Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 1-26. szám)

1908-01-05 / 1. szám

t-ső szám. N Y I R V I D É K 1908. január 5. 3 A helyzetet ismerve, miért neiti volt őszinte a kormány s miért nem szól eként: „íme, megszabaditollvik az országot azoktól, akik készek voltak azt egy Iái leneséért is elárulni; megszabadítottuk azért, hogy ;i magyar nemzetet régi jogaiba visszahelyezzük nem- j csak, de kivívjuk részére mindazt amit a nemzet függői Icnsége követel s a mely jogok élvezetébe a nemze- ' let beiktatni 4U év ota mindég ígértük hahogy a parlamenti többséget megszerezni tudjuk." „Többségre és kormányra jutva azonban legott beláttuk, hogy Ígéreteink nem voltak egyebek hiu ábrándoknál, amelyek szemben a fennálló törvénynyel, szemben a király akaratával és hatalmával, mint hópelyhek olvadtak el és semmisültek tneg s beismerjük, liogv a jelen bel- és külpolitikai constellácziók között a nemzet csak akkor cselekszik helyesen és bölcsen, ha teljes őszinteséggel reá lép azon törvényes alapra, amely az 1WS7. évi XII. I-czikkben a nemzet és királya és az ' állam másik fele közötti közjogi viszonyt szabályozza." Ha a függetlenségi párt és kormánya eként cselekszik - messzire eldobja magától azon hazug phrázist, hogy Ii7-es alapon kell 48-as politikát csinálni, sőt minden szavával és tényével igazolja azon bár megváltozott, de a változott politikai erőviszonyoknak megfelelő tisztességes meggyőződést, hogy l>7-es alapon csak t'»7-es politikái lehet és kell csinálni, egy tisztult helyzettel, egészséges pártviszonyokkal és egy reményteljes jövővel állanánk ma szemben. De vizet prédikálni és bort inni : (>7-es alapon kormányozni, politikai cselekvésekben még a volt szabadelvű kormányokat is túllicitálni és egyben fennen hangoztatni, hogy ez az alap egy lomtárba való ostoba-ág s ennek helyébe a tiszta personal un Tót kell és fogjuk léptetni. ez minden egyéb, csak nem reális politika,*) **) + & * Több röpiratomban tárgyaltam és előre jeleztem azon politikai bonyodalmakat, amelyek csakhamar be is következtek. A többi között lí)()~>-ben adtam annak kifejezést. hogy az adott viszonyok között alkalmasint a függetlenségi párt lesz arra hivatva, hogy a nemzetisé(jdhtl és Ausztráliái szemben a C>7 es kiegyezést megmentse Ezután csakhamar találkozom a főtéren Szunyoghy líerli barátommal, a függetlenségi párt alelnökével. — ..Sok igazat és még több téves dolgot Írtál össze a most már állandóvá vált politikai válságról, — szólt hozzám — de olyan absurdumot még soha, mint a/, utolsó röpiratodban, amelyben azt kívánod, hogy nü mar mint mi! mentsük meg a <>7-iki kiegyezést!" S/.egény jó barátom, ha visszatekinthetnél a Slyx túlsó partjáról, tudom, most már nekem adnál igazat. Kállay András. *) Ezek rendezés alatt tevő pol. naplómból vett idézetek. ' ) \ közlemény pártpolitikai részevei nem mindenekben értünk egyet (Szerk.J^ Bucsu lis/telgés. Melyen megható ünneplés keretébin folyt le a nyíregyházi kir. törvényszéknél ez évben a szokásos uj.-vi tiszlelgé2. Hírt adtunk már arról, hogy Megyery Géza curiai bíró, kir. löivényszéki e'nököt a király s.jál kérelmére nyugalomba helyezte s • bből folyóan hivatali állása alól január elsejétől felmentette. A kir. I örvény szék bírói kara megragadta ezt az alkalmat s elha'átozla, h igy a kir. ügyészség és a kir. lörvénysz k területébe/: tartozó kir. jbiróságok összes sz mélyzetének bevonásává! volt elnöke előtt hivat losan nrg egyszer s utoljára testületileg tiszteleg s a közös munkálkodásban rgyüit töltött napok emlékéül ebből az alk tlomból lávozí elnöket egy diszalbummal lepi meg. M iga az ünnepély a legnagyobb meghatolt>ág között folyt le. Mind nki érezte a p re komolyságát s nem egy lisztvise'ő sz. méDen re/geli könycsepp, amikor az összes bírósági szem -lyzet Kovács István kir. üelő táblai biró, helyettes kir. törvényszéki elnök vezetése alatt az elnöki fogadó szobában megjelent. A tisztelgő s egyben I ucsu beszédet Kovács István kir. Ítélő táblai biró mond itta. B izédében rövid m mél- J lattá Megycry Gézán ik az igazságügy szervezéséhez és fejlesztéshez lüzödő érdemeit, amelyek elölt készséggel hajtó'ta m>g az elismerés lobogóját." Majd mint imbert s mint hívalali főnököl ismertette s meghatójáétól reszkel ő bcsz

rdjét a diszalbum átadása melleit azzal zárta be. hogy ha bár Megyery Géza megszűnik is a kir. törvényszék elnöke s a bíróságok vezetője lenni, ez még nem je'.en'i azt, hogy őt végleg el is vesztet lük. Köiünkben marad ő — úgymond — továbbra i- s az a mély, igaz és őszinte szeretel. m ly e biróságok személyzetét s volt elnökét 2; éven at ősszel-ö'ölte s amelynek külső kif jezésuként nyujtjuk át ezt az albu iiiOt, nem fog meglazulni a jövőben sem. Melyen meghat" a vála-zolt Megyery Géza az üdvözlő s eg\ ben bucsu bestédre, megköszönve a szeretélnek (s rag .szkod isnak az őszinteség 't és nulységet, amelylyel a kir. biróságok szem lyze'e őt, mint távozó elnököt is körülveszi. Ez azt mutatja, hogy mégse élt hiába, n ert megszerezte m igának — ha mást nem is — a birói kar s a birósigi személyzet szereletét. Kéri, lart?ák meg őt továbbra is szereletükben és soha, semmi köiülmények közö;t meg ne szűnj mek a birói fúgget len-égel, hazánk alkotmányának eme le^fon'osabb alkotó léazél féltékenyen niegőiizni s szerelettel f ntaitaní. A dőr

rő élj nzéssel fogadott beszéd e hangzása után, a biiói kar az elnöki szilonbi vonult vissza s ott elismeréssel adózott a kir iörvénysz. k elnökének vett nehéz (ZII.-t és aranyverelü s közepén a Megyery csalad hatalmas email cím r vei ellá'ott Ihu'n s?epségeirek. Különösen fellüi t az all um ebő diszapji, amelynek dedicaliojut a ki>. törvényszék egvík tisztviselője igazan művészi szép ég .el és lökélelessé/gel állitolta ki Aki e címlap J-Z pségei látja, nem hiszi el, hogy az Nyiiegyházán k szült. Az album következő lapjain van a gyö nyörü iniciálékkal ellátott s régi gót belü stylben irt bucsu s ezt biróságokkínt &7étválasztva a személyzet névalá'rásai kövelik. A bucsu irat szövegét stkerü t megszereznüuk s az szó.-z'iinl a következő : Méltóságos Elnök ur! Anidőn M Itóságod negy évtized munkalerhévi 1 vállain köiü ikből távozik és már csak néhány éra \ála zt el attól, hogy szétszakadjon az a kapocs, mely minket Méltóságod 'J3 éves elnökségének ideje alatt a hivatali életben összilüzött . megvalljuk, mély szomorúság fogja el s- i veink, t s mint a gy rmek két kézzel kapjuk meg a tűnő percei, hogy visszaragadjunk tőle egy sz.'p — — álmoL. Méltóságos Enök ur! A Méltóságod kétségtelenül nagy eidemeit méltatni n m a mi tisztünk. A miénk csak a búcsú, annak minden ke erőségével, minden szomo:uságával. M rt fájdalmas z elválás. Mindenkor. Mindenkin, k. De kétszeresen fajo azoknak, akikit, ha nem is egy élet, de hosszú évek küzdelm.s munkája oly módon fűzött össze, hogy munkájuk mindenkor a szeretet, a tiszltlet, a megértés, az egymást megbecsülés s az ezekből fakadt eredményes tevékenység közős forrása volt. Á n i Incs fajdalom viga=z nélkül. És mi előttünk a Méltóságod távozása olybá tűnik cs„k fel, mint e^y szép nyári alkonyat, mint egy szép az (gyes {okozatok oly szigorúan elkülönülve egymás lói, lnnein többnyire erősen kombinálva egymá-'sal. Az igazi „bálozó lányok" typusait most már ismemők. B.mulatok most e^y csinos fiatal asszonykát, ki már vagy félórája ropja a csárdasl egy sympalhíkus fiatalemberrel. Roppant érzéssel láncolnak s szemükön látszik, boj-'y valami „nagyon érd kes" témáról beszélgetnek. Azaz, hogy a férfi beszél s a nő fél g nyitóit ajakkal hallgatja. A férfi oly közel hajlik a nő arcához hogy forró lehellete pirosra festi a nő vakító fehérségű arcbőrét. A cigány egy tüzes, ropogós dalt játszik. A levegő tele van hangulattal . . . Ez a nő korán ment férjhez, m-g alig élvezhette az életet, bálban talán még nem is volt. Férje kitűnő híva!álnok, pontos ember s cseppet se féltekeny. Most is a buft 'tbe isz k a .családapák" láisaságábán. A családapák természetesen vagy be vannak kissé m

a'*a, vagy p 'dig azt számi'g

utják, h, gy mennyibe is kerül nemk ez a kis „hecc". Tal n u mellett még politizálni is e Lii'jlen k. A c-inos nő férje bort iszik savan>uvizzel. Néha néha tűnődve motyogj i maga elé: „Hadd mulasson az asszony !" . . • Az asszony különben, mint jó feleségle'/, illik, időnkint felkeresi az uracskáját. Gyengéden imgcuóga'ja s sz retelnméltóan kérdi: „Nem unitkezol Pepixéni ?" A férj vál isz h lyet m -gcsókolj i a 11ő kezi l s erre a nő már távozik is lo\agja kaijm, lávozlában hamiskásan m?ghagyván 1 >rj mek, hogy: „Csak j)l viseld ni'gad!" A lérj hosszan, unottan néz utánuk . . . Most egy szig-thez érünk. A ro^sz nyelvek „majom-sziget" -nek keresztelték el. L":hel, hogy ez eli ev.zés azon mamáktól származik, kiknek leány tik sok it ültek. Ezt a bizonyos szigetet képező líatalenib-rek n^m táncolnak, ré.zint „elvből", részint más okból. Valamit pedig csak kell c-inílni, lehat — „megszólnak". — Ilit ez a Szabj M ci m ddig szándékozik még bálozni?? Bírálom, gyerek vollam, mikor ez máibálba járt!! — Hji, az idő hogy eljár! Nézd a Szrp-ssy S.rikal ! Eí is Sára lehetne már! S hogy be van festve, az csoda!! — Ebből a Pető Böskéből p dig minden áron karcsú lányt akarnak csinálni s úgy befűzik S7egényt, hogy az valóságos brutalitás ! — Ah ! I't jön a szép Fénycsné ! Persze a Pista lurátunk karjan. Teringettét, szerencséj; \an ennek a Pistának ! Micsoda asszony, micsoda temperamentum ! No de a férje se szeretnek 1 nni ! — Te, nízd csak, ott az a mama milyen dühös pillantásokat vet ide Mir \agy egy órája ül a lánya, o.yan bambán, olyan álmilagon bámulja a kicsike a Iái colokat . . . Jaj, mindjárt sírva fakad! No de a mama! B.rátom, mijd fels-ziv a tekintetével! Meneküljünk a buffetbe! . . . A bállen mben nyüzsgés, zaj s forróság uralkodik, A mamák csendesen unatkoznak s leplezni igyekeznek ástisiikat. Csak egy van, ami érdekli őket s ez az ő lányuk. A többi lany legfeljebb arra való. hogy úgy (t, mint a kedves mamáját megszólják: „Micsoda neveié-, micsuda ülés! Nem ís értem, hogy egy ilyen csinos, művelt tiatalember, mint a Terényi, hogy kurizálhat neki?!" „Vak vagy óh szerelem!" — szól bele egy másik, érdekelt mama s valami roppant komikus, sajnálkozó arcot vág hozzá. Más k a j c un kiól s egyébről beszélgetnek, nem takarékoskodva a megszólasokkal. Általában mégis igen unatkoznak s ugy öiülnének, ha mindjárt holnap megkérné valaki a lányuk kezél ; legalabb nem kéne őt ma.-kor gardiro. ni s m'gszabadulnának egy nyom iszto Uh rlől. IgyeKeznek is lányuknak szüne'ek alitt kiadni a j Is-ól : „Légy hozzá szíves, igyekezz őt megnyerni. Lilod, hogy érdeklődik irántad!" Va.y: „Ürülnék, ha a Sándort vőmn k mondhatnám". Vagy pedig igy is: „L>gy ügyes Sáli, s edd elő legbájosabb mosolyodat. E'eg pén/ébe kerültél már az apádnak!" . . . No de hagyjuk a mamákat s nézzük a táncolós nyüzsgő csoportját. Csirdast táncolnak, az utolsót s már vagy másfel óráji járják szakadatlanul az agyonizzadt párok. A férfiak lelüremlett gallérjairól csak feltehetők, hogy valamikor kemények is voltak. A nők naplemente, amely négy évtizeddel ezelőtt érte meg reggelét s am lynek tüzes korongja, mialatt magas röptű pályáját megfutotta, nemcsak fényt, nemcsak meleget árasztott maga körül, hinem bucsu sugaraival be is aranyozza azt a munkát, amelyet éltető melegével megtermékenyített. Éppen azért, bár szorongva gondolunk arra a pillanatra, amikor Méltóságod körűiktől megválik, némi megnyugvást lalálunk mégis abban, hogy ha Méltóságod a vezetése alatt állott nyíregyházi kir. törvényszék és a felügyelete alá helyezeti nyíregyházi, kisvárdai, nagykállíi, nyírbátori és tiszalöki kir. j irásbiró-ago't tisztviselőinek eléről el is távoJk : • Méltóságodnak az a legsajátosabb szelleme, mely ezeket a bíróságokat nagyra növelte, lovábbra is körünkbm marad s in góvja azt a hagyományos jovíszonyt, me.y e tarsbiróságok és a nyíregyházi kir. ügyészség íagj .i között, irrnd.mha fenállolt Ennek a hite, reménye sorakoztat bennünket e lapok hisábjiin m gegy^zer Mélloságod köré. K pezzenek e lapok egy halaim ÍS gyűjtőlencsét, mély százszorosan sugározz i aini igaz, mély s'eretelünk melegé' M'ltóságod f lé . . . Legy n ez az albu n a boldog visszaemlékezésnek aranyhidji s forgassa annak lapjait Mellóságod szeí elet tel . . . S ha majd leszá I ;.z alkony, az est, az igaz, az örök: hirdessék e sorok a késő unokáknak, hogy voit egyszer eg/ kir. törvényszéki elnök, akiben nagy tudása és na

9>y műveltsége mellett pályatársai főleg azt találták meg, ami az idők végéig mindenkor a legnehezebben található: a nemeslelkü és fenkölt gondolkodású igaz embeit. Nyíregyháza, 1907. évi dece

a

lber hó 3l. Állatvédelmi közlemények, Itt a tél. Itt a tel. B állott a kegyetlen hideg. Az uj esztendő ugyancsak kemény időjárással köszönlött be. Mu ljárt az első nap délutánján erős északi szél támadt lel, másodnapra már annyira lehűtve a levegőt, hogy a befagyatl ablakok e

Bész nap se engednek ki. Az utakat hófúvások lepték be, amelyiknek eltakarítása s; sikeiült a dühöngő metsző szélviharban. A kemény hideg egyszeribe a városba szorította az itt telelő kis madarakat. Az utcákon megjelentek a kis pipiskék százai, amelyek ide-oda futkosva keresgélik élelmüket s ezenközben olyan kérő, szinte esdő tekintetet vetnek a járókelők felé, mintha csak azt mondanák: „Adjatok, adjalok, amit Isten adott! Majd megszolgáljuk egész éven át!" Á kis cinkék, stiglincek, sármányok is behúzódtak a kertek alá. Menekülnek a süvítő szélvihar elől az emberi hajlékok közelébe, ahol egy kis elemózsiát, egy kis alamizsnát is remélnek. Itt a tél. I t van a legfőbb ideje annak, hojy mi is szeretettel és jó szi.Vcl goadoljunk a kis hasznos madarakra és hinisünk számukra egy kis táplálékot. A város h t helyen áliitott f l madáretető házikókat: a Mntakeitben, a Népker.ben, a közvágóhídon, a szegényház udvarán, a rnajoikertben és az erdőben a két kerülőház mellett. A város tehát jó példival jár elől. Tudomásunk szerint ugy a városban, mint a halárban több h-dyen magánosok is megkezdték a kis m„darak rendszeres etetésé'. Vajha mennél löbbm követn'k a jó példakat, — hiszen végeredm nyeben nemcsak nem 's, hanem hasznos dolgot is müvekének. Megérkezt. k a város által rendelt mesterséges fészekoduk. Darabonként 70 fillérjével magánosok is szerezhetnek belőle a gazdasági tanac=o

3i hivatalban. Kívánatos lenne, ha ezek is mielőbb elhdyeztetnén k, hogy a kis madarak azokban már a mostani zord időjárás a'att éjjeli menedékhelyet találjanak. frizuiája teljesen bomlásnak indult. Itt egy szalag, ott egy fésű hullik a parquetlre. Letaposott csipkedarabok, gázfoszlányok hevernek szanaszét a földön . . . Reggel felé jár már az idő s a foiróság szinte tűrhetetlen . . . Rózsi, a szép s gazdag Rózsika

v - kinek kegyeiéi! egész este versengett a fiatalság, fáradtan, unottan járja már a csárdást. Táncosa egy jó migas fiatalember, minden erejét s tehetségét megfeszíti, csakhogy újra kedvre hangolja a szép RóZíikát. Hiába, a máskor oly kedves, szellemes leány alig válaszol. Hillja a csárdás ropogós dallamát, táncosának erőltetelt szellemességeit, látja az izzadtságtól fénylő, kivörösödött arcokat . . . Lá'ji azokat a kínos erőlködéseket, melylyel néhány fiatalember még élénknek igyekszik látszani . . . Végig néz a táncolókat körül álló férfiakon . . . Néhányan közülök már felső kabátban vannak s fáradt arccal, nagyokat pislogva nézik a táncolókat. Néhányan it ások is közülök s ezek gyengeden, de nem rylhmikusan inognak s nagyokat kuijongatnak közbe . . . S Rózsika, a bájos Rózsika egyszerre igen szomorú lelt. Nem igy képzelte ő Mindezt. Finom lelkére kelle-r metlenűl hatolt ez a pongyolaság, mely igy a bál vége felé az egész társaságban észlelhető volt. A kezdet oly szép volt... Fenyes bálterem, mosolygó, boldog arcok, hódoló lerfisereg. nagy diadalok . . . Most az arcok mosolya oly kínos. Általában inkább ásítani szeretnének. S a léi fiak hódoló, esdeklő tekintete vagy fáradt pislo gassa aljasult, vagy egy éhes állat merész, tolakodó tekintetévé változoti. Már a láncosa is furcsa dolgokat kezd neki beszélgetni. M.csoda merész ez az ember! Körülbelül ide jutóit Rózsika gon lolataiban. Rögtön rá el is hallgattatta egy szavával szerelmes táncosát. Attól az szomorú lett "s ő csak nem lelt víg. Erre aztán bevallotta önmagának, amit eddig nem mert, vagy nem akari, hogy bizony máskép volna minden, ha most vék'lienül a Pityuval táncolna s bizonyára nem is azt a feleletet adta volna neki, mit adott táncosának . . . Kő esett le a Rózsika szivéről, nrkor végre hazafelé menlek a bálról. Kuntliy GésíK.