Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 1-26. szám)

1908-01-05 / 1. szám

t-ső szám. N Y I R V I D É K 1908. január 5. 3 A helyzetet ismerve, miért neiti volt őszinte a kormány s miért nem szól eként: „íme, megszabadi­tollvik az országot azoktól, akik készek voltak azt egy Iái leneséért is elárulni; megszabadítottuk azért, hogy ;i magyar nemzetet régi jogaiba visszahelyezzük nem- j csak, de kivívjuk részére mindazt amit a nemzet füg­gői Icnsége követel s a mely jogok élvezetébe a nemze- ' let beiktatni 4U év ota mindég ígértük hahogy a par­lamenti többséget megszerezni tudjuk." „Többségre és kormányra jutva azonban legott beláttuk, hogy Ígéreteink nem voltak egyebek hiu áb­rándoknál, amelyek szemben a fennálló törvénynyel, szemben a király akaratával és hatalmával, mint hó­pelyhek olvadtak el és semmisültek tneg s beismerjük, liogv a jelen bel- és külpolitikai constellácziók között a nemzet csak akkor cselekszik helyesen és bölcsen, ha teljes őszinteséggel reá lép azon törvényes alapra, amely az 1WS7. évi XII. I-czikkben a nemzet és királya és az ' állam másik fele közötti közjogi viszonyt szabályozza." Ha a függetlenségi párt és kormánya eként cse­lekszik - messzire eldobja magától azon hazug phrázist, hogy Ii7-es alapon kell 48-as politikát csinálni, sőt min­den szavával és tényével igazolja azon bár megváltozott, de a változott politikai erőviszonyoknak megfelelő tisz­tességes meggyőződést, hogy l>7-es alapon csak t'»7-es politikái lehet és kell csinálni, egy tisztult helyzettel, egészséges pártviszonyokkal és egy reményteljes jövővel állanánk ma szemben. De vizet prédikálni és bort inni : (>7-es alapon kormányozni, politikai cselekvésekben még a volt sza­badelvű kormányokat is túllicitálni és egyben fennen hangoztatni, hogy ez az alap egy lomtárba való osto­ba-ág s ennek helyébe a tiszta personal un Tót kell és fogjuk léptetni. ez minden egyéb, csak nem reális politika,*) **) + & * Több röpiratomban tárgyaltam és előre jeleztem azon politikai bonyodalmakat, amelyek csakhamar be is következtek. A többi között lí)()~>-ben adtam annak ki­fejezést. hogy az adott viszonyok között alkalmasint a függetlenségi párt lesz arra hivatva, hogy a nemzetisé­(jdhtl és Ausztráliái szemben a C>7 es kiegyezést meg­mentse Ezután csakhamar találkozom a főtéren Szunyoghy líerli barátommal, a függetlenségi párt alelnökével. — ..Sok igazat és még több téves dolgot Írtál össze a most már állandóvá vált politikai válságról, — szólt hozzám — de olyan absurdumot még soha, mint a/, utolsó röpiratodban, amelyben azt kívánod, hogy nü mar mint mi! mentsük meg a <>7-iki kiegyezést!" S/.egény jó barátom, ha visszatekinthetnél a Slyx túlsó partjáról, tudom, most már nekem adnál igazat. Kállay András. *) Ezek rendezés alatt tevő pol. naplómból vett idézetek. ' ) \ közlemény pártpolitikai részevei nem mindenekben értünk egyet (Szerk.J^ Bucsu lis/telgés. Melyen megható ünneplés keretébin folyt le a nyíregyházi kir. törvényszéknél ez évben a szokásos uj.-vi tiszlelgé­2. Hírt adtunk már arról, hogy Megyery Géza curiai bíró, kir. löivényszéki e'nököt a király s.jál kérelmére nyugalomba helyezte s • bből folyóan hivatali állása alól január elsejétől felmentette. A kir. I örvény szék bírói kara megragadta ezt az alkalmat s elha'átozla, h igy a kir. ügyészség és a kir. lörvénysz k területébe/: tartozó kir. jbiróságok összes sz mélyzetének bevonásává! volt elnöke előtt hivat losan nrg egyszer s utoljára testületileg tiszteleg s a közös munkálkodásban rgyüit töltött napok emlékéül ebből az alk tlomból lávozí elnöket egy diszalbummal lepi meg. M iga az ünnepély a legnagyobb meghatolt>ág kö­zött folyt le. Mind nki érezte a p re komolyságát s nem egy lisztvise'ő sz. méDen re/geli könycsepp, amikor az összes bírósági szem -lyzet Kovács István kir. üelő táblai biró, helyettes kir. törvényszéki elnök vezetése alatt az elnöki fogadó szobában megjelent. A tisztelgő s egyben I ucsu beszédet Kovács István kir. Ítélő táblai biró mond itta. B izédében rövid m mél- J lattá Megycry Gézán ik az igazságügy szervezéséhez és fejlesztéshez lüzödő érdemeit, amelyek elölt készséggel hajtó'ta m>g az elismerés lobogóját." Majd mint imbert s mint hívalali főnököl ismertette s meghatójáétól reszkel ő bcsz rdjét a diszalbum átadása melleit azzal zárta be. hogy ha bár Megyery Géza megszűnik is a kir. törvényszék elnöke s a bíróságok vezetője lenni, ez még nem je'.en'i azt, hogy őt végleg el is vesztet lük. Köiünkben marad ő — úgymond — továbbra i- s az a mély, igaz és őszinte szeretel. m ly e biróságok sze­mélyzetét s volt elnökét 2; éven at ősszel-ö'ölte s amelynek külső kif jezésuként nyujtjuk át ezt az albu iiiOt, nem fog meglazulni a jövőben sem. Melyen meghat" a vála-zolt Megyery Géza az üd­vözlő s eg\ ben bucsu bestédre, megköszönve a szere­télnek (s rag .szkod isnak az őszinteség 't és nulységet, amelylyel a kir. biróságok szem lyze'e őt, mint távozó elnököt is körülveszi. Ez azt mutatja, hogy mégse élt hiába, n ert megszerezte m igának — ha mást nem is — a birói kar s a birósigi személyzet szereletét. Kéri, lart?ák meg őt továbbra is szereletükben és soha, semmi köiülmények közö;t meg ne szűnj mek a birói fúgget len-égel, hazánk alkotmányának eme le^fon'osabb alkotó léazél féltékenyen niegőiizni s szerelettel f ntaitaní. A dőr rő élj nzéssel fogadott beszéd e hangzása után, a biiói kar az elnöki szilonbi vonult vissza s ott elismeréssel adózott a kir iörvénysz. k elnökének vett nehéz (ZII.-t és aranyverelü s közepén a Megyery csalad hatalmas email cím r vei ellá'ott Ihu'n s?epségeirek. Különösen fellüi t az all um ebő diszapji, amelynek dedicaliojut a ki>. törvényszék egvík tisztviselője igazan művészi szép ég .el és lökélelessé/gel állitolta ki Aki e címlap J-Z pségei látja, nem hiszi el, hogy az Nyiiegy­házán k szült. Az album következő lapjain van a gyö nyörü iniciálékkal ellátott s régi gót belü stylben irt bucsu s ezt biróságokkínt &7étválasztva a személyzet névalá'rásai kövelik. A bucsu irat szövegét stkerü t megszereznüuk s az szó.-z'iinl a következő : Méltóságos Elnök ur! Anidőn M Itóságod negy évtized munkalerhévi 1 vállain köiü ikből távozik és már csak néhány éra \á­la zt el attól, hogy szétszakadjon az a kapocs, mely minket Méltóságod 'J3 éves elnökségének ideje alatt a hivatali életben összilüzött . megvalljuk, mély szomorú­ság fogja el s- i veink, t s mint a gy rmek két kézzel kapjuk meg a tűnő percei, hogy visszaragadjunk tőle egy sz.'p — — álmoL. Méltóságos Enök ur! A Méltóságod kétségtelenül nagy eidemeit méltatni n m a mi tisztünk. A miénk csak a búcsú, annak minden ke erőségével, minden szo­mo:uságával. M rt fájdalmas z elválás. Mindenkor. Mindenkin, k. De kétszeresen fajo azoknak, akikit, ha nem is egy élet, de hosszú évek küzdelm.s munkája oly módon fűzött össze, hogy munkájuk mindenkor a szeretet, a tiszltlet, a megértés, az egymást megbecsülés s az ezekből fakadt eredményes tevékenység közős for­rása volt. Á n i Incs fajdalom viga=z nélkül. És mi előttünk a Méltóságod távozása olybá tűnik cs„k fel, mint e^y szép nyári alkonyat, mint egy szép az (gyes {okozatok oly szigorúan elkülönülve egymás lói, lnnein többnyire erősen kombinálva egymá-'sal. Az igazi „bálozó lányok" typusait most már ismemők. B.mulatok most e^y csinos fiatal asszonykát, ki már vagy félórája ropja a csárdasl egy sympalhíkus fiatalemberrel. Roppant érzéssel láncolnak s szemükön látszik, boj-'y valami „nagyon érd kes" témáról beszél­getnek. Azaz, hogy a férfi beszél s a nő fél g nyitóit ajakkal hallgatja. A férfi oly közel hajlik a nő arcához hogy forró lehellete pirosra festi a nő vakító fehérségű arcbőrét. A cigány egy tüzes, ropogós dalt játszik. A levegő tele van hangulattal . . . Ez a nő korán ment férjhez, m-g alig élvezhette az életet, bálban talán még nem is volt. Férje kitűnő híva!álnok, pontos ember s cseppet se féltekeny. Most is a buft 'tbe isz k a .családapák" láisaságábán. A családapák természetesen vagy be vannak kissé m a'*a, vagy p 'dig azt számi'g utják, h, gy mennyibe is kerül nemk ez a kis „hecc". Tal n u mellett még politizálni is e Lii'jlen k. A c-inos nő férje bort iszik savan>uvizzel. Néha néha tűnődve motyogj i maga elé: „Hadd mulasson az asszony !" . . • Az asszony különben, mint jó feleség­le'/, illik, időnkint felkeresi az uracskáját. Gyengéden imgcuóga'ja s sz retelnméltóan kérdi: „Nem unit­kezol Pepixéni ?" A férj vál isz h lyet m -gcsókolj i a 11ő kezi l s erre a nő már távozik is lo\agja kaijm, lávozlában hamiskásan m?ghagyván 1 >rj mek, hogy: „Csak j)l viseld ni'gad!" A lérj hosszan, unottan néz utánuk . . . Most egy szig-thez érünk. A ro^sz nyelvek „ma­jom-sziget" -nek keresztelték el. L":hel, hogy ez eli ev.­zés azon mamáktól származik, kiknek leány tik sok it ültek. Ezt a bizonyos szigetet képező líatalenib-rek n^m táncolnak, ré.zint „elvből", részint más okból. Valamit pedig csak kell c-inílni, lehat — „megszólnak". — Ilit ez a Szabj M ci m ddig szándékozik még bálozni?? Bírálom, gyerek vollam, mikor ez mái­bálba járt!! — Hji, az idő hogy eljár! Nézd a Szrp-ssy S.rikal ! Eí is Sára lehetne már! S hogy be van festve, az csoda!! — Ebből a Pető Böskéből p dig minden áron karcsú lányt akarnak csinálni s úgy befűzik S7egényt, hogy az valóságos brutalitás ! — Ah ! I't jön a szép Fénycsné ! Persze a Pista lurátunk karjan. Teringettét, szerencséj; \an ennek a Pistának ! Micsoda asszony, micsoda temperamentum ! No de a férje se szeretnek 1 nni ! — Te, nízd csak, ott az a mama milyen dühös pillantásokat vet ide Mir \agy egy órája ül a lánya, o.yan bambán, olyan álmilagon bámulja a kicsike a Iái colokat . . . Jaj, mindjárt sírva fakad! No de a mama! B.rátom, mijd fels-ziv a tekintetével! Menekül­jünk a buffetbe! . . . A bállen mben nyüzsgés, zaj s forróság uralkodik, A mamák csendesen unatkoznak s leplezni igyekeznek ástisiikat. Csak egy van, ami érdekli őket s ez az ő lányuk. A többi lany legfeljebb arra való. hogy úgy (t, mint a kedves mamáját megszólják: „Micsoda ne­veié-, micsuda ülés! Nem ís értem, hogy egy ilyen csinos, művelt tiatalember, mint a Terényi, hogy kuri­zálhat neki?!" „Vak vagy óh szerelem!" — szól bele egy má­sik, érdekelt mama s valami roppant komikus, sajnál­kozó arcot vág hozzá. Más k a j c un kiól s egyébről beszélgetnek, nem takarékoskodva a megszólasokkal. Általában mégis igen unatkoznak s ugy öiülnének, ha mindjárt holnap meg­kérné valaki a lányuk kezél ; legalabb nem kéne őt ma.-kor gardiro. ni s m'gszabadulnának egy nyom iszto Uh rlől. IgyeKeznek is lányuknak szüne'ek alitt kiadni a j Is-ól : „Légy hozzá szíves, igyekezz őt megnyerni. Lilod, hogy érdeklődik irántad!" Va.y: „Ürülnék, ha a Sándort vőmn k mondhatnám". Vagy pedig igy is: „L>gy ügyes Sáli, s edd elő legbájosabb mosolyodat. E'eg pén/ébe kerültél már az apádnak!" . . . No de hagyjuk a mamákat s nézzük a táncolós nyüzsgő csoportját. Csirdast táncolnak, az utolsót s már vagy másfel óráji járják szakadatlanul az agyon­izzadt párok. A férfiak lelüremlett gallérjairól csak fel­tehetők, hogy valamikor kemények is voltak. A nők naplemente, amely négy évtizeddel ezelőtt érte meg reggelét s am lynek tüzes korongja, mialatt magas röptű pályáját megfutotta, nemcsak fényt, nemcsak meleget árasztott maga körül, hinem bucsu sugaraival be is aranyozza azt a munkát, amelyet éltető melegével meg­termékenyített. Éppen azért, bár szorongva gondolunk arra a pillanatra, amikor Méltóságod körűiktől megválik, némi megnyugvást lalálunk mégis abban, hogy ha Méltóságod a vezetése alatt állott nyíregyházi kir. törvényszék és a felügyelete alá helyezeti nyíregyházi, kisvárdai, nagy­kállíi, nyírbátori és tiszalöki kir. j irásbiró-ago't tisztvi­selőinek eléről el is távoJk : • Méltóságodnak az a leg­sajátosabb szelleme, mely ezeket a bíróságokat nagyra növelte, lovábbra is körünkbm marad s in góvja azt a hagyományos jovíszonyt, me.y e tarsbiróságok és a nyíregyházi kir. ügyészség íagj .i között, irrnd.mha fen­állolt Ennek a hite, reménye sorakoztat bennünket e lapok hisábjiin m gegy^zer Mélloságod köré. K pezzenek e lapok egy halaim ÍS gyűjtőlencsét, mély százszorosan sugározz i aini igaz, mély s'eretelünk melegé' M'ltóságod f lé . . . Legy n ez az albu n a boldog visszaemlékezésnek aranyhidji s forgassa annak lapjait Mellóságod sze­í elet tel . . . S ha majd leszá I ;.z alkony, az est, az igaz, az örök: hirdessék e sorok a késő unokáknak, hogy voit egyszer eg/ kir. törvényszéki elnök, akiben nagy tudása és na 9>y műveltsége mellett pályatársai főleg azt találták meg, ami az idők végéig mindenkor a legnehezebben található: a nemeslelkü és fenkölt gondolkodású igaz embeit. Nyíregyháza, 1907. évi dece a lber hó 3l. Állatvédelmi közlemények, Itt a tél. Itt a tel. B állott a kegyetlen hideg. Az uj esz­tendő ugyancsak kemény időjárással köszönlött be. Mu ljárt az első nap délutánján erős északi szél támadt lel, másodnapra már annyira lehűtve a levegőt, hogy a befagyatl ablakok e Bész nap se engednek ki. Az utakat hófúvások lepték be, amelyiknek elta­karítása s; sikeiült a dühöngő metsző szélviharban. A kemény hideg egyszeribe a városba szorította az itt telelő kis madarakat. Az utcákon megjelentek a kis pipiskék százai, amelyek ide-oda futkosva keresgélik élelmüket s ezenközben olyan kérő, szinte esdő tekin­tetet vetnek a járókelők felé, mintha csak azt monda­nák: „Adjatok, adjalok, amit Isten adott! Majd meg­szolgáljuk egész éven át!" Á kis cinkék, stiglincek, sármányok is behúzódtak a kertek alá. Menekülnek a süvítő szélvihar elől az emberi hajlékok közelébe, ahol egy kis elemózsiát, egy kis alamizsnát is remélnek. Itt a tél. I t van a legfőbb ideje annak, hojy mi is szeretettel és jó szi.Vcl goadoljunk a kis hasznos madarakra és hinisünk számukra egy kis táplálékot. A város h t helyen áliitott f l madáretető házikókat: a Mntakeitben, a Népker.ben, a közvágóhídon, a sze­gényház udvarán, a rnajoikertben és az erdőben a két kerülőház mellett. A város tehát jó példival jár elől. Tudomásunk szerint ugy a városban, mint a halárban több h-dyen magánosok is megkezdték a kis m„darak rendszeres etetésé'. Vajha mennél löbbm követn'k a jó példakat, — hiszen végeredm nyeben nemcsak nem 's, hanem hasznos dolgot is müvekének. Megérkezt. k a város által rendelt mesterséges fészekoduk. Darabonként 70 fillérjével magánosok is szerezhetnek belőle a gazdasági tanac=o 3i hivatalban. Kívánatos lenne, ha ezek is mielőbb elhdyeztet­nén k, hogy a kis madarak azokban már a mostani zord időjárás a'att éjjeli menedékhelyet találjanak. frizuiája teljesen bomlásnak indult. Itt egy szalag, ott egy fésű hullik a parquetlre. Letaposott csipkedarabok, gázfoszlányok hevernek szanaszét a földön . . . Reggel felé jár már az idő s a foiróság szinte tűrhetetlen . . . Rózsi, a szép s gazdag Rózsika v - kinek kegyeiéi! egész este versengett a fiatalság, fáradtan, unottan járja már a csárdást. Táncosa egy jó migas fiatalember, minden erejét s tehetségét megfeszíti, csakhogy újra kedvre hangolja a szép RóZíikát. Hiába, a máskor oly kedves, szellemes leány alig válaszol. Hillja a csárdás ropogós dallamát, táncosának erőltetelt szellemességeit, látja az izzadtságtól fénylő, kivörösödött arcokat . . . Lá'ji azokat a kínos erőlködéseket, melylyel néhány fiatalember még élénknek igyekszik látszani . . . Végig néz a táncolókat körül álló férfiakon . . . Néhányan közülök már felső kabátban vannak s fáradt arccal, nagyokat pislogva nézik a táncolókat. Néhányan it ások is közülök s ezek gyengeden, de nem rylhmikusan inog­nak s nagyokat kuijongatnak közbe . . . S Rózsika, a bájos Rózsika egyszerre igen szomorú lelt. Nem igy képzelte ő Mindezt. Finom lelkére kelle-r metlenűl hatolt ez a pongyolaság, mely igy a bál vége felé az egész társaságban észlelhető volt. A kezdet oly szép volt... Fenyes bálterem, mosolygó, boldog arcok, hódoló lerfisereg. nagy diadalok . . . Most az arcok mosolya oly kínos. Általában inkább ásítani szeretnének. S a léi fiak hódoló, esdeklő tekintete vagy fáradt pislo ­gassa aljasult, vagy egy éhes állat merész, tolakodó tekintetévé változoti. Már a láncosa is furcsa dolgokat kezd neki beszélgetni. M.csoda merész ez az ember! Körülbelül ide jutóit Rózsika gon lolataiban. Rög­tön rá el is hallgattatta egy szavával szerelmes tánco­sát. Attól az szomorú lett "s ő csak nem lelt víg. Erre aztán bevallotta önmagának, amit eddig nem mert, vagy nem akari, hogy bizony máskép volna minden, ha most vék'lienül a Pityuval táncolna s bizonyára nem is azt a feleletet adta volna neki, mit adott táncosának . . . Kő esett le a Rózsika szivéről, nrkor végre haza­felé menlek a bálról. Kuntliy GésíK.

Next

/
Oldalképek
Tartalom