Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 1-26. szám)

1908-02-16 / 7. szám

2 7-ik szám. N Y I R V I- D É K szitői sorsuknak; sajnos, hogy gyakran nemzet | és fejedelem közötti félreértések válnak végzetesekké nemzetekre és államokra, mint azt , hazánk története is igazolja. Nézzük es.*k — bár egészen száraz és i rövid vonásokban — mit müveit Magyarorszá- j gon az exigenciális politika az utolsó két évszázadban : A lS-ik század II. Rákóc i Ferencz szabadságharcával KÖs^jnt be. 1711. békekötés (mely magyar király által szentesítve és törvénybe iktatva nincs.) 1715-ben egy, a II. Rákóczi Ferencz hagyatékát fosztogató labanchad hazaárulónak mondja a fejedelmet Az 1723 országgyűlés megalkotja a Pragmatika Sanctiot s mindezekért hálából 111 Károly 30 évi uralkodása a'att 3 országgyűlést tart. Mária Teréziát és a monarchiát megmenti a magyar nemzet az örökösödési háborúban és .II Frigyes ellen; országgyűléseink azonban, — s ezek 40 év alatt 3-szor hivatnak egybe — nem vesznek tudoinrst sem h'iboru sem béluről, sem Szilézia elvesztér. 1. Közvetlenül a Mária Terézia 40 éves uralkodása alatti folytonos „vitám et sanguinem" után, II. Józset minden ok nélkül felfüggeszti az alkotmányt, felidézi a nemzetiségi kérdést s nem koronáztatja meg magát. A II. Lipót alatti 1790. évi decretum, Magyarország 2-ik maguacharta libertatuLnja hatás és nyom uélkül enyészik el I. Ferencnek hosszú, de mi rőbeu absolut uralkodása alatt s az országgyűlés Oampo-Formiotól a bécsi kongresszusig tudomást nem vesz SFÜC. hadü<;<-uet, sem békekötésről, se.u a tengerpart elszakitásárol, STin devalválcióról; de nem is vehet, mert a király 15 éven át nem tart országgyűlést. A jóságos, de gyenge I. Ferdinánd teljesiti a nemzetnek minden kívánságát s a vége — forradalom. Az ezt követő Bach korszak alatt a nemzet III. Napoleontól s az emigrációtól várja felszabadítását, m

:g Villa Francé e remmynek is véget vet. Végre 1866. bebizonyítja az absolut kormányzati rendszer tarthatatlanságát, a n mzet megbékül királyával s létrejön az 1867. évi XII. t.-c, amely Magyarország önállóságát hathatósabban domborította ki, mint minden más előző, bár hacgzatos, de papirosou maradt törvény. De e^t is megrontotta egy elmélet! A jogfVjlesztésnek nyiltan bevallott és nem aunak idejébtn és hetyteleuül alkalmazott elmélete egyrészről s a hármas szövetségnek politikai természete másrészről Nézzük már most, hogy mit köszönhetünk az exigenciális, politikának és a fejlesztés elméletének. Kállay András. (Folyt, köv.

) Nyugtatás. A társadalom minden osztálya küzd helyzetén 'k javításáért. Ha nem is a tejért, hanem, hogy legyen mit apritani bele. Mert bizony ha a drágaság fokozodik még a tej is kétségessé válik. A régi időre gondolva azt hihettük, hogy az orvosok efféle töprengéseknek nincsenek kitéve. DÍ rá kell jönnünk, hogy bizony egyes hires tanáiok, vaámint a vidéken felkapott orvos kivételével, az orvosok sem pihennek rózsaágyakon. Még ridegebben tünt fel e körülmény akkor, mi dőn olvastuk, hogy a magyar főváros által alkalmazott orvosok közül egyszerre 90 mondta ki azt az ulólsó szót, hogy ha febr. 4-ig nincs fizetés emelés, akkor kiállanak és készebbek a már megszerzett biztos helyről a küzdelmesebb bizonytalan-ágba menni. A vidéki községi és körorvosok pedig már évek óta küzdenek s nyilvánosan tárják fd sebeiket, nehéz helyzetüket. Ugy van biz az, hogy ha a vidéken van is sok beteg, (mert hát kisebb nagyobb teleg-égtől nem olyan könnyű mentesnek lenni), mor.dom, ha . van is beteg, az csak a család betege, meit nem is rm nnek orvoshoz. Legfeljebb ha a gyerme'- beteg, megy akkor, mikor már késő, és csak azért, nehogy megbüntessék azért, hogy gyermekét orvosi segély nőikül hagyta elpusztulni. Hát bizony az efféléket, valamint a ragalyos ' betegségekre vonatkozó óvintézkedéseket nagyobb szigorral kellene keresztülvinni. De kötelezővé kellene "tenni, hogy a ragályos gyermek és más betegségek, mint tífusz, tüdővész stb. gyógyíttatása mindenkire kötelező. Megtöbbszöröződnék akkor az orvod gyakorlat á ki tagadhatja, hogy igy pár évtized múlva milyen máskép mulatnának a sorozás alá kerülő legények. Pidig hát ez is fontos. Nem csak azért, h gy az általános teheremelés mellett' a katonai legénység létszámát is emelik, hanem azért, mert az erősödő nem zedékkel a magunk létszámát is felemelnők. Es micsoda helyzete van a vidéki községi és körorvosoknak? Amit kap, az oly sok időt és pénzt igénylő j tanulas után, fizetésnek nem leh -t nevezni s e melleit bizony az ugyrevezelt orvost is jutató beteget alig 1 ismer. Sőt él még ma is a közmondás, hogy ez a koma, vagy a sógor, bizony meg is hal, mert már a doktor is volt nála. Iliszen van is benne valami, mert mar csak akkor szólanak az orvosnak, amikor már legtöbbnyíre késő. De bezzeg, h i a lova, . tehene, borja szomorú, rohan az állatorvoshoz és 2 — 3 óra járásról is elviteti, mig a gyerekért vaj be ni hezen fogja be lovait. Mit tud akkor a községi, főleg pedig a körorvos, hogy hol, mi a baj ; hogy legye meg az óvintézkedé sek.et, ha a ragályos betegségről csak akkor kap értesítést, mikor az már kibontogalta szárnyait a község felett? Igy eshetett aztán meg a Máramaros m-g ei ökörmezői orvossal, akinek nem kevesebb, mint 30 községe van, hogy bekellett jelentenie, hogy n.m bírhat az elterjedt járvánnyal. Van intézkedés a kötelező herr.yó szedésre, permetezésre, száj és körön fájás elhurcolása ellen, a sertésvész ellen, de a gyermekbetegségeket a tudatlanság és a hitetlenség házroi-liázra hurcolja. Mennek ide-oda a beteglátogatók, a vándorlegények a koldusok, a vénas^jnyok s hurcolják a betegségek csiráit. Nálunk, városban persze hogy jobban áliunk. De azért itt is elhurcolják a veres " cidulás házakból a lá'ogatók a papirmmíesfalu házakba a járványt. Pedig ezt meg kell akadályozni minden áron, ha erőszakkal is. Hiszen egy—egy vidéki körorvos majdnem maga fog beteget, csakhogy gyakorlata is legyen. Nagy, nem eti érdek az orsfág közegészségügye, nagy, nemes hivatás az oivosoké, s kívánunk, kívánnak tőle minden embertől csak telin tőt ; de akkor módot is kell nyújtani arra,hojy nemes hivatásának teljesítésében tudása és akaratának fegyelmezettségében, ugy szólván a száraz kenyérért küzdés meg ne bénítsa. Mostanában olvastam, hogy a községi és körur vosok helyzetük javítása érdekében ismét tanácskoztak. (Isten tudja, hogy hanyadszor) El is mentek küldöttségileg a miniszterhez, vagy az államtitkárhoz. (Isten tudja hanyadszor) Ai államtitkár (bizonyosan a pénzügyi vagy talán mindegy akármelyik) pedig nyuglatott. Azaz megnyugtatott, (Lten tudja hanyadszor.) Nemcsak őket, másokat is nyugtatnak. A kutyafáját ennek a sok nyugtaiásnak, vagy megnyugtatásnak. Nem nyugta'tas kell ide, hanem törvényjavaslat, ami jó legyen, és hamar keresztül menjen, vagyis szentesitett törvény legyen, de necsak a fizetés rendezésről, hanem egyúttal az egészségügy védelméről is. Az nemcsak az orvosok, de édes mindnyájunk érdi ke is. Mert Amerika nélkül is pusztulunk, veszünk! Otyulaházy. Csevegés muzeumunk érdekében is. in. Na most légy okos Domokos! De hát a ki András, az nem Domokos j tehát nun is lehet olyan okos mint a kos, a ki — vagy a fennhéjázó emberek szerint — a mi kérődzvén másodszor is megrágja azt, a mivel els3 szuszra is jól 1< hetne lakni. A magyar ember — a kik közé engemet is sorozott Árpád apánk és a kinek főhibája oz volt, hogy nem Olasz vagy Spanyolországban, vagy pedig Portugáliában telepedett le, h nem a tengertől, — tehát a világtól elzárt mai hazánkban, a hol a tel igen drága — nem birka, bár 400 év óta több birkalürelemhiz van szoktatva, mint bármely tősgyöktres igazi birka. Nem is merném pennámat kalamárisa márlani és másokat untatni, ha ez n m igy volna. Nem tudom, hogy kezdettem, mert hát a „Nyíividék"-nek két előző száma rendes házi szokás szerint valamennyi több laptársaival együtt előbb kerülnek nálam gerjesztőül a kályhába, mint szemem e'é. De hatalmas védekezés a zavaroskodásért azon dönthetetlen tétel is, hogy bolond magyar ember az, a ki következetességet követel attól, a ki „Csevegést" pingál cégtáblájára. Egy dologban azonban a magyar mindég kő/etkezetes volt — a királyhüségben — mert csak kétszer dugta az esztergomi érsek kezdeményesérj az alkotmánysértő Salamon és Zsigmond királyt dutyiba, de aljas királygyilkosságra soha sem adolt példát a portugáloknak, de nem is fog, mert nincs Frankónk. Ühüm ! Hiszen a legboLogabb házasfelek közölt is merülnek fel bébe-korba apró diff.reneíák, d-; ha reggel a duplaágyból felkelnek, szent a békesség. Az apró differenciák kámforrá, vagyis inkább néhány hónap multán összekötő kapocscsá váltak. Köd előttem, kőd utánam! D rü utan boiu, va„y fordítva ! Nem ide valók vagyunk mi. Menjünk viss'.a Á'.siába, mert hiszen mi képtelenek vagyunk államegységet fenttartani. Moslék államot kell itten alkotni, természet'sen az erdélyi szászok suprematiájának elösmerésével, mert hiszen a paprika és betyár mocsárból csak ezek emelkednek ki. Alaposan megvizsgáltam őket és azt találtam, hogy gyo nortágulásban, de talán nagyzási hóbortban.is sz< nvednek, még pedig részben a német Schulvr reinnak suggesliója alapján. Ez nem bolond beszéd ! Harmad éve Német és több országokban kóboiolva Lpipzig közelében az akkor megkezdett óriá-i méretű „yplkerschlacht" emléket bámultam meg. A'.óta talán már'fel is épült. Ezen helynek közelében van egy gyüjlemény, a melyet egy" márkának beiizetése ulán mutogatnak. Ennek a gyűjteménynek letesitője valami nyugalmazott katona káplár vagy tábornok volt-e nem ludom, mert nem volt libériába bújva. Soha annyi magyar huszár, gránátos és egyéb fajta magyar katona e^yenruhit nem láttam, mint ott. A hármas szövetség verle meg L°ipzignál I-ső Napoleont. Természetes dolog tehát az, hogy szemembe ötlött a hármas szövetség fejeinek több helyen feltüntetett festett és domborművű arcképe is. De hát én csak kettőt láttam, pedig ha be leltem volna rúgva, négyet kellett volna látnom ; pedig mindég három volt az igazság, most pedig tán annyi sincs. Szégyenemre vallom be, hogy a történelmet nem kötöm királyoknak nevehez, a kik mul indok, hanem csak a rongyos népekhez. Valamelyik porosz király is volt a három közül a bandában ; de bizony ennek a nevére nem emlékezem, mert hát soha sem quaterkazlam egyikkel sem ; de meg hát a népeknek sorsa nem is mindég a királyoknak akaratától függ. Elég az hozzá, hogy a két potentát közül Ferencz császárnak — helyesebben mondva— királynak arcképe hiányozván a szentszövetsrgből, szemrehányást tettem a bakternek. Erre azt válaszolta, hogy Ferencz császár csak olyan lógókoma volt és hogy Ausztria csak egy zagyvalék, tehát nem is jöhet számilásba. Annak császárja már t. i. Feiencz József idős ember lévén, nem háborgatják, de mihelyt szemeit be fogja hunyni, a német provinciákat be fogják kebelezni illető helyükre. A migyar vad nép pedig nekik csak egy reggelire való falat. Harmad év előtt Londonban egy omnibusz tel éjén ültem, hat burkussal, tehát a német cullurán k legkimagaslóbb képviselőivel. A Vilmos imperátornak egyik képviselője kivallatott, hogy miféle nátióhoz tartozom. Magyar vagyok. A vitéz hat burkus szememre hányta, hogy miért merem ezt bevallani, mert hit a paprika és belyár nemzelmk Eirópában létjogosultsága nincs; — apropos paprika. Van egy nemet származású debreczeni cívissé vált Münch nevü jó ismerősöm, a kinek Heid lbergben lakó nagyanyja mintegy nyolcvanra menő leszármazottjait pár év előtt meghívta születés napjára. Münch barátom magával vit'e Olga nevü szép leányát is, aki talán egy kukkot sem tud nőméiül. Hogy milyen szívesen látták a magyar leányt, be akarták bizonyítani azzal, hogy Miinzból hozattak pap'ikát, mert H idelbergben nem kaptai?. Ezt adták fel reggel a kávéhoz és csudálkozJak, hogy miért nem issza a kávét paprikával, de hozzá toldotta azt is, hogy csak Ferenc. József királynak haialát várjak és ugy felfalnak bennünket, mintha soha sem léteztünk volna. Persze, hogy hat burkust nem vághattam pofon, mert ők c ak egyet-egyet kaplak volna, én pedig hatot. M gyar konzul sehol sincs; a kinek panaszkodhattam volna, az osztrák konzul pedig esetleg kidobatott volna. Zsebre vágtam tehát a sértést és csak azt mondottam, hogy régóta ösnierem a német cultnrának magas színvonalát, és csak 72 éves korom miatt nem vállalkozhatom ökölviadalra. E're nem- én, de ők szállottak le az omnibusz tetejéről. Ennyi tisztességet sem vártam tőlük. A politizálás nem tarlo/ik ugyan mesterségemhez, de annyit mégis mondok, hogy dr. Samassa József mint esztergomi érsek még köze'ebb hozta volna királyunk szívét hozzánk, mint azt eddig tették. Mi njünk vissza Ázsiaba, abba a kullurképtelen világb', a honnan a kazárok és bolgárok ide szorítottak betli.ünket; abba a világba, a hol szell mi sötétség uralkodik, már hogy t. i. a mai nyugoli culturnépek nézete szerint. Nyíregyháza, 1908. február 12-én. I)r. Jósa András. A „Szanatórium egyesület" gyűlése. A József kir. herceg Szanatóriu 1 nak nyregyházi bizottsiga e hó 12 én tartotta ez évben e'ső ülését. Kovách Eleimé tórselnöknő megnyitó beszédében rámulatott azon sok nyomoruságn, melyek a sociilis bajoknak termékeny talaját képezik, s melyek között nem kis jelentőségű az, hogy a szegénysorsu, s különösen tüdőbajban szenvedő betegeknek milyen nehéz módot találni a gyógyulásra. Az emberek felébredt lelkiismerete megteremtette a Szanatóriumokat s' azoknak vidéki bizottságait, — igy alku't meg a nyíregyházi bizottság is, mely immár G0 tagot számlál s 10 hónapos működésével a kezdet nehézségeit leküzdve a jövőben eredményes munkásságra nyújt reményt. Melegen üdvözli a megjelent tagokat s felkéri Trali Gézát, mint a bizottság jegyzőjét, hogy az egyesület működéséről készített évi j.lentesét olvassa el. A felolvasott jelentést egész terjedelmében itt közöljük. Mélyen tisztelt Közgyűlési 1907. március 8-án alakull meg a József királyi herceg Szanatórium egyesület helyi bizottsága Nyíregyházán, hogy kivegye részét azon küzdelemből, mely Magyarországon is megindult az emberisig egyik leggyilkosabb ellensége : a tuberculosis ellen. E vészes betegségről már hosszabb idő óta gyűjtött statisztikai mezejére egy rövid, áttekintő pillantást ha vetünk, a tuberculosis áldozatain k ijesztő számát látjuk nuigunk előtt. 1894. évben Magyarországnak 15,350,000 főnyi lakosságából Korányi Fiigyes egyetemi tanár számlása szerint G590'J-en haltak el tüdővészben. S azóta hol vagyunk? Mig a többi országokban a megindult tuberculozis elleni propaganda hatása alatt csőkkent a tuberculosus halálozás, addig nálunk — sajnos — szaporodott! íme az adatok: 1901. évben 70781 volt a luberculosisban elhaltak száma, 1902-ben 75145, s bár 1903-ban csökkenés mutatkozik, 1904-ben 77923-ra növekszik e szám. Hol vannak még a tuberculosisban betegek számai? Erről a statisztika felvilágosítást nem ad, miután bizonyos, főként emberiességi okokból, a tuberculosisban szenvedő betegek kötelező bejelentése elrend Ive nincsen. A szerzett tapaszta'alok azonban Kheíővé teszik a megkö elitő számítást. A nemzetközi tuberculosis elleni congressu-.ok ailal elfogadott számítási kulcs az: ha a lubcréülosisl an elhallak számát hattal szo-o/.zub. Ezen