Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 1-26. szám)

1908-05-10 / 19. szám

2 19-ik szám. NYIRVIDÉK 1908. május 10. dóan és odaadóan czíméhen viselt hivatását szolgálta s igy e tények kialakulásában activ része is van — fennállásának 50-ik évfordulója alkalmából 1910. évben egy nagyobb szabású mezőgazdasági és ipari kiállítás rendezését határozta el. Bármily nehéz, fáradságos és költségesnek ismertek az ily és hasonló kiállítások, mégis gazdasági egyesületünk egyrészt kötelességének tartja ennek rendezését, mert ez uton méltóan bemutatkozva a külvilágnak, magunk is felismerve erőinket — az intensiv művelés rohamos fejlődését biztosítja, másrészt pedig igaz örömmel és teljes bizalommal kezd e nehéz munkához, mert kétségtelen, hogy gazdatársadalmunk és az összes segítő tényezők közös érdekünkben kifejtett kellő támogatásával büszkeségünkre szolgáló sikert fogunk elérhetni. Az első lépéseket megtette az egyesület s következnek immár azon ténykedések, melyekben résztvenni kötelessége minden közös ügy iránt érdeklődő egyénnek — tekintet nélkül működése terére — mert azt hiszem joggal állithatom, hogy e tervezett kiállítás nem a gazdasági egyesületé s nem a gazdák vagy másrészt az iparosoké, de vármegyénké s benne minden egyéné, ezért kell, hogy lehetőleg mindenki nemcsak kényelmi, szórakoztató voltát élvezze de egyben a szervezés nehéz munkájában részes támogatónk legyen. Még neliány szó a „Morotváróí". Igazán elrontotta örömem a modern filologus azzal, hogy ő teljes biztonsággal szláv :övevény szónak, tehát nem magyarnak, nem is a mortua aqua latin szavak összevonásának tartja a „morotvát". Érvei azonban nem győztek meg; mert ha régi codexeinkben nem is fordul elő ezen szó, abból nem következik, hogy nem magyar, e codexeket nem a Tiszaparton irták. Melich János kiváló szláv nyelvészünknek nagy tehetségét s történelmi nyelvészeti tudományát a „századokból" ismerem, őt én is nagyra tartom ; de azért hogy a szláv „mrtva" azt jelenti amit a magyar „Morotva" nem' következés, hogy ez szláv jövevény szó : a szláv is vehette a magyartól. Ez történelmi kérdés, melyben a Tisza melletti legrégibb ismert lakosság nyelve dönt. Már pedig a Tiszaparton előbb laktak a Túrán népek : Szittya, Sarmala, Jázig, hun, magyarok*) mint a földmivelésre behozott szlávok s a Tisza nem várta be morotva képzéséhez, mig a szlávok ide értek volna. A latin „terra mare" egészen mást: a vízpartot vagy a mesterségesen cölöpökre hordott földet jelenti s igy ahhoz nem is szólok. Nyelvtanilag nincs mit vitatkozni, mert ha Hunfalvy állításai az indokokra nézve elavultak volna is alapjában : hogy a viz és va minden turáni nyelvben egy közös tőre vezethetők vissza, modern filologus is elismeri, s igy el kell ismernie, hogy a Morot-va történelmileg magyarul képződött s mellettem tanúskodik. Nem akarom e b. lapok olvasóit untatni s igy a „Morotvát" lezárom. Nvelves bistorieus. *) Magyar Nemzet története I. CCLX. lap. Nagy Sándor. Voltál bár katona de maradtál polgár, Szolgája s nem ura valál a hazának; Jellemben felül sem mult senki, voltak bár. Kik hadi tettekben jobban ragyogának. Csak hadtested volt az a mely Görgeinek Ellen állni karddal mindig készen vala, Társid veled ó mért nem szövetkezének ! Megemlített volna szent ügyünk általa. Polgár és hős együtt, magyar ésszel s karral, Hamvaidat őrzi a nemzet hálája, Ki árulót szívvel, és az ellent karddal Vívta, nem feledi soha azt hazája. (Folyt, köv.) Jeltelen sírok közt. Irta: Pataky István. Tóth Mór, a szegedi rendkívüli törvényszékhez beosztott kir. ügyész 1871. febr. 20-án Ráday Gedeontól jött ki. Amint a Rádaynak előadott ügy felett gondolkodva a nagy vizsgálóbíró Laucsik Máté szobái előtt elhaladt, az előszobából gyermek hangokat hallott, lhszen a nagy tisztítási munka folyamán nem volt ritkasag a Gsillagbőrtön udvarán 10—14 éves gyerekeket is látni, akiknek már „multjuk" is volt. De Tóthnak ugy tetszett, hogy a

z előszobából kitörő hangok méz kisebbektől erednek. Benyitott az előterembe s ott a terem egyik szögleteben egy szép parasztasszony állott a fegyveres őr mellett; az asszony szoknyájába egy *zép mintegy 13—14 honapos leánygyerek kapaszkodik, és kenyeret kér. Amint ez kérte a kenyeret, a terem másik oldaláról is hangzott „éhes vagyok !" Odafordult Tóth s ott meg egy másik szép paraszt menyecskét látott. Annak a szoknyájába pedig egy szintén 12—14 hónapos fiúgyerek kapaszkodott. A két szép parasztasszony szomorúan nézett a gyerekekre. Hej Laucsik fog nektek már kenyeret osztani! Rab kenyér lesz az, keserű kenyér lesz az. Az nj honvédhuszár laktanya. A honvédelmi miniszter még az 1906. év őszén értesítette Nyíregyháza városát, hogy a jelenlegi honvédhuszár laktanya bérletét, amely 1911-ben jár le, meghosszabbítani nem hajlandó, mert ez a laktanya már most is csak jobb hiányában felel meg a szükségleteknek. Ugyanakkor felhívta a város közönségét ajánlat tételre, hogy hajlandó-e az itt állomásozó honvédhuszárosztály számára uj laktanyát építeni ? Nyíregyháza város képviselőtestülete ezen felhívásra kijelentette, hogy az uj laktanyát hajlandó felépíteni, ha a kincstár az építési tőkének megfelelő bért biztosít. Erre a honvédelmi miniszter elrendelte az úgynevezett helyi vegyes bizottság megalakítását és az uj laktanya általános építési tervezetének megszerkesztését. A vegyes bizottság április hó 23-án kezdte meg működését. Tagjai voltak a polgári hatóság részéről Sipos Béla vármegyei főjegyző, mint alispán-helyettes, Vajay Endre kir. főmérnök, Májerszky Béla polgármester, Balla Jenő és Jánószky Endre tanácsosok, dr. Saáry Sándor orvos és Nagy Elek helyettes városi mérnök. A katonaság részéről a honvédkerületi parancsnok helyetteseként Jóny László őrnagy, Bőhm Péter főhadbiztos, dr. Theodorovits Demeter törzsorvos, Holles Géza százados műszaki tiszt, Bogyay Kornél huszárszázados és Gergely Bertalan állatorvos. A bizottság az uj laktanya helyéül az országos állatvásártérnek a kállói-ut mentén a vásártér középső főbejárójától a vámház felé elterülő részét találta legalkalmasabbnak. Az uj laktanya pavillon rendszerben a következő épületekből állana: 1. Irodaépület. 2. Tisztilak és étkezde. 3. Markotányos épület. 4. Nős altiszti laképület. 5—7. Három egyforma legénységi laképület egy-egy század számára. 8-10. Három egyforma istálló épület egy-egy század számára. 11. Betegló istálló. 12. Gyanús lóistálló. 13. Patkoló kovácsműhely. 14. Kocsi szin. 15. Fedett lovarda. A laktanya udvarát téglából épitett kerítés venné körül, a főépület előtt vasrácscsal. A laktanyavízszükségleteinek kielégítésére egy víztorony terveztetik, melyhez a vizet két bő furott kut szolgáltatná. A bizottság által ekként megállapított általános tervezésnek megfelelő tervek elkészítése és a költségek kiszámítása folyamatban van. A város képviselői kijelentették, hogy a város az építkezésbe csak ugy mehet bele, ha a kincstár a laktanya létesítési költségeinek legalább S°/oát biztosítja bér gyanánt. A kivándorlás csökkenése. A vármegye alispánjának az e hó 12-dikén, kedden d. e. 10 órára összehívott tavaszi rendes közgyűlése elé terjesztendő jelentéséből közöljüs itt a kivándorlás nagymérvű csökkenésére vonatkozo adatokat : „Útlevélért folyamodott az elmúlt é^ben 5362 goyén," visszautasittatott és visszavonla kérelmét 409 egyén' így tehát útlevél kiadatott 1953 egyén részére. A nyert útlevéllel kivándorolt: 268'J, útlevél nélkül 126, összesen 2815. Járásonként kivándorolt : Tóth Mór mindig hordott cukorkákat magával. Nagy gyermekbarát volt. Mindegyik gyereknek adott egy-egy darab cu'<rot, amire azok megszűntek panaszkodni. Kérdezte a leányas asszonytól, hogy hívják a kis leányt. — Ez csak az én nevem viseli. Turcsányi Anna. Tetszik tudni, mikor esküdni kellelt-volna, a lány apja futóra vette a dolgot. — Most is fut? — Nem — sóhajtá a fiatal asszony — most már a Ráday bölcsőjeben ringatják. — Tehát itt van. Sokért? — Hát bizony . . . Kérdezte a másik anyától a kis fiu nevét. — Ennek az apjának csak az esküvő után kellett fúlni. A fiu neve Siger Péter Pál. A kis fiu is, a kis lány is gyönyörű gyermek volt. S/.ép, piros pozsgás, egészséges mind a kettő. Rózsa nyílott az orcájukon. Tóth sóhajtott. Mi lesz ezekből csak két hét múlva is. A csillagbörtön megviselte a nagyokat is, de a kicsinyekbe halált oltott be. Azt már nem kérdezte, hogy ők is benne vannak-e abba a fokba. Azt ugy is gondolta ; de hát azt megtudta, hogy mikor Laucsik behozat valakit, akkor már annak az egész élete történetét ismeri. Benyitott Laucsik Mátéhoz. Az nagy komoran rakosgatott valami írásokat. Bizonyosan az asszonyokra vonatkozó részeket válogatja ki. — Na, szép ügyészem, mit akarsz ? — Gyönyörű két gyerek van az előszobádban. — Egyik sincs még 20 éves, de rettenetes sok az amiben részt vettek. Talpig selyemben jártak ezek. A Siger, meg Daru szeretik a szépet, asszonyban, ruhában. Maguk is szép legények. — De én nem azokról, hanem azok gyerekeiről beszélek. Nem nézted meg őket. — Olyan gyerekektől még nem tudhatok meg semmit — felelt a nagy nyomozo — mit nézzek rajtuk. Ugy is ... eh de én neijn tehetek róla. — Majd én teszek 4- felelt Tóth — ha ideadják: járásból 2

fJ2 egyén. 492 274 400 „ 514 „ 398 801 „ 379 „ 223 „ A nagykál.ói A nyírbátori * A ligelaljai * A nyirbogdányi. „ A dadai felső „ A dadai alsó „ A kisvárdai „ A tiszai x Nyíregyháza városból Visszatért íz elmúlt évben 2003 egyén. Az amerikai e.yesült államok területén az elmúlt évben lefolyt gazdasági és pénzügyi válság, mely más tekintetben káros hatását a contnunsre is egészen kiterjesztette, lényeges és hazánk szempontjából előnyös változást idézett elő a kivándorlás tekintetében, eme nagy válság következtében számos amerikai vállalat, gyár megbukott, nagy üzemét redukálni, munkásai nagy számát elbocsátani volt kénytelen, ugy, hogy a bevándorollak számottevő tömege maradt rendes kereset és munkanélkül, kik a kivándorlások alatt táplált reményük rombadültével visszakívánkoztak és igyekeztek visszatérni könnyelműen elhagyott hazájokba, hol a szegény de állandó kenyér részökre mindig biztosítva volt. Ezen változásnak hazánk és vármegyénk területén is meg volt a maga ered menye, mely részben a kivándorolni szándékozók számanak csökkenésében, részben a visszatértek tömegének emelkedésében mutatkozik. Az elmúlt év utolsó három hónapjában jelentékenyen kevesebb volt azok száma, kik útlevélért folyamodtak, és a folyamodók közül is számosan vonták vissza ez iránti kérvényőket; örvendetesen jelenthetem, hogy a kivándorlási kedv ezen hanyatlása a jelenben sem szűnt meg, amennyiben az uílevelet kérők száma a jelenben is sokkal kevesebb, mint az elmúlt esztendők hasonló időszakában volt, hogy minő nagymórtékben csökk. nt a kivándorlók száma legjobban illusztrálja azon körülmény, hogy mig az 190G. és 1907. évek első negyedében mind két évben 2300-on felül kértek útlevelet, addig a f. év első negyedében csupán 384 kérelem adatott be hivatalomhoz, de az elmúlt év második felében is jelentékenyen kevesebb volt már az úllevelet kérők száma, mert mig az 1906. év második felében 2797 egyén kért útlevelet és 1437-en vándoroltak ki, addig az 1907. év hasonla időszakában 2041 egyén nyert útlevelet és 1072 en vándoroltak ki. De nagy emelkedés mutatkozik azok számánál is, kik az amerikai válságos viszonyok hatása alatt visszatérni voltak kénytelenek; visszavándorolt az elmúlt év második feleben 1365 egyen, tehát több nnnl armnnyi ezen idő alatt kivándorolt, az 1906. év második felében ledig csupán 880 egyén tért vissza. Ezen adatok mutatják azon előnyös nagy változást, mely az amerikai kényszerítő körülmények hatása alatt előállott és amely reményt ad arra, hogy népünk az amerikai bizonytalan kereseti viszonyokon és a legutóbb szerzett tapasztalatokon okulva ezentúl jobban meg ludja becsülni az édes magyar haza földjét rs nem — Nem szopós már, majd én elveszem. — Ugy nem, Máté. Nekik bele kell egyezni. — Hát azt is megtehetem Móricz. — De nem ugy Máté. Önkényt kell ide adníok. Máté ránézelt az ügyészre. — Látszik, hogy csak az irodából ismered ezt a népet. Nyugodtan abbahagyhatod. Ha széttépi se adja oda. — Majd meglátjuk. Megengeded, hogy beszéljek velük. Laucsik vállat vont és a másik szobába ment. Nem kellett csak néhány perc, s már a két asszony rikácsolva kiabált Tóthra. Hogy tán elakarja adni lörökn k, tatárnak a gyerekeket. Nem adják, nem adják. Tóth befogatta az őrökkel a szájukat s mondta: — Nem adom el. Az első bölcsődebe helyezem el, ott gondot fognak rá viselni. Itt halálos betegséget kapnak, elpusztulnak. írást adok mind a kettőnek, hogy átveltem a gyereket, s ha kiszabadultok, ha élnek átadom. ha halnak, sírjukhoz vezetlek. A két asszony ebtől nem hitt semmit, szidták az ügyészt. Az el is ment. Laucsik előjött a másik szobából. — Ne féljetek, a ti akaratotok nélkül el nem engedem venni a gyerekeket. Maj Inem kezet csókoltak neki. Ez az igaz ember. Ennek az igaz embernek aztan vallottak mint a parancsolat, és bizony-bizony 10 esztendei rabság nézelI rájuk. Alig telt el két hét a két szép asszony Tóth Mór elé vezettette magát. Sápadt volt már mind a kettő, de sápadtabb a két gyermek. Ott kérdezték, hogy igazán tetszik-e adni irást a két gyerekről. Adok mindegyiknek külön. Hanem látjátok amikor én szóltam, akkor kellett volna ideadni. — Tessék elhagyni — szólt Turcsányi Anna — nehéz ezt még most is megtenni. De mikor láttuk halványodni, halványodni az arcuk íózsájál ! Oh jaj. Tessék, színtelen most már egészen. Hát az a nagy, hatalmas ur is aláirja az irást ? — Ráday kormánybiztos ur ? Legyen, az is aláirja. RUBLICZKYIEI fűszer-, csemege-, bor- és ásványvíz üz'ete, t a) Nyíregyháza, Iskola-utca 5. szám (sT Szolid árak, pontos kiszolgálás mellett szives pártfogást kór. 339-3—1 'D y