Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 1-26. szám)

1908-05-17 / 20. szám

1 184-ik szám. NYIRVIDÉK 1908. á

pril

is 19. Az életnek s a nyomorúságnak ezek a kiáltó igazságtalanságai tehát további orvoslás nélKűl nem maradhattak s ezek az okok sürgették az országos mozgalom meginditását, az országos congressus megtartását, hogy a városok tisztviselői helyzetüknek rendezéséről s javításáról, városaik anyagi támogatásának módozatairól tanácskozzanak, bölcs mérséklettel belátván azt, hogy az állam által anyagi érijükből kifosztott városaiknak s az adózó polgárságnak további áldozatkészségére — a szenvedelmek fölkeltése nélkül — lelkiismerettel nem is appellálhatnak. Önkéntelenül fölmerül ezekután a kérdés, hogy a jelen állapotoknak további, változatlan feutartása mit eredményezhet? Minden kétséget kizárólag az eredmény a városok s végső elemzésében az állam érdekei szempontjából ciak káros, veszedelmes lehet. Feltétlenül eredményezni fogja egyfelől azt, hogy a tisztviselői kar szellemi és erkölcsi niveauja minden vonalon csökkenui fog, bogy a városi hivatali állások elnyerése után a versengés teljesen megszűnik, azoktól a már jelenleg is nélkülözött tanult, szakképzett, és íjualifikált elemek visszahúzódnak, s a városok közigazgatásában az eddig csak megtűrt, de el nem ismert elemek tömeges befogadásának s elismerésének szüksége — egyenesen a közfunctiók teljesítésének rovására — bekövetkezik ; de eredményezni fogja másfelől azt is, hogy a szünetelést ós halasztást uem ismerő kulturális és gazdasági feladatok a városok által csakis a polgárságnak újabb és fokozottab megadóztatása árán lesznek megvalósíthatók, s hogy az adóteher alatt már is roskadozó városi polgárság adózási kötelezettségének az állammal szemben eleget tenni egyszerűen képtelen lesz. A városok congressusa mindezekre való figyelemmel hármas irányban kiván gondoskodni :i szükségletek kielégítéséről: az egyöntetű állami rendezés által ezer és ezer magyar városi tisztviselőnek és családjának a tisztességes megélhetés lehetőségét biztosítani; az anyagi erejükben és képességükben túlterhelt városokat a fizetés rendezésnek terhes, de elkerülhetetlen kötelessége alól mentesíteni, azokat feladataik megvalósítására képesekké tenni, s ezáltal további fejlődésüket előmozdítani ; végül a jogok ós kötelességek állami szabályozása által a közigazgatási feladatok ellátására a végrehajtására — az arra hivatott elemeknek tért nyitva — oly tisztviselői kart teremteni, melynek öntudatos működése s munkássága révén a közfunktiók magasztos céljaiuas megvalósítása bizton remélhető s elvárható is legyen. Epizódok 1848-ból. Irta; Blu.m.'berger Jalcat> nyugalmazott körjegyző. V. A zászló kérdés. Nem olyan zászló kérdésről van itt szó, mint a melyek a hírhedté vált Janszki a 80-as években Egerben provokált azzal, hogy a gyakorlatra vonuló táborban kitűzött magyar zászlóra azt mondta: „Herunter mit dem Fetzen". (Ezen hős tetteért aztán katona regula szerint elő is leptették), sem olyanról, amilyent a keblünkön melengetett kedves horvát testvéreink akár hányszor felszínre hoznak. Nem ! Itt valósággal hazafias gond epesztette ami kis falunk elöljáróságát a nemzeti lobogó elhelyezése miatt. Mikor Magyarország égboltozatán a szabadság hajnala pirkadt és a régi korszak sűrű, sötét, nyomasztó ködét a szabadság, egyenlőség és testvériség szentháromság felkelő napjának izzó sugarai átkezdlék törni, mikor az, ezelőtt csak a maga nyomoruságával elfoglalt nép öntudatra ébredt; mikor az, ezelőtt érzéketlen, szivek feldobogtak, a nehezen hívő, tompa elmék, felvilágosodtak : öröm töltötte el az összlakosságot és ennek az örömnek ünnepies kifejezést is adott. Minden faluban nemzeti szinü zászló lengett. Ami kis falunkba is került egy. Azonban a baj az volt, hogy a lobogó nagy. a faluban lévő házak pedig igen alacsonyak voltak. Az egész faluban csupán a templom, a parochia, a kántortanitói lak, meg a káptalani nagy korcsma emelkedett ki a többi épületek közzül. Az Okolicsányi-féle félemeletes kastély vagy a káptalani tisztilak a falun kívül voltak s igy szóba sem jöhettek. Hová tűzzék a nagy zászlót? Legjobb helye lett volna a templomon. Azonban midőn e felől a plébánost, Trajtler Feri bácsit, megkérdezték, azt mondta, hogy egyházi épületeket világi lobogóval megszentségteleníteni nem szabad. (Az igazság érdekében meg kell jegyeznem, hogy a plébános hazafias érzülelü volt, de ezt felülVégül kérdés tárgyát képezheti az, hogy a városok részéről az áthárított állami teendők teljesitéseért igényelt állami hozzájárulás mily összeget képvisel, s a hozzájárulás feltételei miképpen állapitandók meg? Az első kérdésre teljesen határozott válasz nem adható. Azonban a rendelkezésre álló adatok egybevetéséből máris teljes bizonyossággal megállapítható az, hogy a kivánt állami hozzájárulás összege a kormán)ok által átengedésre kilátásba helyezett hozadéki vagy fogyasztási adónemek számszerűleg megállapítható hozadékánál tetemesen kevesebb. Az állami hozzájárulás adományozásának módozatai pedig garantialis törvényhozási intézkedésekkel akként állapitaadók meg, hogy mig egyfelől a városok a szintén törvény által megállapítandó tiszti javadalmazások kiszolgáltatására kötelezve legyenek, másfelől az állami hozzájárulás mértéke sem leszállítható, sem elvonató, avagy visszatartható ne legyen, s a hozzájárulás ténye a városi önkormányzati jog legkisebb sérelmével se járhasson. A városok tisztviselőinek mozgalma tehát országos jelentőséggel bir. S ha — a miben nem kételkedhetünk — a magyar törvényhozás komolyan fontolóra veszi mindazon indokokat, melyek az országot kongresszus határozati javaslatában foglalt kívánalmak teljesítését sürgetik, s ha a magyar törvényhozás mérlegelni fogja a magyar városok fejlődésének az egész állam életére kiható fontosságát, anyagi életképességük biztosításának, s az önkormányzati jogukban rejlő alkotmányjogi erőnek jelentőségét: — ugy már a legközelebbi jövőben a városok erőteljes fejlődésének uj korszaka következik. A f.-szabolcsi ref. egyházmegye tavaszi közgyűlése.* Egyházmegyénk a folyó évi április hó 27-től 29-ig Nyíregyházán tartotta meg szokásos gyűlését Görömbey Péter esperes és Gencsy Albert gondnok elnöklete alatt. Már 27-én a tanácsbirói kar egész délelőtt tárgyalta az esperes által elébe hozott dolgokat s délután a városháza dísztermében az úgynevezett előtanácskozás tartatott meg, hol a fontosabb ügyek letárgyaltatlak a határozatok megállapittattak s ugy tétettek a másn p lartandó közgyűlés elé. A lulajdonképeni közgyűlés 28-án reggel kezdődött a már emiitelt helyiségben. Az esperes imádsága és megnyitó beszéde után kezdetét vette a közgyűlés. Szokatlan nagy számmal jelentek meg az egyházmegye lelkészei s világiak s mondhatni hogy oly egyéneket is láthattunk, akik csak fehér hollóként szoktak megjelenni az m. közgyűléseken Színié kérdeztük magunktól s az illetőktől, mi lehet annak az oka! Hát bizony nem más, mint az az em.-ként elterjedt hir, hogy vihar *) Ezt a tudósítást megkésve közöljük azért (átvéve azt a .Debreczeni Protestáns Lap'-ból,) mert az idáig mindig megbízható helyről nyert idejében való referádát most — sajnos nélkülöznünk tellett. a gzerk. multa mély vallásossága, és ő maga is meg volt győződve róla, hogy az egyházi épületeket megszentségteleníti a világi lobogó oda tűzése. Akkor a nép még vakon hitt és engedelmeskedett a papjának; őt is, meg a szavát is szentnek tartotta és világért sem mert volna egy falubeli sem a pap akarata ellenére cselekedni. Tehát a templomra és egyáltalában egyházi épületre icm tűzhették ki a zászlót. Maradt volna a kápt.. ani nagy korcsma; de ez sem volt alkalmas, meit nem volt elég magas arra, hogy a nagy zászló szövetét elérni ne lehessen ; valami részeg nemes ember, ki falunkban az egyenlőség eszméjeért nem nagyon lelkesedett, még csúffá tehette volna. Nagy volt tehát a gond a zászló miatt. Es az a kérdés nagyon is foglalkoztatta az elöljáróságot, hogy hová tűzzék azt ? A községi elöljáróság — mint minden ügyes-bajos dolgában — most is eljött boldogult jó atyámhoz tanácsért. Szerették, tisztelték és bizlak benne, hogy ezt a gondjukat is — mint sok mást — eloszlatja és a kérdést megoldja. Meg is oldotta. Az egyház pátrónusa nálunk az egri főkáptalan. A templomot, parochiát, kántortanitói lakot ő építtette és tartja fenn — természetesen a közlakosság szekeres és kézi napszám kiszolgáltatása mellett. A kántor-lanitói lakkal egy fedél alatt volt iskolához azonban az egri főkáptalan már csak a nyerá anyagot adta, a közlakosság pedig saját költségén csináltatta meg. Boldogult apám jól tudta, hogy mit tartalmaz az 1811. évben készült „Canonica visitatió". A tanácskozókat megkérte, várjanak, mig egy sürgős látogatásáról visszajön. Elment a közelben lakó nemes Farkas András kántor-tanitó és nótárius uramhoz és megmagyarázta neki a zászló jelentőségét, a kitűzési ünnepély magasztosságát es horderejét és felvilágosította arról is, ho^y az iskola tulajdonképen a községé, az építtette és ezért készül, amely kitudja mit eredményez ? Hát akik azt várták csalódtak, mert a vihar elült s azok, akik annak támasztói voltak, bevonták a vitorlákat, hogy a szél abban káit ne tegyen. A megalakulás után a tanácsbirói állásokra beadott szavazatokról szóló jelentés olvastatott fel, a mely sterint egyhm. egyházi tanácsbirák lettek : Szabó Lajos nyírbátori és Vas Mdiily gégényi lelkészek. Világi tanácsbirákká lettek : Szikszay József em. ügyész, Mikecz Drzső alispán és Nánási Andor takarákpénztári igazgató. A megválasztottak az esküt letették s a bizalmtt megköszönve, a gyűlés éljenzésétől kisérve foglalták el diszes áfásaikat. Hiányzott azonban Vas Mihály az esküt tevők közül, a ki a megválasztást el sem fogadta, hanem lemondását jelentette be. Úgyszintén lemondott Mezőssy Gusztáv világi tanácsbiró is; azonban egyik lemondást sem fogadta el a közgyűlés, hanem arra kérte érdemes tanácsbiróit, hogy bizalmi állásaikat tartsák meg. Az esperes időszaki jelentéséből kiemelendő az ibronyi tanitó választás, hová egy olyan lanitó lett megválasztva, a ki egyh. megyénk bírósága által fegyelmileg és a kerületi bíróság által állásától végleg elmozdittatott, de a konventi biróság az ítéleteket feloldotta s vizsgálat tartására utasította az egyli. megyét. De időközben a vádlott és az egyház közölt esperesi jóváhagyás mellett olyan megállapodás jött létre, hogy az illető előbbi egyházát elhagyja s mint megválasztott : Ibronyba nyert beköltözésre engedélyt. A megállapodás megvalósult s az illető tanitó uj helyére beköltözött. Ez azonban nem maradhatott annyiban, mert a már végletekig felizgatott közvélemény azon helyen intézkedésre birta az illetékes hatóságot, hogy az illető tanitó részére adott bekőltözési engedély vasszavonatott, a tanitó 'elíüggesztetelt s e végzést a közgyűlés is helybenhagyta, véglegesen azonban az ügy befejezve nem lelt, mert a kerületre megfelebbeztetett. Szikszay József ügyvéd tanácsbiróvá megválasztván t»z ügyészi állásról lemondott s helye egyhangú felkiáltással dr. Szesztay Zoltán h. ügyész és e. rn. világi jegyzővel töltetett b\ a kinek működése elé teljes megnyugvással tekintünk. Volt még egy lemondá?, a mely igazán fájdalmisan érintett mindnyájunkat és ez az Erdélyi Imre lelkésztestvérünké, a ki jegyzői tisztéről mondott le betegségére való tekintettel. A nagy tehetségű s költői szép lelkű jegyzőtől fájdalmas szívvel bár, de el kellett fogadni a lemondást, s az igy megüresedett állásra a szavazás elrendeltetett. Sok újonnan választott tanitó és tanítónő telte le aztán az esküt s ajánlotta magát arra a szent szolgálatra, a m-lyre hivatott s a melynek életét szentelni igérte. Most következett egy megkörőzött indítvány, mely azt kívánta, hogy az 1907. évi November hó 27-én Nyíregyházán tartott rendkívüli közgyűlésen gr. Vay Tibor urnák az e. m. tanácsbirói állásáról való lemondása tárgyában hozott a jegyzőkönyvbe 138. szám alatt felvett határozatát, a jelen e. m közgyűlés hatályosan kivül helyezni s az ügyet újból tárgyalás alá veszi. E pontnál váriák bizonyára némelyik, hogy az eddigi jóbékes;ég kárára a jósolt vihar ki fog tömi, de kellemesen csalódtak, mert a határozati javaslat elfogadásával, mely kifejezte, hogy lemondott tanácsbiróját a mult évi határozatával sérteni nem akarta, de azt sem teheti, hogy előbbi halárózatát megmásítsa s ezeket az indítványozó is belátván, indítványát visszavonta, lett ismét csmd, béke és jó akarat. A mi e. megyénkben külön számvevőszék szervezése is javaslatba hozatott, hogy az egyházak számadásait is vizsgálná felül, mert azt a mostani számitt kell kitűzni. A plébános előtt pedig igazolja magát azzal, hogy a felhevült nép akaratanak nem állhatott ellen. Nemes Farkas Andtás uram hajlott a szép szóra és nyomban kitalált még jobb mentséget. Mikor észre veszi, hogy a nemzeti zászlót kiakarják tűzni, ő elmegy a helyben lakó sógorához, nemes Póta Ignácz uramhoz, mivelhogy a piabános ur is tudj i, hogy mind a ketten szeretik a szőlőt hámozva. Apám haza ment és röviden azt mondta: ,A zászlót az iskolán tűzzétek ki; az a tietek, apáitok és nagyapáitok csináltatták azt. Ott van a Nótárius kancelláriaja is, tehát a nemzeti zászlónak is ott a helye." A talu elöljárósága a nyert felvilágosítást szépen megköszönte; az aggodalom a zászló kitűzése miatt eloszlott és nyomban megállapították a kitűzés ünnepélyét és kezdtek készülni arra, hogy a szabadság eszméje látható legyen a háromszínű lobogóban. VI. A jövendölés. Nagyban folyt a készülődés a zászló kitűzési ünnepélyre. A falu n>pe, apraja-nagyja, fiatalja, öregje ünneplő ruhába öltöző t. Mindenki feltette a „gombáros" ünneplő kalapját, a mi csak nagy ünnepkor szokott megtörténni. De nyájas olvasóim talán nem is ludjak, mi az .gombáros kalap." Megmondom. Ugy látszik, hogy mióta emberek élnek és társasággá verődlek össze, mindig hódoltak a divatnak. Még félszázaddal is ezelőtt divat volt a mi vidékünkön a parasztok közt olyan kalap, amelynek a karimája széles és olyan magas volt, mint a kalap kupája, a széle pedig tele volt rakva apró csokrocskakkal. A kalap olyan formájú volt, mint a keserű gomba. Ezt nevezték gombáros kalapnak. Igaz, hogy ujabb időben a hölgyeknél ismét divatba jött a gomba alakú kalap, csakhogy ezeknek a karimája lefelé hajlik ós olyan, mint a bolond gomba. No de hogy visszatérjek a tárgyhoz, meg kell még van itt a községi „Kanczellária" is — tehát a zászlót | említenem, hogy amaz ünnepség alkalmával minden goiu fűszer-, csemege-, bor- és ásványvíz üzlete, Nyíregyháza, Iskola-utca 5. szám (9 re) ® Szolid árak, pontos kiszolgálás mellett szives pártfogást kér. 339-3—2 e)