Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 1-26. szám)

1908-01-19 / 3. szám

3-ik szám. NYÍR VIDÉK 1908. január 19. politikai viszonyok közölt fogna megvalósításához a törvényhozás. Ám a mai helyzetben, mely egy átmeneti állapot minden keserves gondja-bajával, félszegségével, idegességével és bizonytalanságával teljes, a kérdés föl­vetesével a legnagyobb és legizgatóbb fordulóponthoz jutottunk, mely a kiegyezés óta a magyar közvéleményt foglalkoztatta. Szinte ugy tetszik nekünk, hogy mindtn egyéb kérdés, melynek rendezését a kormány még munkaprogrammjába fölvette, hátra szorul s nem birja többé az érdeklődést'ébren tartani, mert minden tekin­tet erre az egy pontra néz, minden izgalom ez egy kérdés körül forrong és csomósodik. Nagyobb kérdőjelet még keveset irtak az idők a magyar politikai firmamentumra, mint a melynek árnyéka most rajzolódik a szemhatárra, s választ irni a kérdő­jelek után, talan soha sem volt nehezebb, mint most. Minden alap, mely biztosságot, vagy csak valószínűséget adhatna valamelyes szamilásnak, maga is kérdésessé válik ennek a legnagyobb kérdésnek fölvetésével. A koalicio, mely az iiőlegesség jegyében született, egy átmeneti korszak különleges ahkulása volt, annak lejár­tával hivatása is megszűnik, az a politikai összeműködés melyet jelentett, fölbomlik, a pártok visszanyerik szabad kezüket. Ebben a körülményben rejtőzik a jövő bizony­talanságának egyik csomó oka. A másikat a választói jog reformjának az a legbiztosabb következménye hordja magában, hogy legalább is m g egyszer akkora tömeget fog az alkotmányos sorompókon belül szólítani, mint a mennyien ez idő szerint a politikai jogoknak biliokában vannak. Ennek a tömegnek politikai magatartása fog dönteni elsösoiban is a jövő alakulását illetőleg. Számí­tásokat tenni abban az iiányban, hogy milyen lesz ez a magatartás, szinte lehetetlen föladat. Gazdasági es lélek­tani okok egész szövedékét kellene szétbontanunk, ha csak megközelítőleg is helyes feleletet próbálnánk adni. A mi azonban a találgatásnak első szempillantásra is alapot szolgáltathat, az csupa elszomoiító jelenség. Ez a tömeg eddig úgyszólván teljesen khül élt a nemzet önrendelkező eletén A nemzeti társadalom politikai jogokkal fölruhá­zott része rendelkezett es határozott sorsárol, róla, de jóformán nélküle. Vágyairól, törekvéseiről se önmagának se az országnak számot nem adhatott, vagy ha igen, nem a politikai iskolázottság formái között. Politikai nevelést, érzéket és iskolázottságot, úgyszólván semmit se szerezhetett, ha részesü.t bennök, akkor a nemzeti szempontoktól és törekvésektől idegen, azokkal szemben ellenséges pártok jovoltából részesedett, mely pártok, mind e kellekből maguk is jóformán semmit sem bírnak ; adni pedig ezekből másoknak, annál kevesebbet adhat­nak. Ezek a pártok, a szocialisták épp ugy, mint a nemzetiségek, csak aria vannak berendezkedve, hogy vpgyakat szitsai ak és lelki izgalmak tüzet gyújtsák föl a tömegekben, mindenek fölött pedig a többi társadalmi osztály elleni vak gyűlöletet. A minden osztálylyal és fajjal egyformán közös nemzeti érdekek mérsékelő és békítő szempontjait ezek a pártok elvakultságukban soha sem látták meg. haicmodorukat, coljaikat soha sem rendeltek nekik alája. kezdődik és esetleg végződik a ftrfi szerelem. A gyo­mor a férfi intelligenczia szerelme, harag, gyűlölet és minden egyéb emberi érzésének székhelye. Miután azon­ban a legtöbb férfit a gj omoihurut kergeti a házas­ságba, ennélfogva a feleség persze nem tud eleget tenni a szerelmes férjnek, a ki ugyan megígérte, hogy csokot fog reggelizni es pu-zit fog Vacsorázni, de a ki m nd­ezekre nem hajtandó visszaemlékezni; mint a hogy a ferjeknek általaban egyes irányokban nagyon rövid az emlékező lehetsegök. (Igen, mikor a szakácsné főzött, azt állították, hogy maguk sütöttek és csak utólag sült ki, hogy nem értenek hozza, tehát mi süitü.ik fel). A f rliaknak sajat állításuk szerint, magasabb hi­vatásuk van, azaz nekik éjjelente ki kell nuradniok, csak az a sajátságos, hogy ezt a magasabb hivatást rendesen qualifikálatlan helyen es módon gyakorolják; amibe mi hazi sáikányok persze nem vagyunk hajian­dok belenyugodni es a Férfi, aki PZ összes teremtmé nyek ura és olyan gyáva, mint egy nyul, tagad a vég­telenscgíg, sőt hazudik, megertettek ? hazudix, mint egy iskolás gyerek. O'h, hiszen maguk olyan kujonok, hogy arról a világnak fogalma sincs, mert az asszonyok maguknak tartjak meg a szomorú tapasztalataikat, míg maguk minden elképzelhető rosszat iánk fognak. Ha egy ebed öt perccel késik, a tekintetes ur mint egy kelreczbe zárt oioszlán járkál az ebédlőben és morog, ha viszont ő késik egy orat, akkor találko­zott egy már évek óta nem lá,ott barátjaval, kivel rgy és csak is egy pohár sört kellett meginni. Ha egy ruha darab a kimondott parancs után röktön es kifogásta­lanul át nem nyujtatik, megint idegeskedik, de az asszony heteken át kunyorálhat egy kalapért. Különösen reggel kiálhata'lanok maguk és csak ha a bestia ma­gukban az első etetésen tul van, akkor kezdenek „tár­sadalmi" lénynyé lehni es ez a javulás fokozodik "ma­gukban napközben ugy, hogy este, ihetve éjjel tetőpontot ér. Akkor minden tehetségükei, kedvessegüket és udvarias­ságukat kifejiik, akkor bril.íródnak, felteve termeszetesen hogy társaságban vannak. Hallja maga minta férj, ne mo-c­lyogjon, mert tudja, hogy otthon is szoktunk lenni (Látjuk a házi sárkány) es barátja vagyok az őszinte szónak. DJ hat mit vitatkozzam itt magukkal, a nő a házasságban megváltozik, nem bánom, a cicából macska lesz, maguk azonban nem változnak, mert maguk már a házasság e:ott is kujonok voltak. 31. A mi a többi pártot illeti, most sopánkodjunk azon, hogy talán nem ellensúlyozták eléggé ezeket a törekvéseket az alsóbb néprétegek érdekeinek meleg ts önzetlen magukhoz ölelésével ; hogy nrg a független­ségi párt is csak a választási harcok tüzéb. n gyuladt píl'anatnyi lángra ezek iránt az érdekek iránt; hogy a múltban nem volt meg bennük az a szociális erzek, melylyel egy pártnak a politikai jogok nélkül szűkölkö­dők, t is magához kell emelnie. Ki tud és ki fog igaz­ságot osztani ebben a vitában; igy volt-o, nem-e. E^y bizonyos, a ki minél vétkesebb volt, fogyotkozásaiért most annál súlyosabban bűnhődik. E^yet nem tudunk elegszer és eléggé hangoztatni. A választói jog reformjának csak egyetlen célja lehet : a nemzetnek, mint politikai egésznek megerősítése, a nemzeti társadalom sz lesebb rétegeinek politikai jogok­kal való fölruházása által. A cél az, hogy eddig közöm­bös tömegekből a nemzet politikai élete é önrendelkező képessége uj erőforrásokat nyerjen, hogy azok állal, a kik ezt az életet ezután szintén élni, ezt a képe.-séget ezután önmagukban megszemélyesíteni fogják, a nem­zetnek, mint politikai egyéniségnek ereje, ellenál'ó ké­pessége megsokszorosodjek. Csupán azért kiterjeszteni a választói jogot, hogy többen élhessenek ezután vele, nem lehet célja semmiféle reformnak. A nemzet politikai­lag kevesek utján épp ugy rendelkezhetik önmagával, a miga nagyságát és boldogságát épp ugy megteremt­heti, mint milliók utján. Egy másik milliót e rendelke­zésié képessé tenni, erre jogokat adni neki csak akkor érdemes és a nemzet céljai érdekében való, ha bennük és általuk e ce-lok uj támasztékot és erőgyarapodást nyern k. Sajnos, mi mar hiába tűnődünk rajta, vájjon a mi viszonyai: k között es éppen most, érdemes-e, szük­séges-e, tanáesos-e ujabb tömegeket politikai jogokkal fölruházni. A választói reformot vállaltuk, megcsinálni szeiződésből folyó kötelességünk; a legfőbb szemponton tehát, akarva nem akarva, innen vagyunk, s kényszer­helyzetben lévén, csak a megvalósítás módjában keres­hetjük a veszedelem ellenszereit. Ha valaha szükség volt cvatosságra, politikai bőlcseségre, a nemzeti hagyomá­nyokhoz való hű,égre a törvényalkotásban, a vála ztói reform munkája százszorosan kéri ezeket az erényeket a magyar törvenyhoíástól. Dr. Milotay István. Utazás Nyíregyháza körül (hol 8zekeren, hol gyalog.) VIII. Ha a várost elhagyva a Nyíregyháza—Kemeesei*) uton tova haladunk- nem' érintünk ugyan, de jobb oldalt, ott ahol az Orosi határ beszögellik a Nyíregyháza és Pazonyi határok közzé, láthatunk egy, most már a Nyirvizszabályozás által teljesen átalakított sík területet: az Igriczét. Ez a szláv eredetű szó és tájelnevezés emlékeztet az Árpádház korabeli igriczekre — fejedelmi muzsiku­sokra, — akik egészen a Mátyás király koráig a kirá­lyok udvartartásához tartoztak s akiknek eltartására bizonyos helyenkint kijelölt fötdbirtokok szolgáltak. Azon körülmény tehát, hogy vármegyénkben ily nevű fekvőség van, arról a történet által is igazolt tényről tesz valószínű tanúbizonyságot, hogy várme­gyénket királyaink gyakran meglátogatták s itt talán Igriczeket állandóan telepítettek le. Mivel pedig az Igricze mint tájnév sok helyen jelentkezik, azis "való­színűséggel bír, hogy az Igriczek az udvar távollétében a vidéki urak szórakoztatására is fel lettek használva. Ez a feltevés annál is inkább bír valószínűséggel, mivel tudjuk, hogy a czigányok mihozzánk csak a 15-ik szá­zadban jutottak el s mint zenészek csak a 17-ik század­ban lettek általánosan ismertekké. Lehet azonban az is, hogy minden történeti alap nélkül a visszaemlékezés és néphagyomány tartotta fenn itt-ott az Igricze nevet, mint ahogy a Tiszán tűi s különösen Szabolcsvármegyében találkozunk több ha­tárban Csőrszárokkal, Ördögárkával és Cseszárokkal anélkül, hogy ezek a történeti Csőrszárakkal vonatko­zásba hozhatók lennének. * « * Nem haladhatunk el szó és megjegyzés nélkül a Sóstói (Pazonyi) szőlötelep mellett, amely egyike az ország legnagyobb ujabb telepeinek. Az ilyen földek 3—5000 • ölével szoktak tagosításkor osztályba soroz­tatni, mint sovány, hullámos homokterület. Ma talán 2000 koronát ér holdja. Egyáltalán azt tapasztalhatjuk az egész megyében, hogy a tagosítások azoknak kedveztek, akik magosan osztályozott homokterületeket kaptak. Nagy veszély fényegeti ezeket a szőlőket 2 okból. 1-ör mert hosszú és sürü csapművelés és szálvesszőzés által — természetesen a boa minőségének rovására — a talaj mielőbb ki fog merülni, s 2 or mert, hacsak ázvány vagy szárított trágyákkal nem fognak kisérle tezni, e nagy területre szükséges istálló trágya egyálta Ián nem lesz előállítható. ) Ez az elnevezés téves; mindég Nyíregyháza—Halászi út volt az, amelyet a Kemecse-Kótaji út derékszögben szel át; a Nyiregyhaza-Kemecsei út a Pazony—Kótaji határ között volt az lSbo. evi tagosítás előtt. A szőlötelepet elhagyva, egy emlékezetes kis völgybe ereszkedünk le. a Jármy Márton akáezo^sa mellett. A nagy kolera utáni 1831. évi felföldi paraszt­lázadás hullámai mihozzánk is elértek. A vagyon és személybiztosság annyira veszélyeztetve volt, hogy a statáriumnak a vármegye területén való kihirdetése vált szükségessé. Ennek tartama alatt igyekezett egy szegény gyűrűs zsidó taligáján elhelyezett portékájával Nyíregyháza felé s fujtatott az emiitett kis völgyben, amikor két paraszt ember: Séra Kótajból és Pásztor Kemecséröl a szegény gyűrűst megrohanták és tőle 13 váltógarast elvettek. A gyűrűs ismerte s azonnal fel is jelentette őket, harmadnapra már mind ketten ott fügtek a Kótaj— Kemeesei út szélén levő halmon felállított akasztófán. Igy beszélte el ezt nékem Uray Tamás bátyám, aki akkor vm. alügyész volt. * * * Forduljunk már most Kótaj felé, s álljunk meg a község közepén a keresztúton, ahol 1886-ban utoljára találkoztam Lónyay Menyhérttel. Szögyényi Emillel jött Buj felől s igyekezett Ke­mecsére a vasútra. Szóba álltunk s én fáradtságot nem ismerő tevé­kenysége feletti bámulatomnak adtam kifejezést. — „Bizony igazsága van kedves elnöktársam; nem öreg embernek való dolgok már ezek; de le is mondok már én mindenről, csak a papokat tartom meg," szólt az öreg gróf. Alig pár hó niulva csakugyan papjai között fejezte be tettdús életét. Mikor ugyanez évben, tehát 1896-ban egy választ­mányi ülésben a választmány figyelmét az 1884—85. évi tiszai illetve vízjogi törvényeknek azon szakaszaira hivtam fel, amelyek a maximalis megterheltetésröl és a társulatok közérdekűségéről szólnak s reá mutattam arra, hogy a közérdekűség czimét társulatunk igénybe venni jogosult lenne, ugy Lónyay valamint Szögyényi igazgató sem voltak hajlandók eziránt a szükséges lé­péseket megtenni, mert az — nézetük szerint — a társulat autonómiáját veszélyeztette volna az állammal szemben. Ettől természetesen félni nem lehetett ; de tény az, hogy az állami fiscalis érdek csakhamar megtalálta annak a kulcsát, hogy miként lehet és kell a törvény­nek a szabályozó társulatokkal szemben biztositott e kedvezményét hatálytalanná, söt a cumulativ kezelési rendszer mellett — egyesekre nézve károssá tenni : Egy kis csendes cataszteri reambuláczió, — s a dolog szépen rendbe jön. Igy történt ez az első és igy a második elszámolás után a f. szab. tiszai társulat területén. Első izben is tetemesen, a/, utolsó elszámolás után pedig 80,000 ko­ronával lett a cat. tiszta jövedelem emelve, még pedig 3 évre visszamenőleg. Mit jelent ez? Azt, hogy az állam az egyik kezé­vel visszaveszi azt, amit a másikkal adott; meg azt, hogy tetemesen felemeltetvén az adocataszteri tiszta jö­vedelem a liquidaczio mindinkább szűkebb alapokra lesz szorítva. Hát tudja Pál, mit kaszál. Talán Lónyay is sejthette jó előre, hogy ez igy lesz. Nem ismerem Kótaj történetét, de mivel itt sem űrbérség sem úrbéri zsellérek nincsennek, prédiumnak**) kellett lennie. Üs birtokosai voltak az lbrányiak. Az Eördögh (Ábrányi) Lónyay és Vay birtok már csak secundo genitura. A Nyíregyházi tótság itt terjedt el leginkább. Iga­zolják ezt az itt előforduló szláv nevek mint: Beiíkó, Csernyik, Henzsel, Hulvej, Pokoraczki, Janóczki stb., amelyek Nyíregyházán is gyakoriak. * * * Küldjük már most haza szekerünket s menjünk haza a kisvasuton. Már t. i. — ha lehet. Mert hát nem mindég lehet, sőt nagyon ritkán. Ugyan mit is szólna szegény jó Szesztay Károly barátom ha tudná, hogy az ő dédelgetett gyermekéből, az ártéri vasutból minő torzszülött lett! Sokat fárad­tál és költöttéi öreg barátom, jó nevelés és tanításban is részesítetted önzetlen elmédnek nagy jövőt igérő e magzatját s nem terajtad mult, hogy távozásod után minden reményed dugába dőlt. Azok a közismert bűnök: olcsó tetszetős költség­előirányzatot csinálni, hogy igy az érdekeltség könnyen összehozható és kimutatható Jegyen; siettetni a végre­hajtást az építkezés jóságának rovására, ígéretekkel s egyesek érdekeinek pazar kielégítésével elvonni a köz­figyelmet az ügyek valódi állásától, megkezdeni az üze­met kellő készültség és szervezet nélkül és rossz szer­ződéseket kötni az egész vonalon, olyan szerződést p. o. mint a minőt a társulat igazgatósága a Weitzerczég­gel kötött, amit csak ugy lehetett megkötni, ha az igaz­gatóság mindenekelőtt a Weitzer czég érdekeit tartotta szem előtt, — ezek a közismert bűnök juttatták a mi kis­vasutunkat is a tönk szélére. Meg vagyok arról győződve, hogy pártatlan de beható vizsgálat egy sereg képtelenséget és mulasztást " , Prédium a latin „préda"-ból ered, s igy szabadon let or­dítva annyit jelent hogy ; potyaföld.

Next

/
Oldalképek
Tartalom