Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 1-26. szám)

1908-05-10 / 19. szám

XXIX. évfolyam. 21. szám. Nyíregyháza, 1908. május hó 24. A SZABOLCSVÁRMEGYE! KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: Egész évre 8 korona Fél évre . .* . 4 , Negyed évre . 2 , Egyes szám ára 20 Iillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZ-TÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések nagyság szeiint számíttatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronkint GO fillér. Apró hirdetések 10 szóig 40 fii., minden további szó 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. 1910. évre tervezett mezőgazdasági és ipar! kiállítás. Talán azért vezérelte végzetünk őseinket a Duna—Tisza termékeny vidékére, mert szívós, kemény, munkabíró jellegénél fogva egyenesen a mezőgazdaságra predestinálta. Mezőgazdasággal kezdték ők, s mezőgazdasági állam volnánk azóta talán ma mi is. Került azonban a magyarnak bosszú, viszontagságos ezredéve alatt, egy tulajdonsága, mely — beékelt helyzetével némileg indokoltan is — leküzdhetlen természetévé vált: s ez a politika. Politika kellett a magyarnak első sorban. Ámde a szomorú emlékű 60-as években ez oly tiUott csemege volt, mely csakis dugva, titokban volt élvezhető. E keserű időknek kellelt bekövetkezniük, hogy hivatottságunkat legalább lepelként, vagy cégérnek használjuk. Gazdasági egyesület címe alatt alakult több testület, tisztán politikai tendentiával Mint ilyen s egyike az elsőknek alakult meg 18G0-ban a Felső-tiszavidéki Gazdasági Egyesület, részben a szomszédos, főként azonban saját megyénk hazafias érzésű közönségéből. Ezek az urak is politikát űztek eleinte, s csak éppen szükségből — amennyit ugyanis cimök látszata megkívánt — foglalkoztak mezőgazdasággal is. Dehát mit is törődtek volna sokat ez utóbbival, mikor a kevés szántóra a sok kaszáló és Jegelőrész- sőt. még ~erdő is—bo «tct'ha-állomá«yi tudott ellátni s igy az egyoldalú szemtermelés és biztos állattenyésztés bőven megadta azt. a jövedelmet. mit gazdája igényelt. Pedig mi volt ez a jövedelem?! A w a Szemere Bertalan jellemrajzai. 184:8—4i9-"bó'l. (Közli: Kállay András.) Klapka, György. I. Ifjú levente hired magasan hangzik füleinkben, Mert jeles a te neved, hirdeti sok diadal ; A csata kezdődvén valamennyiben ott ragyogdl te És az utolsó töd kardodat hüvelyibe. Büszke vezéreinknek legfőbbje elhalt, te megéltél Tán a jövendő még újra csatára hívand ÉJs ha nem is — te annyit tettél, hogy a hír haza legjobb Bajnoki közé, érc lapra, irandja neved. II. kthene azt valld : a hazáért élni a legjobb Sparta meg azt tartá: halni meg érte dicsőbb. a mint jő: éljünk vagy haljunk érette, de töltsük Be tisztünket, a sors tűzze ki ezt vagy amazt. Győzni deréle, de a hőst nemcsak teszik a diadalmak liős mind, halni ki siet amikor halnia kell. Mért nem választál te halált a büszke Komárom Ormain, a harminc ezred dicső elején ? Mért te nem emlékezel ama hős árnyakra a kiknek Nem diadal, de halál adta a hirkoszorut ? Kis hely tette nagygyí Zrínyit, Szondit, Leonidást É-t te Komárommal lenni nagy, gyönge valál 1! Klauzál Gábor. Szándékban jó vagy. szóban gazdag, kicsiny elvben ; Apródok közt nagy, bátor a csendes időn. Közkatonául bárhol helyet töltsz, ó de vezérnek Mindig rossz voltál s untalan arra tőréi. Igy hágdozva fö'ebb, mindig fogytál te előttünk Mint a madárka fogy el, mely a magasba repül legVégre minister löl s mikor ott álltál [magasabban Tűnt ki leginkább, nagy polcra mi törpe valál. Cultivált területeink főként a magasabb fekvésű laza homok — kitűnő rozs, szükségből kukorica és burgonyatermelésre alkalmas szántókból, — ugyancsak hasonló szőlőkertekből állott, míg a többi, mélyebb fekvésű földek nagyrészt vízzel boritva, nádat, gyékényt, csíkot, kárászt és szárcsát táplált. E két terület között voltak az egyrészt már szintén szántott területeken kivül, a dús kaszálók és legelők mint az állattenyésztés — sőt akkori felfogások szerint egész mezőgazdaság egyik legfőbb kelléke. Eladás céljából csaknem egyedül az őszi szemes életnemüt termelték; kukoricát, burgonyát megette az állat, ezt pedig gazdája, s ivott reá nyiri vinkót bőven, mert 4 krajcárnál drágábban úgysem tudott volna rajta túl tenni s azért inkább megitta egész termését. Igaz ugyan, hogy ez sem volt több, mint vékásonként egy, legfeljebb két gönczi hordóval, de minek is termett volna több, mikor igy is jutott bőven még a vámházakhoz is, ahol vámfizetés helyett minden felnőtt átutazónak egy itcével kellett meginnia. A jó földeket 3, esetleg 4 forintos bér mellett kezdték használni mig az ártéri birtokokért 1-2 forintot fizettek, — ha ugyan fizettek s ha béJő ugy nem tett miként a Kállay András ur nagyhalászi 3000 holdat tevő birtokát 4000 forintért haszonbérelt bérlője, hogy t. i. megbukott és megugrott. „Tempóra mutantur, et nos mutamur in illis" s nejnesak mi magunk változtunk de. általunk víitóztja anyaföldihik is. Vizeinket ármentesitő társulataink lecsapolták s ezzel nyertük azon őserőben gazdag területeket, melyek mezőgazdasági culturánk fejlődésére legkedvezőbb hatással Voltak. A kaszálók és Kmeti György. Nálad nem volt nekünk lovagibb vezérünk,. Nemes, bátor, nehéz csaták kedvelője : Szép hazánkba ha még egyszer visszatérünk, Te lészesz nagy zászlónk egyik fő vivője. Emléked a népben otthon még tisztán él. Te nem cselszövényben ragyogtál, de fennhangon beszél Rólad a sok csata, melyben vívtál bátran. Ha keletről, hol vagy. jönnél koszorutlan Vissza, midőn kezdjük meg harcunkat újra, Magadnak eleget szereztél a múltban A hon tüii majd azt vissza homlokodra Horváth Mihály, püspök. Hazánk történetét mint Clio megírtad, Hűségre gyújtva az ifjú nemzedéket; A múltban Mohácsnál magad jól kivívtad! Mert ez vonta reánk az osztrák kötelékét. Mint Püspökre reád szomorú nagy tiszt várt Egy hon temetését kelle ünnepelned, Egy fényes ezeréves életet. Tartsd meg püspökbotod, mert a feltámadást Egyházad tanítja, s állj őrt a nagy holtnál. Hogy fölemelt ajkkal tedd majd e híradást Midőn feltámad: ,él a magyar, Buda áll!" Külföldi bajnokaink. Gróf Leinningen Károly. {Német.) Herceg Woroniecki Wiceslav (Lengyelj, Báró Pöltenherg Ernő (osztrák), Gróf Monti Sándor {Olasz), Abancourt Károly lovag. {Francia), Giron Péter (Porosz.) Ti magyarok nem voltatok, honunk nem vala hontok Nincs itt ősötök sirja, megőrizni azt. Más nyelv melyen szóltok, más nemezetiségtek; Földi vagyon sem volt, véde a mit karotok, Vívtatok érettünk ti, mivel mi a szabad elvért Küzdtünk s emberi, nem nemzeti bírtok a jog; legelők fogytával állatállományunk kétségtelenül nagyot csökkent ugyan számszerűleg, de annál inkább késztette e körülmény gazdáinkat a qualitásra nagyobb gondot fordítani; másrészt pedig óriási az az emelkedés, mit szemtermelés, — az ezelőtt csak elvétve ismert mesterséges takarmánytermelés és ujabb ipari növények termelésénél felmutatni tudunk. Homokjaink is nem 2-3 mázsa rozsot, de zöld trágyázással 10 métermázsán felül is teremnek, mig tekintélyes része 25 — 30 hectoliter bort ad szorgalmas művelőjének, melyet nemcsak szívesen isszák, de ínég drágán szívesen veszik is. Határozottan eldicsekedhetünk, hogy ma már egyike vagyunk a mezőgazdaságilag legproduclivabb vármegyéknek. Igaz ugyan, hogy azokról a bizonyos magas átlagtermésekről sohasem mesélhettünk, de ellenben — hála a Gondviselésnek — mindég elkerültük az Ínséges éveket, részint sokoldalú művelésünkkel, másrészt pedig szerény, de jó természetű, hálás talajunk s többé-kevésbbé jó éghajlati viszonyaink folytán. De meg általánosan s messze földön ismert első minőségű nyíri rozsunk, homoki borunk, téli káposztánk, tengeren túlra is szállított burgonyánk; dohánytermelésünk pedig az egész Magyarhon dohánytermelésének több mint 1,4 részét képezi; nem is szólva az ujabb keletű cukorrépa és kendertermelésünkről. E kétségtelen tényekkel bizonyára mindenki indokoltnak fogja leitenK hogy vári negyei gazdasági egyesületünk — mely az elől említett „Felső-liszavidéki Gazdasági Egyesülef-ből alakult át s mely csakis megalakulásának első éveiben volt elkereszteltnek nevezhető, azután pedig állanVívtatok Ausztria ellen, mert a zsarnok egy oly szörny, Melyet a földgömbről mint vadat ölni ki kell. A hercegi s gróf koronátokkal felakaszta az osztrák, Nála bitófán vész mind mi szabad s mi nemes. Madarász László. Nem töröm a pálcát örömest el senki felett én. Rád de ha illesztem, szét darabokba hull az: Nézzétek csak e kis főt, s nagy szájt s nagy szemeket, azt Hinnétek, komolyan fogja el a közügy öt ; Azt hinnétek a közbúban még éjjele sincsen. És sápadt alakút dúlja a gond özöne. Ó nem! nagy hang, e nagy kép csak színpadi álarc. Mert nem emészti szívét férfias aggodalom. <> nem férfiú fattyú ö, s néki a forradalom csak Játék; s a mit remélt, játék az — és nem a hon. Makk. Álgyunk volt mi nekünk, nem volt vele bánni ki tudjon. Zsarnokunk ellenzé, hogy értse a magyar azt, Első hagytad el a német császár lobogóját, S nemzeti álg>,ust láng szód alakita nekünk, Es e csapat mi hatalmas lön ! mely sok diadalmat Víva ki! hősökké tetted a gyermekeket. A koszorú tied érte, — e hőssereg anyja te voltál A malckocska te, a melyből e nagy fa kinőtt. Mészáros Lázár. Kedves öreg. becsület s jellem hív képe, humánus Lélek, az emberi faj dísze nemes kebeled. Mint polgár nagy vagy, magas és dús ismeretednél Fogvn, a bölcsek közt van kijelelve helyed. Tudós és bajnok egyetemben, ritka tünet vagy, S még ritkább ugg mint honfi hü és katona. Hűbb a hazához senki nem is volt, senki sem adta Néki magát oda oly szívesen áldozatul. Bár egy egész koron ált szolgáltad a fejedelmet. Öt elhagyni erőd volt, mikor a haza hitt. Jöbb hiúság hasznos lett volna, meg egy kis erély is, Mert ez vitorla gyanánt tolja az élethajót. Hogy ritkán győztél, oka a rény : lön hiba nálad; Kedvelléd te csak a hont, nem a hírt s diadalt. Nyíregyháza, Iskola-útca 3 sz. Női- és úri divat, müipariru, Sport és játék üzlete. Telefon 178. Minden létező Magyar ipar cikk. Saisoa cikkek! Kerti bútorok, amerikai fagylalt és vaj köpülő gépek, utazó ládák, kézi bőröndök és Coape kosarak, férfi és gyermek szalmakalapok, kocsitakarók, plaidek, eső és napernyők, Tennispálya felszerelések. 323-1-?