Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 1-26. szám)

1908-01-26 / 4. szám

N Y I R V I D É K 1908. január 2G. ide szállíttatnának s nem a háztól, hanem innen temettetnének. Az általános helyszínrajzon feltüntetett temetőrészek (parcellák) külön részletrajzokon osztassanak fel sorokra, az egyes sorok sirbolthelyekre, a melyek aztán a helyszínén is kijelöltessenek a használat alatt levő temetőrészben és számoztassanak. A fonlak melletti első sorok sirbolthelyekneb, a második és harmadik sorok közös (családi) sírhelyeknek, a többi sorok egyes sírhelyeknek osztassanak fel. Ezen helyek nagyságának, valamint az egyes helyek közötti távolságoknak méreteit a székesfővárosi és a veszprémi szabályrendeletből vettem át, azzal a változtatással, hogy az ottani 1 89 m. méretet 2 méterre, a 0 94 méretet 1 méterre, a 4 42 m. méretet 4 50 m. méterre stb. kerekítettem ki, minthogy az ottani méretek nyilván a régi ölegyenértékei s a kerek számokkal való dolgozás könnyebb és áttekinthetőbb. Ha a két községi temetőben az egyes temető részek 3 kataszteri holdnyi nagyságúak lesznek, egy-egy temető rész teljes betelése, a már fentebb ismertetett adatok szerint, a használatba vételtől számított mintegy 8—10 év múlva követkzikbe; négy holdnyi temető részeknél 12—14 év múlva, öt holdnyi temető részeknél 15—20 év múlva, természetesen ugy értve ezeket a határidőket, mintha a községi temetők létesítésétől kezdve minden temetkezés azokba történnék. Ezek szerint egy temető rész betelése után a következő temető ré-zre a sor 8, 10. 15, 20 év múlva kerülne, a szerint, hogy milyen nagyságúak az egyes temetőrészek. Ilyen temető-részekre való beosztás mellett bőségesen elég idő áll rendelkezésre egy 6 — 8, vagy 10 temető részre beosztott köztemetőben, abban a tekintetben, hogy a betelt és bezárt temetőrész, az utolsó temetkezéstől számított 30 év közbeesése után újból használatba vétessék. Ez a 30 év, vagyis az a 30 év, amely például egy egyes sírhely használatául biztosíttatik, nem is 30 év, de valójában több lesz. Mert ha például a temető 4 holdnyi részletekre osztatik fel s egy-egy rész betelése 12 év alatt következik be; az első használatba veit rész a 12 év elteltével bezáratván, a következő 12 év alatt a második, az ez utáni 12 év alatt a harmadik, az ez utáni 12 év alatt a negyedik temető rész lévén használatban temetkezési czélra, a negyedik rész be'elése és bezárása után már 36 év telik el az első rész bezárása óta tehát akkor az újból használatba vehető, s viszont az abban eltemetett holtleslek közül az utolsóként eltemetett 36 év óta, az elsőizben eltemetett pedig 48 év óta nyugodott abban. Ezekből az adatokból azonban tévedés volna azt a következtetést levonni, hogy ilyen körülmények között elég lesz, ha a két községi temető számára 4X4=16, illetve az utakkal együtt 18—20 holdnyi terület jelöltetik ki; mert nem szabad megfeledkezni arról, hogy a város népessége folyton szaporodván, a temetkezések száma is szaporodni fog, továbbá, hogy e^yes családi sirhe'yek használatát bizonyára készséggel meghosszabbítják, s végül, hogy a sirbolthelyek használati ideje 100 évre van tervezve s ez is meghosszabbítható. Kezdetben azonban a fentebb már előadottak szerint elegendő lesz a községi köztemelőnek szánt egész területből 2—4 temetőrész nagyságú helyet elkeríteni. Utazás Nyíregyháza körül (hol 3zekeren, hol gyalog.) IX. Megérkeztünk szerencsésen a Sóstói állomásra, s mint rendesen, ugy most sem szállt le senki üdülés, étk ezés és fürdés céljából; a Kótaji urak tudvalevőleg nem szeretnek üdülni,! mivelhogy az pénzbe kerül; a tiszaháti ember meg sokkal hálásabb a szőrtarisznyája iránt, semhogy azt a sóstói főtt ételért cserbenhagyja; no fürdeni meg a vidéki ember egyáltalán nem szokott. Egy része azért nem, mert azt tartja, hogy — nem piszkos; egy része fél a meghűléstől és a költségektől, míg a paraszt ember ugy okoskodik, hogy eleget fürdik ő nap-nap után izzadtságában — minek neki még külön fürdő! Hát bizony tisztelt olvasóm a közegészségügynek egy mezeje sincs annyira elhanyagolva, mint a fürdés ügye. Nem a fürdőzést értem, ami csak a pénzes emberek kizárólagos joga, s a mely téren Magyarország — sajnos leginkább a külföld gazdagítására — túlszárnyal minden más nemzetet; hanem értem azt a fürdést, amely a testnek tisztántartására s igy az egészség fenntartására nélkülözhetetlenül szükséges. Japánban a fővárosban ezerszámra, nagyobb városokban százszámra vannak magán, nyilvános és ingyenes vagy egészen olcsó fürdők s mint azt Hopp Ferencz barátomtól, hazánknak elsőrendű utazójától tudom, talán egyetlen község sincs Japánban ahol tenger, folyó, tó, vagy ezek hijjában más, mindenki által igénybe vehető és látogatott közfürdők ne lennének. És hogy áll a dolog minálunk ? Jár itt valaki fürödni'? Dehogy jár; még a műveltebb rétegeknek is csak egy része, a nép közül senki. Hát nagy hatalom a vagyon és a pénz ; meg lehet vele szerezni a kényelmet, sőt fényűzést és élvezeteket is, lehet általa jótékonyságot gyakorolni, hatalomra jutni stb. de azt, hogy kizárólagosan csak vagyonos és pénzes embereknek legyen módjukban egészségük megóvásáról gondoskodni s az pusztulni legyen kénytelén, akinek bőséges anyagi eszközök nem állanak rendelkezésére, ezt a felfogást magamévá tenni soha sem fogom. S mégis, hol találkozunk hazánkban és vármegyénkben oly intézményekkel, amelyek alkalmasak lennének hazánk lakossága zömének hozzáférhetővé tenni testi épségének legnélkülözhetetlenebb előfeltételeit'? Van-e egyetlen községe vármegyénknek, ahol erről gondoskodva lenne: Miért marad tétlenül a közéletnek éppen e felette fontos és a közművelődés fejlődésére 2 4-ik szám

. Egy katasztrális holdnyi temetőben a sírok közötti közlekedési utakat is figyelembe véve átlag 2000 koporsó helyezhelő el. A legutóbbi 10 év alatti halálozási esetek számát tekintve tehát évenkint mintegy háromnegyed kataszteri holdnyi temetőterületre van szükség ez idő szerint, 50 év múlva ennek kétszerese, másfél kataszteri holdra, 100 év múlva 3 kataszteri holdra évenkint. Ha tehát a két temető mindegyike 25-30 kataszteri hold lesz, minthogy a sírhelyek, illetve az egyes temetőrészek az utolsó temetkezéstől számított 30 év elteltével, megfelelő kiürítés után temetkezési czélra ismét használatba vehetők, a temetők nagyobbitásának szüksége még 1-50 év múlva sem fog felmerülni. A megállapítandó temető terület egész terjedelmében természetszerűleg temetkezési célra nem kell kezdettől fogva s annak jórésze másképen értékesíthető. Azt azonban már most megállapitandónak vélném, hogy mely és milyen nagyságú terület jelöltessék ki városi köztemetőnek, hogy ekként az erre a czélra szánt hely arra a célra fentartassék és annak idején a város rendelkezésére álljon. A temető kezelése tekintetében Budapest székesfőváros és Veszprém város szabályrendeletének irányítása alapján szabályrendelet tervezetet dolgoztam ki, a mit tisztelettel ide csatolok. Ezen szabályrendelethez legyen szabad a következőket megjegyezni A kiszemelendő és meghatározandó területről készíttessék egy általános helyszínrajz, tekintet nélkül arra, hogy annak egyelőre Csak egy hányada fog temetkezési czélra felhasználtatni. Ezen a helyszínrajzon az egész terület osztassák fel 6 — 8 vagy 10 táblára (parcellára, temetőrészre), melyeknek mindenike 3 — 5 hold nagyságú lehet. Az egyes temetőrészek közt terveztessenek a főutak 6 — 8 méter szélességben, természetesen gondoskodás történvén olyan helyekről, vagy pedig az útak akként osztatván be, hogy a kocsik megfordulhassanak s a temetőből távozhassanak. A temető (egyelőre csak egy része az egész kiszámolt területnek) kerittessék körül, még pedig szilárd falazattal (esetleg a bővítésre szánt terület felől deszka- vagy lécz kerítéssel) a fal mellett sírboltok és mauzoleumok számára megfelelő hely hagyatván. Az ekként körülkerített temetőbe csak egy bejárás legyen, mely éjszakára mindig zárva tartassák, a szabályrendelet 23. §-a szerint. A kapu mellett, esetleg a kerítés falazatának egy részeként helyeztessék el a temető-őr lakásául is szolgáló épület, benne egy vagy több halottas kamarával, a melyből temetkezések is történhessenek. Mert az ideális állapot az volna, ha a holttestek a halál bekövetkezte után mind „Játszani akarok vele . . . Vedd meg nekem Csipkerózsát ! Akarom, hogy babám legyen, eleven s ép fekete babám, aminőt le soha nem akartál neV- •> venni. Majd selyembe öl'őztetem, meglásd milyen fekete babám lesz . . . Játszani akarok vele . . . \ , meg nekem Csipkerózsát !* Már-már remegtetni kezdé piciny száját a sírás és akaratához egy elkényeztetett pyermek makacsságával ragaszkodott „Játszani akarok vtle" . . . Gyermekének kérése végleg győzött a grófné akaratán és szelíd szép szemeinek varázsa utoljára is megtörte a kis Csipkerózsa vadságál s nemsokára a két gyermek kéz kézben vidám dalolással halant elölte a kastély felé. S amint igy maga elölt látta életsorsának ket ellentétes zenit-nadír képletéi; ugy rémlett neki mintha a park fáinak lombjai ; szunnyadozó virágai álmukban is mind a sors gúnykuciját suhognák feléje! Hiszen lehetne ő — bohó szivével ennek a rongyos cigány gyermeknek ugy lehet m<g rongyosabb edes anyja; akit kitagad, megvet az egész világ; s kinek nem lenne most egyebe, mint az a rozzant szekérsátor és abban egy csillogó mély tüzü fekete szempár . . . . Míg most ? ... . Szépsége, büszkesége teljes tudatában előkelő ünnepelt asszony, akinek mégis csak ez a patyolatba, csipkébe öltözött angyalszőke gyermek minden boldogsága! De vájjon miként boldogabb ? Erre a kérdésre az eltitkolt de legigazabb érzés symbolumaként — sürü záporban feleltek meg a könnyek! A grófné az egész éjjelt lázálmoktól gyölörve tölté ; gyöngéd férje, a gróf ama félelemnek tulajdonitá, hogy a kastély kőfala körül kóbor cigányok tanyáznak; intézkedett . . . S a pirkadó hajnal hasadása már a harmadik határban üdvözölte az elűzött cigánykaravánt, mialatt a kis Csipkerózsa még mindig boldogan és mosolyogva aludta első édes álmát puha, hófehér illatos ágyon . . . * * * Átültetett virág volt. Olyan virág, mely a szabad termeszet ölén a nap perzselő hevétől születvén, nem tudta megszokni az üvegház enyhe harmatos légkörét. A finom délszaki növények között majdnem eljusztult banataban szegény kis Csipkéiózsa! De az a gondos holeh»r kéz, mely anyailag gondozta, ápolta, nevelte; az a sok harmat csöpp, mely azokból a s elid, szép szemekből hullott az ő vad, fekete fürteire; győzött mégis a kis Csipkerózsa ősvad természetén! Nőtt . . . fejlődött . . . Maga volt az észbontó, szilaj, szenvedélyes szerelem megiestesült alakja; míg mellette a kis Palma contesse a gyöngéd, odaadó, epedő szerelem hableánya. Eszményi, hódító mindkettő. És éppen e két ellentétes lény csodálatos varázsa "vonzotta a legelőkelőbb udvart bűvkörükbe; ünnepelt ragyogó volt grófnő, cigányleány egyaránt. De a kis csipkerózsa szerényen vonta össze sz'rmait, érezvén, hogy virágai n:m az üvegház számára nyílnak . . . Kicsiny szive csakis kint a szabad természel ölén, a nap perzselő hevétől gyúlhat lángra ott, abban a tulajban, hol született . . . De Nóra grófnő mindebből nem látóit semmit; szive mélyén kárpótolva érezte magát és csak gyönyörködni tudott e ket leány ellentétes diszharmóniájában. * * * A giófi park gyönyörű kioszkjában sir-rí a hegedű Szende Ferke művészi ujjai alatt. S mintha minden percben több ihlet szállana meg, húrjain reszkető lelke magasabb régiókba téved . . . Talán felejti is, hogv e sivár földhöz ragadt halandó lény, kit csak művész lelke ragadhat el messze-messze a felhők mögé. ahol két fénylő fekete szem csillagának világát véli utolérni. Hisz oly magasan, oly elérhetetlen messzeségben áll tőle ez a csodálatos fekete leány, hogy végre bet firadt és gondjlataival sem tudja már követni . . . Pedig mióta tekintetük először találkozott, nem létezett a ontul már a művész számára semmi. Hidegen hagyta az előkelő és kényes igényű műértő közönség kitüntető elismerése, becézgető kedvessége, ő csík húzta-huzl.i, kereste a lelkét — és egyedül csak az ő lelkét — annak a fekete leánynak. Feleletül pedig csak hult a fekete leány hajában és ruháján lassan lassan elhervadó csipkerózsa elbágyadt virága Szende Ferke lábaihoz egyenkint és észrevétlenül. . . . Nem látta senki — Pálmát kivéve — mint bon lógatja a perzselő nap heve csipkerózsa kelyheit . . . föltalálta itt az ő világát, amelyet visszakövetelni most már joga volt . . . S mikor ez öntudatra ébredt, nem látta többé Csipkerózsát az ünnepélyén senki. Visszavonult virágos illatos s?obájába álmodozni, ábrándozni és határozni . . . A művésziesen rendezett gyönvörü ke

pti ünnepély P'dig csak folyt a lgderültebb hangulatban továbbtovább . . . Am kor már az utolsó koc-i is kigördült a kastély udvarából és nyugalomra tért az utolsó vendég is kényelmes lakosztályában; mély csöndbe, álomba m rült minden. A/, elhangzott zene utolsó accordja is csak oly h heletszerüen reszketett már a magasban, mintha a cigány művész lelke is elszállt volna oda, hol az álmok világában egyesülhet szerelmének ábrándkép ivei. Csipkerozsa is édesen aludt már ekkor. Aludt és álmodott . . . Felhők országában járt. Menyasszony volt. Aláom!ó ébenfürleivel éles ellentétet képezett habszerüen lengő hófehér ruhája; összefonódott tünderkjrokkal lejtek köiülte rózsatáncuk it a felhőbirodalom istennői; zsámolyául reszkető csilligok szolgáltak és nii'gis ő vágyott onnét; \ issza vágyott a földre . . . Angya'szárnyak repü'tek vele őrült sebes éggel a földre, ahol már vőlegénye, — álmai királya — a müVJSZ cigány ölelő karokkal várta Menyasszonyi koszorúként gazdagon hult fejére és hófehér ruh'jára eztr éz ezer é^ő piros c.-ipkerózsa . . . Egyszerre mint varázsütésre fö üli ágyában. Nem tudja ében van-e már, vagy még csak alnodik? Való-e, hogy erkélyablakának leomb virágai alatt megszólal a hegedű és rajta ez a nóta: „Csipkebokorban születtem, Csipkerózsa az én nevem, az én nevem . . Abhkán kihajolva meggyőződik róla, hogy csakugyan ébren van és a valóság éppoly édes, éppoly boldog, mint a félbeszakított áloin. Feleletül ismét lehull a tigány lábaihoz rgy csókkal útnak indított csipkerózsa hervadó virága. Mire a seienádnak vége volt, halkan nyílik a szomszédos s/.oba ablaka s onnét egy hóft-hér csipke kendőbe göngyölt, lázas, epedő szerelemmtl lelt hevenyében írott levél jutalmazza a művészt. Fölveszi . . . elolvassa és meginog . . . Elfogja a hirnév, a rang, vagyon és szereplési vágy ördögi démona s mielőtt még eszmélni tudna, elfogadja a lenyújtott piciny hófehér kezet . . . Ezalatt szegény 1 is Csipkerózsa tovább álmodik. Reggel egy kétségbeesett sikoltásra ébred. Ingadozó léptekkel jön be szobájába Nóra grófi ő, görcsösen tartva