaóban a schlágenuk a kigusztálása. A regészeli gyűjteményeknek fontosságát azonban lekicsinyelni még sem jogos, mert hiszen minden gazdag muzeumnak — különösen hazánkban — ez volt a csirája. A nemesebb értelemben vett kiváncs

;ságot ez ébresztette fel. Csak nagy sokára nőtte ki magát ásványtani, növénytani, állitlani, néprajzi, képző- és iparművészeti gyűjteménnyé, ami egy helyre fe halmozva szemlélhelővé telte mindazt, ami valamely vidéknek sajátságait feltünteti és alkalmas az érdeklődést felkelteni azoknál, akik addig behunyt szemmel kóborogtak a lelki világban. — Na — szólt Tolh — hát nem jó szaga van a betyár csizmájának ? Ekkor bejött az asszony, pálinkát s poharakat téve az asztalra. Tóth Mór csak megízlelte, de kísérője pár pohárral felhajtott a jó ó pálinkából. — Ilát. Andris hol van ? Kérdé az asszonyt az ügyész. — Még járatba van. — Hát Vidróczkira haragszik még? — Dehogy . . . azaz igen : rokona ugyan, de még sajolja a dolgot. Nem őtet akarta Vidróczki meglőni, csak véletlenül érte ... de haragszik, hogy olyan istentelen betyár . . . Apátfalvára sem megy . . . — Jól van Marcsa. Mond meg Andrásnak, hogy itt voltam. Tudja, hogy jó embere vagyok . . . becsülelps ember ő ... de azért megnézhetné, hogy ki akad a házára! — Jaj, tekintetes uram, — siránkozott az asszony. — L het, hogy ő nem is tud semmit — folytatta az ügyész — de egyszer megkövetelem, hogy mindent tudjon. Isten áldjon Marcsa. Al asszony kezét tördelve kisérte ki vendégeit. Mokra még egynehány t vakkantott fel a padlás felé s ugy szaladt /gazdája ufán. Midőn a háztól vagy éO—70 lépésre voltak, Tóth Mór visszanézett a lakás felé a padláshoz, egy fegyvercsövét látta maga felé irányozva, éppen belátott a csövekbe. Hirtelen kiáltás hangzott a ház felől, majd nemsokára a pitvar ajtón kirohanni láttak egy férfit, a ki egyik kezében egy fél csizmát tartva, rohant a kert felé az erdőségbe. Tóth Mór pompás angol fegyverével még eltalálta volna, fel is emelte, de aztán leeresztette. — Ej, Andrisnak ne legyen baja. A menekülő férfi a hegyoldalban egy éleset füttyentett. S a bokrok közül előmászva három ember indult a menekülőhöz, aki Tóth Mór felé mutogatott. Tóth Mór megfordult s a hegyoldalban megcsillanni látta a kaknák fegyvereit. Olyan közművelődési házat álmodtam, amely nincs házsorokba dugva, hanem a legnagyobb világításban terjeszti a világosságot. A miniszter kimondotta, hogy ezen közművelődési házakat csak ott és azon arányban fogja anyagi támogatásban részesiteni, a hol nemcsak áhitozást, han^m megfelelő áldozatkészséget is lát. Hála Istennek, hogy a vármegye és Nyíregyháza város nem állanak egymással olyan lábon, mint a kutya a macskával, mert különben a kullurháznak fuccs lenne. Repülő sültgalambot berúgott állapotban valahogy c^ak elludnék képzelni; de olyan sült galambot', amely szájában kullurházzal rimánkodnék bekebelezésért még a bolondok h izában sem tudnék álmodni. Aztán az a miniszter azt is kimondotta, hogy az általa támogatandó kultúrházban egy olyan nagy teremnek is kell lenni, amely 3—400 embert képes befogadni és a hol nemcsak kizárólag a jó izlést fejlesztő m >gas színvonalú ha ngversenyeket élvezhetjük, hanem eseileg másféle — talán vetített krpjkkd is tarkázott — álta lánosabb érdeklődést keltő népszerű, tudományos előadásokkal a műveltséget — ami egyenes arányban áll a minden oldalról megtámadott nemzetünk ellenállási képességenek fokozásával — minél szelesebb körben és minél több irányban terjeszteni. Csakhogy egy ilyen — az épületnek zömébe építendő — óriási terem az építkezési költségeket tetemesen emelné. Azt is álmodtam tehát, Jiogy ugy mint a brémai, a londoni British Muzeumbin, de másutt is láttam, a tágas udvart üvegtetővel keik ne ellátni, tehát az udvar képezné a nagy termet, amelynek oldalain gyűjtemények is lehetnének elhelyezhetők. Az álmodott kultuiház körül jelenleg néma c-end uialkodik. A tüzet nálunk szalmával szokták gerjeszteni, de van nekünk ákácfánk is bőviben, ami nem mutat fügét, hanem a legillalosabb virágot és a leglángolóbb és legkitartóbb lüzet adja. Vármegyénknek és városunknak vezérei nem alusznak, csak szunyókálnak és bizonyára nem fogják hagyni, hogy a tűz kialudjék. Szakítsuk félbe az álmot és térjünk viszza muzeumunkra, mert eszembe jutott, hogy az előtt némileg fülentettem, mikor azt mondottam, hogy gyűjteményünkbe most már nem csurog, hanem csak cseppen, mert a csorgást nemcsak távolról sejtem, de már biztosra is veszem. Ennek azonban históriája van Nem vagyok hisloria iró épen ugy nem mint az a néhai miskolci csizmadia sem volt, a kinek sírfelirata tudvalevőleg ugy hangzik, hogy: Itt nyugszik Kis, — Kinek neve Ján^s is, — Nem valami his — Tória iró, hanem Fisch — Lédéiből dolgozó C-:iz — Midii mester Mis — Ko'cion. Ha n^na ly történet tudósnak joga van Ilerodolus, Jornandes, N^stor, Priscus rhetor, Bölcs Leo és Isten, vagy más tudja régi történet Íróknak reánk maradt néhány lapra teijedő feljegyzéseiből a képzelődésnek segítségével vaskos köteteket irni ; el lehet nézni annak, aki akarja, hogy kis his.Loiiának én is nagy feneket kerítsek. Volt nekem egy tanárom, Brücko, a bécsi fgyetemen az élettannak világhírű tanára, a ki a három fő szeszes italt, a melyei az emberek élni szoktak, hatásukban a következőleg jellemezte, „A ki sok bort iszik, vénségére fecsegővé válik ugyan, de ép eszét megtartja ; bulává, vagy bolonddá ném válik." „A ki sok sört iszik, az többnyire elhizik, ellonahul, kissé el is butulhat, de deliriumba nem esnek." „A ki sok pálinkát iszik meg vénsége előtt butává válik, deliriumba esik, ivadékai is ugy testileg, valamint szellemileg satnyák lesznek." Ezen állításokat a tapasztalat igazolja. Feltételezve de meg is e.igedve, hogy ez igaz mit lehet állítani és következtetni. Azt, hogy mind a három italnak szesztarlalma az, a mi részeggé teszi azt, a kinek kedve tartja, de azt — Na ezek sem tartják be, amit mondtam. Dá sebaj, legalább szegény Andrisra senki sem gyan.kodhalik Ugy is csak könyörületből engedte meghalni. A 60-ik gyalogezred egy szakasza, Hegedűs hadnagy vezetése alatt közeledett. — Hadnagy úr — szólt Tóth — itt kezdjük meg a hajszát. Tudomásom szerint Egerből Apátfalvára ezen az utón szokott járni a rabló. — Ki lesz a vezető ? — Magam is lehetnék. Sokat jártam erre. De most magamat is erre a kis kutyára bi/orn. Ezzel kerüléssel arra a helyre vezelte az embereket, ahol a hegyoldalban legutoljára pillantotta meg az üldözöttet. Ott intett Makrának s az csakhamar ugatni kezdett s rohanni akart . . . — Vissza Makra. Na hadnagy úr, most oszoljunk, ezen a hegyláncon szétszórva vonulunk előre, lent a legélesebb szemű emberek haladjanak, hogyha a rablók más helyre vonulnának, meglássák őket. Ha eső nem lesz, 48 óra alatt kezűnk közt lesz Vidróczki Márton. * * * Vidrcciki Márton apátfalvi szüleiésü betyár, már két éve rettegtette a Diósgyőrtől—Homok—Terenyéig terjedő vonalon az egész Matra vidékét. A közigazgatási hatóság tehetellen vo:t vele szemben. A sok panaszra gróf Szapáry Gyula akkori belügyminiszter a megyei hatóság kikerülésével egyenesen és névszerint Tolh Mórra bízta a katonai karhatalmat. Csak előtte való nap kapta Tóth Mór a megbízást és a GO-ik gyalog ezred a parancsot s az egy szikasz katona, ugy Tóth Mór bizalmas fogházőre Mata Ipacs Matyi kíséretében másnap reggel 8 órakor a felnémeti erdőkben megkezdték az ember-vadászatot. * * * Szakadatlanul nyomultak előre. Mokra volt a vezető. Egyik hegyláncról átvezette az üldözőket a másikra. A katonaság hideg ételeket kapott s mindenki csak kutyafutlában evett s nyomban haladtak előre. Éjjel fáklyafénynél haladlak tovább. Egy katona sem akadt aki zúgolódott volna az embéifeletti hajsza miatt, mert is, hogy a pálinkában az alkoholon kívül egyéb alkatrésznek is kell lenni, a mely az idegrendszere, ivadékokra is kiható romboló hatással bir. Ez nem lehet ,n ás, mint a kozma olaj (Fusel), a mi a borból és sörbő "hiányzik. Nyugdíjba vonulásom folytán a megyebizottsági tagoknak sorából kic eppsntem és i»y mint a féle élősdi naplopónak nincs alkalmam arra, hogy olyan szabályrendeleti javaslatot terjesszék elő, a mely szerint csak olyan pálinkát szabad kim mi, a mely kozma olajtól mentes szeszből készül, a mo'ynek ára hectoliterenkint hat koronával drágább. Miután egy hectoliter 1'inomitotl szesz csak hat koronával drágább mint a komisz, egy hectoliter szeszből pedig ket hectoliter pálinka kerül; egy liter bolonditó csak három krajcárral lenne drágább mint most. A „Magyar Hírlapnak" mai számában azt olvasom, hogy a szeszfogyisztás dicső munkájában valamennyi állam között Magyarország áll a mísodik sorban. És a következő sorokat. Hazánkban 63 liter tiszta szesz fogy el fejenkint. E|v személyre 73 korona esik a szeszes italok utáni adóra. Az évenkint elfogyasztott pálinka érlékegysége 431.471000 kor. 1905 ben elfogyott borra 174.9137503 kor. és sörre 45.507870 kor." Ebből nem lehet ugyan megtudni, hogy mennyi jut az állampénztárba, de valószínűleg több mint az én zsebemben van. Az is bizonyos, hogy azon esetben, ha az állam ezen jövedelemtől elesnék, n<ni tarthatnánk annyi katonÁt a mi nagy hatalmi állásunkat biztosithatná, a mi pedig legfőbb vágyunk és nem is verhetnének olyan könnyen széjjd egy es tleg akadékoskodó országgyűlést. Templomokat, mecseteket pagodákat erkölc,ök kiirtásának veszélye nélkül nagy hiba lenne elpusztítani; de iözan országgyűlést reszeg választók nélkül elképzelni nehéz dolog, léhát széjjel verhető. Nyíregyháza, 1908. f;br. 20. Dr. Jósa András. A Szanatórium bizottság kérvényének tárgyalása. A képviselőtestület pánleken tárgyalta a szanatóriumi bizoltságnak kérvényét, melyben egy-két szobából álló helyiségnek egy évre díjtalan átengedéseért fordult a varos közönségéhez. Egy rendelő intézet felállítását vette tervbe május 1-től kezdődőleg a bizottság, a hol szegénysorsu tüdőbetegek, avagy arra hajlammal bírók talá'nának díjtalan gyógykezelést. Az intézetnek, illetőleg bizottságnak orvosa ugyanis a hétnek valamelyik, előre meghatározott napjin az ott megjelenő beteg részére az országos betegapolá i alap terhire onosságot rendel s ez időtől kezdve a b.teg a bizottság felügyelete s támogatása alá kerül. Mig egyrészről annak egyik alkalmazottja a beteg hozzátartozóit az otthoni ápolás s különösen a ragályos kór illeni vedekezés mikénti módozat ura nézve kitanítja, másf lől anyagilag segelyezi az orvos rendeléséhez képest akként, hogy naponként tejjel, hússal latja el anyagi erejéhez képest, hogy igy az erősebb táplálkozás s a szükséges gyógyszerekkel a beteg i gészségét helyreállítsa. Ez eredrmny természetesen csak a betegség kezdeti szakában érhető el, — mert egy már erősebben kifejlődött betegségnél a bizottság feladatának oda kell iiányulnia, hogy a beteg részére szar.atóríumi elhelyezést eszközöljön ki, tm

;g azonban rz megtörténhetik, addig is folytonos felügyelet alatt tartani őt s oda halni, hogy a még nem ragályozolt családtagok a vésztől megmentesienek. Mi sem természetesebb, mint hogy akkor, amidőn ily nemes munkálkodás kifejtése éidekeben fordult a szanatóriumi bizottság a kepviselőU stü.ethez, — kérelmét egyértelmüleg teljesítette. Átengedte nszére május 1-től a Hatzel-téri — Márton-féle gyógyszertárral szemben fekvő épületének ket szobáját külön bejárattal. Ugy tudjuk, a bizottság a napokban már megteszi az intézkedéseket arra nezve, hogy rendelő intézetét május 1-én megnyithassa. nem egy tudott borzaim tsakat beszélni a rettegett rabló letteiről. Vérrel irta be a nevét mindegyik emlékezetébe s úgyszólván fáradságot sem ereztek. Másnap délu'án pillantották meg először a rablót, amint egy s/euibe Lvő hegyoldalra kapaszkodtak fel. Vidróczki Marlonl megismertek hosszú két oldalt lelógó lajuszáról, hatalmas termetéről. A rabló öklével fenyegelődzött a szemben felI ukkanó katonákra, majd felkapta fegyverét s kétszer Tóth Mór felé lőtt. A golyók jóval előbb estek le, a'ig verve fel egy kis port. — Nekem jobb fegyverem van — szólt — Tóth — s jobban is lövök. De csak a lábába. Azzal célzott és lőtt. Vidróczki Márton lerogyott, majd felugrott és sántikálva loholt feljebb s ellünt a fák között. — Miért nam feljebb ügyész ur ? szólt Hegedűs hadnagy. — Élve szeretném, és aztán mégis ember, nem akartam megélni. Különben reggelre a miénk úgyis. Katonák ! még csak 5—6 óra. Ahol megpihenünk enni és inni lesz mindenkinek. — Éjen! zúgtak ezek. Menjünk előre. S újból kezdődött a hajsza. A rablók mindig közelebb-közelebb k rüllek. Lőtt, bizonyosan Vidróczki Jött többszőr, de minden kár nélkül. E„'ész éjjel folytatták az üldözést. Az éj csendjéI en a csörtetésen kívül felhars mt a Mokra mérges csahoiása. Talán ő unta mrg már a sok szabad levegőn szaladgálást. Most már nagyon mt rgesen ugatgalott, vagy pedig azért, mert már ragyon frissnek, találta a nyomokat. Erdőkövesden tul már Heves határszéle felé közeledtek, midőn a felkelő napnál épen egy szembe levő h gy kopár lerületén megpillantották a négy rablót. O l ültek a levágott fák melleit, midőn ők is észrevet'ék a katonákat. Hirtelen felugrottak, majd három lecsapla fegyvereit s újból leült. Vidróczki Márton szólt vah.mit hozzájok, de azok fejőket rázták.