Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 1-26. szám)
1908-06-28 / 26. szám
8 26-ik szám. N Y 1 R V I D É K 1908. junius 28. És mikor mindezek a tervek ekként készen vannak, és mikor mindezeknek a mielőbbi megvalósítását az illetékes tényezők kilátásba helyezik, akkor elénk kerül egy több mint kétszáz milliós beruházási törvényjavaslat indokolása, amely, az állomáson uralkodó tűrhetetlen állapotoknak számadatokkal való bizonyítása mellett, háromszázezer. illetőleg a már rendelkezésre álló hasonló összeggel együtt hatszázezer koronát szán ennek az állomásnak áruforgalmi berendezése és vágányhálózata bővítésére! Vagyis, más szavakkal, a vágányhálózat és az áruforgalmi berendezések bővítésére most elköltenek hatszázezer koronát, ellenben a felvételi épület, az aluljáró és felüljáró, meg a külön teherpályaudvar létesítése elmarad. Még pedig most már hosszabb időre, mert hiszen a nyíregyházi állomásra most reáköltenek hatszázezer koronát! Érjük be vele! Ezzel a toldozás-foldozással nem lehet segíteni azokon a nagy és égető bajokon, amelyek a nyíregyházi állomáson fenforognak. Azon az állomáson, amelynek személyforgalma közvetlenül az aradi, győri, szolnoki és miskolci ntán következik s a melyet e tekintetben az egész országban — Zágrábot is ideszámítva - csak tizenhárom állomás előz meg! A törvényjavaslat közölt indokolása tehál nem hogy megnyugtatna, de a lehelő legteljesebb mértékben elégedetlenekké lesz bennünket nyíregyháziakat és szabolcsmegyeiekét! — 1 1 Iskolai év végén. Szeretnék most a ielkéhez férkőzni minden magyar szülőnek és szeretnék behalo'ni a gondolkodásába minden magyar fiúnak, aki a jövendő életpályájának m>gválaszlása felelt töpreng. Szeretném, lia mindnyájan megértenék a viszonyokat, a kor szellemét, a jövő fejlődés intő utmutalását és ez vezetné őket ebben a nagy elhatározásban. Mert nemcsak az egyesek jövő sorsa, nemcsak egyik vagy másik fiatal ember boldogulása vagy szerencsétlensége függ attól, hogy a mostani evekben milyen életpályát választ iragának a jövő magyar nemzedék, hanem ettől függ Magyarország fejlődése, boldogulása, függetlensége. Magyarország egész jövendője, fennmiradása, felvirágzása attól függ, hagy tudunk-e ipart teremteni s a magyar nép egy részét, különösen a magyar középosztályt át tudjuk e terelni ipari és kereskedelmi foglalkozásra. Ipart fejleszteni minden lehetséges módon igyekszik a mai kormányzat. De az iparhoz emberek is kellenek, muftiiSaftw. '1- V"se-W'k. Már most. kát- -ut áll előtlü ik. Az egyik az, hogy a szükséges munkaerőt idegenből hozzuk be s igyekezzünk azután azt asszimilálni, a magyarságba felszívni, beolvasztani. A másik az, hogy buzdilás-al, agitacióval s ha kell, némi szelid nyomással is igyekez zünk a magunk nemzetét rászoktatni, rávezetni az iparra és kereskedésre. Időnk nincs záloga'ni az eszközökben. Mind a két módot alkalmaznunk kell. De minden igyekezetünkkel azon kell lennünk, hogy inkább a második mód érvényesüljön. Mert ha a munkaerőt is külföldről importáljuk, akkor lesz ugyan ipar itt Magyarországon, de az nem lesz magyar ipar, mert nem magyarok fogjak í zni s csak emberöltőkőn át válhatik magyarrá. És sokkal könnyebb és gyorsabb dolog magyar embereknek A nagynéni kedveskedve simogalla az üde leányarcot. „Ugy, ugy csak csinosítsd ki magad Tímár . . . úrnak." — Tímárnak? Ilonka jókedvűen felkacagott. Milyen ra\ijz vagy édes néni! — De kérlek édes, hisz azt mindenki látja, hogy le ts Tímár . . . különösen ha a lombsátor nem eleg sűrű és nem takar el mindent a kíváncsi szemek előtt — nevetett a néni. — De néni, én igazán nem ludt m mit akarsz ezzel. — Igazán nem? Akkor sem, ha többet elárulok? — Csend, édes, aranyos nénikun és rátette kezeit nénje ajkaira. Tudod édes tantikám. mngam sem tudom, hogy esett meg ez a dolog, de semmi komolyabb jelentőséget ne tulajdoníts a dolognak. — Mi a csuda? A csóknak ne tulajdonítsak fontosságot ? — szólt elhűlve az öreg nénike. — Ugyan ne prédikálj, édes nénikém. Nem szeretem a prédikációt. Az ember fiatal és csinos, hát nem árt egy kis — flirt. — Hát ez . . . flirt? — hebegett a néni. — Hát persze. Férjhez nem mehetek hozzá. Hiszen csinos és vidám, kedves fiu, de nem férjnek való. Tantikám, nekem gazdag férj kell. — De édes lányom, ilyen gondolataid vannak és csókolózol vele. Nem érzed, milyen szívtelen vagy a jó fiúhoz. Es aztán veszedelmes dolog a tűzzel játszani. Az öreg asszony egészen belemelegedt tt a beszédbe. — Nénikém, az én szivem egészen nyugod s az övé is biztosan az. — Ezt igazán nem ériem, hüledezett az öreg asszony. — Ugyan, kedves néni, fiatal vagyok, mig a nyár tart, szórakozom, aztán mielőtt elutazom, kap a jó Tímár egy saját hímzésű nyakkendőt, punktum. Jó éjszakái, édes nénikém. Dózsás álmokat. meglanulni az iparűzést, mint idegen ipaiűző embereket nyelvben, érzésben migy rokka tenni Igazán magyar ipart csak ugy f> jieszthelünk, ha magyarok mennek ipari pálya; a, magyarod nyitnak műhelyeket, magyarok vonultuk be a gyárakba s üzletekbe. E'.ért létkérdése Magyarországnak az, hogy rá lehet-e teríteni a magyar fiatalságot az ipari és kereskedelmi pályákra. Úgynevezett „tudományos" pályákra csak az menjen ma, aki különös hivatoltsá£ot éiez magában. Mert olyan a túlz út'oltság mindenütt, hogy önmagukat rontják meg, akik ezekre a pályákra törekszenek. Szegényes, egyszerű megélhetésnél többre alig lehet ma ezeken a pályákon remény. S mennyi szenved-s, ínség, nyomoru-ag addig is, mig ilyen szegényes megelheté-hez hozzajuthat. Boldogulni, szerencsét csinálni, vagyont szerezni csak a?, ipari és kereskedői pályán leh t. Ne irtózzanak tóié a magyar fiuk. Az az esztelen, ostoba előítélet, hugy ezek csak másodiangu „nem un" foglalkozások, úgyis eltűnik, szétfoszlik már. Ne ijedjenek meg tőle, szálljanak vele szembe. Nagyobb ell nséggel is megküzdött már a magyar, hát egy ilyen hitvány semmiségtől egy bol md s máris múlófélben levő társadalmi felfogastól megfutamodna ? Nem úribb foglalkozás? Hit vájjon melyik úribb dolog : műhelyt, üdetet nyitni s élni füg^etlei ül, a maga emberségéből, mint hasznos, produktív tagj i a társa dalomnak, vagy elős obákbrn görnyedezni, protekció után szaladgálni, könyörögni, esedezni, míg valami silány, koldus kis hivatali ki tud'járni imganik? Nehéz, keserves helyzetben vjn ma az ipar és a kereskedés Magyarorszagon. DJ még ebb.-n a IOSSZ helyzetben is azt látjuk, hogy amelyik ip ros vagy ke reskedő becsületes, józan, szorgalmas, az mind boldogul, s nemcsak meg lud cini. de vagyont is szer z. hálok ismerőseim közt kereskedőket, akik nem is régen, 10 —Iá évvel ezelőtt úgyszólván minden toké néUül kezdtek üzletüket, s nem \olt más támogatójuk, pártlogójuk, mint a saját szorgalmuk és ügyességük. S ma vagyunk, pénzük, házuk van, s olyan jövedelmük, ho^y nincs az a miniszteri lanacsos vagy kúriai I író, aki>el elcstréln. k. Es ismerek egyszeiű kovács , Lkalos-, asztalos mestereket, akik 20—ev alatt vagyont tudlak szerezni maguknak a mesterségükből. Aki pedig nem boldogul közülök, majd mindenkire meg lehel allapitani, hogy a sajat hibája, hanyagsága, könnyelműsége, iszákossaga miatt nem tud boldogulni. Es pedig még a mai iparos és kereskedő osztályunk túlnyomó részének alig \an a négy elemi iskolai osztálynak megfelelő képzettsége. Ha ezek is igy tudnak boldogulni, mennyivel több kilátása lehet középiskolát végzett, intelligens, értelmes embereknek eze'cen a pályákon a boldogulásra. Mindenkinek arra kell törekednie, hogy anyagi jólétet biztosítson magának, hogy vagyont szerezzen, hogy gyermekeinek bővebben nyújtsa a megélhetés feltetelt it. Az egyesnek is, a nemzetnek is ez ma a legfőbb c rdeke. No hát ennek az utja nem a lateiner, a „'udományo^" pálya, hanem az ipar és kereskedelem. Gondolja ezt meg jól minden magyar ifjú és minden magyar szülő a pályaválasztás komoly időszakában. Gondolják meg különösen" a szülők : egy ábrándért, egy buta előiteletért ne tegyék egész életére koldussá, igavonó szolgává gyermeküket. Ne akarjanak mindenáron „urat" nevelni belőlük, mert ez az uraság ma már cs.k sil-íny évi fizetésből való tengődést jelent. II niem küldjek gyeirnekeiket szabad pályákra, ahol a szorgalom, ügy. s ség és tisztesség nyomán boldogulás, v.i /yonosodás, anyagi jólét (erem. Csak igy boldogulhatnak az egyes k, csak igy fejlődhet az ország. Csevegés muzeumunk érdekében is. Annak a históriája, hogy az örök ifjú Liptay Ed — a ki ma is el tudná járni a kállai kettőst, — de a - i egy kissé turpiskodik, mert 81 évesnek vallja migái, pedig 89 éves testvére, özv. Kovács Ferencné rokr o n szerint 80 eves, ősrégészeti gyűjteményét muzeumun n ik ajándékozta, a mely a Bpesten 1877. évben tartott nem z"tközi régészeti congressus alkalmaval altalanos feltűnést keltett és a mely a birtokában volt nagyfalui őstelepről keiült, de a melyből azóta jó szive több tárgyat szétajándékozott, a sörnek köszönhető, a melyről a nota nem aít mondja, hogy a „Sörtől okos lesz a szamár is." Ezt az árpalevet német italnak tekintjük, a melyet arra sem tartunk érdemesnek, hogy kocintsunk vele, legfeljebb a pohár fenekét verjük az asztalhoz, pedig hát inkább azon németeket kellene felfenekelni, a kik alaptalan gyűlölködésből barbár hírünket költik es műhaiagbcl visszakívánnak bennünket Ázsiába, lulajdmkep n pedig telhetetlen kongó gyomruknak megtöltése végeit akarnak az afrikaihoz hasonló kongó gyarmalot csinálni őseink által 1000 óv előli szerzeit allamunkbot. E től azonban orruk nem csak azért foghagymás, meit a hódításba nekünk magyaroknak is van némi bele szólásunk, hanem főkép n azért, m rt olyan acelsemény konc vagyunk, miszerint a rajtunk rágódni akaró, de egymásra is irigy zsákmanyszomjas oszlraknak, porosznémetnek, muszkának, nem az oláh-tót-szerb-erdélyi szász és Isten tu .ja hány más népnek, hanem — a nemzetiségeken élősködő agitáloioknak foga belénk fog törni. Na de hát nem foglalkozom szakszerűen polnikaval. Végezzek el ezt suttyomban herceg Eulenburg, herc?g Hohenlohe. Ez az ő dolguk, meg a komonyíkaiaké; hanem visszatérek a sörre, az általunk ócsárolt italra,' a melyet mi magyarok hazafias gyűlöletből óiiási meny nyiségben pusztítunk el, a melytől annak egyik legnagyobb kedvelője, Bismarck sem butult cl végképe ', de még Atilla sem, a kinek Udvartartásáról a görög császárnak rimánkodó követe, Prscus rhetor irja, hogy ott a sört nagyban fogyasztották, de a bort sem vetettek meg, épen ugy, mint mi magyarok, a hunoknak utódai sem. A sör tisztesseges uri embereknek az, a mi a7 asszonyoknak az ozsonnakávé. Nem azért megyünk delelőtt söi házba, hogy leigyuk magunkat. A nők sem azért isznak délután kávét, hogy izgassák magukat, mert hiszen izgatásra szüksége egynek sincs, hanem azért, ho/y anekdotázvunk, szóljuk szapuljuk embertársainkat, újságot szerkesszünk, meit hat a sört és a kávét mint solótrinkerek otthon b megihatnánk. Ennek a sörházba járó ősi szokásnak n ni c-ak a Szabolcsvarmegyei muzeum köszönheti gyaiapodasál, de m g Dreher uram is, a kim k talan több m Iliója van, mint nekem forintom. Mind a két esetiől a jövő sz in >an fg t'srá I o k Nyíregyháza, 1908 jun. 26. Dr. Jósa András A „nyíregyházi zenede évzáró vizsgája. (Valami a zenéről és a zeneoktatásról.) A nyíregyházi zenede, amely a Füredi testvérek szakavatott vezetése alatt áll, e ho '21-én vasárnaji zarta be II. évfolyamát. Nem egészen két esztendő alatt amely időben sok küzdelmet kellett az iskolanak vívnia, amíg ennyire is megerősödött, eljutott a „nyíregyházi zenede" abba a pontba, amelyet feltétlenül dicsérő mondatok előznek meg. Nyíregyháza város közönsége méltón tartozott hálával ezen intézménynek, mert elősegíti a művészetek egyik leg- zebbikének a zenének művészi fejlesztéseit, lehetővé teszi, hogy Nyíregyháza város mindkét nembeli ifjúsága megszerezze az intellektuális müvi ltség egyik fontos alkató részét: a zenei műveltséget ? Az általánosan elfogadott elmelet szerint a z 'iie lényege abban áll, hogy hangulalokat kdt. Már p dig ki ne szeretné a hangulatokat? „ Az édes derűs sokszor alomba ringató hingu'atokat, amelyek sokszor szolgálnak a', élet ezernyi bajaban vigasztalásul. Azonban nemcsak erre szorítko/ik egész kifejező képességük, de az sem tagadható, hogy a zene kifejező képesség dolgában első tekintetre szegény művészetnek látszik. Eszközeinek termés/elénél fo^va nem képes ugyan hatarozott érzelmet iolmjcsolní, nem fejezhet ki peld. diadal fölölti örömöt, óz vegyi vágyat, de örömet, gyászt, bánatot, vágyai a 11 illában igenis kifejezhet, még pedig szinte félreismerhetetlen hathatósággal. Az egyes hallgatók tehál, talan mást-mást fognak gondolni, de ugyanazt fogjak érezni. Ugy vagyunk a hangulatos zenével, mint egy hai.gula tos tájkeppel. Ket festő a lehető legnagyobb hüseggel festheti le ugyanazt a vidéket és mégis az egyiknek kezéből hideg utánzat, a masiknak a kezéből valóságos lyrai költem ny kerülhet ki. Bitran aliithatjuk tehát, hogy a zene olyan művészet, amelynek igen gazdag a szellemi tartalma, s ami hiányzik róla konkrét hatarozottságban, azért bőven kárpótol mély bensősége és közvetetlensége, amelyei a lélekre hat. Éppen ezért társadalmi és nevelési szempontból igen helyesnek tartom a z< nének művészi alapokra fektetett lelkiismeretes oktatását. A természet adta tehetséget is csak jó iskola és alaposan képzett, tapasztalatokban gazdag mester képes teljesen kiaknázni. Nálunk ellenben b oldog boldogtalan tanit, ha már kottából, vagy anélkül' néhány táncdarabot el tud jatszani. Annál sajnosabb ez az állapot, m-jrt általánosan elismert tény, hogy 3 magyar embír lelke, különösen a húros hangszerek iránt igen fogékony, ugy hogy ha teljes súlyt helyeznénk az alapos es komoly irányra, zeneművészetével a föbbi müveit nemzetekkel is versenyezhetne. Tehát félre a kontárkodással. A cigányt el kell különileni az abszolut becsű müzenétől, a tanítást pedig zeneileg kép/ett tanerőkre kell bízni. Ez az egyenes ut zenei eleiünk egészségis fejlődése fölé. Ilyen uton halad a másfél éves fennállása alatt hivatását lelkiismeretesen teljesítő nyir gyházi zenede is. A város közönsége szeretettel fo f cadta támogatásába a törekvő művész paedagogusokat, a Füredi testvéreket, akiknek képzettsege eleg garancia Nyíregyháza kisebbmgyobb z nészeinek, azok tehetségének kifejlesztésére. Ezt már be is bizonyították a most megtartott úgynevezett záró vizsgán, amelyet joggal mondhatok .műélvezetet nyújtó hangversenynek " Nagy és előkelő közönség töltötte meg a „Korona" szálló dísztermét, amely lelkesen tapsolt a növendékeknek. Jjk voltak mindnyájan, amit előadtak, az szabatos és pontos volt és élvezetet nyújtó, de azért mégis feljegyezzük a következőket,: Prok László és Magda igen ügyesen adták elő darabjaikat. Szabó László gyönyörű készüllseggel játszó tta el gordonkán Ronchini „Berc us"-ét. Friedmann Olga művészi technikát megütő mértékkel zongorázol!. A hegedűsök közül különösen kitűnt: Handel Lajos, Lojelc Gyula cs Iester Au'al, akik Iloffmann I'állal együtt pompás összjátékká! ad'ák elő Kún László „Szerenád"-ját. Volt egy másik quartelt is, amelyet Sárai Valéria, lloff'mann S.indor, Siklósi István és Tester Antal nagy hatással játszottak el művészi előadásban. A két quartelt tagjai Solo darabjaikban is zajos sikert araltak. — Mocsár Miklós virtuozitással játszott el egy Gavotleot. A ke dők közül szabatos jité.ukkal feltűntek : Friedmann Irnn, Lenhorn Imre, Friedmann Erzsike és Gyula, Engel Henrik, Ferenczi Béla. Uaas Ella szépi n zongorázott. 1) cseret illeti Friedmann Miklóst is hegi dűjátekáért, aki Rieding „Magyar ábrándját" játszotta tökeletes technikával. Végre meg kell említenünk, hogy az egyes hegedüíZámok zongorakiséretét Szegő Sándorné úrnő növend • k«• i: Führer Olga, Lenliorn Ella, Führer Margit, Surányi Mm'ski, Vietórisz Aranka. Bosenlhal Micike, Menyhért Margit, Szalay Lily és Mandel Mimi urle.inyok és Gultmann Sándor úr végezték a darabokhoz simulj szabatos előadásban. Különös dicséretet érdemelnek Füredi testvérek a zongora tanszakon elért eredményekét!, mert azon az. előadások csak a második félévben kezdőitek. Látva Tpeeplz {maliimmal összes téli ruha-neműit szőrme áruit niolykár elleni megőrzés végett Simkovics mm Ul£(IIUII!llldl Lajos szűcshöz adni. Iskola utcza 5. 326-12-5
