Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 1-26. szám)

1908-02-09 / 6. szám

6-ik szám. N Y I R V I D É K Dehogy áll résen! Nem védi meg, de feladja nyelvünknek természetes sőt, — sajnos és felháborító, hogy arra egyáltalán szükség volt — törvény által biztositolt jogait is. íme két törvény, amelyek mindegyike szégyenfoltja törvényhozásnak és bizonyítéka annak, hogy mennyire képesek politikai — jobban mondva pártpolitikai tekintsek honfiai érzelmeket ellensúlyozni és az ép elme tisztánlátását korlátolni: az 1868. XXXVIII. és az 1868. XLIV. t.-czikket, amelyek a népiskolai közoktatás es a nemzetiségi egyenjogúságról szólnak. Az első nem mondja ki kötelezőnek a magyar nyelv tanítását, sem a felekezeti, sem a községi elemi népiskolákban, sőt az 58-ik szakaszban azt a képtelenséget állapítja meg, hogy vegyes ajkú lözségekben minden növendék anyanyelvén nyerjen oktatást. És szégyenpír szökik az ember arczába ha elolvassa az idézett s a nemzeti egyenjogúságról szóló törvényt, amely azon alapelvből kiindulva, hogy „Magyarország összes honpolgárai politikai tekintetben egy nemzetet képeznek", teljesen kiszolgáltatja és feladja nemzeti nyelvünket s igy a magyar elem befolyását nemcsak ott, ahol az többségben van, hanem ott is ahol a nemzetiségek törpe kissebbségben vannak: községekben. a t. hat. közgyűléseken, egyházi gyülekezetben, a bíróság előtt és az országgyűlésen egyaránt; sőt e törvény 27-ik szakaszában — s ez árulja el a törvény intontióját — mintegy azzal biztatja a nemzetiségeket: Csak legyetek mindenkor engedelmes eszközei a kormánynak. és ti magas bírói állásra is „különösen főispánságókra" is alkalmasak lesztek. Nem cselekszik egy nemzet sem helyesen, ha a kissebbségben levő nemzetiségeket jogaitól, nyelvétől és szokásaitól megfosztani igyekszik; de lemondani saját nyelvének a hegemóniájáról nemcsak, de egyenesen intézményileg biztosítani a nemzetiségeket arról, hogy : „Meglehettek ti egész csendben és rendben ugy saját falvaitokban valamint egyenlő részt vehettek mindenütt a közügyek feletti tanácskozásokban is; lehettek ti választók és választhatók sőt teljesen alkalmasak lesztek magas hivatalos állásokra is, anélkül hogy magyarul beszélni tudnátok", erre csak a magyar képes. És mégis akadnak szemforgató rágalmazók és olyan Björnson-féle korlátolt rajongók, akik a magyart a nemzetiségek elnyomásával vádolják ! Kállay András. Csevegés muzeumunk érdekében. ii. Családi ügyekben néhány napig vigéczkedvén, a „Nyirvidék" olvasói megmenekültek a mult vasárnapi számban megkezdett beszélgetésnek unalmas folytatásától. De hát srnki sorsát el nem kerülhetvén; ide oda barangoló természetét megnem változtathatván ; a soha ki és be nem tömhető, négyszázéves szörnysasoknak szárnyaitól élvezett enyhe legyezge'.és alatt kiérdemelt birka türelemre szoklattatván, az opporlunitás nyomása alall mi magyarok következetesek nem mindég vagyunk; még azok sem a kik azt hiszik magukról, hogy honfoglaló őseinknek leszármazottjai. Az á'öröklés törvényének alapján tehát már vérünkben van az ide oda kapkodás, a mit egyik nngyar a másiktól zokon nem vehet. Jogos tehát a beszteric.i vártól a Z ibolch vezér várához is visszakapkodni, mielőtt a beszterecz környéki ősemlékekről megemlékeznénk. Okoskodni, következtetni csak alólrol lehet. A felülről való okoskodás más szóval egy légből kapott tételnek erőszakos bebizonyitgatása, csak merénylet a józan ész ellen. Bartalos Gyulával e'őzetes nézetet nem állapítottunk meg, mikor a millenáris kiá lilás alka'mával a kereskedelemügyi miniszter által Zbolch várának átkutatására leltünk felkérve, hanem azt tettük, hogy a 30 holdnyi terű etet kőritő — némely helyen 13 méter magas meredek sánezot öt helyen alapjáig átvágtuk, és csak ezután következtettünk. Azt tapasztaltuk, hogy az óriási sánezoknak két egymás felelt levő létege van. Az alja a környező homokos agyagból van fejhalmozva, a mely nem látszhatott alkalmasnak meredek sánezoknak létesítéséhez. Hogy ezen czélt elérhessék, kivágott élőfák lettek galyastól függélyesen sürün egymás mellé elhelyezve, mielőtt a földet oda hordani m-gkezdették volna és a felhordás ideje alatt. Ezel nem érték be; hanem a függélyesen elhelyezett gal^as fák közzé, a mennyiben csak lehetett — harántfekvőleg — mint koszorút is helyeztek el ilyeneket; sőt még küllő irányban is ; tehát háromféle k;pen. De ezen kivül még egyéb rejtélyes körülményt is állapíthattunk meg, t. i. azt, hogy a közvetlen környéki ől felhordott földtömegben mindenütt la'állunk számos ökölnyi és sokkal nagyobb alaktalan ryolith (darázskő) darabokat szétszórva, a melyek a várnak külön czélzatos organikus alkatrészét nem képezték és csak annyi szolgálatot lehettek, mint ugyananyi földtömeg ; tehát csak ráadásként szerepeltek. Ezt a kőzetet a Nyirben darazskőnek nevezik és Keresztúr határában bányásszák, amely bánya Z ibolch várától egyenes vonalban 11 kilométernyi távolságra esik. — De még nagyobb utat is tehettek, mert a kövek nem repülnek olyan egyenesen, mint ahogy osztrák testvéreinket inr.en kirepíteni szeretném. Csípje meg őket a darázs. A sáncoknak 1—2 métermagas felső része nem sárgás színű homokos főidből áll; sem galyak vagy darázskőnek nyomait benne nem talílni, hinem ugyancsak iszapos feketeföldből áll, tehát későbbi erődítés. Az elmondottakból jogosjn lehet következtetni azt, hogy azon népet, amely egy óriási meredek sáncnak épitésehez erdőt irtott ki és használt fel, már egy olyan nép előzte meg, amely előttünk teljesen ismeretlen célból nagy mennyiségű darázskövet szállított Kereszturról, a későbbi Zabolchvár közelébe, de amely kő felhasználási céljáról meg halvány fogalmunk sinc-\ A sáncoknak felső része Zabolch vezér munkájinak tulajdonítható és bizonyara a sáncárokból került a tarajra. Anonymus szerint két évig időzött Zabolch vezér a Bodrogközön, mig Rakamaznal a Tiszán átkelhetett ; valószínűleg azért, mert ílübelebalázs móljára a várat meg nem támadhatta. Neki kelle't gyürkőznie. Mint előrelátó hadv.zér nem tudhatván azt, hogy esetiig nem kell-e visszavonu'nia, az elfoglalt varat meg kellett erősítenie, mielőtt tovább haladt volna. Ezekből kifolyólag bátran állíthatjuk, hogy nem Zabolch vezér építette ugyan a várat, d; azt nagy küzdelemmel elfoglalva, hatalmasan megerősítette. Anonymus tehát sokkal kevesebbé tévedett, mint sok más legujabbkori történész, ha Zabolch váráról azt állitja, hogy „Communi consilio sociorum suorum magnam fossatam fecit, et aedificavit castrum fortissimum, ex lerra, quod nunc caslrum Zobulchu nuncupatur". — Magyarul : „Társaival tanicskozva, nagy árkolást végzett és igen eiős várat épített földből, melyet most Zobulchu várának neveznek" Ebben nem hazudott, csak kissé színezett, még pedig kevésbbé, mint sok ujabb töitinelludós. A várat nem Zabolch épitet'e, hanem elfoglalása után hatalmasan megerősiette. Nemely történeltudós ugy dobál izik a félnémet — módjuk góth, — kun és bessenyi nyelvvel, minlht soha sem udvarolt volna misnyelvü konyhaszolgálónak ; kíváncsi voltam tehát, hogy vármegyénk helynevei m lyik nyelvre vezethetik vissza. Az, hogy itten szlávok laklak, egészen kétseglelen; hiszen B.'szterez — Bisztricz =« fényes — Bogdiny = hten ad'a — Szakoly, Sokol — Sólyom, — Rád, pirancs a szegény szülőknek tán legjobb védpalást a nyomorúság ellen. — „Nem használ figyelmeztető anyai szavam,' így szól Kovácsné fiához, „megint jó társaságba kerültél, kezed munkája megsínyli majd könyelműségedet." „De édes anyám, csitítja Sándor, hisz nem dőzsöltem, elvégre ha mulattam i«, ha a hót fáradalmai után kedélyünk álcsap a vígságra, ez még nem korhelység, ezt édes anyámnak el kell lürni." Sándor utolső szavaból ama önérzet szólalt meg, mely függellenül minden szerete'.tői az egyént juttatja érvényre. „M'gfeledkezel, hogy fm beszél édesanyjával, kinek bármily korú legyen is gyermeke, engedelmeskedni kell, de tűrésről s .ó sincs," mond az anya. „Kedélyvilágunkat az Is'en leheli belénk, válaszol Sándor és m ként a nap az égen, ugy kel ez fel bennünk és ha elborul, a napéhoz hasonló fogyatkozás áll be." „E tanokat a korcsmában a semmittevők hirdetik, kiknek ugy látszik, te vagy legjobb tanítványuk.' Sándor arcába a vér tolul, édes anyja ajkáról e vád fájt neki fel ugrott ülőhelyéről, becsapta miga után az ajtót és az udvaron éktelen lármával még a születése óráját is elátkozta. II. „Szegény Kovácsné" szól magában az első emeleti udvarról letekintő és a lármára figyelmesso lett halomszegi Kőhalmy Kázmérné, 50 éves még jól konservált gazdag földbírlokos özvegy, „hát azért növesztik magasra a sz.egények gyermeküket, hogy szidalmikkal és veréseukel hálálják meg a szülői jótéteményeket. Persze korán nevelik önállóságra és az ezzel járó korhelykedé-re, dőzsölésre és ennek folytán a munkakerülésre. Hála az égnek, hogy az én fiam ily tettekre nem vetemedhetik. Valóban undorral fordulok el ily szörnygyermekektől." „Küss die II ind, jó édes anyám," üdvözli modern meghajlással és kézcsókkal a 23 éves Andor fiu édes anyját, egyetlen sarja valódi genlryhajtását. „Ép nnst jövök a kir. közjegyzőtől, arra kértem, hogy mielőbb venné elő hagyatéki ügyünket. Dj ugy veszem észre, édes anyám felindult, hiszen ezen épen ugy kell általesni, mint az örökhagyónak a hílálon." „Nem ezek a gondolatok forogtak agyamban," szól az anya, „de szemtanuja voltam, mint garázdálkodik ez a Sándor fiu a szegény Kovácsnéval, édes anyjával." „Sohase töprenkedjék édes anyám az ily csekelységek fölött, az alsóbb népréteggel a szitkozódás oly veleszületett tulajdon, m'nt vejeszületik a fej. Megszokja ott anya és gyermek az egymással való pofozkodás előzékenységéi, neveletlen a szülő, neveiellen a gyermek, e hagyatékhoz nem kell közjegyző. Legyen nyugodt és inkább beszélgessünk dolgainkról. Üljünk le ide a pamlagra és hallgassa meg egyetlen fia jövő terveit." Az anya és fia a terasszon a támlásszékekben egymás mellett foglaltak helyet. „Tudja jól édes anyám, — folytalja Andor, — hogy maholnap 24 eves leszek, oly korba lépek, melyben az ifjú férfivá lesz és hazaviszi választottját. E dolgot pedig gyakorlatilag ugy fogom .fel, hogy a folyam a beléje om!o folyóktól d'gad meg, ősi vagyonunkat nigyban dagasztani fogja a bájos Vizkeleti Etelka dus hozománya." Az anya mosollyal helyesli fia tervét és kíváncsisággal megjegyzi, ha különben szerelik-e egymást ? „Kihoztam a nyeregből valamennyi udvarlót. E tekintetben biztos volna a siker. De van egy nagy, avagy, ha m.nt liu beszélek, egy kis akadály," szól Andor. És mi lenne ez akadály ? kérdi az anya. A gyöngéd gyermeki szeretet elnémítana az akadaly közlésében, de tudva azt, hogy az anya akkor boldog, ha gyermeke boldogságát nemcsak látja, de abban részi vehet, elmondom. Ez akadály a végrendelet. E szó kiejtésénél egy pillanatnyira megfigyeli édes anyját. Nem értelek édes fiam, mit akarsz ezzel mondani, szól az anya. Edes anyám, feleli Andor, a végrendelet szerint az egész vagyon örököse, már pedig szeretném látni azt a gazdag együgyűt, ki leányával dúsgazdag hozományt adna oly fiatal embernek, kinek nincs semmije. 1908. február 9. Dombrád, Grad =• vár; stb. szláv ered ;tre vallanak, mert hiszen a magyar nem magyar területet hólitott meg. — De azzal, hogy helyneveink későbben l eszármazott kün vagy bessenyő eredetűek lennének, amely nyelvekkel némely tudósok dobálóznak, alig 1 het megbarátkozni. Miután pedig holtig tanul a jó pap, felmentem egyszer Pestre, és megkértem Njgy G >zát, a nemzeti muzeumnak legszerényebb, de igen tudós őrét arra, hogy legyen szives engem egy kun nyelvtanárhoz utasitani. mert kunludományommal az én kedves Dózsa József kunszentmártoni tősgyökeres kun plébános barátomnál egy kunmenyjeskét sem tudtam meghódítani. Nagy Géza — a nem talmi tudós — azt mondotta, „kérem én nem tudok kunul, hanem gróf Kun Géza, közzé tette, a velencei Sin Marco könyvtárában talált kun Codexet. Ebből alapos tájékozást szere hit; de azt is hozzá toldotta, hogy az akadémia n;m sokkal több példányt nyomat kiadványaiból, mint az akadémikusoknak száma, tehát csak antiquariusoknál lehetne kapható. Az akadémiából tudvalevőleg pedig potyára egy hazai cullur-intézet sem kap még gerj'sz.őre valót sem". Felkajtattam tehát az anliquariusokat és 12 fiiért megszerezt-m a Hunfalvy Jánosnak hagyatékából szírmazó példányt, a volt tulajdonosnak szé'jegyzeteivel. Ebből aztán tökéletesen megtanultam kunul, t. i. azt, hogy a kun nyelv nem egyéb, mint a török nyelvnek egy tájbeszede (dialectus). Mikor aztán tehát kúnul u,;y tudtam, mint a karikacsapás, szerettein vo na bessenyőül is tudni. Ismét Nagy Gézához fordultam; ahoz a szerény nagy tudóshoz, aki mindent tud, de nem henceg vele. Nagyon lehatott, mikor azt mondotta, hogy a bessenyő nyelvből alig maradt reánk egy-két szónál több. Eoből az egy-két szóból pedig egy tudósunk, akinek munkája az akadémia kiadványai kőző t jelent meg, Szabolcsvármegyéből Bjssenyővármegyét csinált. Lelke rajta. A leglőbb ember szégyenli azt, ha egy hozzá inlézett kerdésre érdemleges válasszal nem felelhet. Nagy Géza barátom egyenesen felelt. Mint orvos igen sokszor kerültem olyan helyzetbe, hogy nagyokat nyelve, felelni nem tudtam. — Különösen zsidó patiensek hozlak kérdéseikkel gyakran zavarba, amiből egyszer megboldogult nyersmodoru, de aranyszívű Dr. Bleuer Miklós öreg barátomnak paniszkolva menekültem ki mindenkorra a hínárból. A zsidó eszes és okos népkj lévén, nem alkot magának véleményt addig mig tövétől hegyéig mind nt ki nem kaj atott. Még a világnak legnagyobb tudósa — Humboldt sem tudott volna sok zsidó patiensemnek kérdéseire megfelelni. Miklós bátyám tanácsára a tulkiváncsiakat a kővetkező soha csütörtököt nem mondó csalhatatlan módon szoktam már évek óla elnémítani. Tudja ön a Talmudot a melyben igen sok helyen nagy bölcsességek rejlenek? (Sokat foglalkoztam vele, de alig akad embjr, a ki az egeszet tudná.) No lássa! Én az egészet elejétől fogva végig a kis ujjamban hordom, (a mi pedig színhazugság). Egy h-lyen M>jmonidcs — a híres tudós azt mondja. „Egy bolond 00' 0 kérdést lud felvetni, niig a a bölcs a 6000 közül egyre képes megfelelni." Röglön hozzá toldom, hogy ezzel nem azt akarom mondani, hogy maga bolond, hanem csak azt, hogy az Úristen nem köt mindent az orrunkra. További kérdéseket egyetlen eg/től sem hallói lam. Ajánlom én is ezen kipróbált fogást mindazoknak, a kik velem egyült kevesst tudnak. Némely történész egykét helynévből, vagy régi görög, arab, latin történetirónak egy-egy kikapott mondatából, élénk képzelődésével kötetekre menő történetet ir, a mi szerintük szentírás; mig vagyunk olyanok is a kik G000 állításukból csak egyet hiszünk el. Marczali hírneves történészünk szerint Anonymus — Béla királynak— valószínűleg a III iknak névtelen jegyzője mesemondó, mikor honfoglaló őseinket a vereczkei szoroson vezeti be Kiev felől mai hazánkba és ezen Tehát jegyzi meg az anya, gyermeke kedvéért mondjon le az anya mindenről és azlán ? Üli édes anyám, szól megindultan Andor, rosszul értelmezi szavavamat. Tőrvényünk szerint özvegy jogainál fogva az egész hagyaték haszonélvezője, még akkor is, ha e gyermeki szívben nem dobogna a szülői szeretet érzete. E kérdést csak jövőm céljából érintettem, mert bizony nemcsak nősülésem, de a társadalomban való szerepem, ambitióm a képviselőségre is a kérdés megoldásától függ. Az anya komoly lesz. Andor észrevéve a helyzetet hozzáteszi, egyébként teljesen édes anyám belátására bízom e dolog elin'ézését, ne is beszéljünk róla többet, hisz hivatásom, hogy kedélyét ni szomor tsam, hanem felvidítsam. A', anya — mily könnyű hiszékenyek vagytok — kőnytelt szemmel simítja drága fia homlokát, hiszen egyetlen támasza, védője és legjobb barátja a gyermek. III. Az emberi alak árnyéka ott nyöszörög a tiszta szegényes ágyon, sokat szenved Kovácsné, mielőtt az Úristen magához szólítja, mellette szomorú fejét tenyerén tartva üldögél fia, Sándor. — Mi válik belőled, szól gyönge alig hallható hangon Kovácsné, ha szemeimet örökre lezárom, ugy-e jó leszesz édes fiam, a munkát nem fogod kerülni és becsületességeddel nem fogod megszégyeniteni sírunkat. Nem kel harcra most Sándor önérzete, fájt, vérzett a szive. Elfordult és sürü könnyek hullottak a durva orcáin, aztán megfogá az édes anyja hideg kezét és forró csókot nyom reá. Oh tán tudná még megmenteni anyját, e földön mindenét. De mivel? hiszen 10 napja már nem dolgozik, azt a csekély ételt, italt megtakarított garasaival szerezte és most ennek fogytán hogyan segítsen, pedig a jó táplálék a b etegnek az, a mi a rózsára a harmat. Koldulni, inkább vesszen oda az egész világ, kinos gondolat futott át agyán, nem, nem bűn, anyámnak a haldoklónak teszem.